Magasvérnyomás kezelése

Vizelethajtók: az első lehetőség a vérnyomáscsökkentéshez

Az 1950-es években bevezetett vizelethajtók (cliuretikumok) a magas vérnyomás kezelésére használt első gyógyszerek közé tartoztak. Ezeket írják fel ma is a leggyakrabban, részben azért, mert igen sok embernél nagyon hatékonynak bizonyultak, részben pedig azért, mert jóval olcsóbbak, mint egyes újabb vérnyo-más csökkentők.

Vizelethajtók

Ha orvosunk 1. fokozatú magas vérnyomást állapít meg, nagyon valószínű, hogy ilyen gyógyszert ír fel először. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a magas vérnyomásos betegek 80 százaléka sikeresen kezelhető e gyógyszerekkel. A nők és az idősek különösen jól reagálnak a vizelethajtókkal való kezelésre.

Jegyezzük meg! Több tanulmány is bizonyítja, hogy a diuretikumok tartós használata növeli a csontsűrűséget, és csökkenti a combnyaktörés kockázatát. A magas vérnyomásban szenvedők közül azok, akik mindennap bevesznek egy kis adag (75 mg) aszpirint, igen jelentősen, 36 százalékkal csökkenthetik a szívroham kockázatát. Ámde az aszpirin zavarhatja egyes vérnyomáscsökkentők működését. Ha tehát ilyen gyógyszereket használunk, kérjük orvosunk tanácsát, mielőtt elkezdenénk rendszeresen aszpirint szedni.

Hogyan hatnak a vizelethajtók?

E szereket azért nevezik vizelethajtóknak, mert a vesét a normálisnál nagyobb mennyiségű nátrium és víz kiválasztására késztetik, s így több vizelet képződik. Ez azért kedvező a vérnyomásunk szempontjából, mert minél kevesebb a folyadék a szervezetünkben, annál alacsonyabb a vérnyomásunk.

Vesékre hatnak a vizelethajtók
Vesékre hatnak a vizelethajtók

A vizelethajtók a vesékben lévő szűrőegységekre, az úgynevezett nefronokra hatnak, amelyek a víz és az ásványi anyagok – köztük a só – egyensúlyát szabályozzák. A vizelethajtók minden osztálya – a tiaziclok, a kacsdiuretikumok és a kálium-visszatartók – ezen szűrőegységek más-más részére hat.

VIGYÁZAT! Vérnyomáscsökkentők szedése mellett lehetőleg ne fogyasszunk alkoholt, más gyógyszereket csak orvosunk tudtával és beleegyezésével szedjünk, kerüljük a megerőltető testedzést és a túlzottan sószegény étrendet – ha csak azt orvosunk kifejezetten nem ajánlotta.

Tiazidok

A tiazidok a leggyakrabban felírt vizelethajtók közé tartoznak, s ennek több jó oka is van. A tiazidok viszonylag olcsók, gyakran kis adagokban, naponta egyszer is elég szedni őket, és ami talán a legfontosabb, nem csak a vérnyomás csökkentésében bizonyultak hatékonynak, hanem a szívinfarktus és a stroke megelőzésében is.

A tiazidok a nefronok távolabbi (disztális) részének egy szakaszán hatnak, ahol nagy mennyiségű víz és nátrium szívódik vissza a véráramba. A gyógyszerek ezt a visszaszívást gátolják, s ezzel nagyobb mennyiségű vizelet termelését idézik elő. A kutatók emellett úgy vélik, hogy a tiazidok ellazíthatják az erek falának izmait, így a vér könnyebben áramolhat.

A tiazidokból általában kis adagokat írnak fel: napi 12,5-25 mg-os mennyiséget. Egyes kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy nagy dózisban (napi 50-100 mg) növelik a szívinfarktus kockázatát. A gyógyszer szedésekor mindig pontosan az orvos utasításai szerint járjunk el.

Tudnunk kell, hogy a tiazidok megnövelhetik a vérben az összkoleszterin– és az LDL-koleszterinszintet, s emellett csökkenthetik a HDL („jó”)-koleszterin mennyiségét. Célszerű vérvizsgálatot végeztetni a gyógyszer szedésének megkezdése előtt, majd azt követően is rendszeres időközönként, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a készítmény nincs káros hatással vérünk zsírtartalmára.

Diuretikumok és más gyógyszerek

Ha orvosunk vizelethajtót ír fel, nagyon fontos megkérdeznünk tőle, hogy a jelenleg szedett egyéb gyógyszereink nem gyengíthetik-e a vizelethajtók vérnyomáscsökkentő hatását. Az ízületi gyulladásra és reumatológiai jellegű panaszokra szedett gyógyszereknek két olyan csoportja is van – a nem szteroid jellegű gyulladásgátlók, például az ibuprofen, és a szteroidok – amelyek kifejezetten csökkentik a diuretikumok hatékonyságát.

Kacsdiuretikumok

Ezek a vizelethajtók a nefronok Henle-kacsnak nevezett részén gátolják a nátrium újrafeiszívódását. A tiazidoknál jobban és gyorsabban hatnak, és nagyobb mennyiségű vizelet képződését érik el. Orvosunk akkor javasolhatja szedésüket, ha a tiazidok nem váltak be, vagy ha szervezetünk egyéb rendellenesség, például pangásos szívelégtelenség miatt tartja vissza a vizet.

Kálium-visszatartók

A tiazidok és a kacsdiuretikumok sajnos úgy működnek, hogy a nátriummal együtt nagy mennyiségű káliumot és egyéb ásványi anyagot is kiürítenek a szervezetből. (Ha vizelethajtót szedünk, orvosunknak gondosan figyelnie kell ennek hatását, hogy biztos lehessen benne: a fokozottabb vizeletürítés ellenére is elegendő kálium marad szervezetünkben.) Amikor a szervezetben túl alacsonyra csökken az ásva-nyi anyagok – különösen a kálium – szintje, egy sor tünetet tapasztalhatunk, a gyengeségtől és az izomgörcsöktől kezdve egészen a szabálytalan szívműködésig.

Mint a nevük is sejteti, a kálium-visszatartó diuretikumok segítenek a szervezetnek megszabadulni a sótól és a víztől, de a káliumot nem engedik kiürülni. A tiaziclokhoz hasonlóan a nefronok disztális részén hatnak. Csakhogy a kálium-visszatartó diuretikumok kevésbé hatékonyak, mint a tiazidok és a kacs-diuretikumok, emellett túl magasra növelhetik a káliumszintet, ezért általában tiazidokkal együtt írják fel őket. Ha káliumvisszatartó gyógyszert szedünk, lehetőleg ne használjunk ételeinkhez káliumtartalmú sópótlót, mivel az az ásványi anyag veszélyes felhalmozódását okozhatja.

Jegyezzük meg! Legyünk türelmesek, ha vérnyomáscsökkentőt szedünk. Noha e készítményekkel idővel biztosan célt érünk, egy évbe is beletelhet, mire sikerül megtalálni azt a készítményt, amely megfelelően hat és kevés mellékhatása van.

Mellékhatások. A vizelethajtók fő mellékhatása a fokozott vizeletürítés.

Ez természetesen jó mellékhatás, hiszen azt jelzi, hogy a gyógyszer elvégzi a feladatát, vagyis megszabadítja a szervezetet a folyadékoktól (amivel egyben a vérnyomást is csökkenti). De vannak a diuretikumoknak nemkívánatos mellékhatásai is, például a gyengeség és kimerültség; az álló helyzetben való szédülés (főként időseknél); az impotencia; a fokozott fényérzékenység, amely súlyos leégéshez, a bőr kivörösödésé-hez, viszketéséhez és elszíneződéséhez, illetve látászavarhoz vezethet; a köszvény (fájdalmas ízületi betegség, amelyet a vérben lévő húgysav túl magas koncentrációja okoz); a vér cukor-és/vagy koleszterinszintjének kismértékű növekedése; a kiszáradás. Ha ezek a tünetek hosszabb időn át fennállnak vagy zavaróvá válnak, forduljunk orvoshoz.

Figyelem! A vizelethajtók szedése

  1. A vizelethajtókat reggel vegyük be; ezzel megkímélhetjük magunkat egy-két éjszakai kirándulástól az illemhelyre.
  2. Ha a diuretikumok gyomorpanaszokat okoznak, étellel vagy tejjel vegyük be őket.
  3. Korlátozzuk a napon töltött időt, s ha napozunk, akkor is legalább 15-ös fényvédő faktorú napozószert használjunk, és legyen rajtunk napszemüveg.
  4. Sok diuretikum tartalmaz szulfaguanidint (kivéve az ethacrynilsavat), így a szulfaguanidin-allergiában szenvedőknek nem ajánlható e készítmények szedése.
  5. A nem szteroid gyulladásgátlók, például az ibuprofen, valamint a szteroidok csökkentik a diuretikumok hatékonyságát. Feltétlenül tájékoztassuk orvosunkat, ha ilyen gyógyszereket szedünk ízületi gyulladás vagy más panaszok miatt.
Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.