• diabétesz
• megelőzés

Az 1-es típusú diabétesz megelőzése és kordában tartása

A korábban inzulinfüggő cukorbetegségnek hívott l-es típusú diabétesz egy autoimmun betegség, amelynél az immunrendszer a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit szelektíven támadja. Ennek eredményeként az l-es típusú diabétesszel küzdő személyeknél nagyon kevés inzulin termelődik, vagy éppen semennyi, attól függően, hogy mennyi inzulintermelő sejt pusztult el. Inzulin nélkül a glükóz szintje nő, viszont nem jut be a sejtekbe.

Ez a glükózéhség a sejtek alacsony energiaszintjéhez vezet, amit szélsőséges fáradékonyságként és szédülésként élnek meg a betegek, esetenként el is ájulhatnak.

Az l-es típusú diabéteszeseknek rendszeres időközönként inzulininjekciót kell kapniuk.

Mindamellett a túl sok inzulin káros, a túl kevés pedig rendkívül veszélyes. Az egyensúlyt gyógyszerek gondos adagolásával, orvos felügyelete mellett lehet fenntartani.

Szerencsére bizonyos táplálkozásbeli változtatásokkal csökkenthető a betegség kialakulásának valószínűsége, ha pedig már kialakult, enyhíthetőek a tünetek. A kutatások arra is rámutattak, hogy az anyáknak módjukban áll megvédeni gyermekeiket a betegség kialakulásától.

Esettanulmány: Fergus

Miután l-es típusú diabéteszt diagnosztizáltak nála, Fergus 20 éven keresztül a szokásos diabetikus diéta iránymutatásait követte, miközben fokozatosan hízott. Ezután áttért az alacsony GL étrendre:

„Nagyon gyorsan leadtam az összes túlsúlyomat (25 kilót), javultak a lipidjeim, a vesefunkcióim és a retinopátiám, a HbAlc szintje pedig visszatért a 4-5% közötti, nem diabetikus tartományba, és azóta is ebben maradt. Mindez úgy történt, hogy nem csökkentettem a kalóriabevitelt, számottevően csökkent viszont az éhségérzetem, és 75%-kal csökkent az inzulinadagom. Ma már 10 éve így táplálkozom, nincsenek diabetikus szövődményeim, őszintén szólva, sosem éreztem magam ennél jobban.”

Mielőtt arról beszélnénk, hogy miként csökkenthető az inzulinszükséglet, nézzük meg az l-es típusú diabétesz kiváltó okait, valamint, ha még nem alakult ki, hogy hogyan lehet megelőzni, és hogyan lehet megállítani az inzulintermelő sejtek további pusztulását.

Mi okozza az 1-es típusú diabéteszt?

Az általánosan elfogadott elmélet szerint az l-es típusú diabétesz örökölt, ezért semmit nem lehet tenni a kockázatok csökkentése érdekében. Ez beindította a hajszát az erre hajlamosító gén vagy gének után. Az l-es típusú diabétesszel küzdők közül jó néhányan hordozzák bizonyos géncsoport, az úgynevezett humán leukocita antigén (HLA) egy változatát, amelyek feltehetően az l-es típusú diabéteszre való hajlam előfordulásának feléért felelősek, de számos más, potenciálisan hajlamosító gént is felfedeztek.

E gének némelyike olyanokban is megtalálható, akik reumás ízületi gyulladással vagy lisztérzékenységgel (gluténérzékenységgel) küzdenek. Az öröklött gének csak a történet egyik oldalát jelentik. A géneket a környezeti faktorok képesek kies bekapcsolni, és egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy modern kori étrendünk számtalan sajátossága bekapcsolja ezeket a diabéteszre hajlamosító géneket.

A 2-es típusú diabéteszhez hasonlóan az l-es típusú előfordulása is jócskán növekszik.

Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az l-es típusú diabétesz előfordulásának növekedését nem a gének, hanem valami más hajtja, mivel az öröklött gének nem változtak. Két fő tényezőről vélik úgy, hogy potenciálisan a hasnyálmirigyet megtámadó antitestek előállítására ösztönzi a szervezetet: az ételallergiákról és a vírusfertőzésekről.

Védjük meg gyermekeinket azáltal, hogy elkerüljük az ételallergiát!

Az ételallergiákról azért gondolják, hogy kapcsolatban állhatnak a cukorbetegséggel, mert az immunrendszer reagálhat az ételre úgy, hogy antitesteket állít elő, de tévedésből olyan antitesteket is előállíthat, amelyek az étel összetevői helyett a hasnyálmirigy sejtjeit támadják meg.

Ezt keresztreakciónak hívják. Felvetették, hogy az anyatejtől eltérő ételek túl korai, négy hónapos kor előtti bevezetése növelheti ennek kockázatát. Állatkísérletek rámutattak, hogy a tehéntej korai bevezetése meglehetősen drámai módon növeli az l-es típusú diabétesz előfordulását, bár emberekkel folytatott tanulmányok ezt a hatást nem erősítették meg. Mindamellett tudvalévő, hogy a tehéntej fehérjéi belekerülnek az anyatejbe.

Bár ezt a tényezőt ezekben a tanulmányokban nem vették figyelembe, a szoptató anyák talán bölcsen tennék, ha nem fogyasztanának tejszármazékokat. Mindenesetre jobb, ha a csecsemőknek 12 hónapos koruk előtt semmilyen tejterméket nem adnak annak érdekében, hogy minimális legyen a tejre, a leggyakoribb allergénre való érzékenység kialakulásának valószínűsége.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.