Magasvérnyomás kezelése

A vérnyomás mérését befolyásoló tényezők

Hamisan mérő műszerek

A nem higannyal működő vérnyomásmérőket időnként hitelesíteni kell, és szükség szerint az érzékelőt be kell szabályozni, mivel ezt a műveletet csak szakember tudja elvégezni, az ilyen műszerek vá­sárlása előtt győződjünk meg arról, hogy van-e lehetőség a szervize­lésre.

Hamisan mérő műszerrel igen nagy kárt okozhatunk önma­gunknak, akár ha a műszer fölfelé „csal” és emiatt feleslegesen szedünk gyógyszert, akár ha kevesebbet mutat a valódi vérnyo­másnál, és ezért elmulasztjuk a kezelést a betegség korai stádiumá­ban, amikor még nem alakultak ki a visszafordíthatatlan szövődmé­nyek.

Nagyon gondoljuk meg tehát, amikor vérnyomásmérő vásárlására szánjuk el magunkat, hogy milyen készüléket szerzünk be, mert a csipogó, kattogó, digitális „csodaműszerek” hibalehető­sége sokkal nagyobb, mint a hagyományos higanyos műszeré, nem is szólva az árban tapasztalható különbségről! A higanyos manométer kétségtelenül nehézkesebb, de pontossága minimális karbantartás mellett vitathatatlan.

A mandzsetták helytelen felhelyezése

Tökéletes műszer birtokában is lehet azonban hamis vérnyomás értékeket mérni. Már említettük a beépített érzékelővel ellátott mandzsetták helytelen felhelyezését és az ebből fakadó tévedéseket. Az ott elmondottak természetesen vonatkoznak azokra a készülékekre is, melyeket szintén a saját vérnyomás mérésére szerkesztettek, de amelyek hagyományos, fülhallgatós (tehát nem elektronikus) érzé­kelésen alapulnak. Magasvérnyomás mérése, mit Lényegében a hagyományos orvosi hallgató (fonendoszkóp) érzékelő membránját építik be a mandzsettába, hogy a vérnyomást saját magán végző személy szabadon maradt kezével a pumpát működtetni tudja, és ne kelljen valakinek segíteni a fonendoszkóp hallgatótölcsérét a könyökhajlatban az ér fölé szorítani.

A kar helyzete vérnyomásméréskor

Nagyon lényeges a vérnyomásmérés pontossága szempontjából a kar helyzete, pontosabban a mandzsetta magassága a szívhez képest. A nehézségi erő (gravitáció) mint láttuk befolyásolja a vérnyo­mást, ezért összehasonlítható vérnyomásértéket csak akkor kapunk, ha mindig a szív magasságában mérünk. Ha a vizsgált személy ül, és behajlított karját lazán az asztallapra helyezi, akkor a mandzsetta körülbelül a megfelelő magasságban van, ha azonban feláll, és karját lelógatja, a mandzsetta már lejjebb került kissé, és ez már néhány Hgmm eltérést okozhat a mérésnél.

Fekvő helyzetben történő mé­résnél a törzs mellett kinyújtott karon ismét pontos értéket mérhe­tünk. Számos szakember tanácsolja, hogy a mandzsetta felfújása előtt emeljük magasba a vizsgált személy karját, egészen függőleges helyzetig, hogy ezzel mérsékeljük a visszerekben bekövetkező fe­szülést, ami kellemetlen érzéssel jár.

Mint korábban említettük, a visszerekben a nyomás csupán néhány Hgmm-nyi, tehát amikor a mandzsettát elkezdjük felfújni, már a 10-15 Hgmm elérésénél gya­korlatilag leáll a visszerekben a keringés, ugyanakkor az ütőerekben még addig áramlik a vér a szövetek felé, amíg a mandzsettanyomás el nem éri, illetve meg nem haladja a szisztolés vérnyomást, akkor már az ütőerek is teljesen összelapulnak, és bennük is leáll a kerin­gés.

Ezért is helytelen, ha a mandzsettát túl lassan fújjuk fel, mert akkor tovább tart az, az időszak, amikor a vér még beáramlik a karba, de kiáramlani onnan már nem tud, tehát beáll egy pangás az erek­ben, ami a vizsgált személyt olyannyira zavarhatja, hogy az már, stresszhatásként is felfogható, így nyilván magasabb értéket fogunk kapni.

Stresszhatás vérnyomásméréskor

A stresszről szólván nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a nyugodt körülmények biztosítása vérnyomásmérés közben! A napszaki inga­dozások (pl. az este közeledtével csökkenő vérnyomás) arra is figyelmeztetnek, hogy nem mindegy: mikor mérjük valakinek a vér­nyomását. De a tapasztalat szerint ezek a hatások eltörpülnek ahhoz képest, amit az orvosi rendelő és sokszor az orvos személye is a be­tegből kivált.

A „fehérköpeny-hipertónia”

Az ún. „fehérköpeny-hipertónia” mindennapos orvosi tapasztalat, mint ahogy az is, hogy a betegek vérnyomása lényegesen magasabb a kórházba kerülés első napjaiban, mint később, amikor már néhány napja ott fekszenek.

Rendkívül helytelen gyakorlat tehát az, hogy a beteg vérnyomását azonnal, az orvosi rendelőbe való be­lépése után gyorsan megmérik biztos, hogy 15-20, esetleg még több Hgmm-rel magasabb értéket fognak mérni! Ideális az lenne, ha a beteget a mérés előtt 10 percre le lehetne fektetni vagy ültetni egy csendes helyiségben, és csak utána történne a vérnyomásmérés.

Nő­vérek, asszisztensek mindig alacsonyabb vérnyomást mérnek, ez is általános tapasztalat, mely szintén a „fehérköpeny” hatással magya­rázható. Egyébként a néhány perces nyugalom akár ülve, akár fekve akkor is fontos, ha valaki saját magán méri a vérnyomást, vagy valamelyik hozzátartozója méri. Nyilván az otthoni körülmé­nyek sokkal nyugodtabbak, nem szabad azonban elfelejteni, hogy néhány dolog még otthon is zavarhatja a pontos vérnyomásmérést.

Nyugodt környezetben mért vérnyomás

Magasvérnyomás mért értéke. Ha valakinek rögtön az után mérnek vérnyomást, hogy feljött néhány emeletet, netán megevett egy kiadós ebédet, akkor biztosan maga­sabb értékeket kapunk, mint a valódi tehát napi átlagos vérnyomás. Minthogy a kezelés szempontjából nem a pillanatnyi értékek mérvadóak, hanem az, hogy nyugodt körülmények között mennyi a vérnyomás, feltétlenül biztosítani kell a mérés közben a stresszmen­tes körülményeket. Ehhez tartozik az is, hogy a vizsgált személy ne dohányozzék, ne igyon szeszes italt a mérés előtt.

Hibalehetőségek vérnyomásméréskor

Végül fel kell hívnunk a figyelmet azokra a hibalehetőségekre, melyek a vérnyomást mérő személy (orvos, nővér, asszisztens, hoz­zátartozó vagy maga a beteg) részéről előfordulhatnak, vagyis a szubjektív tényezőkre. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a vérnyomásmérés a mérést végző személy részéről is nyugalmat, higgadtságot igényel.

Mérést befolyásoló tényezők

Kapkodva, idegesen mért vérnyomás sok téve­dés forrása volt már! A vizsgálandó személy idegessége könnyen át­ragad a vizsgált személyre, így annak máris magasabb lesz a vérnyo­mása. A kapkodás, sietés a mérés pontosságát is nagymértékben rontja. Leggyakoribb hiba, hogy a nyomás csökkenésekor túl gyor­san engedjük ki a levegőt a mandzsettából, ennek következtében nem halljuk pontosan az első Korotkov-hangot, a szisztolés vérnyomást jelző kopogás megjelenését.

Ne feledjük el, hogy a kopogó hang a szívműködéssel azonos ritmusban hallható, ha tehát valakinek (pl. sportolónak) alacsony a pulzusszáma, vagyis lassan ver a szíve, a nyomásmérő higanyoszlopának túl gyors leeresztése esetén előfor­dulhat, hogy két ütés között 10 – 15 Hgmm-t csúszik lefelé a higany­szál, így a tényleges szisztolés vérnyomásnál kevesebbet fogunk mérni.

Alapszabály, hogy másodpercenként kb. 2-3 Hgmm-rel kell csökkenteni a szelep segítségével a mandzsettában a nyomást, így tudjuk pontosan megfigyelni az első hang megjelenését, és a sziszto­lés vérnyomást 2 Hgmm pontossággal meghatározni.

A higanyos vérnyomásmérők skálabeosztása ugyanis 2 Hgmm-enként teszi lehe­tővé a nyomás leolvasását, és ezt ki is kell használnunk. El kell ítélni azt a gyakorlatot, hogy „nagyvonalúan” kerekített számokban adjuk meg a vérnyomást, pl. 150/90 Hgmm, ma már minden orvostól és asszisztenstől el lehet várni, hogy 2 Hgmm pontossággal adja meg a vérnyomást, mert fontos különbséget jelenthet, hogy valakinek 88 vagy 92 Hgmm a diasztolés vérnyomása.

Többszöri vérnyomásmérés a valódi vérnyomásért

Mivel mindig ismételt mé­résekkel szükséges meggyőződni a helyes, valódi vérnyomásról, hiszen láttuk, hogy a stressz miatt az első mérés mindig magasabb – a leghelyesebb átlagot számolni több mérés eredményéből, nyilván ilyenkor sem kerek számok jönnek ki a számolásnál. A digitális vérnyomásmérők elterjedésével pedig már 1 Hgmm pontossággal is meg lehet határozni a vérnyomást.

A nyomásértékek kerekítése azzal a veszéllyel is jár, hogy további szubjektív tényezőt viszünk be a mérésbe: még a legpontosabb orvos is hajlamos lehet, hogy a mások által kezelt beteg vérnyomását felfelé kerekítse, saját kezelési eredményeit pedig lefelé kerekítéssel „javítsa”. Mondani sem kell, hogy mindebből kizárólag a betegnek származik kára.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.