Asztmagyógyszerek – áttekintés a kezelésekhez
Az asztma kezelésének célja az, hogy a lehető legkevesebb gyógyszerrel érjék el egyrészt a légutak rohamok alatti, illetve hosszú távú átjárhatóságát, másrészt a betegséggel járó folyamatos gyulladás mérséklését.
Az asztma ellen leggyakrabban felírt gyulladáscsökkentő szerek a belélegezhető kortikoszteroidok és leukotriénmódosítók. A légutak nyitva tartása céljából gyakran adnak rövid vagy hosszú távon ható hörgőtágítókat, úgynevezett béta2-agonistákat is.
Azt, hogy orvosa milyen módot választ az asztmája kezelésére, a betegsége súlyosságától is függ. Az Egyesült Királyságban a Brit Mellkasgyógyászati Társaság irányelveit veszik figyelembe. Ezek az irányelvek megegyeznek a Magyarországon is alkalmazott irányelvekkel, hiszen az asztma kezelési stratégiáját az úgynevezett GINA (Global Initiative for Asthma), egy nemzetközi összefogás keretében alakították ki.
Az irányelvek a kezelésre a következő „lépcsőket” határozzák meg az orvos számára:
- írjon fel rövid hatású béta2-agonistát a rohamok idejére! Ha a páciensnek naponta egy vagy több adag rövid hatású béta2-agonistára van szüksége a tünetek enyhítéséhez, folytassa a 2. lépéssel!
- Írjon fel naponta használandó, kis adagú inhalálható kortikoszteroidot, valamint szükség szerint használandó, rövid hatású béta2-agonistát!
- Ha még mindig nem sikerül visszaszorítani a tüneteket, egészítse ki a kezelést naponta használandó, inhalálható, tartós hatású béta2-agonistával! További lehetőség a leukotriénmódosító és/vagy a hosszú hatású, retard teofillin, illetve aminofillin alkalmazása. Ezek kevésbé kiszámítható előnyöket kínálnak az asztmásoknak, mint a rendszeresen szedett, tartós hatású béta2-agonisták, és alkalmazásukat csak az indokolhatja, ha dokumentálható javulást idéznek elő a tünetekben vagy a tüdőfunckióban.
- Ha a páciensnek még az inhalálható szteroid kis, illetve mérsékelt adagja és a rendszeresen szedett, tartós hatású béta2-agonista használata után is jelentkeznek a tünetei, szükségessé válhat az inhalálható szteroid adagjának a növelése és egyéb gyógyszerek beállítása is, például leukotriénmódosítóké és/vagy teofilliné, lásd fentebb.
- Amennyiben a páciensnél az inhalálható szteroid, a rendszeresen szedett, tartós hatású béta2-agonista és egy vagy több további gyógyszer (leukotriénmódosítók vagy teofillinek) maximális adagja ellenére is jelentkeznek zavaró tünetek, szteroidtabletták szedése válhat szükségessé. Ma már elérhető az IgE kötődését gátló kezelés is, amely szintén 5. lépcsőként vezethető be.
Az 1-3. lépéseknél reális cél a tünetek teljes megszüntetése. Ez sok esetben el is érhető, ha a pácienst pontosan tájékoztatják a gyógyszer – és főként az annak bevitelére szolgáló inhalátor – használatáról. Miután sikerült visszaszorítani a tüneteket, a cél az, hogy beállítsák az alkalmazott gyógyszereknek az asztmája kezeléséhez szükséges legkisebb adagját, amit a mennyiség fokozatos csökkentésével valósítanak meg.
- Intzédy László orvos
- Szívbetegek gyógyszeres terápiája
- Asztmavizsgálatok – spirometriás vizsgálat
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Egyes súlyos asztmában szenvedő betegeiméi nem érhető el teljes tünetmentesség – ilyenkor az a cél, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt a gyógyszer mennyisége (és annak kellemetlen mellékhatásai), illetve az elérhető életminőség között.
Kortikoszteroidok
A szteroidok széles spektrumú gyulladáscsökkentő gyógyszerek – ami azt jelenti, hogy sokféle módon hatnak a gyulladási folyamat valamennyi elemére -, ezért az allergia és az asztma legenyhébb eseteit leszámítva mindig hasznosak. Az asztma ellen a következő fajta szteroid gyógyszereket alkalmazzák:
Inhalálható készítmények
Ezeket a gyógyszereket – az asztma legenyhébb eseteit leszámítva – rendszeresen kell alkalmazni. Hatóanyagaik: beklometazon, budezonid, flutikazon, mometazon, ciklezonid. Lehet, hogy egy hónapon át naponta kell használni őket, mielőtt a tünetek enyhülni kezdenének, és a gyógyszer teljes hatása érezhetővé válik. Idővel aztán csökkenteni lehet az adagot, mivel a kutatások szerint enyhe asztma esetén a napi szteroidbevitel a gyógyszer hatékonyságának veszélyeztetése nélkül is csökkenthető. Az inhalált kortikoszteroidokat általában kimért adagolású inhalátor (MDI – Métered Dose Inhaler), szárazporos inhalátor, turbuhaler vagy ködporlasztásos inhalátor formájában használják.
Általános hatású készítmények
Orvosa csak ritkán fog szájon át szedett szteroidot (prednizolont vagy metilpredni-zolont) felírni: rövid távra (legfeljebb hét napra) azért, hogy enyhítsen egy hirtelen és heves rohamot, hosszabb távra (néha akár meghatározatlan időre is) pedig akkor, ha folyamatosan súlyos tüneteket tapasztal.
Hörgőtágítók
A hörgő tágító gyógyszerek megnyitják (és nyitva tartják) a tüdő kis és nagy légútjait. A rövid ideig ható típusokat a tünetek rosszabbodásakor vagy asztmás roham esetén kell használni, a tartós hatásúakat pedig naponta, hogy megakadályozzák az asztma rosszabbodását.
A hörgőtágítóknak nagyon csekély hatásuk van a gyulladásra, ezért nem adhatják meg az asztma esetén oly fontos tartós javulást. Ráadásul ronthatja a hatékonyságukat, ha más gyógyszerekkel együtt szedik őket, például a magas vérnyomás és a szívbetegségek esetén gyakran felírt béta-blokkolókkal.
Mondja el orvosának, milyen gyógyszereket szed. Ha cukorbeteg, szívbeteg, magas a vérnyomása, prosztatameg-nagyobbodása van, pajzsmirigy-túlműködésben szenved, vagy néha görcsrohamai vannak, kérdezze meg az orvosától, hogy használhat-e hörgőtágítókat. Bár általában nagyon biztonságos szerek, de – főként túlzásba vitt használat esetén – lehetnek mellékhatásaik, például remegés, rosszullét, szorongás és szapora szívverés.
Rövid hatású béta2-agonisták
A béta2-agonisták ellazítják és megnyitják az asztmás roham során beszűkült légutakat. Belélegezve (ködporlasztóval vagy egyéb eszközzel) kell használni őket, a hatásuk 3-6 órán át tart. Az akut roham tüneteit enyhítik ugyan, de a betegséget okozó gyulladásra nincsenek hatással. Ha asztmás rohamai e gyógyszerek (szalbutamol, terbutalin, fenoterol, klenbuterol) használata mellett rosszabbodnak, önnek valószínűleg gyulladáscsökkentő szerekre is szüksége van.
Tartós hatású béta2-agonisták
A tartós hatású béta2-agonistákat, mint a szalmeterol, a formoterol vagy a bam-buterol, rendszeresen kell használni az asztmás rohamok megelőzésére.
Általában naponta kétszer kell velük inhalálni. Az asztmakezelési irányelvek (cikk elején a felsorolás) szerinti 3. vagy magasabb lépcső hatálya alá tartozó pácienseknek rendszeresen kell mellettük szteroidot is inhalálni. Léteznek kombinált készítmények is erre a célra. A szalmeterol szokásos adagja már maximális hörgőtágító hatást eredményez, a formeterolból azonban a további adagok alkalmazása további ellazulást eredményezhet a légutakban.
Leukotriénmódosítók
A leukotriének azok közé a molekulák közé tartoznak, amelyeket a hízósejtek, az eozinofil granulociták és a makrofágok az asztmát kiváltó anyagokkal találkozva a szervezetbe bocsátanak. Részben a leukotriéneknek tulajdonítható asztmában a fokozott nyálka termelés, a légutak beszűkülése és a gyulladás, allergia esetén pedig a bedugult és folyó orr.
A leukotriénmódosító gyógyszerek (zafirlukast, montelukast) különösen hatékonyak a terheléses asztma, valamint az allergének vagy az aszpirin kiváltotta asztma megelőzésére. Hörgő tágító hatásuk is van: a beszedéstől számított két órán belül szabadabbá teszik a légutakat.
A leukotriéngátlók nem használhatók a hagyományos, inhalálható gyulladáscsökkentő szteroidok helyett, ezért csak azoknál alkalmazzák őket, aldk már kapnak inhalálható szteroidokat és emellett általában tartós hatású béta2-agonistákat is.
Antikolinerg szerek
Az antikolinerg gyógyszerek, mint a rövid hatású ipratropium-bromid, csökkentik a nyálka termelést és a köhögést, és a légutakat is ellazítják, bár nem olyan gyorsan, mint a béta2-agonisták. Néha segítenek a különösen makacs köhögéssel vagy erőteljes nyálka termelődéssel küszködő asztmásoknak, de nem használják őket rutinszerűen. A tartósabb hatású tiotropium-bromidot idült hörghurutos betegeknek is előírják. Van, hogy az antikolinerg szert és a rövid hatású béta2-agonistát kombinálják (ipratropium-bromid és fenoterol).
Nátnum-kromoglikát
A nátrium-kromoglikát gyenge gyulladáscsökkentő szer, amely enyhítheti az allergének által okozott és a testmozgás hatására fellépő terheléses asztmát. Nem olyan hatékony azonban, mint az inhalálható szteroidok, és manapság már csak ritkán használják.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.