Szív- és érrendszeri betegségek

Angina – mik a tünetei?

Az angina egyszerre tünet és diagnózis; akkor alakul ki, amikor a szívizom nem kap elegendő mennyiségű oxigént a működéséhez. A kiváltó tényező a leggyakrabban valamilyen fizikai vagy lelki megterhelés, például ha az ember lépcsőt mászik, vagy teli tüdőből kiabál engedetlen csemetéire, vagy egyszerre mászik lépcsőt és kiabál a gyerekeire.

Az ilyen helyzetekben a szervezet részéről nagyobb igény lép fel friss vérre és oxigénre, amelyeket a szív feladata valahogy eljuttatni hozzájuk. A „valahogy” kétféleképpen történhet: a szív emeli ütéseinek számát (vagyis a frekvenciát), vagy emeli összehúzódásainak erejét, esetleg kombinálja a kettőt.

Akármelyik valósul is meg, az a szívnek magának is fokozott terhelést jelent, amelyet egészen addig kifogástalanul teljesít, amíg az ép koszorúereken a saját működéséhez is megfelelő mennyiségű oxigén dús vért kap. Ha ez valami miatt akadályba ütközik, a szív izomsejtjei átmenetileg oxigénhiányos állapotba kerülnek, ami fájdalmat okoz így a szív tulajdonképpen „eléri”, hogy az egyén hagyjon fel az addig végzett intenzív tevékenységével, és pihenjen, hogy ő ismét képes legyen ellátni a feladatát.

Angina kontra infarktus

Az angina a koszorúerek szűkülete következtében létrejött átmeneti és nem teljes vérellátási zavar, míg a szívinfarktus a koszorúerek elzáródása miatt kialakuló teljes vérellátási elégtelenség. Az anginát a szívizomsejtek úgymond „túlélik”, tehát a vérellátás rendeződését követően újra működőképessé válnak, míg az infarktus kivétel nélkül mindig sejtelhalással jár együtt. Az előbbi mindenképpen az utóbbira való fokozott kockázat jeleként értékelendő, így azonnali és feltétlen orvosi vizsgálatot igényel.

Az anginás fájdalom

Az anginás fájdalom jellege általában különbözik attól, amilyet a legtöbben elképzelnek; igazából csak az tudja, milyen, aki már átélte. Az ő leírásaik alapján az angina sokkal inkább nyomó, feszítő vagy húzó fájdalom, mintsem éles, szúró vagy hasító jellegű. (Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az utóbbiak esetén angináról nem lehet szó.)

A „tapasztaltabbak” szerint az ember úgy érzi, mintha valaki „ráült” volna a mellkasára: nem tud elég mélyen lélegezni ahhoz, hogy valóban úgy érezze, levegőhöz jutott. Ritkábban a jelenség hasonlíthat gyomorégéshez is, és az illető úgy érzi, hogy egy nagyobb böffentéstől megkönnyebbülne.

Gyakori, hogy a fájdalom a bal vállba, a bal kéz ujjaiba vagy a lapockák közé sugárzik ki, de még az is előfordul, hogy valaki a bal fülkagylójában érez fájdalmat. Megint másoknál a panaszok kifejezetten hasi, gyomortáji panaszok formájában, hasmenéssel, puffadással jelentkeznek, és csak a gondos orvosi vizsgálat deríti ki, hogy a háttérben nem emésztési, hanem kardiológiai panaszok húzódnak meg. Fokozott veszélyben vannak a fájdalom megélése szempontjából a már régóta cukorbeteg emberek, náluk ugyanis bizonyos érzőideg károsodások miatt előfordul, hogy fájdalom egyáltalán nem jelentkezik (ők nem érzik).

Fontos tudnivalók!

Kiemelten fontos tehát, hogy az, aki hasonlót tapasztal vagy bármilyen más, anginának is beillő fájdalmat él át, ne próbálja elhitetni magával, hogy csupán egy „meghúzódott izomról” vagy „begyulladt idegszálról” van szó, hanem menjen el orvoshoz, és ossza meg vele kételyeit.

A korábban részletesen tárgyalt rutin képalkotó diagnosztikai eljárások nem drágák, mindenki számára rendelkezésre állnak, sok fölösleges félelemtől szabadítják meg az embert, ha a diagnózis negatív, és idejében felhívják a figyelmet a háttérben álló komolyabb problémára, ha a diagnózis pozitív. Nem szabad megvárni, amíg egy elhanyagolt kis bajból katasztrófa lesz (bár a legtöbb esetben ez nem egyik pillanatról a másikra, hanem órákon, napokon át tartó figyelemfelhívó tünetek formájában ad jelet magáról).

Az angina hirtelen következik be

Maga az angina azonban kivétel nélkül hirtelen veszi kezdetét; az egyik percben az ember még jól van, aztán hirtelen ismeretlen fájdalom és halálfélelem keríti hatalmába. Sokaknál ez vezet oda, hogy azt higgyék, a betegség csak nemrég kezdődött, hiszen addig nem voltak panaszaik. Pedig ennek nagyon is az ellenkezője igaz: a koszorú érszűkület a kezdeti stádiumban nem ad jelet magáról, komoly legalább 70%-os!  Keresztmetszeti csökkenésnek kell fennállnia ahhoz, hogy a szívben oxigénhiány, vagyis mellkasi fájdalom lépjen fel.

A koszorúerek ugyanis tekintélyes ún. rezerv kapacitással (tárolókapacitással, tartalékkal) rendelkeznek, ami annyit jelent, hogy nyugalomban, egy egészséges koszorúéren keresztül ötször annyi vér áramlik át, mint amennyire a szívnek szüksége van. Ha ez a tárolókapacitás már annyira lecsökkent mi több, megszűnt, hogy az adott ér nem képes kielégíteni a szív igényeit, a véráramlás bármilyen kis megerőltetés hatására meglepetésszerűen leállhat. Ennél tehát mérföldekkel jobb, ha a tüneteket pl. terheléses vizsgálaton, orvos jelenlétében provokálják, és a beteg legalább „biztosat tud”.

A koszorúér megbetegedések megelőzése

Még jobb, ha a beteg a kezdetektől odafigyel magára, és esélyt sem ad a koszorúér betegségnek: nem dohányzik, nem eszik zsíros, cukros ételeket, továbbá nem dohányzik, kezelteti a magas vérnyomását, egyáltalán nem dohányzik, kontroll alatt tartja a vércukrát, illetve nem dohányzik, és persze: nem dohányzik. Fölösleges „pénzen venni a betegséget”, fölösleges a minket sújtó genetikai és környezeti károsító tényezőket az öngyilkosságnak még olyan költséges formájával is fokozni, mint a dohányzás! Remélem, elég meggyőző voltam…

Az anamnézis

Amikor az ember orvoshoz megy panaszaival, az orvos első és legfontosabb feladata az, hogy alaposan kikérdezze a beteget és rögzítse a kórtörténetet, szakkifejezéssel az anamnézist. Ezek alapján alakul ugyanis ki benne egy kép a szóba jövő betegségekről, ezekre alapozza a további vizsgálatokat és dönt a beteg további sorsáról. Kikötés, hogy az anamnézist írásban is rögzíteni kell, méghozzá a beteg saját szavaival, hogy a későbbiekben a panaszok rekonstruálhatók legyenek.

Vannak betegek, akikkel ilyen szempontból szerencséje van az orvosnak, mert érthetően és világosan tudják leírni az általuk érzett jelenségeket, és vannak, akikkel kevésbé boldogul, mert idegen nyelvűek, idősek vagy demensek.

Akadnak olyan orvosok is, akikkel a betegeknek szerencséjük van, mert türelmesek, tapasztaltak és a beteg által elmondottakból jól ki tudják „hámozni” a lényeget, és léteznek olyanok is, akikkel kevésbé jutnak dűlőre, mert gyakorlatilag meg sem hallgatják a panaszokat. Pedig a szakma nagyjai szerint „a jó anamnézis fél diagnózis”. A jó anamnézis a leghatékonyabb, leg költség kímélőbb és legcélzottabb mód a háttérben álló kórállapot felderítésére.

Anginás esettanulmány

Steve, a hatvankét éves ügyvéd tompa fájdalomra ébredt. Először azt gondolta, elrontotta a gyomrát, ezért kiült az ágy szélére, igyekezett mélyeket lélegezni vagy böfögni egyet, mert úgy érezte, attól megkönnyebbülne. Az után csendben, hogy a feleségét fel ne ébressze, kiment a konyhába, és töltött magának egy pohár tejet. Tudta, hogy a tej csökkenti a gyomorégést, és biztos volt abban, hogy az előző esti lasagne a bűnös.

Mintha még most is a paradicsomszószt érezné a torkában. Két héttel korábban is átélt már hasonlót igaz, akkor nem tudta beazonosítani a kiváltó okot, mert a fájdalom egy squash-meccs kellős közepén tört rá. Mivel azonban hamar el is múlt, nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Azóta viszont a jelenség szinte mindennapossá vált, és általában megerőltetésre jelentkezett csak ez a mai éjszaka volt kivétel.

Steve nem tudott és nem is mert visszaaludni valahogy olyan kényelmetlenül érezte magát. Ideges volt, és félt. Bement a dolgozószobájába, leült a kedvenc székére, és azon gondolkozott, mit tegyen. A telefont bámulta, de nem tudta eldönteni, felhívja-e orvosát, vagy sem. Amint így töprengett, egyszerre csak azt vette észre, hogy a fájdalom enyhülni kezd, majd alig egy percen belül teljesen megszűnik.

Visszafeküdt a felesége mellé, de nem tudott elaludni, csak forgolódott. Gondolatai a családja, a gyerekei, a munkája körül keringtek, számba vette élete nagy sikereit és kudarcait, és mélyen legbelül tudta, hogy a fájdalom nem gyomorrontás. Nem sokat értett az egészségügyhöz ezt meghagyta az illetékeseknek, de sejtette, hogy a szívével van baj. Talán mégsem kellett volna olyan őrült módon hajtania magát annyi évtizeden keresztül. Talán jobb lett volna, ha kevesebbet keres, de több időt szán szeretteire és saját magára is…

Reggel…

Reggel 7 órakor felhívta a titkárnőjét, és meghagyta neki, hogy lehetőleg még aznapra kérjen egy időpontot a háziorvosától. Az orvos még a délelőtt folyamán fogadta. Steve nem találta meg „első nekifutásra” a rendelőjét olyan rég nem járt még a közelében sem, hogy a hatalmas épületben kétszer is eltévedt. Leült a váróban, és várta, hogy rá kerüljön a sor. Ezúttal nem türelmetlenkedett.

Aztán behívták, és ő elmondta a panaszait…

Az orvos figyelmesen végighallgatta, majd közölte vele, hogy nagy valószínűséggel anginától szenved, amit nagyon komolyan kell venni. Felírt neki egy nitroglicerin spray-t is, és elmondta, hogy fájdalom esetén abból kell egy „puffot” a nyelve alá fújnia. Ha a fájdalom három „puffra” sem szűnik, azonnal kórházba kell vitetnie magát.

Felhívta Steve figyelmét arra is, hogy ez a megoldás csak ideiglenes feltétlenül alá kell vetnie magát egy terheléses EKG-nak, amit a beleegyezésével elő is jegyeztet. Addig nem szabad squashmeccsekre járnia, és semmilyen megerőltetésnek nem teheti ki magát. Az a legjobb, ha a vizsgálatok befejeltéig a munkájából is szabadságot vesz ki, mert cseppet sem lehetetlen, hogy egy heves vita közben a bíróságon kap infarktust.

Steve szinte lebénult attól, amit az orvos mondott, de hitt neki, és tudomásul vette a helyzetet. A terheléses EKG-n nagyon rosszul teljesített, ezért elvégeztek nála egy angiográfiát is, amelynek során megállapították, hogy súlyos fokú koszorú érszűkülete van. Ezután angioplasztikát végeztek, vagyis műtétileg újra átjárhatóvá tették a beszűkült ereket. Steve sikeresen felépült, de megfogadta, hogy többé nem kísérti a sorsát. Abbahagyta a dohányzást, felvett maga mellé egy munkatársat, hogy csökkentse az ügyvédi iroda rá háruló terheit, dietetikus által előírt diétát kezdett követni, és megpróbált újra meg tanulni pihenni.

Összegzés:

Steve érett és értelmes gondolkodása, az egészsége érdekében hozott döntései valószínűleg az életét mentették meg. Az ismételten jelentkező mellkasi fájdalmak harmadik epizódja után nem próbálta többé elhitetni magával, hogy minden rendben, hanem orvosi segítséget kért. Az orvos véleményét, utasításait komolyan vette, és bár biztosan félt a műtéttől is, tudta, hogy nem tehet mást, mint rábízza magát a szakemberekre. Még néhány hét halogatás talán az életébe került volna, ő viszont reálisan, felnőtt módjára közelítette meg a problémát, tudván, hogy a családjának még szüksége van rá.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.