A böjtölés – sikeres stratégia a kórokozók ellen – de meddig böjtöljünk?
A naponta ismételt, rövid böjtök segítenek a kórokozók elpusztításában, nagy valószínűséggel meghosszabbítják az életet, és javítják az egészséget.
A kórokozók egy része az emberi sejteken kívül él: a vérben vagy a sejten kívüli folyadékban keringenek. Az ilyen sejten kívüli kórokozókat a fehérvérsejtek pusztítják el.
De hogyan öljük meg az emberi sejteken belül élő kórokozókat?
A fehérvérsejtek képesek bejutni az emberi sejtek belsejébe – például útban a fertőzött vagy sérült sejtekhez átjutnak az ereket bélelő laphámon, az endotéliumon -, de a test nem elsősorban a fehérvérsejtek révén pusztítja el a sejten belüli kórokozókat.
A sejten belüli kórokozók fő pusztító mechanizmusa az „autofágia” vagy „ön-emésztés” folyamata. Minden emberi sejtben vannak olyan kis sejtszervecskék, a lizoszómák, amelyek a sejten belüli hulladékokat – károsodott fehérjéket, sejtszervecskéket, baktériumokat, vírusokat és más csírákat — gyűjtik.
A lizoszómák megemésztik a hulladékot, majd összetevőire — aminosavakra, zsírsavakra, cukrokra és hasonlókra — bontják, amelyeket a sejt újra felhasznál hasznos fehérjék és sejtszervecskék előállítására.
- Tisztítókúra és böjtterápia alapjai
- Méregtelenítés régen és ma: Gerson-kúra, galgant-leves
- Méregtelenítés a gyakorlatban
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A sejtek megpróbálják a zsírsavakat, az aminosavakat és a cukrokat állandó szinten tartani, tehát amikor ezek rendelkezésre állnak – mondjuk, étkezés után —, az autofágia nem működik. Amikor hiány van belőlük — például böjtölés után —, akkor az autofágia beindul.
Ez azt jelenti, hogy étkezés után a legtöbb sejt nem foglalkozik a kórokozók pusztításával. Ezzel a böjtölés időszakáig várnak, amikor a csírákat és más hulladékot átalakítják a sejt számára alkalmas tápanyaggá.
Ez felveti azt a gondolatot, hogy a böjtölés véd bennünket a sejten belüli kórokozóktól?
Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogyan működik az autofágia védőmechanizmusa, és mi hogyan tudjuk ezt előidézni.
Az autofágia egy kifinomult védekezési mechanizmus, amely a következőkre képes:
- Felismeri, elfogja és elpusztítja a sejten belüli kórokozókat.
- Mikrobaellenes molekulákat küld az elérhetetlen helyeken rejtőző kórokozókhoz.
- Részt vesz az immunfelügyeletben, felfedezi az idegen kórokozók jelenlétét, és bemutatja a mikroba összetevőjét az immunrendszernek, hogy az antitestet tudjon termelni ellene.
Az autofágia így egyrészt kórokozókat pusztító mechanizmus, másrészt őrszemként funkcionál, amely figyelmezteti az immunrendszert a fertőzésekre.
Az autofágia sok fertőzéssel szemben rendkívül hatékonynak bizonyult. A Streptococcust az autofágia gyorsan elpusztítja, ám ha a mechanizmus blokkolva van, a kórokozó könnyen túlél a sejten belül..
Amikor a kórokozók visszavágnak
Az evolúció kétesélyes verseny, ezért a kórokozók is úgy alakultak ki, hogy ki tudják védeni az autofágiát. Elképzelhető, hogy ezek azok a patogének tudnak fertőzést okozni, amelyek képesek akadályozni az immunrendszert. Egy, a Nature magazinban megjelent, sokat idézett cikk így fogalmaz:
Az autofágiát elnyomó, ismert kórokozók közé tartozik a herpes siinplex-1 (HSV-1), az Epstein—Barr vírus4 és a citomegalovírus.
Amikor a HSV-1 elnyomja az autofágiát, azzal nemcsak a saját megsemmisítését akadályozza meg sikeresen, de a megfertőzött sejtek sem lesznek képesek az összegubancolódott fehérjék eltüntetésére — az Alzheimer-kórban például általános az amyloid plakkok és a neurofibrilláris kötegek előfordulása A HSV-1 szoros összefüggésben áll az Alzheimer-kórral, egészen az amyloid plakkokig és a kötegekig. Az alzheimeres betegeknél előforduló amyloid plakkok 90%-a tartalmaz HSV-l-et, és a HSV-1 72%-ának DNS-e az amyloid plakkokon belül található.’
A kórokozók néha segítik az autofágiát, hogy megfelelő mennyiségű aminosav és zsírsav álljon rendelkezésre a saját növekedésük céljából. Az autofágiát elősegítő vírus többek között a poliovírus, a hepatitis B és C, valamint a dengue-vírus. A picornavírus képes úgy támogatni az autofágia működésének bizonyos részeit, hogy ezzel a saját szaporodását is elősegítse, illetve önmaga legyengítése céljából képes a folyamat aláaknázására is.
Ha az autofágia zavart szenved, és a sejten belüli kórokozókat már nem tudja sikeresen elpusztítani, az eredmény folyamatos fertőzés lehet túlzott gyulladás mellett, mivel az immunrendszer más részei megpróbálják kiegyensúlyozni a nem megfelelő autofágiát. Ez történik a Crohn-betegségben, amely tulajdonképpen egyfajta bélgyulladás. A Crohn-betegeknél az autofágia szintje nagyon alacsony; sokaknál az autofágiát szabályozó génekben mutáció is jelen van.
Amikor az autofágia nem működik jól, egy sor betegség megjelenhet: rák, neurodegeneratív betegségek, fertőzések és korai öregedés.” A rákos megbetegedések 40-75%-ában az autofágia kulcsgénje nem működik.
Amennyiben az autofágia gének szintjén is megjelenő elnyomása előmozdítja a rákot, akkor valószínű, hogy az autofágiát elnyomó kórokozók — mint a citomegalovírus — szintén elősegítik a rák kialakulását. Valóban szoros összefüggés áll fenn az ilyen fertőzések és a rák között.
Böjt az autofágia beindításáért: mennyi ideig tartson?
Ha a makrotápanyagok szűkösen állnak rendelkezésre, az autofágia elég gyorsan beindul. Az újszülötteknél a születést követő harminc percen belül megkezdődik, hogy a placentából származó tápanyagok hiányát pótolja. Felnőtteknél az autofágia erős összefüggést mutat a huszonnégy órás napi ritmussal: szintje az éjszakai böjtöt követően a legmagasabb, közvetlenül reggeli után pedig a legalacsonyabb.
Az egereknél egy huszonnégy órás böjt – ami embereknél néhány napi koplalásnak felel meg – az egész testben beindítja az autofágia folyamatát, ezen belül egy „mély, idegsejt szintű autofágiát” az agyban. Úgy néz ki, hogy a böjtölés jó hatásait az váltja ki, hogy a máj kezd kifogyni a glikogénből. A máj raktárai 70-100 gramm glikogén – 300-400 kalória – tárolására alkalmasak. Mivel a szervezet önmagában 500-600 kalóriányi glükózt használ fel egy nap, a máj glikogénraktárai tizenkét-tizenhat órányi böjtölés után leapadnak. Ez azt mutatja, hogy egy tizenhat órás böjt elegendő az autofágia beindítására.
A hosszú böjtök nem pörgetik fel jobban az autofágiát, mint a rövidek: az egereknél az autofágia intenzitása a böjt első huszonnégy órájában tetőzik, majd az újabb huszonnégy órán belül visszaesik a normál szintre. Elképzelhető, hogy az első huszonnégy óra elteltével a sejtekben található fehérje mennyisége lecsökken, és a nagyobb arányú autofágia már rontaná a sejt működését.
A hosszú böjtök nemhogy nem pörgetik fel az autofágiát, de az evés újrakezdésével jelentős zuhanás áll be a folyamat intenzitásában.
Az autofágia csökkenésének időszaka lehetővé teszi, hogy a sejtek helyreállítsák a normál fehérjeszintet és a normál sejtméretet. Ez alatt persze – az autofágia elnyomása miatt – a kórokozók szabadon szaporodhatnak.
A fellángoló fertőzések mindegyike sejten belüli fertőzés volt – éppen az a fajta, amelyet az autofágia le tud küzdeni. A leggyakrabban a maláriafertőzés lobbant fel, amelyet a sejten belüli, Plasmodium falciparum nevű protozoa okoz.
Az immunvédelem maximalizálása érdekében a böjtnek huszonnégy óránál rövidebbnek kell lennie. Az ilyen rövid böjtök elég hosszúak a legintenzívebb autofágia kiváltásához – így az immunvédelem maximalizálásához. Az ennél hosszabb böjtölés már nem javítaná az autofágia hatékonyságát, viszont a böjt befejezése után növelné az immunszupresszió időtartamát. A hosszú böjtök nem javítanak, hanem rontanak a fertőzések állapotán.
Egy másik érv is amellett szól, hogy a böjtök maradjanak huszonnégy óránál rövidebbek: az autofágia szorosan követi a napi huszonnégy órás ciklust, és valószínű, hogy a működését a napi huszonnégy órás ritmus koordinálja. Ennek megtörése az immunműködés romlásával, a gyorsabb öregedéssel és a rövidebb élettartammal, továbbá a csontritkulás, a szarkopénia, a szürke hályog, a neurodegeneratív betegségek, valamint a rák magasabb arányú előfordulásával hozható összefüggésbe. Az autofágia és a napi huszonnégy órás ciklus közötti kapcsolattal foglalkozó áttekintés megállapítja:
A koplalásnak igazodnia kell a normál napi ritmushoz: hosszú, éjszakai böjtölés és nap közbeni evés.
Az autofágiát elősegítő ételek
Az ételválasztás szintén befolyásolja az autofágia mértékét:
- A csökkentett fehérjebevitel előmozdítja a lizoszómális autofágiát, amely elpusztítja a baktériumokat és a vírusokat.
- A ketózis — amelyet MCT olaj vagy kókuszolaj evésével lehet előidézni — szintén előmozdítja az autofágiát.
A ketogén étrendeket sikeresen tesztelték az Alzheimer-kór terápiájában.
A kávé megkönnyítheti a böjtöt?
Elősegíti a ketózist, ha kókuszolaj at vagy MCT olaj at teszünk a kávéba, ami emellett csökkenti az éhségérzetet, és növeli az autofágiát.
Szintén segítséget jelenthet, ha böjt alatt a folyadékokat pótoljuk
Az enyhén sós csontleves, a paradicsom-, alga- vagy spenótleves megfelelő mennyiségű káliummal, nátriummal, kalciummal és más ásványi anyagokkal lát el.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.