„Ami nincs szem előtt, arról megfeledkezünk” – a egészséges étkezés egyik féltve őrzött titka!
Az „ami nincs szem előtt, arról megfeledkezünk” módszere azért működik, mert bármi, amit nem erősítünk meg, elveszíti az erejét. Ez a kondicionálás elve. Ha nem gondolkodunk valamin, nem beszélünk róla, és nem lendülünk akcióba érte, akkor végül elfogy az ereje. Ehhez aktív helyettesítés szükséges, nem pedig erőszakos ellenállás, hiszen aminek ellenállunk, az fonák módon állandósulhat. Amikor nem gondolok a csokis fánkokra, amikor nem beszélgetek róluk másokkal, nem rohanok, hogy vegyek belőlük, és nem szagolgatom és eszem meg őket, akkor végül elveszítik a hatalmukat felettem.
Böjtölés és tudatos étkezés
A kiegyensúlyozatlan étkezés végső elhárító stratégiája a böjtölés. A böjtölés során néhány nagyon érdekes megfigyelést tehetünk az éhségről és az elégedettségről. Az első megfigyelés az, hogy a böjtölés kezdetekor uralkodó elmeállapotunk nagyban befolyásolja, milyen éhesnek fogjuk érezni magunkat. A második megfigyelés az, hogy az éhség megjósolható időpontokban újra és újra megjelenő tünetei nem a test rendelkezései arról, hogy milyen gyakran szeretné, ha ennénk. Sőt éppen ellenkezőleg: mi adunk utasítást a testnek arra nézve, hogy mikor érezze éhesnek magát.
Sokan úgy szoktattuk a testünket, hogy hatóránként számítson ételre: reggeli idején, ebédidőben és vacsora táján. Ha Dél-Amerikában élnénk, és mindig este kilenckor vacsoráznánk, akkor a gyomrunk nem követelné korogva az ételt fél hétkor – várna kilencig. Ha pedig thaiföldi buddhista szerzetesek lennénk, akkor a gyomrunk nem korogna úgy délelőtt tizenegy óráig, a napi egyetlen étkezés időpontjáig.
Médiaböjt
Testünk anyagból álló ételen él, de az elménk információkkal, gondolatokkal, véleményekkel és eszmékkel táplálkozik. Olykor az elme annyira tele van információval, hogy az már egészségtelen tudatállapotot eredményez. Például az ételekről és étrendekről szóló, egymásnak ellentmondó információk szorongáshoz vezethetnek azzal kapcsolatban, hogy mit együnk, és mit ne együnk. Vagy az elménk talán túl sok információt fogad be a világ szenvedéséről, ami oda vezet, hogy mi is szenvedni kezdünk.
Az emberi elmét és szívet úgy tervezték, hogy körülbelül ötven ember szenvedésével tudjon megbirkózni. Ekkora volt ugyanis a legtöbb embercsoport evolúciónk tízezer évének java részében. Amikor a modern tömegtájékoztatási eszközök a világ minden tájáról származó több százezer ember szenvedésének eleven képeivel és leírásaival töltik meg a szívünket és az elménket, könnyen magukkal ragadnak bennünket a szorongás és a kétségbeesés érzései.
A stressz azt is megváltoztathatja, ahogy a test az ételt feldolgozza és elraktározza, sőt a véráramban lévő koleszterin szintjét is megemelheti.
Iktassa ki a médiát az életéből!
Segítségünkre lehet tehát, ha médiaböjtöt tartunk, vagyis nem olvasunk újságokat és magazinokat, nem hallgatjuk a rádiót, és nem nézzük vagy hallgatjuk a híreket a tévében vagy a rádióban egy hónapig. Mindenki, aki kipróbálta ezt, arról számolt be, hogy ő és a családja nagyon elégedett volt az eredményekkel. Amikor úgy határozunk, hogy újra figyelni kezdjük a híreket, és tájékoztatjuk magunkat annak ezernyi módjáról, ahogy az emberek bármelyik adott napon szenvednek, szabályozzuk az adagot! Talán csak heti egyszer, mondjuk, vasárnaponként kell elolvasnunk az újságot. Ne aggódjunk, mindenki tudatni fogja velünk, ha valami drámai történik a világon. Valóban számít, hogy egy vagy két órával később halljuk meg, mint mások?
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.