Stresszkezelés

A stresszmentes kommunikáció hatékony módszerei

A jó kapcsolat egyik leglényegesebb eleme a hatékony kommunikáció. Amikor azonban valaki felidegesít bennünket, legyen az családtag, ba­rát vagy ismerős, az „érintkezési csatornák” rendszerint eldugulnak. Pedig nyitottsággal, őszinte beszélgetéssel rendszerint feloldhatók a nézeteltéré­sek, és kiengesztelhető a megbántott fél.

Alighanem mindenki tapasztalta már, hogy konfliktus helyzetben igen nehéz a kommunikáció. Aki ideges, annak a gondolkodását heves érzelmek, indulatok befolyásolják, tehát nem könnyű higgadtan és racionálisan visel­kednie másokkal. Nézeteltérés során, ha a vita nem vezet sehova, mert minden résztvevő hazabeszél és a maga igazát hajtogatja, érdemes bevetni az álláspontok tükröztetésének hívott módszert. Ez a technika sokat segíthet a konfrontáció kezelésében.

Jótékony érintés

A kommunikáció nem csak szavak útján zajlik. Itt van például az érintés, amely az egymásra hatás nagyon erőteljes módja. Buzdít vagy megnyugtat, attól függően, hogy milyen szituációban és hogyan kerül rá sor. Olykor elég csak finoman megsimítani a másik karját, vállát vagy hátát, s lelkileg máris sokkal jobban lesz tőle. Mindezt új tudományos adatok is alátámasztják. A Miami Orvosegyetem Érintéskutató Intézetében (USA) már több mint száz vizsgálatot végeztek, s mint kiderült, az érintésnek rengeteg pozitív hatása van, többek között csillapítja a fájdalmat is.

Hogyan oldja az érintés a stresszt? Íme, néhány módszer:

  • Fogja meg a párja (gyermeke) kezét, hogy lecsillapodjon, és érezze az Önből áradó szeretetet. A hát lassú simogatása ugyancsak nagyon megnyugtató a má­sik fél számára.
  • Ölelje át a társát. Egystresszes nap végén ez a legjobb gyógyír. A fizikai kontaktus relaxál és szorosabbra fűzi az érzelmi kapcsolatot, sőt a vérnyomást is csökkentheti. Az Észak-Karolinái Egyetem (USA) kutatói 69 fiatal és közép­korú nő bevonásával végzett vizsgálatukban kimutatták, hogy akiket gyak­ran ölel át a kedvesük, azoknak jobb állapotban van a szív-ér rendszere.
  • Ha gyermeke (vagy hitvese) nem tud elaludni, cirógassa a homlokát és a feje búbját gyengéd, ritmikus mozdulatokkal. Egyrészt kisimítja az idege­ket, másrészt biztonságérzetet ad.
  • Sajátítsa el a masszázs alapfogásait. A test bármely részének gyengéd masszírozása vagy simogatása szeretetteljes gesz­tus, amely a szavaknál sokkal hatékonyabban oldja a feszültséget, és csök­kenti a vérnyomást. Különösen fontos lehet ez azoknál az élemedett korú rokonoknál, akik egyedül vagy kórházban, idősek otthonában élnek, és sokat kell nélkülözniük a családtagjaik gyengédségét.
  • Amikor nem tudja, hogyan fejezze ki magát, ne keresgélje a szavakat, hanem gyengéd érintéssel pótolja őket. Higgye el, ez mindennél erősebben tolmácsolja a szeretetet és az együttérzést.

Munkamánia

A fogyasztói társadalomban mindenkire óriási nyomásként nehezedik, hogy egy­re több és új árucikket, szolgáltatást, élvezeti cikket „kell” vásárolnia. Ehhez persze mind vastagabb pénztárcára van szükség. Ilyen körülmények között nagyon nehéz megtalál­ni az optimális egyensúlyt a munka és a ma­gánélet között. Ráadásul a szinte már irreális munkahelyi elvárások, az elbocsátástól való félelem is azt eredményezi, hogy többet dol­gozunk, akár 10-12 órát is naponta. A vállal­kozók pedig hajlamosak arra, hogy a hétvé­gét is munkával töltsék. Mindez a magánélet rovására megy, negatívan hat a családi és a baráti, közösségi kapcsolatokra.

Ne szólj szám…

Szociológiai kutatások sora igazolja, hogy a kommunikációban a szavaknak van a legkisebb jelentősége. Számos ilyen irányú vizsgálat szerint az üzene­tek dekódolása során maguk a szavak csupán 7 százalékkal esnek latba, míg az intonáció (hanghordozás) részesedése 38, a testbeszédé pedig 55 száza­lék. Ez arra utal, hogy a beszédben lényegesebb a „hogyan”, mint a „mit”, akár vitába szállunk valakivel, akár csak szeretetteljesen csipkelődünk vele. Gondoljon csak bele, hogy a hanghordozás mennyire megváltoztathatja egy kifejezés értelmét. Próbálja kimondani ugyanazt a dolgot finoman, rámenősen, hangosan, dühösen, halkan, viccesen.

Fontos közlendője van? Gyakoroljon egy kicsit előtte!

Találja meg a hangot, amely megerősíti, alátámasztja a szavait. A gesztusaira szintén ügyeljen. Akarat­lanul is fenyegetővé válhat az, aki mondókája közben ökölbe szorítja vagy csípőre teszi a kezét, begörbíti a hátát, felvonja a szemöldökét, helytelenítően rázza a fejét, megfeszíti az arcizmait, vagy főnökös, megalázó stílusban a má­sik arcába hajolva beszél. Testbeszéde oldottságot, közvetlenséget és nyíltsá­got tükrözzön. Védekezőnek, távolságtartónak, megközelíthetetlennek tűn­het a keresztbe fonott karral, vagy a partnerétől elfordulva beszélő személy.

A személyes konfliktusok megoldásában fontos a kölcsönös odafigyelés és megértés. A feleket általában annyira leköti saját álláspontjuk képviselete, meggyőződésük hangoz­tatása, hogy szinte meg se hallják, amit a másik mond. Folyton a következő érvükre koncentrál­nak, hogy le tudják mosni az „ellenséget”, és nyertesen kerüljenek ki a vitából.

Ám annak, aki harmonikus kapcsolatra törekszik, a győzelem nem lehet célja. Lehetővé kell tenni a másik számára, hogy kifejthesse véleményét, érzéseit, és komolyan kell venni, amit mond. Az álláspontok tükröztetése csak akkor haté­kony, ha a két fél az önös érdekek helyett a köl­csönösségen alapuló jó viszonyt tartja szem előtt, képessé válik a másik nézőpontjából látni a helyzetet, és hajlandó a kompromisszumra.

Megoldás a kommunikációs nehézségekre

A módszer annak lehet hasznos, aki kom­munikációs nehézségekkel küzd, és képtelen megbirkózni egy elhúzódó problémával. Ha fontos mondandója van, állapodjon meg beszélgetőpartnerével abban, hogy az Ön által megszabott ideig (5,10 vagy 15 percig) társa fi­gyelemmel hallgatja, anélkül, hogy közbevágna. Amikor végzett a közlendőjével, a másik fél ismételje azt el, megerősítést kérve, hogy jól értette-e az elmondottakat, illetve az Ön érzéseit a problémával kapcsolatban. (Partnerének nem szabad védekezőn vagy támadón reagálni az Ön szavaira, és önigazolásra használni ezeket, ahogy az egy szokványos vita során történik. Most csak az álláspontok ismertetése megengedett.)

Ezután szerepcsere következik. A másik fél beszél előre meghatározott ideig, Ön pedig tel­jes koncentrációval, beleszólás nélkül figyel, majd elismétli a hallottakat, meggyőződve arról, hogy felfogta társa véleményét. Nem kell azonnal megoldást találni az el­hangzottakra, sőt jobb, ha legalább egy napig nem vitatják meg a tükröztetett álláspontokat. Az viszont fontos, hogy mindketten tiszteletben tartsák egymás elképzeléseit, gondolkozzanak azokon, mérlegeljék őket. El kell fogadni, hogy a másik az általa kifejtetteket tartja valóságos­nak. Amikor aztán ismét napirendre tűzik a vitás kérdést, az „előemésztés” jóvoltából már sokkal könnyebb lesz kezelni a helyzetet.

Miért hatékony?

A viták gyakran elfajulnak, s a résztvevők olyan kijelentésekre ragadtatják magukat, amelyek messze túlmutatnak az alapproblémán. Az állás­pontok tükröztetése a nézeteltérést információ­gyűjtéssé szelídíti, megakadályozza, hogy vesze­kedéssé vagy súlyosabb konfliktussá dagadjon, amely csak arról szól, hogy kinek van igaza, s utat nyit a további érdemi és békés egyeztetés előtt. Még ha a módszerrel nem is sikerül meg­szüntetni a nehézséget, egy másféle, a kapcsolat erősítését szolgáló kommunikáció jöhet létre.

Szülői veszekedésbe csöppen a gyerek?

Ne vonuljanak át a másik szobába, ott folytatni a vitát. Egy angol gyermekpszichiát­riai szaklapban megjelent tanulmány szerint helyesebb a konfliktust – békésen és nyu­godtan – a kicsi jelenlétében levezényelni, így példát lát a konstruktív problémamegoldásra és felismeri a kompromisszumok jelentőségét, ami sokszor előnyére válik majd.

A kölcsönös tisztelet elengedhetetlen

A jó kapcsolat másik meghatározó eleme a tisztelet. Azzal, ha odafigyel a másik mondandójára, és igyekszik megérteni azt, tiszteletet tanúsít a gon­dolatai, érzései iránt. A személyes konfliktusok hátterében sokszor éppen az effajta koncentráció hiánya áll.

Különös súlya van ennek a generációk közötti kommunikációban. Ne felejtse, mindenkinek joga van kifejteni az álláspontját, akkor is, ha azzal Ön nem ért egyet. Az odafigyelés azt tolmácsolja az illető felé, hogy méltá­nyolja és értékeli a véleményét, noha az esetleg eltér az Önétől. Gyermeké­től a tiszteletet szinte minden szülő megköveteli, ám ő maga ritkán tesz hasonló gesztust, márpedig a valódi kapcsolathoz és erős kötődéshez kölcsö­nösség kell. A korosabbakkal türelmetlen fiataloknak és a velük szemben ellenséges időseknek szintén meg kellene tanulniuk respektálni egymást.

Miről is folyik a vita?

A konfliktusok mélyén sokszor más lappang, mint ami a felszínen látszik. Egy triviálisnak tűnő összetűzést esetleg fontosabb, kibeszéletlen vagy meg­oldatlan kérdések válthatnak ki. Így a pénzzel, nemi élettel, házimunkával kapcsolatos veszekedéseket az elismerés hiánya vagy a kielégítetlenség érzése is szülheti. Az anyagiak körül forgó veszekedések sokszor valójában arról szólnak, hogy kié a felelősség vagy a főszerep a családban, míg a szex kérdés körében szeretethiány, önértéke­lési zavar, féltékenység merülhet fel. A háztartást érintő viták mögött gyakran a dicséret utáni vágy rejtőzik. Amikor tehát megint a „régi lemez forog”, töre­kedjen kizökkenni megszokott szerepé­ből, beleképzelni magát társa helyzeté­be, és megérteni, hogy a látszólag banálisnak tűnő probléma hátterében milyen más sérelem, hiányérzet állhat.

A múlt árnyai

Számos konfliktus gyökere a múltban keresendő. Akit például gyerekkorá­ban intézetbe adtak, vagy akinek elváltak a szülei, különösen nehezen vise­li, ha a párja későn érkezik haza, vagy hirtelen bejelenti, hogy el kell utaz­nia. Retteg ugyanis attól, hogy újból magára hagyják. Ez a félelem a valós gond, ami ellen tenni kell. A kapcsolatok összetettebbek, mint amilyennek első ránézésre tűnnek. Érdemes hát időt szánni a kényes kérdések és érzékeny pontok feltárására. Így kiderülhet, hogy nem is a jelennel, hanem a múlttal viaskodik valaki.

<strong>Öt kritikus pont</strong>

Aligha meglepő, hogy a párkapcsolatok­ban általában a legtöbb vita az alábbi témák körül alakul ki:

  • anyagiak
  • szexuális élet
  • munka, állás
  • gyereknevelés
  • háztartás

Piszkos anyagiak

Az anyagiakon vitatkozunk a legtöbbet. A mégoly jól összeillő párok tagjai is nagyon eltérő véleményen lehetnek a pénz kezelését, felhasználását illetően. Előfordulhat, hogy a férfi költekező, míg a nő beosztó típus, vagy fordítva. Egy angliai felmérés szerint a kapcsolatok közel háromnegyede ilyen jellegű problémák miatt megy tönkre.

Kiürült a családi kassza? Beszéljen a társával. Ne dorongolja le, hanem egyenrangú felekként vegyenek részt a vitában, és őszinte álláspontot képviseljenek. Váljon a kapcsolat szerves részévé a pénzügyek megtárgyalása, a költségvetés-készítés és -tervezés, továbbá a jövedelmek, kiadá­sok, megtakarítások és az esetleges adósságok átláthatóvá tétele.

Íme, néhány ötlet ahhoz, hogy a pénzügyek ne vessenek árnyékot a mindennapokra:

  • Érdemes a rezsiköltséget és a közös programokat (étterem, mozi, színház stb.) közös kasszá­ból (családi számláról) fizetni. Figyelem! Aránytalan jövedelmi viszonyok esetén a jobban kereső félnek „illik” nagyobb részesedést vállalnia.
  • Legyen mindenkinek privát számlája is, amely anyagi függetlenséget és mozgásteret biztosít. Egyezzenek meg abban, hogy a „zsebpénzét” ki-ki a maga kedve szerint elköltheti, elszámolási kötelezettség nélkül (ez persze a családi büdzsét és a megélhetést nem veszélyeztetheti).
  • Vitassák meg, mit jelent – vagy ha úgy tetszik, mit szimbolizál – az Önök számára a pénz, és milyen elvárásaik vannak anyagi téren. A financiális kérdésekhez való viszonyulás általában „örökletes”. (Az befolyásolja, hogy ki mit látott otthon.)
  • Állapodjanak meg, hogy melyikőjük rendezi a számlákat, és – ha ez lényeges szempont – ki követi nyomon az aktuális árleszállításokat.
  • Jelöljék ki maguk közül azt, aki kifizeti az üdülést, lakásfelújítást, bútorvásárlást, autófenntar­tást és más komolyabb kiadásokat. így elkerülhetők az ezekből adódó esetleges viták. (Még jobb a családi kasszából állni ezeket a tételeket, elvégre a közös szükségletek fedezéséről van szó.)

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.