Magasvérnyomás kezelése

Befolyásolja-e a gravitáció a vérnyomást?

Röviden: Igen!

Normális körülmények között a Földön mindig hat a szervezetre a gravitációs erő, ami tengerszinten 1 G. Szervezetünk alkalmazkodott ehhez a homogén gravitációs térhez. A test térbeli helyzetének megváltozásakor azon­ban megváltozik a test hossztengelye és a gravitáció hatásvonala által bezárt szög. Álló testhelyzetben a test hossztengelye párhuzamos a gravitáció hatás­vonalával, amelynek iránya a fejtől az alsó végtagok felé mutat. Ezzel szem­ben például kézenálláskor megfordul a hatás iránya, s lábaktól a fej felé mutat.

Egészséges emberben a vérkeringést szabályozó mechanizmusok, elsősorban a baroreflexek, valamint a vestibuloszimpatikus reflexek kivédik a test helyváltoztatásának a következményeit. Ezért nem okoz gondot például a fekvő helyzetből történő hirtelen felállás, vagy akár az imént említett kézenállás sem: nem változik meg a véreloszlás olyan mérték­ben, ami veszélyesen csökkentené az agy vérellátását.

Folyadékkal telt, merev falú csőben nem változik a folyadék eloszlása, bárhogyan is forgatjuk a csövet a homogén gravitációs térben. Ezzel szemben ugyanilyen folyadékkal töltött, rugalmas falú cső kitágul a gravitáció hatására. Miután a vér is rugalmas falú, zárt csőrendszerben, az erekben kering, az erek fala is kitágul a gravitáció hatására. Mégpedig annál jobban, mennél tágulékonyabb az érfal, tehát a vénák tágulnak leginkább. Eb­ből következik, hogy a gravitáció megváltoztatja a véreloszlást az érrendszer­ben, amennyiben a gravitáció hatásvonalának irányába eső testrészben gyülemlik fel a vér.

Gravitációs hatás csökkentése

A szervezetben olyan mechanizmusok alakultak ki, amelyek csökken­tik a gravitáció hatását. A legtágulékonyabb falú vénákban billen­tyűk vannak, amelyek csak a szív felé engedik a véráramlást, s szakaszosan leosztják a “nehéz” véroszlopot. Igen nagy jelentősége van az izompumpának, az intrathoracalis és intraabdominalis nyomásviszonyoknak, valamint az értónusnak is a megfelelő véreloszlás fenntartásában. Az ereket a szövetközti (interstíciális) folyadék veszi körül.

Ez a folyadék csökkenti a gravitáció hatását az erek falára, jóllehet a szövetközti folyadékra is hat a gravitáció, vagyis ennek a folyadéknak is az alsó testfélben kellene felgyülemlenie. Csakhogy különböző kötőszöveti ele­mek behálózzák a szövetközti folyadékteret, s ezek gátolják a szabad folya­dékáramlást. Képletesen szólva, a szövetközti tér inkább hasonlít egy mo­csárhoz, semmint egy tiszta vizű tóhoz. Megjegyzendő, hogy az interstíciális folyadéktér térfogatváltozásai modulálják a kinesztéziás receptorok ér­zékenységét, s ily módon az izmokból eredő afferensek útján a cardiovascularis reflexeket.

Jelentősen megváltozhat a véreloszlás akkor is, amikor a test körpályán mo­zog. Igaz ugyan, hogy leggyakrabban egyes sportágak (pl. autó- és motor­sport, műrepülés) kapcsán fordul elő, de számolhatunk vele néhány foglalko­zás, vagy akár szórakozás (pl. körhinta) esetében is.

Ilyenkor attól függ a vér­eloszlás megváltozása, hogy mekkora a testre ható centrifugális erő, s milyen szöget zár be a centrifugális erő hatásvonala a test hossztengelyével. Ellen­tétben a gravitációval, amelyhez már a méhen belüli élettől kezdődően hozzá­szokik a szervezet, a centrifugális erővel szemben igen eltérő az egyéni ér­zékenység. Emiatt speciális terheléses vizsgálatokkal kell megállapítani, hogy az adott egyén mekkora terhelést képes elviselni, s alkalmas-e az adott munka vagy sporttevékenységre (pl. műrepülésre).

Mekkora gravitációs terhelést bír ki az emberi szervezet?

A testhelyzettől függ:

  • álló testhelyzetben, vagyis amikor a gravitáció iránya párhuzamos a test hossztengelyével, akkor 3-4 G eszméletvesztést és halált okoz
  • fekvő testhelyzetben, amikor a gravitáció iránya merőleges a test hossztengelyére, akkor rövid ideig akár 17-20 G-t is kibír az egyén.

A gravitáció hatására elsősorban a véreloszlás változik meg: a vér a szervezet alsó, vagyis a földhöz közelibb részeinek az ereiben gyűlik össze, mégpedig annál nagyobb mennyiségben, minél nagyobb a gravitációs terhelés. Ez jelenti a közvetlen életveszélyt, mert felborul a vérkeringés: a felső testré­szek nem kapnak elegendő vért, az alsó testrészekbe pedig a pangás miatt nem kerül friss vér.

Nagyobb gravitációs hatására…

Végeredményben az összes szerv vérellátása elégtelen, de az oxigénhiányra legérzékenyebb szerv, az agy károsodik leginkább, s emiatt el­veszti az egyén az eszméletét, majd beáll a halál. Nagy gravitációs terhelés hatására károsodnak a lágy szövetek, sőt csonttörések is előfordulhatnak. Ezeknek a károsodásoknak akkor lehet jelentőségük, hogyha a gravitációs ter­helés olyan rövid ideig tart, hogy a vérkeringés még helyreállítható.

Normál gravitációnál is mozogni kell (pl: fekvő betegeknek)?

Igen, a szervezet számára megszokott gravitációs terhelés, tehát tenger­szinten 1 G is okozhat keringési zavart. Egészséges egyénekben a hosszú ideig merev, álló testhelyzetben az alsó végtagok vénáiban gyülemlik fel annyi vér, ami duzzanatot, pangást idézhet elő. A hosszú ideig ágyban fekvő betegekben is kialakul a pangás, ami súlyos következményekkel járhat. A pan­gás kialakulása azonban megelőzhető: egészséges emberben aktív testedzéssel, a végtagok átmozgatásával; az ágyban fekvő betegeket pedig az állapotuknak megfelelően mozgatni kell.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.