Magasvérnyomás kezelése

A vérnyomást befolyásoló tényezők

Életkor

Fiatal- és felnőttkorban pontosan ismerjük a vérnyomás-növekedés ütemét, annak jellemzőit. Egészséges egyénekben a legnagyobb növekedés a születéstől a 20 éves kor eléréséig következik be, amikor a szisztolés nyomás 80-ről 120 Hgmm-re emelkedik.

Fiúk/ életkor6. év8. év10. év12. év14. év18. év
szisztolés102107112114116118
diasztolés606263656768
Leányok6. év8. év10. év12. év14. év18. év
szisztolés100102107110112114
diasztolés626364666564

(vérnyomásértékek Hgmm-ben) Loggie JMH, 1975 adatai alapján

A vérnyomás változása gyermek- és serdülőkorban

A felnőttkorban az egészségesnek ismert populációban a hagyo­mányos mérési technikát alkalmazva a tapasztalatok szerint a vérnyomás szisztolés és diasztolés értéke 50-55 éves korig emelkedik, majd rendsze­rint stabilizálódik. A nők vérnyomása alacsonyabb a menopauzáig, majd a két nem közötti különbség csökken, de a normális értékhatárok között a nőknél az átlagok mindig alacsonyabbak. Az elmondottakat szemlélteti a (A vizsgálatot egy európai biztosító végezte az egészségesnek mondott populációban.)

Amennyiben nem a válogatott egészséges populációt nézzük, hanem az ún. teljes populációt (melyben a normális vérnyomásúak és a magas vérnyomásban szenvedők egyaránt jelen vannak), akkor természetesen egészen más képet kapunk a kor vonatkozásában is. Ilyen vizsgálatot is végeztek, amely egy skandináv város (Bergen) teljes felnőtt lakosságát ölelte fel.

Az átlagérték jóval magasabb, sőt az átlagtól való eltérés is igen jelentős. Példaképpen a város nőlakosságának adatait mutatjuk be. Ez valóban reális képet mutat. Jelzi, hogy a női lakosság 50%-a az átlagnál jóval magasabb, másik 50%-a jóval alacsonyabb vérnyo­másértékkel rendelkezik.

Testhelyzet

A hidrosztatikai nyomás a lefelé irányuló véráram nyomását növeli, a felfelé irányulóét csökkenti. Ezt a hatást egészséges emberben az ideg­rendszer szabályozza, sőt kissé túlkompenzálja. Ebből adódik, hogy míg vízszintesen fekve a felkar és a lábszár vérnyomása kb. azonos, addig álló helyzetben a lábszáré 30-60 Hgmm-el magasabb.

Álló helyzetben, a fekvővel szemben, annyira emelkedik a vérnyomás, hogy a szív feletti artériákban a hidrosztatikus nyomás levonódása ellenére is változatlan marad. Ez a vérnyomás ortosztatikus szabályozása. Egyes vérnyomás­csökkentő (antihipertenzív) gyógyszerek meggátolják ezt a szabályozást, ez az ortosztatikus hipotónia (álló helyzetben leesik a beteg vérnyomása). Egészséges egyénben is a hirtelen felállás hatására eshet a brachiális nyomás (5-30 Hgmm-t), de 1-30 másodpercen belül ez rendeződik, vagy akár túlkompenzálás is lehetséges.

A fizikai és a szellemi aktivitás változása

A váratlan, hirtelen indított fizikai aktivitás, valamint a mentális stressz egyaránt képesek különböző mértékben emelni a vérnyomást. A változás nagyságát az adott egyén vegetatív idegrendszerének individuális jellemzői szabják meg. A külső behatások, más környezet megjelenése már önmagában is megemeli a vérnyomást, és ez tartós behatás lehet. Ez magyarázza a „fehér köpeny”-hipertónia (az orvos észlelése, mint stressz) kialakulását is az orvosi rendelőben.

Az idegrendszer aktivitásának vál­tozása rendkívül jellemzően befolyásolja vérnyomásunkat. Ezt biológiai variációnak kell tekinteni. Egészséges embernél is széles határok között változik a vérnyomás. Munkatevékenységre, anyagcsere-változásokra (pl. étkezés), izgalomra jelentősen emelkedhet vérnyomásunk. Ez azonban csak átmeneti jelenség, és a kompenzálás gyorsan megindul, melyre már az előzőekben is utaltunk. A vérnyomásváltozás rendszerint együtt jár a szívfrekvencia változásával: emelkedéssel vagy csökkenéssel.

Örökletes tényezők

Már régebb óta ismerjük a magasvérnyomás-betegség kialakulásában az örökletes tényezők szerepét, de csak újabban tisztázódott, hogy a hipertóniás családokban az utódoknál csaknem törvényszerűen magasabb alapvérnyomás-értékkel, sőt a korai és tartós szívterhelés miatt a szívizom megvastagodásával (vastag kamrafal) is számolnunk kell.