• allergia

Allergiák – ami az egyik embernek étel, az a másiknak méreg

Az ételallergiák és ételérzékenységek szinte elkerülhetetlen következményei az emésztési és felszívódási problémák­nak. A szervezet immunrendszere nagyon aktív az emésztőtraktusban, és „kidobóemberként” őrzi a test kapubejá­ratát. Ha az étel megemésztetlenül érkezik a kapuba, vagy a kapu maga károsodott vagy gyulladt, az ezt követő káosz általában az immunrendőrség beavatkozásához és „letar­tóztatásokhoz” vezet. Alapjában véve erről van szó az ételal­lergiák vagy érzékenységek esetében.

Természetesen az igazi megoldás az allergiákra az emész­tőrendszer meggyógyítása, illetve az emésztőcsatornát irri­táló ételek elkerülése. Azonban, ha már „kifejlesztettünk” valamire allergiát, akkor először „vissza kell fejlesztenünk”, azáltal, hogy meghatározzuk, mely ételekre vagyunk jelenleg allergiásak, és ezeket elkerüljük, olyan hosszú ideig, amed­dig az emésztőtraktus felgyógyul és újraprogramozza az immunrendőrséget.

Vajon allergiától szenvedünk?

Becslések szerint minden harmadik ember allergiás. Néhá­nyan a levegőben szállított anyagokra, mint amilyen a pollen (szénanátha), vagy a házi poratkákra, esetleg a macskaszőrre; mások ételekben, háztartási termékekben, vagy a környezet­ben fellelhető vegyi anyagokra. Ám az allergiát kiváltó anya­gok leggyakoribb kategóriája az általunk elfogyasztott étel. Egy 3300 felnőtt részvételével lezajlott felmérés azt találta, hogy 43%-uk tapasztalt már kedvezőtlen reakciót bizonyos ételek fogyasztásakor.

A leggyakoribb allergének:

• alkohol (különösen a sör és bor)
• csokoládé
• diófélék
• gabonafélék (kenyér, keksz, gabonapelyhek, tészta)
• kávé
• kémiai adalékanyagok
• narancs
• tea
• tejtermékek (tej, sajt, joghurt)
• tojás

Ha ezek közül bármelyiket naponta két vagy három alkalom­mal is fogyasztjuk, és úgy találjuk, hogy nehezünkre esik fel­adni őket, akkor érdemes elvégezni egy tesztet, hogy meg­vizsgáljuk, allergiásak vagyunk-e rájuk.

Mi az allergia?

A klasszikus definíció szerint az allergia „a szervezet meg­változott reagálási módja, amelyben az immunrendszer nyil­vánvaló szerepet játszik”. Az immunrendszer (a test védelmi rendszere) „marker”-eket, jelző sejteket termel, amikor ál­tala nem kedvelt anyagokra bukkan. A klasszikus markerek közé tartoznak az IgE (immunglobulin-E) elnevezésű anti­testek, amelyek hozzákapcsolódnak a szervezetben találha­tó masztocitákhoz (hízósejtek).

Amikor az allergiát kivál­tó étel összekapcsolódik a saját, specifikus IgE antitestjével, az IgE előidézi a masztociták degranulációját, és az ez által felszabadított anyagok – mint például a hisztamin és egyéb vegyületek – okozzák az allergia tipikus tüneteit: bőrkiüté­seket, szénanáthát, az orrnyálkahártya begyulladását, orr­melléküreg-gyulladást, asztmát, ekcémát. A héjas állatok (csigák, kagylók, rákfélék etc.) vagy a földimogyoró által ki­váltott komoly allergia például azonnali rosszullétet, hányást okozhat, illetve kiválthatja az arc vagy a torok megduzzadását. Az azonnali, súlyos, gyulladásos reakciókat l-es típusú allergiás reakcióknak nevezzük.

Rejtett allergiák

Egy új feltételezés szerint azonban az allergiák és ételér­zékenységek többsége nem IgE-alapú, hanem valószínűleg egy másik „marker”-rel, az úgynevezett IgG-vel áll kapcso­latban. Dr. James Braly, az Immuno Laboratórium (amely ki­fejlesztette az IgG ELISA-tesztet) igazgatója szerint: „Az étel­allergia korántsem ritka, és a tünetek sem korlátozódnak a légutakra, bőrre vagy emésztőcsatornára. A legtöbb étel­allergia késleltetett reakció, amely az étel elfogyasztása után egy órával vagy akár három nappal később is jelentkezhet, s épp ezért nagyon nehéz felismerni. A késleltetett ételaller­gia úgy tűnik, nem más, mint az emésztőtraktusunk azon képességének hiánya, hogy megakadályozza a nagy mennyiségű, részben megemésztett és megemésztetlen étel beju­tását a véráramba”.

Maga az elgondolás nem új

Az 1950-es évektől kezdve, olyan úttörő allergia szakértők, mint Dr. Theron Randolph, Herbert Rinkel, Dr. Arthur Coca, valamint mostanában Dr. William Philpott és Dr. Marshall Mandel, írtak a késlel­tetett érzékenységek messzire nyúló, egész szervezetet érintő hatásairól. Ezek valaha az allergiaelméletek „eretnek” elgon­dolásainak számítottak, ám mára már bizonyítást nyertek, mivel időközben különböző tudományos módszereket fej­lesztettek ki az immunreakciók egyéb típusainak meghatá­rozására.

Az IgG antitesteket 1960-ban fedezték fel először

Né­hány hagyományos allergia szakértő a mai napig meglehe­tősen elhanyagolhatónak tekinti őket. A kritikusok szerint a fő probléma, hogy nagyon sok ember tapasztal IgG-alapú reakciót ételekre, anélkül, hogy láthatólag allergiában szen­vedne. Az IgG antitestek lehet, hogy „toldalék”-ként szolgál­nak, de nem váltanak ki reakciót. Az elgondolás támogatói szerint azonban egy bizonyos étel hatására felgyülemlett IgG antitestek hosszú távú érzékenységről vagy étel-intoleranci­áról tanúskodnak.

Mára már megalapozott tény, hogy szá­mos, sőt, talán a legtöbb étel-intolerancia nem vált ki azon­nali tüneteket, hanem késleltetett, kumulatív hatása van, ami természetesen megnehezíti a felismerésüket. Dr. Hill Ausztráliában folytatott kutatómunkája során azt talál­ta, hogy az ételérzékenységgel küzdő gyerekek többsége két vagy több órával az étel elfogyasztása után mutatott csak reakciót. Ezzel szemben az IgE reakciók azonnal tapasztal­hatók, amely arra utal, hogy az IgG antitestek felgyülemlése lehet az ételérzékenység elsődleges oka.

Dr. Jonathan Brostoff, a Middlesex Hospitál Medical School (Middlesex Klinikai Orvosi Egyetem) klinikai immunológia konzulense szerint bizonyos elfogyasztott táp­anyagok a hisztamin kibocsátását okozhatják és klasszikus allergiás tüneteket válthatnak ki IgE-k részvétele nélkül. Ezen táplálékok közé tartozik a lektin (földimogyoróban), a kagyló, a paradicsom, a disznóhús, az alkohol, a csokolá­dé, az ananász, a papája, a hajdina, a napraforgó, a mangó és a mustár. Véleménye szerint lehetséges, hogy a szerve­zetbe jutott fehérjék közvetlenül hatással vannak a bélben lévő hízósejtekre (amelyek hisztamint tartalmaznak), és ez­zel az allergia klasszikus tüneteit okozzák.

Az allergiás reakciók egy gyakori oka az antitestek (főként IgG) jelentős számú termelődése

Melyet a vérben lévő allergén okoz. Ez nagyméretű immunkomplexeket ered­ményez. „A számok puszta súlya az, ami a problémát okoz­za” – teszi hozzá Brostoff. Ezek az immunkomplexek úgy viselkednek, mint a véráramban kóborló szemét. A sze­metet porszívó módjára a sejtek takarítják el, elsősorban a neutrofilek. A citotoxikus allergiavizsgálatokat a neutrofilek számában, méretében, működésében történő változá­sok mérésére tervezték, amelyet bizonyos ételek hatásá­ra mutatnak. Ez a teszt a lehetséges ételallergiákat próbál­ja kiszűrni.

Az, hogy az IgG és IgE antitestek milyen kapcsolatban áll­nak egymással, szintén egy vitatott kérdés. Dr. Braly aller­gia szakértő számos beteggel foglalkozott, akiknél megfi­gyelhető volt mind a közvetlen, mind a késleltetett reakció egyes ételekre, amely azt a feltételezést veti fel, hogy kapcso­lat van az azonnali IgE típusú reakció és a késleltetett IgG típusú reakció között. A dán Dr. Anders Hoy azt véli, hogy a bizonyos étel hatására termelődött IgG hosszú ideig meglévő felépítése átalakulhat IgE típusú érzékenységgé, amely azonnali allergiás tüneteket produkál.

Miért éppen ételallergia?

Gondoltunk már arra, hogy vajon az étel, amit elfogyasz­tunk, tényleg azt akarja, hogy megegyük? Legtöbb esetben úgy tűnik, hogy nem akarja. A legtöbb étel mindent megtesz – tüs­kékkel, tövissel és kémiai méreganyagokkal -, hogy megvéd­je magát a ragadozóktól. Az elképzelés, miszerint az étel „jó”, közel sem fedi a valóságot. A legtöbb étel a hasznos tápanya­gok mellett számos méreganyagot is tartalmaz. A minden­evők, mint mi, emberek, a „magas kockázat-magas hozam” típusú stratégiát alkalmazzák, ha ételről van szó. Különböző ételeket próbálunk ki, és ha nem leszünk rosszul tőlük, akkor ehetőnek nyilvánítjuk őket. Azonban ez a rövid távú teszt ve­szélyes lehet, mivel az átlag étrend még napjainkban is inkább hosszú távon fejti ki gyilkos hatását.

Egyes ételek arra lettek tervezve, hogy megegyük őket

Például, sok gyümölcsfajta szaporodása az őket elfogyasztó állatoktól függ, akik a faj további elterjedését biztosítják. Az elképzelés alapja az, hogy az állatok megeszik a gyümöl­csöt, és a magot az eredeti fától valamivel messzebb szór­ják el gazdagon megtrágyázva. Azonban a gyümölcsnek meg kell védenie magát az olyan nemkívánatos dögevőktől, mint a baktériumok vagy gombák, amelyek egyszerűen elrot­hasztják a magot.

Éppen ezért a magokat gyakran kemény burok védi, és méreganyagokat tartalmaznak, mint a sárga­barackmag is, amelyben cianid is található. Ebből kifolyó­lag a vadon található ételek nagy mennyiségű és gyakran gondosan megválogatott kémiai arzenált tartalmaznak, hogy megvédelmezzék magukat a nemkívánatos ellenségekkel szemben. Az étel és az emberiség az idők kezdete óta küzd egymással a fennmaradásért.

Tehát miért fordulnak elő ilyenfajta étel-intoleranciák?

Egyszerűen az ételeinkben található kevésbé kívánatos mé­reganyagokra reagálunk? Nem valószínű, hogy ennyire egyszerű lenne a magyarázat. Elvégre az emberi evolúció is több millió éve tart, és ennek során kifejlesztettünk olyan összetett méregtelenítő folyamatokat (főleg a májban), amellyel megvédjük magunkat a kémiai mérgektől. Számos elmélet létezik, amelyek közül több is megfelelő bizonyíték­kal tudja alátámasztani a helyességét.

Áteresztő (átszivárgó) bél szindróma?

A legjobb hely, ahol a vizsgálatot kezdhetjük, az emésztő -csatorna, hiszen itt kerülünk kapcsolatba az étellel. Tan­könyvekből tudjuk, hogy a nagy ételmolekulák egyszerű aminosavakká, zsírsavakká és egyszerű cukorrá bomlanak. Csak ezek jutnak be a szervezetünkbe. Bármi, ami ezeknél nagyobb, nemkívánatos anyagnak számít.

Lehetséges, hogy a meg nem emésztett étel vagy az áteresztő bélfal olyan étel­részecskéknek teszik ki az immunrendszert, amelyek reak­ciót váltanak ki? Ez megmagyarázhatja, hogy a gyakran fogyasztott ételek miért váltanak ki nagyobb valószínűség­gel reakciót. A nemrégiben végzett kutatások is alátámaszt­ják, hogy az ételallergiától szenvedő emberek közül sokan áteresztő bélszindrómában szenvednek.

Dr. Braly véleménye szerint sok allergiás embernek lehet túlzottan áteresztő bélfala, amely lehetővé teszi, hogy a meg nem emésztett fehérjék a véráramba kerülve reakciót vált­sanak ki. Az alkoholfogyasztás, az aszpirin gyakori haszná­lata, az esszenciális zsírsavak hiánya, a gyomor-bélfertőzés vagy gombás fertőzések (pl. candidiasis) mind hozzájárul­hatnak az áteresztő bél szindróma kialakulásához. Az étel­érzékenység csökkentése érdekében valamennyi felsorolt tényezőt korrigálnunk kell. A szükséges tápanyagok – mint amilyen a cink – hiánya szintén a bélfal gyengüléséhez ve­zethet.

A bélrendszerrel kapcsolatos immunreakciók

Bár az áteresztő bél szindróma közrejátszhat a dologban, valószínűtlen, hogy őt terhelné az egész felelősség. Egyre halmozódnak a bizonyítékok, amelyek azt sugallják, hogy a bélfal sokkal kevésbé szelektív, mint eredetileg gondolnánk, még egészséges emberek esetében is. Egy tanulmány során egészséges felnőtteknek burgonyakeményítőt tartalmazó vizet adtak, amelynek normális esetben nem lenne szabad sértetlenül átjutnia a bélfalon. 15-30 perc után a vérminták akár 300 keményítőrészecskét is tartalmaztak egy milliliter vérben.

Akkor ezeknél az embereknél miért nem alakul ki allergia?

Ezt a különleges, Peyer-féle foltok néven ismert immun­sejtekkel lehet magyarázni, amelyek az emésztőcsatorna teljes hosszában jelen vannak. Ezek mintát vesznek az elfo­gyasztott ételből, s általuk deszenzitizálódik az immunrend­szerünk, vagyis elveszíti érzékenységét az adott táplálékra. Ügy tűnik, hogy a legtöbb ételmolekula észrevehetően kü­lönbözik a nemkívánatos patogénektől (kórokozóktól). Ta­lán néhány ember bél-immunrendszere nem deszenzitizáló­dik az elfogyasztott ételre.

Sőt, immunrendszerük talán riadókészültséget rendel el bizonyos ételrészecskék megér­kezésekor. Ennek eredményeképpen a felszabaduló antites­tek rátapadnak az allergént létrehozó immunkomplexekre és gyulladást idéznek elő. Azonkívül, hogy ez a folyamat olyan tünetekhez vezet, mint puffadás, hasi fájdalom és has­menés, azt is eredményezheti, hogy a meg nem emésztett étel áthalad a bélfalon, és ezzel a véráramban immunreak­ciókat vált ki, amely aztán olyan tüneteket okoz, amelyek nincsenek közelebbi kapcsolatban az emésztéssel.

Emésztőenzimek

Ezek a problémák különösen olyan emberek esetében lehet­nek súlyosak, akiknek szervezete nem termel eleget a meg­felelő emésztőenzimből, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű, nagyméretű meg nem emésztett ételmolekulák érik el a bélfalat. Egy kutatás, amely az emberek által előállított kémiai vegyületekre érzékeny személyeket vizsgálta, azt mu­tatta ki, hogy 90%-uk szervezete termelt elégtelen mennyi­séget egy emésztőenzimből, az egészséges kontrollcsoport 20%-ához képest.

A nem megemésztett étel növelheti a loka­lizált reakció lehetőségét, növeli a vérbe kerülő nagy moleku­lák mennyiségét, vagy egyszerűen táplálékot biztosít a bélben lévő nemkívánatos baktériumoknak, amelyek aztán gyorsan elszaporodnak. Az emésztőenzimeket tartalmazó étrend­-kiegészítők fogyasztása gyakorta csökkenti az ételallergiá­ra és intoleranciára utaló tüneteket. A cinkkészítmények szintén hasznosak lehetnek, mivel ennek hiánya rendkívül gyakori az allergiától szenvedők körében. (A cinkre nemcsak a fehérje emésztéséhez van szükség, alapvető fontossággal bír a gyomorban végbemenő hidroklorid termelésében is.)

Keresztreakciók

Egy másik dolog, amely hozzájárul az ételallergia kialaku­lásához, hogyha olyan anyagoknak vagyunk kitéve, ame­lyek belélegezve reakciókat idéznek elő. Köztudott példá­ul, hogy amikor magas a levegő pollentartalma, több em­ber szenved szénanáthától a szennyezett területen, mint a vi­déki területeken, még ha a városokban alacsonyabb is a pol­lentartalom. Vélhetően ez azért van, mert a kipufogógáz jelenléte a pollenre allergiás személyeket még érzékenyeb­bé teszi.

Hogy ez egyszerűen azért van-e, mert immunrend­szerüket a szennyezés legyengítette, és ebből kifolyólag kevésbé tud megbirkózni a további pollentámadással vagy va­lamilyenfajta keresztreakciók miatt, azt még nem tudjuk.

Röviden:

Más szóval, ha érzékenyek vagyunk valamire, az további dolgokra vált ki érzékenységet. A szénanáthától szenvedők esetében hasonló keresztreakció léphet fel pollen hatására, vagy gabonafélék és tej fogyasztása esetén.

Egyre több allergia szakértő osztja azt a nézetet, misze­rint az ételallergia többtényezős jelenség, amely tápanyag­szegény étrendnek, szennyezésnek, emésztési problémáknak és bizonyos ételek túlzott fogyasztásának lehet következmé­nye. Ezen ételek mellőzése segítheti az immunrendszer fel­épülését, de más tényezőket is figyelembe kell venni, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a hosszan tartó étel-intoleranciát.

Ételfüggőség

Egy érdekes felfedezés, hogy azok, akik étel-intoleranciá­tól szenvednek, gyakran épp azokra az ételekre „kattannak rá”, amelyek náluk a reakciót kiváltják. Ez pontosan azok­nak az ételeknek a habzsolásához vezet, amik a legártalmasabbak számunkra. Sok beteg elmondása szerint ezek az ételek olyan érzéseket váltanak ki belőlük, mintha be len­nének gyógyszerezve vagy doppingszer hatása alatt lenné­nek. Néhány esetben az ételek enyhe eufórikus állapotot idéznek elő. Ily módon az ételek a kényelmetlen helyzetek­től való pszichológiai menekülési mechanizmus szerepét játszhatják el.

De miért váltanak ki bizonyos ételek drogsze­rű reakciókat?

Amikor a fájdalom már nem a túlélési me­chanizmus részeként működik, kémiai anyagok, endorfinok szabadulnak fel. Ezek a szervezet fájdalomcsillapítói, ame­lyektől jól érezzük magunkat. Ügy működnek, hogy ahhoz a területhez kapcsolódnak, amit a fájdalom kikapcsolt és kellemes érzetet váltanak ki. Az ópiumszármazékok, mint a morfium, kémiai szerkezetüket tekintve hasonlóak, és ugyanazokhoz a területekhez kapcsolódnak, ezért elnyom­ják a fájdalomérzetet.

Ezek az endorfinok, akár a szervezet termeli őket, akár gyógyszer formájában visszük be szervezetünkbe, peptidek. A peptidek aminosavak kis csoportjából épülnek fel – kisebbek, mint egy fehérje, ám nagyobbak egy aminosav­nál. Amikor az elfogyasztott fehérje megemésztődik, először peptidekké esik szét, majd ha az emésztés jól működik, akkor aminosavakká.

Elég gyakran azonban éppen azok nélkül az ételek nélkül „nem tudunk élni”, amelyek nem tesznek jót a szervezetünk­nek. Pontosan ez az, ami sok ételallergia esetében történik. Ha a gyanús étel fogyasztását abbahagyjuk, néhány napig rosszabbul érezhetjük magunkat, mielőtt javulást tapasztalnánk.

Néhány ételhez könnyen hozzá lehet szokni – ilyen a cu­kor, az alkohol, a kávé, a csokoládé és a tea (különösen a bergamottot tartalmazó Earl Grey). Ezekre az anyagokra anélkül is reagálhat szervezetünk, hogy allergiásak lennénk. Endorfinszerű hatásuk miatt a gabonaféléket, a kukoricát és a tejet is hozzáadhatjuk a listához.

Az allergiapotenciál csökkentése

Számos lehetséges oka van annak, hogy miért alakul ki valaki­nél ételallergia. Ezek közé tartozik az emésztőenzimek hiánya, az áteresztő bél szindróma, irritáns kémiai anyagokat tartalma­zó ételek fogyasztása, az immunrendszer hiperérzékenységéhez vezető immunelégtelenség, a bélben lévő mikroorganizmu­sok egyensúlyhiánya, amely áteresztő bél szindrómához vezet, és kétségtelenül még sok más ok. Szerencsére léteznek vizsgá­latok arra, hogyan azonosítsuk az emésztőenzimek elégtelen működését, az áteresztő bél szindrómát, valamint a bélben lévő baktériumok és élesztőgombák egyensúlyát. Ezek a vizsgála­tok ugyan nem elérhetők az állami egészségügyi rendszerben, de táplálkozási szakértők segítségével igen.

Azonkívül, hogy felismerjük és mellőzzük a reakciót kivál­tó ételeket azért, hogy a bél- és immunrendszert kicsit „meg­nyugtassuk”, sok más módon lehet csökkenteni az allergiás reakciók kialakulását.

Például, érdemes kipróbálni a zsírsavak, fehérjék és szén­hidrátok (lipáz, amiláz és proteáz) lebontását segítő emésztőenzim-készítményeket. Mivel a gyomorsav és a fehérjelebon­tó-enzimek cinkre és B6-vitaminra épülnek, segítségünkre le­het naponta kétszer 15 mg cink és 50 mg B6-vitamin bevite­le, valamint minden étkezésnél emésztőenzimek alkalmazása.

A hasznos baktériumok, mint a Lactobacillus acidophilus vagy a Bifidus segítik az emésztőcsatorna nyugtatását, ha a reakció a nem megfelelő baktériumok elburjánzásának eredménye. Ha a candidiasis jelenlétére gyanakszunk, akkor más módszert kell alkalmaznunk.

Az immunrendszer erősítése elősegítheti az esetleges hiperérzékenység csökkentését.

Az allergia és intolerancia kivizsgálása

A jelenleg elérhető összes allergiavizsgálati módszer közül én egyedül a „kiiktató étrend” alkalmazását tartom megbíz­hatónak. Ha bizonyos étel kiiktatása csökkenti a tüneteket, illetve újbóli fogyasztása súlyosbítja azokat, akkor a szer­vezetünk nyilvánvalóan nem tolerálja ezt az ételt. Érdemes tesztelni más vizsgálatok eredményeit is azáltal, hogy a gya­nús ételeket kerüljük, és megfigyeljük, okoz-e ez változást. A bizonyíték abban rejlik, amit megeszünk, azaz inkább ab­ban, amit nem eszünk meg.

Mivel néhány ételtől rövid távon jobban érezzük ma­gunkat, valamint néhány étel késleltetett reakciót vált ki, legjobb legalább 14, lehetőség szerint 30 napig elkerülni az ilyen gyanús ételeket. Ha nem tudjuk, mire vagyunk allergiásak, azáltal kaphatjuk a legjobb eredményt, hogy csak olyan ételekből álló egyszerű étrendet követünk, amely alacsony allergén hatású anyagokat tartalmaz. A hagyo­mányos, egyes ételeket mellőző étrend a bárányhúson és körtén alapszik. Reggelire kölespelyhet, almalevet és almát javasolok, ebédre és vacsorára pedig a quinoát, rizst és zöld­ségeket. Ezt a diétát nem könnyű 14 napnál tovább követni, ezenkívül tápanyag szempontjából sem ideális.

A teszt a következő lépésekből áll:

1. 14 napon keresztül teljesen iktassuk ki az étrendünkből az adott gyanús ételt.
2. A 15. napon, nyugalmi állapotban 60 másodpercig mérjük meg a pulzusunkat.
3. Ezt követően a normálisnál nagyobb mennyiséget fogyasszunk az adott ételből, például három szelet pirítóst, ha éppen a gabonaféléket mellőzzük.
4. Mérjük meg pulzusunkat 10, 30 és 60 percenként.

Ha pulzusunk 10 ponttal emelkedik, vagy ha bármilyen észrevehető tünet jelentkezik az elkövetkező 48 órában, valószínűleg szervezetünkben allergiás reakciót, illetve into­leranciát vált ki ez az étel. A tünetek nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a megnövekedett pulzus, mivel néhány étel nö­velheti a pulzust anélkül, hogy feltétlenül allergiás reakciót váltana ki. Ha egynél több ételt vizsgálunk, és az első étel­re reagált a szervezetünk, várjunk 48 órát a következő tesz­telésével. Más esetben már a következő napon bevezethetjük a második ételt az étrendünkbe.

Ha valaha is tapasztaltunk komoly allergiás reakciót, illet­ve asztmás rohamot, ezt a tesztet nem szabad orvos vagy dietetikus felügyelete nélkül elvégeznünk. Ha fennáll a gyanúja az ételallergiának vagy intoleranciának, javasolt a képzett táplálkozási szakértő felkeresése, aki segít a reak­ciót okozó ételek meghatározásában, és tanácsot ad arra vonatkozólag, hogyan csökkentsük az esetleges allergia kiala­kulását.

Az IgG allergiák vizsgálata

A vizsgálatok első olyan típusai, amelyek elszakadtak a köz­vetlen IgE reakciók mérésétől, a citotoxikus (jelentése: „mér­gező a sejteknek”) vizsgálatok voltak. Ezek a vizsgálatok a neutrofil nevű immunsejtekben történő változásokat ku­tatják, amelyek az antitest-antigén reakciók által eredmé­nyezett immunkomplexektől szabadítják meg a szervezetet. A citotoxikus vizsgálatok elvileg kimutatják az IgG-érzé-kenységet.

Az IgG-érzékenység mérésének korszerű módszere az elmúlt nyolc évben kifejlesztett, ELISA néven ismert, viszonylag új technika. Reprodukálhatóbb és megbízha­tóbb eredményeket mutat, mint a citotoxikus vizsgálat, és valójában a két módszer által vizsgált minták közt alig akad egyezés. Az egyik lehetséges magyarázat erre, hogy ezek a módszerek különböző típusú reakciókat mérnek, a másik pedig, hogy vagy az egyik vagy mindkettő vizsgálati módszer megbízhatatlan.

Mennyi ideig kellene mellőznünk az allergiás reakciókat kiváltó anyagokat?

Ez egy újabb nyitott kérdés. Azokat az ételeket, amelyek IgE-típusú, azonnali és erős reakciót váltanak ki, egy életre el kellene felejtenünk. Az IgE antitestek „memóriája” hosszú távú. Ezzel ellentétben az IgG antitesteket termelő B-sejtek felezési ideje hat hét. Ez azt jelenti, hogy hat héttel később a számuk a felére csökken.

Ezeknek az antitesteknek rövid távú a „memóriája”, és hat hónap múlva már nem valószínű, hogy bármiféle emlék maradna bennük egy étellel kapcso­latban, amelyet kiiktattunk az étrendünkből. Míg ideá­lis esetben hat hónapig tartózkodnánk az adott élelmiszer fogyasztásától, Hoy és Braly jó eredményekről számolt be már egy hónapos időtartam után is.

Egy másik lehetőség, az egy hónapos szigorú kiiktató diéta után, az ételek váltakoztatása, úgy, hogy az IgG-érzékeny ételek csak minden negyedik napon kerüljenek sorra. Ez csökkenti az allergén-antitest komplexek felhalmozódását és csökkenti az intolerancia tüneteire való esélyt. Legjobb, ha az olyan élelmiszereket, mint a gabonafélék és a tej, amelyek a természe­tüknél fogva nehezen emészthetők, amennyire csak lehetsé­ges, elkerüljük.

Összefoglalásképp, ha fennáll az allergia gyanúja:

• A gyanús ételeket legalább 14 napig iktassuk ki az étrendünkből, és egyesével vezessük be újra őket, figyelve a tünetekre; vagy vé­geztessünk allergiatesztet.
• Azokat az ételeket, amelyekre allergiásnak mutatkoztunk, ke­rüljük három hónapig, miközben javítsunk az étrendünkön, hogy lehetővé tegyük emésztőrendszerünk gyógyulását .
• A három hónap leteltével az allergiát kiváltó ételeket egyesével vezessük be újra az étrendünkbe. Rendszertelenül fogyasszuk őket, ideális esetben legalább négy nap szünetet hagyva, hogy minimalizáljuk az allergia újra kialakulásának esélyét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.