Paradigmaváltás az idősellátásban?
Időszerűvé vált a rendszer újragondolása. Másfél évtizeddel ezelőtt eljutottunk oda, hogy szükséges lett az igények és lehetőségek újrafelmérése, a társadalmi (állami) és civil törekvések közelítése, a közvetlen hozzátartozók és a felelősség kapcsolatának tisztázása, az egészségügyi kiadások ésszerűsítése, és felértékelődött az emberhez méltó élet és életkörülmények feltételeinek biztosítása.
A szerteágazó racionális és sok tekintetben objektivizálható paraméterek újrafésülése mellett az öregedéssel kapcsolatos rendszerek legfontosabb eleme a hozzáállás alapvető módosítása lett. A paradigmaváltás ebben az esetben azt jelenti, hogy a tettekre kész akarat alapelveit új vágányra terelték, sikerült tisztázni az alapvető fogalmakat, meghatározni a célokat és körvonalazni az elérhető és használatra javasolható eljárásokat.
Fiatalkorban megelőzhető a beteges időskor!
Számos olyan lehetséges utat ismertettek, amelyek szerint az életmódot, életstílust befolyásoló tényezők akár előnyösen módosíthatják az öregedést, és elősegíthetik azt, hogy az időskor ne a napi gyötrelmek színtere, hanem az újat váró, a múltat őrző, a jelent reálisan értékelő bölcsesség forrása lehessen.
Ezek közé a területek közé tartozik például az érintettek szocioökonómiai státusa, a magasabb iskolai végzettség, a nem túlzó testsúly és kontrollja, az abúzus attitűd kerülése, és a hagyományok ismerete, megbecsülése és továbbadása. Érdemes kissé körültekinteni világunkban, mert rácsodálkozhatunk a kaukázusi éneklő, táncoló öregekre, vagy az utóbbi időben az elemzések középpontjába került okinawai életstílusra.
Japán öregei
A nemzetközi statisztikák alapján az idős emberek aránya ebben a közösségben a legnagyobb, de a társadalomra háruló terheik relatíve szerények. A kintről szemlélők hada próbálta megfejteni a jelenség okát és általánosítható összefüggéseket találni.
Úgy tűnik, hogy a sziget lakosaira jellemző a túlzások kerülése, a vékonyabb, szikár testalkat, a hagyományok tisztelete, az évszázadok során kialakult egészségügyi kultúra mindennapi alkalmazása, melyek mellett békében elfér a működő, legmodernebb technikai lehetőségekkel is rendelkező néhány egészségügyi intézmény.
Igyekeznek követni az évszázadok során kialakult hagyományos étrendet, előnyben részesítik a helyi alapanyagokat és korlátozzák a multinacionális üzlethálózatok lehetőségeit. Mindennapi életvitelüket az intenzív közösségi élet, az ének és a tánc szeretete és ezek művelése jellemzi. Talán leginkább példaértékű a közösségben végzett
munkavégzés, a családi összefogás, a kalákában végzett alkotás természetessége és ennek öröme.
Hagyjuk el a nagyvárosokat!
Visszarévedhetünk a falusi vagy családi közösségekre, a feladatmegosztáshoz csatlakozó előrevivő törekvésekre, azokra az időkre, amikor az egymásért együtt dolgozást még nem festették sötétre az adóelkerülő szándékkal végzett fekete munka suhogó árnyai. Valószínű, hogy a változásokat kijelölő folyamatos módosításokhoz lassúbb tempó is elegendő lenne, mert egyáltalában nem biztos, hogy a sikerhez vezető utat járatják velünk.
Hogyan előzhetők meg az időskori megbetegedések?
Az ezredforduló körül számos olyan közlemény jelent meg, mely az időskori megbetegedésekkel és azok kivédésével foglalkozott. Már régóta nyilvánvaló, hogy a megbetegedések megelőzése szorosan összefügg az életstílus megváltozásával és a leggyakoribb krónikus betegség-okok felderítésével. Például a fizikai aktivitás csökkenése jelentősen befolyásolja a kóros állapotok kialakulását és a szervezet homeosztázisának romlását. A már befogadott ismeret hátterében jelenleg még hiányos, illetve ritkán lelhető fel olyan prospektív értékelés, amely kumulatív jóllétvizsgálatok elemzését merte felvállalni.
Hogyan kezelik az idős embereket?
Mára az idős korban a morbiditás általános érvényű megfogalmazása helyett egyre szélesebb körben használják a csökkent teljesítőképesség kifejezést, amely az időskor jellemző változásait érthetőbben írja körül, de egyúttal szélesíti a területhez kapcsolódó meggondolásokat.
A gondok között szerepelhet a távoli jövőt érintő fenyegetéshez való hozzáállás, magukat panaszmentesnek vallóknál rendszeres gyógyszerszedés indokolása, az együttműködés vagy annak hiánya, az indokolatlanul életre keltett remény, az anyagi kihatások, a nemkívánatos mellékhatások és gyógyszerkölcsönhatások stb. stb.
Szükségszerűen felmerül, hogy vajon nem kedvezőbb-e a kórfolyamatok megelőzése, mint a kialakult eltérések nem mindig sikeres kezelése.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.