• allergia
• betegség
• légzés

Légúti allergiás betegségek

Többféle légúti allergiás betegséget ismerünk, ezek közül azonban ebben a fejezetben csupán az asztmáról (asthma bronchiale) esik majd szó.

Mi az asthma bronchiale?

Az allergiás rhinitis (rinitisz, orrnyálkahártya-gyulladás) és az asztma egyazon betegség különböző megnyilvánulásai. A két kórkép közös jel­legzetességeinek vizsgálata az utóbbi években a figyelem középpontjá­ba került. Az átlag populációhoz viszonyítva asztmásokon gyakoribb a rhinitis előfordulása. Sokszor időben megelőzi az alsó légúti tünete­ket és az asztma rizikófaktoraként tartják nyilván. Bár rhinitiseseken gyakran kimutatható az asztmásokra jellemző hörgő túlérzékenység (hiperreaktivitás), nincs olyan biztos jel, amelyből előre meg lehetne jósolni, hogy melyik allergiás rhinitisben szenvedő betegnél várható az asztma kialakulása.

Mi jellemzi ezt a gyulladásos betegséget?

A hörgőasztma a légutak krónikus gyulladásos megbetegedése, ame­lyet a gyógyszeres kezelésre vagy spontán bekövetkező reverzibilis obstrukció és a légutak kóros túlérzékenysége, az úgynevezett bronchialis hiperreaktivitás jellemez. Az asztma világszerte jelentős népegészség­ügyi problémát jelent, az egyik leggyakoribb krónikus betegség, amely minden korosztályt érint, esetenként lehet súlyos, sőt az életet is ve­szélyeztetheti. Előfordulási gyakorisága országonként változó, az utóbbi 2-3 évtizedben mind a gyermekek, mind a fiatal felnőttek körében emel­kedést mutat.

Kiváltó okok

A betegség megjelenésében genetikai tényezők is szerepet játszanak. Emellett szól a családi halmozódás, amely más atópiás betegségeknél is megfigyelhető. Attól függően, hogy az egyik, vagy mindkét szülő asztmás, a különböző felmérések változó mértékű magasabb előfordulási gyakori­ságot írnak le a betegségben nem szenvedő szülők gyermekeihez viszo­nyítva.

Megkülönböztethetők szezonális és a hatásukat változó mértékben, de csaknem egész évben kifejtő, perenniális allergének. Más szempontokat figyelembe véve elkülöníthetők a beteg belső környezetében („indoor”), illetve a külvilágban előforduló („outdoor”) allergének. A szezonális aller­gének fő képviselői a virágporszemcsék, a pollenek.

Milyen polleneket ismerünk hazánkban?

Magyarországon három pollenszezon különíthető el: a kora tavaszi, a kora nyári és a késő nyári­-őszi. A kora tavaszi szezonban az úgynevezett barkás fák, főként a nyírfa, az éger és a mogyoró felelősök a tünetekért. Ez az időszak viszonylag rövid és a másik kettőhöz viszonyítva kevesebb beteget érint. A májusi-júniu­si pollenszezon fő allergénjei a pázsitfű félék.

Mikortól kezdődik az allergia szezon?

Hatásukat augusztus eleje-közepétől egyes bete­geknél akár október végéig, november elejéig, az őszi fagyok beálltáig is kifejtik. Az indoor allergének legfontosabb képviselői a háziporatka ürülékében található kétféle allergén, a háziporatka és a lisztatka. A hatásukat elsősorban magas páratartalom mellett fejtik ki, legnagyobb mennyiség­ben az ágy matracában, padlószőnyegben, vastagabb textíliákban, plüss játékokban, szabad polcon levő könyvekben fordulnak elő.

Az állati szőrök közül a macska- és kutyaszőr szerepe emelhető ki, különösképpen olyan esetekben, amikor az állatokat lakáson belül tartják és közelebbi kontak­tusban is állnak velük. Emellett a ló, valamint különböző hobbi és labora­tóriumokban előforduló állatok (pl. tengeri malac) szőre is fontos allergén lehet. A penészgombák nedves, penészes helyiségekben, magas páratartal­mú környezetben fejtik ki hatásukat.

A terhelés indukálta asztmát gyakran külön kórképnek tekintik. A foglal­kozási asztma leggyakoribb kiváltó tényezői, az egyes laboratóriumi álla­tok szőre mellett, a vegyiparban alkalmazott vegyületek (izocianát), növé­nyi allergének, pékségben, cukrászatban dolgozók esetén a liszt, illetve a fodrászatban előforduló különböző vegyi anyagok. A foglalkozási asztmát a kiváltó allergén eliminációjának jelentősége miatt a későbbiekben rész­letesebben tárgyaljuk.

Klinikai tünetek, a kivizsgálás menete

A köhögés, amely gyakran improduktív vagy viszkózus, nehezen felköhöghető köpettel jár, a sípoló légzés, a mellkasi feszülésérzés és a rohamokban jelentkező nehézlégzés. A tünetek gyakorisága, a fizikai terhelhetőségre kifejtett hatása és a légzésfunkciós eltérések alapján négy súlyossági lépcső különíthető el: tüneteket alkalmanként adó, enyhe, közepesen súlyos, súlyos asztma.

A részletes – családi, egyéni, munka- és lakáskörülményekre, foglalkozás­ra és szabadidős tevékenységre is kiterjedő – anamnézis jelenti a diagnózis megállapításának alapját. Az allergiás eredet igazolása bőrtesztekkel és a vérből történő ellenanyag-meghatározással történik. A hörgőkre jellemző túlérzékenységet aspecifikus, és a kiváltó allergénnel végzett specifikus provokációval mutathatjuk ki. Az utóbbit veszélyessége miatt, elsősorban foglalkozási eredet igazolására, csak kórházi körülmények között célszerű végezni. A terhelés indukálta asztma futással és terheléses vizsgálatokkal (futószalag, kerékpár) igazolható.

Az asztma terápiája

A krónikus asztma fenntartó kezelésében kétféle gyógyszercsoportot alkalmazunk. Gyulladáscsökkentő vagy preventív készítmények: a beteg­ség hátterében tünetmentes időszakban is fennálló gyulladás kezelésére szolgálnak. A bázisterápiát jelentő, elsőként választandó készítmények a kortikoszteroidok, amelyeket elsősorban lokális, inhalációs (belégzéses) formában, míg akut súlyos asztmában és állapotrosszabbodás (exacerbáció) esetén intravénásán és szájon át (per os) lökésterápia for­májában alkalmazunk. A súlyos asztmások kis része folyamatosan szte­roid adására szorul. A szintén gyulladáscsökkentő antileukotrienek kom­binációs lehetőséget jelentenek, hatásuk különösen terhelés indukálta és szalicilát asztma esetén kedvező.

Mik a leghatásosabb kezelések?

A hörgőtágítók közül a leghatékonyabbak az elsősorban inhalációs for­mában alkalmazott béta-2-agonista készítmények. A rövid hatású készít­mények (salbutamol, terbutalin, fenoterol) a hörgőgörcs oldására szol­gálnak, míg a hosszú hatásúak (salmeterol, formoterol) középsúlyos és súlyos asztmában az inhalációs kortikoszteroidokkal együtt alkotják a bázisterápiát.

Az immunterápia különböző lehetőségei oki kezelést jelentenek. Ilyen­kor az allergiát előidéző anyagot (allergént) megfelelően tisztított formá­ban, fokozatosan emelkedő adagban visszük be a szervezetbe, mintegy hozzászoktatva hatásához. Az injekciós készítmények mellett lehetőség van lokálisan az orrnyálkahártyára juttatott alkalmazásra, vagy cseppek, tabletták segítségével történő orális kezelésre.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.