Hogyan lehet sikeres az öregedés?
A földrészek lakosságát megtizedelő pandémiák, melyek vissza-visszatértek, mára tulajdonképpen eltűntek. Rengeteget fejlődött az orvoslás, védőoltások, új diagnosztikai eljárások, a néhány igazán hatékony gyógyszer széles körben elérhető. A megbetegedési mutatókat már nem a ragályok, hanem az életkor növekedésével is összefüggésbe hozható idült betegségek uralják. A betegségek jelentős része az idős korban gyakoribb, és ez az életkor évről-évre nő.
Mit tudunk az öregedésről?
Az öregedő népesség szociális, egészségügyi és ökonómiai problémái a múlt század 70-es évei körül épültek be a fejlett/fejlődő közösségek mindennapi gondolatvilágába. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy az a történelmi korszak, amelyben a fertőző betegségek határozták meg a megbetegedéseket és vezették a halálozási kimutatásokat, a múltba szállt, és helyüket a krónikus betegségek sokszor összetett problémaköre foglalta el.
Ezért is érthető, hogy a figyelem az idősebb korosztályok törékenysége/sérülékenysége, „betegségkínálata” felé fordult. Az idős embereken jelentkező krónikus betegségek hosszú ideig tartanak, gyakran kombinált egészségromlással járnak és fokozott ellátási igényt jelentenek. Ebben a problémakörben a megfogalmazott igény és a teljesíthető juttatásrendszer között a távolság nő, az olló rohamosan nyílik.
Milyen betegségekkel kell szembenéznünk öregkorunkban?
A mortalitási statisztikák élére a krónikus betegségek (rák, keringési és szívbetegségek, stroke) kerültek, a morbiditási adatokat pedig az ízületi panaszok, a krónikus obstruktiv légúti megbetegedések, a gasztroenterológiai problémák, a cukorbetegség és következményei és az Alzheimer-betegség vezeti. Az ilyen típusú egészségügyi problémák az idősebb populációban gyakoribbak. Éppen ezért a mai betegségek jelentős része az idős embereket érinti.
Mi mindenre jó az antibiotikum?
Az antibiotikumok, a modern inzulinok és számos más jellegű készítmény kifejlesztése és széles körű alkalmazása meghosszabbítja az életet, de ugyanakkor jelentősen megnöveli a kumulatív esendőséget. Ez jelenti a kérdéskör paradoxonját.
Ezt a jelenséget néhányan „a tervezett siker csődjeként” is értékelik. Az elmúlt évtizedekben a népesség várható élettartama jelentősen megnőtt és ezzel együtt az egészség-hiányállapotok aránya és abszolút száma is jelentősen megemelkedett. A demográfiai előrejelzések a fejlett társadalmak egészség-jövőjére sötét fellegeket vetítenek csillagászati összegekbe kerülő időskori ellátással és a nemzeti életminőség-érzés drasztikus romlásával.
A geriatria és a XXI. század társadalmai
Az öregekhez való viszony mára már a hagyományt tiszteletben tartó ősi rendszerű társadalmakban is megváltozott, bár a matuzsálemeket még mindig tisztelet övezi, mert ők viszik tovább a hagyományt, jelentik írás nélkül is a történelmet. A fejlett, fogyasztáscentrikus országokban a hozzájuk való viszonyt bizonyos mértékű rácsodálkozás és egy sor pótcselekvés határozza meg.
Sorsukat, kapcsolatukat a környezettel nem a felhalmozott tudás elismerése, nem az „emlékezés magfája” jelentőségének befogadása, hanem az anyagiak által vezérelt ellátási feladat, az értetlenség határozza meg. Ez pedig az idősek izolációjához, elmagányosodásához és kölcsönös gyanakváshoz vezet.
A fejlett országokban az idős emberek ellátása, orvosi kezelése, gyógyszerigénye és még egy sor egyéb kemény materiális tényező komoly társadalmi terhet képvisel. Gondot jelent a szociális háttér, a közösségi lét, a gyakran többszörös egészségkárosodás, a gyógyszerhatás változása, az izoláció vagy az elérhető, de hiányos közösségi ellátás stb.
A rendszert alapvetően befolyásolja a társadalmak gazdasági adottsága, a jogi-szervezeti egyenetlenség nehézségei és még egy sor egyéb tényező. A problémák ismertek, kitapinthatóak, de megoldásuk még sokáig várathat magára.
A közelmúltban a gerontológiával foglalkozó szakemberek, döntési feladatokkal megbízott szervezők, közgazdasági tudorok, civil és hivatalos ellátó rendszerekben dolgozók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az elöregedő társadalmakban sehol a világon nem lehet tartósan fenntartani és hatékonyan üzemeltetni egy olyan felfelé nyitott ökonómiai rendszert, melyből a befektetett és összegyűjtött energia számtalan módon és gyakran felderíthetetlen irányokba szabadon távozhat.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.