• harmónia
• meditáció

Tudd meg hogy érheted el a belső harmóniát, amellyel tartósan lefogyhatsz!

Amikor az evéshez és az ételhez fűződő kapcsolatunk nem kiegyensúlyozott, könnyen eluralkodnak rajtunk a negatív érzelmek. Undort érezhetünk, ha a tükörbe nézünk, irigykedhetünk azokra, akik azt ehetnek, „amit csak akarnak”, vagy haragudhatunk magunkra, mivel képtelenek vagyunk felhagyni az étellel és az evéssel folytatott küzdelemmel.

Fontos hogy legyen meg az egyensúly önmagunk és az étkezés között, valamint hogy érezzük jól magunkat!

 Mit tehetünk, hogy ellensúlyozzuk ezeket a fájdalmas érzéseket?

Amikor az elménket kitöltik az egymásnak ellentmondó gondolatok és érzelmek, nehéz bármit is megfontoltan és nyíltan tennünk. Olyan ez, mintha a sofőr úgy próbálna vezetni egy buszt, hogy közben az összes utas igyekszik a vezetőülés közelébe férkőzni, és azon vitatkoznak, merre menjenek! Hogyan teremthetünk kellő távolságot ezektől a hangoktól és vezethetjük végig életünk buszát választásaink útján?

A negatív gondolatok elűzhetjük egy jó kis meditációval.

 Segít a meditáció

Az első lépés az, hogy rendszeres meditációs gyakorlásba kezdünk. A meditáció segít elménk megnyugtatásában és elcsendesítésében; ezáltal némi teret hozhatunk létre a belső hangok körül. Ekkor elkezdhetünk rendet tenni köztük, és meghallani, hogy mit próbálnak mondani nekünk az egyes hangok.

Ha rászánjuk magunkat erre a belső hallgatásra, akkor három olyan hangot fedezhetünk fel, melyek eluralkodhatnak az életünkön, és boldogtalanná tehetnek bennünket. Ezek a hangok imádják, ha irányíthatják az étkezésünket. Azért nevezzük őket belső hangoknak, mert halljuk, ahogy „belülről” szólnak hozzánk. Azt is hallhatjuk, ahogy vitába szállnak egymással arról, hogyan együnk. Lényegi funkciójuk szerint a következő neveket adhatjuk nekik: belső perfekcionista, belső törtető és belső bíráló. Mindegyik hangnak megvan a maga sajátos és eléggé szűk „munkaköri leírása”.

Figyeljünk a belső hangra! 🙂

 Milyen belső hangokat fedezhetünk fel az étkezéssel kapcsolatban magunkban?

1. A belső perfekcionista: tökéletességre törekszik

A belső perfekcionista munkája az, hogy a tökéletesség példáit keresse maga körül, hogy elmondhassa nekünk, mire kellene törekednünk.

A testtel törődő belső perfekcionista a képes újságokat, mozifilmeket vagy az utcán elhaladó járókelőket nézi, majd így szól: „Látod, azt a karcsú, de hihetetlenül dús keblű nőt [vagy azt az izompacsirta férfit? Ez maga a tökéletesség, és szeretném, ha te is erre törekednél.” Ne is törődjünk vele, hogy a magazin fotóján szereplő nő derekát kiretusálták, szépséghibáit pedig eltüntették! Amiképpen azzal se foglalkozzunk, hogy az izmos férfi szteroidokat használ, és napi hat nárcisztikus órát tölt az edzőteremben. A perfekcionista csak a tökélesség példáit nézi. Azzal nem törődik, hogy miként vagy milyen áron érte el valaki ezt a tökéletességet.

2. A belső törtető: cselekvésre buzdít

A belső törtető munkája abból áll, hogy elmondja nekünk, mit tegyünk a tökéletesség elérése érdekében, majd sürget bennünket, hogy tegyük is meg. A belső törtető imád hosszú listákat készíteni a tennivalókról. Nyaggat, hízeleg, sürget és taszigál, kiugraszt bennünket az ágyból reggel, és egész nap arra ösztökél, hogy terveinek kivitelezésén munkálkodjunk. Folyton arra emlékeztet, hogy ne feledjük a „tennivalóink” listáján szereplő dolgokat. Még az is lehet, hogy a listákról is listát készíttet velünk. A belső törtető sohasem elégedett, ezért ha két tételt kihúzunk a listáról éjszaka, akkor reggelre négy újabbat tesz hozzá. Tudatában van annak, hogy a belső perfekcionista a szépségnek vagy az erénynek melyik eszményképét választotta, és megmondja nekünk, mit tegyünk, hogy ahhoz hasonlóvá váljunk.

Ha az a vágyunk, hogy intelligensek legyünk, akkor azt kérheti tőlünk, hogy megszerezzük a doktorátust, de legalább hallgassuk végig az összes fontos előadást a városi egyetemen, és legyünk mindig naprakészek azáltal, hogy tudományos folyóiratokat olvasunk még a vécén is (ez az egyetlen „szabadidőnk”, ha a belső törtető irányítja az életünket).

Találjuk meg a belső egyensúlyunkat!

Természetesen el kell olvasnunk az összes „Nagy Könyvet”, némelyiket eredetiben, orosz vagy francia nyelven. Ha együtt érzőbbé szeretnénk válni, a belső törtető arra unszol bennünket, hogy önkéntes munkát végezzünk egy menhelyen vagy ingyen konyhán, vagy osztogassuk szét a tulajdonunkat, és éljünk a szegények között. Ha azt szeretnénk, hogy „helyesen” együnk, és egészséges legyen a testünk, a belső törtető a testmozgás és az étrend szigorú szabályozását írja elő számunkra. Amikor magazinokat olvasunk, mindig résen van, hogy a legújabb felfedezésekkel és életmódszabályokkal egészítse ki a listát.

3. A belső bíráló: kritizál

Ennek az erőteljes hármasnak az utolsó tagja a belső bíráló, akinek a munkája az, hogy kritizáljon. Mindössze ezt teszi. Bármi kerül a látóterébe, az számára jogos kritika tárgyává válik. A belső bíráló sohasem elégedett, mert emberként mindig tökéletlenek leszünk, akik képtelenek megfelelni a perfekcionista által támasztott mércének.

Sohasem leszünk olyan együtt érzők, mint Teréz anya, vagy olyan intelligensek, mint Einstein, és nem lesz olyan a testünk, mint a képes újságokban szereplő modelleknek. Vajon miért? Mert a belső kritikus nem egy valódi személyhez hasonlít bennünket, nem a valódi filmcsillaghoz, aki tulajdonképpen nagyon is átlagosan fest smink, plasztikai műtét, művészi megvilágítás és fotóretusálás nélkül. Egy valótlan, képzeletbeli emberhez hasonlít bennünket, akit a média hozott létre, együttműködve a saját elménkkel.

Abból következtethetünk rá, hogy a belső bíráló beszél az elménkben, ha halljuk a „kellene” és a „nem szabadna” szavakat. Ezek a belső bíráló kedvenc kifejezései. Például:

• „Kevesebbet kellene enned.”
• „Nem szabadna olyan merevnek lenned az ételekkel kapcsolatban.”
• „Napi tizenkét pohár vizet kellene innod.”
• „Nem szabadna annyit innod, mert meghízol.”
• „Több állati fehérjét kellene fogyasztanod.”
• „Nem szabadna húst enned, sőt vegánná kellene válnod.”

A fenti példákból és saját elméjük negatív megjegyzéseiből talán már megfigyelték, hogy a belső bíráló ellentmondó tanácsokat ad. A következetesség nincs benne a munkaköri leírásában. Ne feledjük, csak az a munkája, hogy kritizáljon. Ugyanúgy fog bírálni valamit, mint az ellenkezőjét. Kritizálni fog azért, ha figyelmetlenül eszünk; amikor pedig próbálunk figyelmesen enni, akkor azért tesz megjegyzést, mert túl merevek és megszállottak vagyunk az étellel kapcsolatban. A belső bíráló lapos, egydimenziós. Egyetlen perspektívája az, hogy „Mit tudok most kritizálni?”

Valójában azonban nem is a „most-ot” támadja, hanem a néhány másodperccel vagy perccel korábbit. A belső bíráló az összehasonlításoktól függ, és amikor teljesen tudatában vagyunk a jelen pillanatnak, amikor elménk éberségében nincs múlt vagy jövő, akkor nincs semmi, amihez hasonlíthatna. Csak az van, ami van, úgy, ahogy van. A belső bíráló eltűnik.

Szerezze vissza életét a belső zsarnoktól!

Elvezet bennünket annak megtapasztalásához, ami igaz – a szánkban, a testünkben, most, itt, összehasonlítás vagy bírálat nélkül. Amikor ez megtörténik, olyan érzés, mintha hatalmas teher kerülne le a vállunkról.

Amikor ez a hármas – a belső perfekcionista, törekvő és bíráló – az életünk bármelyik része fölött átveszi a hatalmat, elég ereje van ahhoz, hogy tönkretegye azt. Képes megrengetni a saját magunkba és a másokba vetett bizalmunkat. Képes arra, hogy a hatására felhagyjunk valamivel, amit pedig nagyon szeretünk. Kiszívják az életet az életünkből.

Három belső énünk hatása étkezéseinkre

A perfekcionista diétát választ

Figyeljük meg, hogyan működhetnek az étkezés területén az előző cikkünkben részletezett belső hangok. Ha az a célunk, hogy egészségesebb módon táplálkozzunk, a perfekcionista cikkeket fog olvasni és tévét fog nézni, hogy megtalálja az ideális étrendet. Olyan emberekkel fog beszélni, akik speciális étrendet követnek, és a különféle diéták szakértőinek eszmecseréit fogja hallgatni. Végül kiválaszt egyet: az Atkins-diétát, a vegán étrendet, a makrobiotikus étrendet, a nyers étrendet vagy éppen a South Beach-diétát.

Ha egészségesebben akarunk élni, akkor változtatnunk kell étkezési szokásaikon.

 A törekvő énünk célirányosan támogat

A törekvő most mozgásba lendülhet, hogy foganatosítsa az új étrendet. Listákat készít arról, hogy milyen ételeket és étel-kombinációkat ehetünk, illetve nem ehetünk, és megszabja az időpontokat, mikor ehetünk, és mikor nem. Számba veszi a helyeket, ahol vásárolhatunk, a tiltott ételeket, amelyeket el kell távolítanunk az otthonunkból, az elolvasandó könyveket, a szükséges tanfolyamokat és a támogatóprogramokat, valamint a levelezőlistákat, amelyekhez csatlakoznunk kell.

A bíráló énünk támad

Amint elkezdjük a speciális étrendet, a belső bíráló munkához lát. De már az előtt is elkezdhet áskálódni, hogy belefognánk a diétába. „Az összes eddigi szánalmas próbálkozásod, kudarcba fulladt, amikor egészségesen akartál étkezni. Miből gondolod, hogy most sikerülni fog? Miért kezded, el egyáltalán, amikor úgyis tudod, hogy beletörik a bicskád?”

Ha kitérünk a támadásai elől, és belekezdünk az étrendbe, a belső bíráló észreveszi, mikor nem sikerül megfelelnünk a tökéletesség elvárásainak, és rá is mutat erre, de nem kedvesen, hanem olyan szavakkal és olyan hangnemben, amely garantáltan fájni fog.

„Te ostoba, grapefruitot és szőlőt eszel egyszerre! Hogyan felejthetted el, hogy ez a kombináció tilos az új diétánkban?”

„Mary Ann tökéletesen tartja magát az étrendhez, és meg is van az eredménye. Látod, csak úgy ragyog? Te viszont egy csődtömeg vagy, bárki láthatja.”

„Mindenki észrevette, hogy tegnap este chipset ettél, és a hátad mögött kinevetnek.”

Ilyen belső hangokkal kinek van szüksége külső ellenségekre? Ilyen belső hangokkal csoda, hogy az emberek egyáltalán fejlődnek valamicskét az életükben.

Ezek a hangok a látszat ellenére is segíteni próbálnak bennünket.

A belső perfekcionista nélkül egy másik ember eredményei sohasem ösztönöznének minket, és nem választanánk magunknak szerepmodelleket. A belső törtető nélkül egész nap csak heverésznénk. A belső bíráló nélkül pedig sohasem vennénk észre, ha valamiben nem vagyunk elég jók, és fejlődnünk kell. Ezek a hangok hasznos információkat közölnek, de amikor túl dominánssá és neurotikussá válnak, akkor lehetőségük a pusztításra erősebb lesz, mint a segítő szándékuk.

Mi történik, ha a tudatos étkezés gyakorlása során a belső bíráló hangját halljuk? Ha halljuk, az nagyszerű. A hallás az éberség része, az éberség pedig a felébredés kulcsa. A gond akkor kezdődik, ha elkezdünk hinni neki.

A tudatos jelenlét lényeges része az, hogy átlátunk ezeken a hangokon, nem esünk a csapdájukba, és nem vezetnek félre bennünket.

A félelem a mozgatórugójuk, márpedig a félelem eltorzítja a látás tisztaságát. Ezek a hangok nem az igazat mondják nekünk. Amikor elkezdjük gyakorolni a tudatos jelenlétet, észrevesszük, hogy szinte folyamatos a fecsegés az elménkben – és ez mindenkire igaz. Még azok is tapasztalják, akik régóta meditálnak, ám ők megtanulták, hogyan csendesítsék el gyorsan. Az elme szakadatlanul ontja a gondolatokat. Egyszerűen ilyen. Viszont nekünk nem kell mindig hinnünk neki.

A meditációs gyakorlatok mindig segítenek!

Szerencsére több módja is van annak, ahogy ezekkel a belső hangokkal dolgozhatunk, amikor beleszólnak az étkezésünkbe.

Meditációs gyakorlat a mindennapokban- próbálja ki!

• Üljünk le egy székre vagy egy ülőpárnára a földön. Testtartásunk legyen laza, de a gerincünk maradjon egyenes, bőséges teret hagyva ezáltal a mellkasi és a hasi terület számára a légzésnek. (Ha nem tudunk ülni, fekve is végezhetjük a meditációt.)
• Irányítsuk a figyelmünket a légzésünkre. Keressük meg azt a helyet (vagy azokat a helyeket), ahol a leginkább tudatában vagyunk a légzés érzeteinek. Ne próbáljuk megváltoztatni a légzésünket – a testünk nagyon jól tudja, hogyan kell lélegezni. Egyszerűen fordítsuk a figyelmünket a légzésre.
• Nyugtassuk el a figyelmünket a légzés folyamatosan változó érzetein a belégzés teljes ideje alatt és a kilégzés teljes ideje alatt. Ha akarjuk, úgy is tudatában lehetünk a légzésnek, mint Isten belénk áradó és belőlünk kiáradó lelkének.
• Minden alkalommal, amikor az elme elkalandozik a légzés éberségétől (ami valószínűleg gyakran megtörténik), gyengéden hozzuk vissza. Azt tapasztaljuk, hogy ellazultunk, de teljesen jelen vagyunk, mintha egy szabadnapunkon ébredtünk volna, amikor nincs semmi tennivalónk azon kívül, hogy egyszerűen élvezzük azt, hogy ülünk és lélegzünk.
• A gyakorlást húsz-harminc percig végezzük, ami megfelelő idő egy meditációs alkalomra. De nyugodtan végezhetjük tovább is. A legjobb, ha mindennap meditálunk, részévé téve a meditációt az egészségünk megőrzésének vagy a higiéniánknak, akár a zuhanyozást (csak az elménk számára). Azokon a napokon, amikor nagyon elfoglaltak vagyunk, lerövidíthetjük az erre szánt időt. Napi öt-tíz perc jobb, mint havonta két óra. Tapasztalataim szerint minden meditációra fordított perc két-háromszorosan megtérül tisztaságban, kiegyensúlyozottságban és hatékonyságban egy zsúfolt napomon.

Figyeljünk tudatosan a belső bírálóra!

Hallgassuk a belső bíráló hangját, amint megjegyzéseket fűz az étkezésünkhöz, az étkezési szokásainkhoz, a testsúlyunkhoz és a megjelenésünkhöz. Hallgassuk az elménkkel, de közben úgy viszonyuljunk hozzá, mintha mások beszélnének. Legyünk tudatában azoknak a megjegyzéseknek a tévé- és rádióműsorokban, amelyek a belső bírálóra jellemzőek.

Fontos hogy szeressük magunkat!

 A szeretet itt is segít!

A belső bírálót egy averzív energia, a harag alkotja. A haragot és szelídebb rokonát, a bosszúságot kínzó érzelmeknek nevezik, mert kínoznak bennünket: szenvedést okoznak nekünk és a környezetünknek. Ezek az érzelmek megkeserítik a gondolkodásunkat, s borúsra és sötétre festik a világunkat. A Buddha speciális gyakorlatokat írt elő a különböző kínzó érzelmekre. A harag vagy idegenkedés gyötrelmeire a szerető kedvesség gyakorlását írta elő.

• Üljünk meditációban néhány percig, és hagyjuk, hogy a légzésünk elcsendesedjen.
• Kilégzéskor halkan mondjuk a következőt: „Legyen a testem félelemtől és szorongástól mentes!”
• (Ha vizuális típusok vagyunk, el is képzelhetjük magunkat, amint mentesek vagyunk a félelemtől és a szorongástól.)
• Addig ismételgessük halkan ezt a mondatot minden egyes kilégzéssel, amíg késznek nem érezzük magunkat a változtatásra.
• Ekkor változtassuk meg a mondatot: „Legyen a testem nyugodt!”
• (Újra elképzelhetjük magunkat, amint nyugodtak vagyunk.)
• Addig ismételgessük ezt minden egyes kilégzéssel, amíg késznek nem érezzük magunkat a változtatásra.
• Ekkor változtassuk meg a mondatot: „Legyen a testem boldog!”
• (Ha akarjuk, elképzelhetjük ezt is. Egy kis belső mosoly segíthet ebben.)
• Addig ismételgessük ezt minden egyes kilégzéssel, amíg késznek nem érezzük magunkat arra, hogy abbahagyjuk.
• Ezeket a kifejezéseket a saját aktuális helyzetünkhöz igazíthatjuk. Például ha nagyon szorongunk az evéssel kapcsolatban, így alakíthatjuk: „Ne legyen bennem félelem és szorongás az evéssel kapcsolatban!”

Szorongás nélkül az étkezés örömmé válik!

A tudatos étkezés kialakításának egyik alapja, hogy megszüntessük a magunkban munkálkodó szorongást.

Fokozatosan megszabadulhatunk a berögződött étkezési szokásainktól!

 Változtasson berögződött szokásain!

Nem olyan könnyű megváltoztatni régi szokásainkat. Kezdjük apró lépésekkel, és legyünk jelen a szánkban lévő érzetekkel az italunk első három kortyánál vagy az ételünk első három falatjánál. Ezután próbáljunk meg jelen lenni az utolsó néhány kortynál vagy falatnál. A tudatos étkezés rövid időszakai fokozatosan egy átfogóbb éberséggé alakulnak.

Gyakorlat teszi a mestert!

Mint minden új készséghez, a tudatos étkezéshez is gyakorlás szükséges. Miután többször használtuk gyakoroltunk meditációkat, ki fogjuk alakítani a saját „hangunkat”, egy olyan belső vezetőt, aki szelíden emlékeztetni fog rá bennünket, hogy térjünk vissza az evés éberségéhez. Az elme elkóborol, majd visszatér, elkóborol, majd visszatér. Ez teljesen normális. Próbáljuk meg letenni a kanalat vagy a villát az egyes falatok között. Minden alkalommal, amikor újra kézbe vesszük, lépjünk be a teljes éberségbe: nézünk, szagolunk, felemeljük a kezünket, kinyitjuk a szánkat, rágunk, ízlelünk, nyelünk.

Könnyebb tudatosan étkezni egyedül. Lehetséges társaságban is megvalósítani?

Először sokkal könnyebb úgy gyakorolni a tudatos étkezést, hogy semmi sem tereli el a figyelmünket. Amikor másokkal vagyunk, tudassuk velük, hogy próbálunk nyugodtak maradni és jelen lenni evés közben. Kérjük meg őket, hogy segítsenek bennünket néhány percnyi csenddel az étkezés kezdetén, hogy valóban méltányolni tudjuk az ételt. Állapítsuk meg az éhség hét fajtájának mértékét, és élvezzük az első ízeket. Amikor egy új fogás vagy desszert érkezik, ismételjük meg ezt. Nagyon boldoggá tudjuk tenni a szakácsot, amikor őszintén élvezzük az általa elkészített ételt.

Ezután próbáljunk meg egy nehezebb feladatot, és egyszerre két dolognak legyünk tudatában: figyeljünk a beszélgetésre, és figyeljünk arra, ami a szánkban van. Azt fogjuk tapasztalni, hogy szinte lehetetlen egyszerre beszélni, illetve tudatában lenni az evésnek, ezért végül sokkal többet fogunk hallgatni, mint beszélni – „hallgatni belső társainkra” (a szánkra, a gyomrunkra és a testünkre), és figyelmesebben hallgatni külső társainkra is.

Most, hogy magam is végzem a tudatos étkezést, szeretném továbbadni azt a gyermekeimnek. Mi a legjobb módja annak, hogy a tudatos étkezést a családi élet részévé tegyük?

Most következik ehhez néhány hasznos alapelv:

• Napi, de legalább heti egyszer együnk együtt.
• Mondjunk asztali áldást, vagy legalább mondjunk köszönetet a szakácsnak, mielőtt enni kezdenénk.
• Evés előtt maradjunk csendben néhány pillanatig, és kérjük meg a családunk tagjait, hogy legyenek tudatosak a tányérjukon lévő étel színére és illatára.
• Tegyünk fel kérdéseket az étellel kapcsolatban. Például: Honnan kerül a kenyér az asztalunkra? Hogyan képzelitek, hány embernek kellett közreműködnie ahhoz, hogy eljusson hozzánk?
• Úgy próbáljunk ki egy új ételt, hogy az egész családdal együtt végezzük a tudatos étkezés alapvető
• Egy ázsiai vagy indiai élelmiszerbolt jó hely lehet különleges gyümölcsök vagy sós rágcsálnivalók beszerzésére.
• Végezzünk kisebb kutatómunkát, majd. beszéljünk egy újfajta gyümölcs vagy étel történetéről.
• Ismertessük meg a gyermekeinkkel az éhség hét fajtáját.
• Tiszteljük természetes étvágyközpontjukat, és ne erőltessük rájuk az ételt. Ugyanakkor bátorítsuk őket, hogy legalább egy falatot egyenek az új ételekből, és mondják el nekünk, hogy mit látnak, mit szagolnak, mit ízlelnek, és mit éreznek a szájukban. • Evés közben lazítsunk, érezzük jól magunkat, és legyünk kíváncsiak – a gyerekekkel együtt.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.