Vastag- és végbélrák (kolorektális karcinóma) tünetei és kezelése
A vastag- és végbélrák (a továbbiakban: vastagbélrák) a leggyakrabban a vastagbél leszálló ágát (kolonkarcinóma) és a végbelet (rektumkarcinóma) érinti. Ritkán közvetlenül a végbélnyíláson is kialakulhat rák (anális karcinóma).
Mi a vastagbélrák?
Még nem sikerült megállapítani egyértelműen, mi okozza a vastagbélrákot. Ebben a betegségben a vastag- vagy a végbél nyálkahártyájának sejtjei kezdenek rendellenesen szaporodni, amiből gyakran alakulnak ki jóindulatú, gomba alakú növedékek, polipok. A vastagbélrákok 85-90 százaléka a polipok elrákosodásából keletkezik. Az esetek 10-15 százalékában öröklött hajlam játszhat szerepet a kór kialakulásában.
Gyakoriság
A vastagbélrák Magyarországon az emlő-, illetve férfiak esetében a tüdőrák után a második leggyakoribb ráktípus, 2003-ban 8600 megbetegedéssel. Miközben a frissen regisztrált betegek száma állandóan nő, a halálozási arány minden korosztályban és mindkét nemben csökkenő tendenciát mutat. Ma a sokkal kisebb arányú halálozás mellett évente kétszer annyi vastagbélrákot diagnosztizálnak, mint az 1980-as évek elején.
Kockázati tényezők
A vastagbélrák kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni: számos tényező hozzájárulhat a betegség megjelenéséhez. A kockázatnövelő faktorok között első helyen állhatnak az étkezési szokások és az életmód, rákot azonban örökletes tényezők vagy idült vastagbélgyulladás is okozhat.
Táplálkozás és életmód
- Túlsúlyosság
- Rostokban szegény, zsírban gazdag táplálkozás: sok vörös hús, sok füstölt vagy sóban pácolt húskészítmény, de kevés zöldség és gyümölcs fogyasztása
- Rendszeres nagymértékű alkoholfogyasztás
- Dohányzás
- Mozgásszegény életmód
Örökletes hajlam
Nő a megbetegedés kockázata, ha közeli vérrokonok között előfordult már vastagbélrák. A betegek egyenes ági rokonai különösen gyakran érintettek. Ennek oka a szakemberek szerint egyrészt a hasonló táplálkozás és életmód, másrészt bizonyos öröklött faktorok.
Tünetek
Ez a betegség nem egyik napról a másikra lép fel: hosszú éveken át lassan, alattomosan alakul ki, s a páciensnek nincsenek panaszai, a daganatnak nincsenek látható jelei. Van azonban néhány figyelmeztető jel, amely a vastag-és/vagy végbélben fejlődő rosszindulatú elváltozásra utalhat.
Figyelmeztető jelek:
- sápadtság, fáradtság, levertség, motiválatlanság, csökkent teljesítőképesség,
- vérszegénység,
- fogyás,
- visszatérő, több napon át tartó görcsös hasi fájdalom,
- hangos bélhangok, bélkorgás, tartós felfúvódás,
- szellentéskor kevés vér, nyák vagy széklet ürülése,
- a székletürítési szokások megváltozása, például ceruzavékony vagy túl bőséges széklet,
- véres széklet (piros vagy fekete elszíneződés),
- váltakozó hasmenés és székrekedés,
- tapintható kemény göbök a hasüregben,
- megnagyobbodott nyirokcsomók.
Ha e tünetek közül egyet vagy többet észlelünk, orvoshoz kell fordulni, hogy kiderüljön, mi okozza őket. A szimptómák nem utalnak automatikusan daganatra, ártalmatlan betegségeket is jelezhetnek, de nem szabad elhanyagolni őket.
A korai felismerés módszerei
A szűrővizsgálat során az orvos betapint a végbélbe (ezt hívják rektális digitális vizsgálatnak), széklet vizsgálatot végeztet a székletben lévő, szabad szemmel nem látható vér kimutatására, illetve vastagbéltükrözésre (kolonoszkópiára) küldi a beteget.
A betegség kizárásához, illetve a pontos diagnózis felállításához nem elegendő a tapintás és a székletvizsgálat, bizonyosságot csak a kolonoszkópia adhat. A tükrözéshez olyan rugalmas csövet vezetnek a bélbe, amelynek végén kamera található: az eszközzel centiméterről centiméterre végignézik a vastagbelet. A vizsgálattal fölfedezhetők a rákmegelőző elváltozások (polipok), amelyeket a tükrözés során azonnal el is távolítanak egy, az eszköz végére erősített hurokkal.
Ha a szövettani elemzés azt állapítja meg, hogy rosszindulatú daganatról van szó, további vizsgálatokra kerül sor, hogy kiderüljön, átterjedt-e a daganat a környező szövetekre vagy más szervekre.
Ezek az alábbiak lehetnek:
- kontrasztanyagos röntgenvizsgálat,
- ultrahangvizsgálat,
- CT-vizsgálat,
- MR-vizsgálat,
- a gyanús helyekről vett szövetminták patológiai vizsgálata.
A vizsgálati eredmények függvényében megkezdődhet a kezelés.
Az ötven év felettiek szűrése
A szűrővizsgálat a rákmegelőző állapotok felismerésére is alkalmas, amelyek megfelelő kezelésével megakadályozható, hogy később rákká alakuljanak.
Mivel a tünetmentes állapot általában több éven keresztül áll fenn, a gyógyulás minél nagyobb esélye érdekében nagyon fontos a szűrővizsgálatokon való részvétel.
A rektumkarcinómás betegek kb. 15 százalékának mesterséges végbélnyílás kialakításával kell számolnia. Az, hogy erre szükség van-e, a daganat helyétől és kiterjedésétől függ. A mesterséges végbélnyílás sok esetben csak átmeneti megoldás, amelyet a gyógyulás elősegítésére és a varratok kímélése céljából alkalmaznak. Hat héttel később egy kisebb műtét során bezárják az ideiglenes nyílást, így a végbél ürítése ismét a természetes módon történhet.
A vastagbélrák (kolonkarcinóma) kezelése
Az érintett bélszakaszt műtéttel eltávolítják. Ha előzőleg kimutatták, hogy a környező nyirokutakra is átterjedt a rosszindulatú daganat, még a műtét előtt (adjuváns) kemoterápiára kerül sor. A műtét utáni kemoterápiás kezelések szakaszosan zajlanak hosszabb időn (akár hat hónapon) keresztül, hogy az operáció után esetleg visszamaradt daganatsejtek mind elpusztuljanak. A bél hasfalra való kivezetésére csak kivételes esetekben van szükség.
A végbélrák (rektumkarcinóma) kezelése
Speciális sebészi technikák kifejlesztésének köszönhetően sikerült tíz százalék alá szorítani a korai stádiumú végbélrákok kiújulásának gyakoriságát. A betegség lefolyásától és stádiumától függően a műtét előtt vagy után kombinált kemo- és sugárterápiára kerül sor. A műtét előtti kezelés célja a nagyméretű daganatok összezsugorítása, amelyeket azután teljes mértékben ki lehet metszeni anélkül, hogy nagy mennyiségű szövet, esetleg az egész végbél eltávolítása szükségessé válna.
Gondozás és kilátások
A korai stádiumú vastagbélrák gyógyulási esélyei viszonylag jók: az ötéves túlélés 53 és 63 százalék között van. Ennek ellenére okvetlenül szükség van utógondozásra – a kontrollvizsgálatok idejében és módjában a beteg megállapodhat orvosával.
A gondozás keretében az alábbi vizsgálatokra kerülhet sor:
- alapos fizikális vizsgálat, a bél tapintásos vizsgálata,
- a vérben a tumormarkerek szintjének mérése,
- ultrahangvizsgálat,
- röntgenvizsgálat,
- CT-vizsgálat,
- vastagbéltükrözés.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.