• allergia

Méhek, darazsak és egyéb veszélyes rovarok és az allergia

Ha valaki allergiás a darazsakra, akkor is pánikba esik, ha egy ártalmatlan zengőléggyel találkozik. Ha erre az olvasó felkapja a fejét, hogy „Ugyan mi a csuda az a zengőlégy?!”, akkor szüksége lesz egy jó rovarhatározóra vagy valakire, aki rendelkezik némi rovartani ismerettel. Ezek a gyakori rovarok sárga-fekete csíkos potrohukkal a darazsakat utánozzák, ami bizonyos védett­séget biztosít számukra a ragadozó madarakkal szemben.

Ám nemcsak a ma­darakat tévesztik meg, hanem nagyon sok embert is, pedig nem nehéz megkü­lönböztetni őket a darazsaktól – a zengőlegyek alakja más (potrohuk lapított), szárnyukat (melyből kettő van, míg a darazsaknak négy) nyugalmi helyzet­ben máshogy tartják, és teljesen eltérő módon repülnek (pl. tudnak egy hely­ben lebegni, amire a darazsak képtelenek).

Azonkívül, hogy megtanuljuk felismerni a rovart, nem árt némi ismeretet szerezni életmódjáról, táplálkozási szokásairól.

Íme néhány általános tudnivaló a fullánkos rovarokról, amit érdemes megjegyezni:

• A legveszélyesebb, amit valaki tehet, ha megbolygatja a fészküket – ez olyan inger, amire az összes fullánkos ro­var támadásba lendül. Ha a ház körül ilyen fészek van, el­pusztítását bízza egy rovarirtásra specializálódott szakem­berre – és soha ne maga próbálkozzon vele! Más se akkor végezze a rovarirtást, ha allergiás személy van a közel­ben!
• Ha valaki feltételezi, hogy a ház körül valahol veszélyes rovarok fészke van, hívja ki a rovarirtó szakembert, hogy az felmérje a terepet. Ha már volt ilyen fészek a házon vagy a kertben, mindenképp ajánlatos évente elvégeztet­ni az ellenőrzést.
• A rovarriasztó szerek csak a száj szervükkel szúró rovarok – pl. szúnyogok, böglyök – ellen hatékonyak, a fullánkos rovarokat – darazsakat, méheket – nem riasztják el.
• A rovarirtó sprayk többnyire hatékonyak, de mielőtt a le­fújt rovar(oka)t megérintené az ember, győződjön meg arról, hogy valóban elpusztult(ak)-e. A szertől csupán el­kábult rovar még képes szúrni!
• Egy kicsi, de vastag takaróval jól el lehet kapni a kocsiba berepült méhet, darazsat – ezzel azonban ne az allergiás személy próbálkozzon, legfeljebb akkor, ha nincs más megoldás. Ha egyedül van, inkább álljon félre, nyissa ki az aj tót-ablakot, és várjon türelemmel, amíg rovar magá­tól ki nem repül. Nem szabad pánikba esni!

A háziméh és a poszméh (Apoidea)

Szúráskor a méhek fullánkja és méregtömlője kiszakad a testükből, s emiatt hamarosan elpusztulnak. Így ezek a rovarok csak a végső esetben szúrnak. A háziméhek többsége nem agresszív, s csak akkor támad, ha fészkét háborgatják, vagy ha táplálkozás közben fenyegeti veszély.

A méhek a virágok nektárjával táplálkoznak. Rárepülhetnek az élénk színű ruhákra, valamint a virágmintákra, melyeket igazi virágoknak néznek. Vonzhatják a méheket bizonyos parfümök, samponok, illatosított kozmetikumok, testápoló szerek is. Ha egy méh közeledik az ember felé, soha nem szabad lecsapni és pánikba esni! A legjobb nagyon óvatosan elhessegetni.

A méheket vonzza a víz is, pl. úszómedencék, gyerekpancsolók. A poszméhek (dongók) jóval nagyobbak a háziméheknél, de békés természetű rovarok lévén igen ritkán szúrnak. A rajzó méhek veszélyesek, mert királynő is van velük.

A vadméhek

Dél- és Közép-Amerikában, valamint az USA déli részén (Texas, Arizona, Kalifornia) találkozhatunk vadméhekkel, amelyek sokkal támadóbb természetűek, mint a közönséges háziméhek.

Ezek a háziméh és az afrikai méhek egyik agresszív változatának hibridjei, melyeket véletlenül hurcoltak be Dél-Amerikába. Jóllehet, valóban sokkal harciasabbak, mint a háziméhek, ők is csak a kaptárjukat védik, és ok nélkül, merő rosszindulatból sohasem támadják meg az em­bert. A háziméheknél valamivel kevesebb mérget pumpálnak a sebbe, ám rendszerint több méh támad egyszerre.

A darázs, a lódarázs (a redős­szárnyú darazsak – Vespoidea)

Ha valaki egy darázsfaj szúrására allergiás, vigyáznia kell, mert keresztreakció léphet fel a csoportba tartozó többi faj mérgére! A darazsak szeretik az édességet (pl. lekvárt, mézet, süteményeket), ezért a szabadban az ilyesmi lehetőleg mellőzendő. A nyitott sörösdobozba, üdítőspalackba is bemásznak.

Ősszel sok darázs gyülekezik a lehullott gyümölcsökön. Ilyenkor nagyon lustává, de annál ingerlékenyebbé válnak, s már a legkisebb provokálásra is támadnak. A tél közeledtével gyakran hasadékokba, faodvakba, korhadt fatörzsekbe húzódnak.

A darazsak nyár végén és ősszel előszere­tettel tartózkodnak a talajon. Fontos tehát mindig cipőt és zoknit viselni. Ha a munka­helyi környezetben darazsak fordulnak elő, javasolt a hosszúnadrág és a hosszú ujjú felsőrész viselése is. A szemetesvödrök és kukák is erősen vonz­zák a darazsakat. Lényeges, hogy a kuka te­teje jól záródjon, és hogy körülötte ne le­gyen szemét.

Keresztreakciók a rovarcsípések között

A mindenki által ismert ún. redősszárnyú darazsak (Vespoidea) méreganyagaival szemben keresztreakciók léphetnek fel, azaz ha valaki allergiás valamelyik faj mérgére, egy másiké is reakciót válthat ki. A keresztreakció a méh- és darázsméreg között viszont igen ritka.

A háziméh és a poszméhek méreganyaga nagyon hasonló, így ezekkel szemben is keresztreakció léphet fel (ám a háziméh-immunterápia poszméhallergia esetében hatásta­lan. Meglepő módon a háziméh mérge és a kígyóméreg is hasonlít valamelyest.

A leggyakoribb tettesek

Az allergiás reakciók leggyakoribb kiváltói világszerte a darazsak és a méhek.

Minden tájnak megvannak azonban a maga sajátos, szúró-vérszívó állatai, amelyek szintén allergizálhatnak. Az USA délkeleti részén pl. a tűzhangyák okoznak sok gondot. Ausztráliában ugyancsak egy hangyafajjal kell vigyázni, mely anafilaxiás reakciót válthat ki, Tasmaniából pedig piócacsípés okozta allergiáról érkezett híradás.

Egyesek allergiásak a rablópoloskákra (Triatoma), amelyek Közép- és Dél-Amerikában élnek, de helyenként Észak-Amerikában is előfordulnak. Ezek a nagy rovarok éjjel bemásznak az ágyba, és fájdalmatlan szúrást ejtve az alvók bőrén, vért szívnak. Olaszország urbanizált vidékein galambkullancsok éjszakai szúrásai idéztek elő egyeseknél anafilaxiás reakciót.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.