A magasvérnyomás mint rizikófaktor
Magas vérnyomásról – hipertóniáról – akkor beszélünk, ha a vérnyomás értéke ismételten mérve meghaladja a 140 Hgmm-es szisztolés (felső érték [a szív összehúzódott állapotában az erekben uralkodó]) vagy a 90 Hgmm-es diasztolés (alsó érték [a szív elernyedt állapotában az erekben uralkodó]) értéket. Korábban úgy gondolták – főleg a lakosság körében volt terjedt nézet -, hogy magasabb életkorban ennél magasabb értékek is normálisnak tekinthetők.
Az érrendszeri betegségek szempontjából az is fontos, hogy menynyire magas a vérnyomás, ezért különböző kategóriákat alakítottak ki.
Használják még az optimális vérnyomás fogalmát is, amelyet 120/80 Hgmm alattinak tekintenek, alsó határ nélkül, hiszen az emberek egy részénél észlelt tartósan alacsony vérnyomás nem tekinthető kórosnak. A fenti értékek orvos által, higanyos vérnyomásmérővel mérve, 18 év felettiekre vonatkoznak.
A vérnyomás értéke napszakonként is változik, gyakran reggel az ébredés utáni órákban a legmagasabb. Az automata vérnyomásmérők sok segítséget adnak a vérnyomás önellenőrzésében, de különböző pontosságúak. A csuklóra helyezett népszerű készülékek által mért értékek például nem értékelhetők, ha a csukló körfogata 21 cm fölött van.
Az önvérnyomásmérés előnye, hogy a rendelői körülmények között fellépő izgalom, amely ún. „fehérköpeny-hipertóniát” is kiválthat, kikapcsolható. Pontosabb képet kapunk az ún. ABPM-vizsgálattal, amely 24 órán át pl. félóránként méri a vérnyomást. A készülék az adatokat mikrochipen rögzíti, majd azokat számítógépen megjelenítik és kiértékelik. Hipertóniásnak minősíthetjük azt, akinek a nappali átlaga 140/90, a 24 órás 135/85 Hgmm felett van.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.