Betegségek és megelőzésük

Mik a csontritkulás gyanújelei és tünetei-mindent a csontritkulásról

Bizonyára sokan hallották már, hogy a csontritkulást néma jár­ványnak is nevezik. Mit is jelent ez? A járvány valamilyen be­tegség nagyszámú előfordulását jelenti rövid idő alatt. A be­vezetőben már említettük, hogy a csontritkulás a múlt század végére sokkal gyakoribbá vált, és a következő évtizedekben előfordulásának további ugrásszerű növekedése várható.

A néma jelző arra utal, hogy a betegség kez­detén még nincsenek olyan tünetek, amelyek miatt orvoshoz fordulna a beteg. A csonttömeg csökkenése önmagában nem okoz pa­naszt. Gyakori, hogy valamilyen más ok miatt a betegről röntgenfelvétel készül (például tüdő- vagy vesefelvétel), amelyen a csontok is láthatók, és előrehaladott csontritku­lás fennállását írja le a radiológus orvos, holott a betegnek semmilyen erre utaló panasza nincs.

A csontritkulás gyanújelei, tünetei lehetnek

A fájdalom:

  • lassan fokozatosan erősödik, tartós állás során
  • a hát, a derék és a medence területén a leggyakoribb
  • hirtelen jelentkezik, nehéz tárgy emelésekor vagy pl. lépcsőről lelépéskor
  • terhelésre, mozgásra erősödik, később állandósul
  • éjszakai gerincfájdalom

A testtartás, a testalkat és a mozgás változása

  • a háti hajlat fokozódik
  • a medence előrebillen
  • a testmagasság csökken
  • sovány alkat
  • sorvadt izomzat

A fájdalom akkor jelentkezik, amikor a csontokban már mikrotörések alakultak ki (ez a mikroszkopikus méretű csontlemezek, csontgerendák törését jelenti). A fájdalom a hát, a derék és a medence területén a leggyakoribb. Számos más betegség hasonló panaszokat okoz, de az orvosnak sokat elárulnak a fájdalom jellemzői, ezért kérdé­seket tesz fel a vizsgálatkor.

A fiatal, egészséges embernél szinte kizárt, hogy csontritkulás okozza a fájdalmat. A 60 év körülieknél már gondolni kell erre a lehetőségre is, de az orvos először is kizárja az egyéb belső szer­vi vagy mozgásszervi betegség lehetőségét kérdéseivel. Nincsen olyan fájdalomtípus, ami kizárólag a csontritkulásra lenne jellem­ző (vannak azonban gyanújelek), ezért a beteg vála­szai alapján az orvos egyben a további vizsgálatok sorrendjét is eldönti.

A fájdalom jellegzetességei

Hirtelen lépett fel a fájdalom vagy lassan fokozatosan erő­södött? A lassan fokozatosan erősödő fájdalom a legjellem­zőbb. A tartós állás vagy a napi tevékenység során a hát, a mellkas, a derék tompa fájdalma jelentkezik. Ahhoz hason­lít, amikor valaki felveszi a nehéz télikabátját, s órák múl­va kellemetlen érzés lesz úrrá rajta. Ha leveszi a télikabátot, megszűnik ez az érzés, ugyanígy csökken a csontritkulásos fájdalom is, ha lefekszünk, lepihenünk néhány órára. Kez­detben csak a jelentősebb napi igénybevételkor jelentkezik, később állandósulhat.

Jegyezze meg! A hirtelen fellépő fájdalom is lehet csontritkulás jele. Például a nagy zökkenéssel járó lépésnél, amikor a gerinc­oszlopot hirtelen nagy erő éri (gödörbe lépés, lelépés lép­csőről). Nehéz tárgy emelésekor is jelentkezhet erős nyilal­ló háti-deréktáji fájdalom.

Mozgáskor jelentkezik vagy nyugalomban is fennáll a fájdalom?

Általában a terhelés, a mozgás fokozza a fájdal­mat, ez azonban nem annyira jellemző a betegségre, hiszen az időskorban ugyancsak gyakori kopásos gerincbetegségek hasonló típusú fájdalommal járnak. Előrehaladott csontritkulásban a fájdalom állandósul, a nyugalom sem szünteti meg, a terhelés azonban tovább fo­kozza panaszt. Az éjszakai gerincfájdalom súlyos csontrit­kulás esetén gyakori.

Hol, melyik testrészen jelentkezik a fájdalom?

A csont­ritkulásra a hát, a derék és a medence fájdalma jellemző. A végtagok fájdalmát rendszerint egyéb betegségek okoz­zák. A csípő fájdalma azonban jelzésértékű az orvos szá­mára, különösen akkor, ha pl. egy rossz lépés, erős zökkenés után jelentkezik, igen erős és minden további lépésnél erősödik, vagy a járást lehetetlenné teszi. Ez combnyaktö­rés jele lehet!

Előrehaladott csontritkulásban, amikor a gerincoszlop előregörnyedt tartásban rögzült, a legalsó két-három borda a hasüregbe süllyed, vagy a medencecsontra támaszkodik, hasi fájdalom lép fel. Természetesen az orvos kizárja a hasi betegség lehetőségét (további kérdésekkel és vizsgálattal).

A testmagasság és a testalkat változása az életkor előrehaladásával

Láthattuk, hogy a fájdalom kérdését aprólé­kosan körül kell járni, mert segítséget nyújt a további kivizsgáláshoz. Ez vajon azt is jelen­ti, hogy fájdalom nélkül nincs csontritkulás? NEM! Az előrehaladott, már csigolya összeroppanással járó csontritkulás esetén is elő­fordul, hogy a beteg semmilyen fájdalomról nem panaszkodik

A testmagasság és a testalkat változása

Csökkent-e a testmagasság a fiatalkorihoz képest? Sokan nem tudnak erre pontos választ adni, de észreveszik, hogy a korábbi szoknyájuk, nadrágjuk vagy kabátjuk „hosszabb” lett. Bizony a csontritkulásos csonttömeg csökkenés követ­keztében az egyes csigolyák magasságának csökkenése összeadódik, és a testmagasság több, akár 10-15 centiméterrel is csökkenhet. Ez komoly figyelmeztető jel, noha gyakran minden fájdalom nélkül alakul ki.

A testalkat megváltozása a csontritkulás jellemző tü­nete

Az oszteoporózisos testalkat igen jellegzetes. A háti hajlat fokozódik, a medence előrebillen, csök­ken a testmagasság. A törzsön a testmagasság csökkenése miatt harántredők jelennek meg. Az alsó bordák a csípőla­pátra támaszkodnak, vagy mélyebbre, egészen a hasüreg­be süllyednek.

Mindezek miatt a test súlypontja előrébb kerül. Ez vi­szont járáskor nagyon kedvezőtlen, mert az egyensúly meg­tartását nehezíti, fokozza az elesés kockázatát.

Feltűnő a sovány alkat, sorvadt izomzat és a sápadt bőr­szín, a bizonytalan járás. Mindezek az elváltozások az elő­rehaladott betegség jelei. A csontritkulás fennállását nem ilyenkor, hanem jóval korábban, a folyamat elején kell fel­ismerni!

Mi a helyzet a férfiaknál?

A csontritkulás kapcsán általában jóval kevesebb szó esik a férfiakról, noha az oszteoporózisban szenvedők harmada férfi! A férfiak rendszerint nem is gondolnak arra, hogy hát­ vagy derékfájásuk nem az oly gyakori porckorongbetegség, csigolyameszesedés következménye. A csontritkulás náluk alattomosabban, lassabban alakul ki. A férfiak csontozata vastagabb, erősebb, mint a nőké, továbbá nagyobb a fiatal­kori maximális csonttömeg és a csont keresztmetszete is.

A nemi hormonok csökkenése későbbi élet­korban és fokozatosan jön létre (így a csontvédő hatás tovább fennáll). Gyakran egyéb betegség fennállása, vagy túlzott alkoholfo­gyasztás áll a csontritkulás hátterében. Férfiaknál a csípőtáji törések jelentik a fő veszélyt, ame­lyek 10-20 évvel későbbi életkorban jelentkeznek, mint nőknél, ugyanakkor a súlyos következmények háromszor gyakoribbak. A csigolyatörések gyakorisága férfiakban har­madannyi mint a nőkben.

Jegyezze meg! Tehát a legfontosabb üzenet a férfiaknak: Ne gondolják, hogy a csontritkulás nem ala­kulhat ki náluk – ez nem csak a nők betegsé­ge!

Mi történik a „csontritkulásos” csontban?

Az egészséges felnőtt csontban a csontbontás és építés egyensúlyban van, tehát amennyi csontállomány lebomlik, annyi újra is épül. Nincs mennyiségi és minőségi változás. Az előzőekben láthattuk, hogy mindezt számtalan külső és belső, csonttömegnövelő és -csökkentő tényező egyensúlya biztosítja. Ha a csonttömeget csökkentő tényezők túlsúly­ba kerülnek, a csonttömeg értelemszerűen csökkenni kezd.

Van, amikor felgyorsul a bontás-építés üteme, ilyenkor gyorsan épül az új csont. A gyakorlatból tudjuk: ami kap­kodva készül, az nem az igazi, ilyenkor nem teljes értékű csont képződik. A csúcscsonttömegből fokozatosan csök­ken a csont mennyisége.

Olyan ez, mint amikor takarékoskodunk és félretesszük a pénzt, biztonsági alapot hozunk létre. Ha sokat tudtunk meg­takarítani, akkor költhetünk belőle, olykor még hirtelen na­gyobb kiadásokra is jut. Nem kerülünk kritikus helyzetbe. Ha kis csúcscsonttömeget tudtunk elraktározni, hamarabb el­fogy a csontunk, előbb elérjük a kritikus törési küszöböt.

Az újabb kutatások szerint mégsem csupán a csonttömeg hatá­rozza meg a törési kockázatot. A csont minősége is komoly szerepet játszik a csonttörés kialakulásában (erre a kezelés során szerzett tapasztalatok hívták fel a figyelmet). A csont minőségét több tényező határozza meg.

Mi a különbség a normális és a csontritkulásos csont szerkezete között?

A szivacsos csontban a csontgerendák elvékonyodnak, helyenként átszakadnak, majd teljesen felszívódnak. Ezek az ún. mikrotörések, amelyek mikroszkopikus szinten zajlanak. Már ebben a fázisban is belátható, mekkora a mechanikai erőhatás jelentősége. Azok a gerendák szívódnak fel ugyan­is hamarabb, amelyekre a testsúly nem nehezedik (vízszin­tes csontgerendák), ezért a csigolyatest hosszanti csíkolatos rajzolatot mutat. (Ez a röntgenen kimutatható legkoraibb el­változás.)

A szivacsos csontban létrejött mikrotörések során be­vérzés keletkezik, ami a csonthártyát feszíti. Ez magyaráz­za a csigolyák tompa, feszítő éjszakai fájdalmát. A meggyengült csont már kevéssé tud ellenállni az erőhatásnak. Kisebb erő (amely az egészséges csontnak ártalmatlan) már csonttörést okoz (makrotörés).

Csontritkulás megelőzése és kezelése

Prevenció első körben

Több kalciumot és D-vitamint! Ha az étrend nem tartalmaz elegendő kalciumot (Ca), a szervezet a csontokból kezdi kivonni a hiányzó mennyiséget, ami hosszabb távon csontritkuláshoz vezethet. Csontozatunk védelmében tehát fogyasszunk több tejet és tejterméket – és más kalci­umdús élelmiszert. A cél napi 1200 mg, mely négy adag tejtermékkel (2,5 dl tejjel, kefirrel, joghurttal vagy 25 deka sajttal) biztosítható.

Ugyancsak nélkülözhetetlen a D-vitamin, amely a Ca felszívódását segíti. Napfény vitaminnak is hívják, mert túlnyomórészt a napsugarak hatására termelődik a bőrben, de mivel manapság sokan kennek ma­gukra napvédő készítményeket, szintje alacsonyra süllyedhet a szervezet­ben. A szakemberek többsége szerint érdemes napi tíz-tizenöt percet naptej vagy krém alkalmazása nélkül tölteni a napon. Sajnos az öregedő szervezet egyre rosszabb hatásfokkal képes a napfényből vitamint előállítani, ezért idősebb korban étrendkiegészítő formájában (10 µg) napi 400 NE D-vitamin szedése ajánlatos – különö­sen annak, aki tart a bőrráktól, és napozni.

A kalcium legjobb forrásai termé­szetesen az élelmiszerek, de a biztonság kedvéért kiegészítőként is szedhetjük.

Kutatási eredmények! Egy nagyszabású amerikai vizsgálatból kiderült, hogy azoknál a nőknél, akik hét éven keresztül mindennap bevettek 1000 mg kalciumot és 400 NE (10 µg) D-vitamint, a csípőtáji csontszövet 1,06 százalékkal sűrűbb volt, és 29 százalék­kal ritkábban következett be náluk combnyaktörés, mint a placebót szedő kontrollcsoport tagjainál. Akár napi 1200 mg kalciumot is szedhetünk, kétszer 600 mg-os dózisban, mert a szervezet egyszerre csak ennyit tud felvenni. Különösen hatékony a Ca-citrát, amely ugyan drágább, mint az egyszerű kalciumtabletta, de jobban felszívódik, főleg, ha ún. protonpumpagátló gyógyszert vagy H2-blokkolót is szedünk mellette.

Csonterősítés testmozgással. Az űrben tartózkodó asztronauták csont­tömege havonta másfél százalékkal csökken. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a súlytalanság állapotában nem hárul terhelés a csontjaikra, már­pedig a csontépítő sejtek csak akkor végzik a dolgukat, ha érzik, hogy súly nehezedik rájuk. Ez a magyarázata annak is, miért olyan fontos a testmozgás a csontok számára.

Az aktív életmód és a csonttömeg össze­függéseit vizsgáló huszonöt nagyszabású vizsgálat eredményeinek egy­bevetésekor kiderült, hogy testmozgással a gerincoszlop alsó részén és a csípőtájon fellépő csontritkulás közel 1 százalékos mértékben megelőz­hető, sőt akár vissza is fordítható, klimax előtt és után is. Ez ugyan nem sok, de a törések megelőzésében már jelentős, tekintve, hogy idősebb korba lépve évi 0,5-1 százalékkal csökken a csontsűrűség.

Az edzés legjobb formái azok, amelyek kellően igénybe veszik az izmokat (és így a csontokat): például nehezebb kerti munka, súlyzózás, kocogás; még a szökdécselés is sokat segít.

Kutatási eredmények! Egy angliai kísérletben a ku­tatók arra kérték a részt vevő fiatal és középkorú nőket, hogy fél éven át naponta néhány percet fél lábon ugráljanak (ez alkalmanként ötven szökdécselést jelentett). Az eredmény: az érintett oldali lábhoz tartozó csípőcsont sűrűsége jelentősen nőtt, tehát erősebbé vált, szemben a má­sik oldalival, ahol nem mutatkozott javulás. A gyaloglás vagy a tempós séta is sokat segít. Egy több mint hatvanezer, változó korban lévő nő bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy 40 százalékkal ritkább a combnyaktörés azoknál, akik hetente legalább négy órát tempósan gyalogolnak, mint azoknál, akik egy órát sem szánnak ilyen mozgásra.

Depresszió? A depresszió a csontokat sem kíméli. (A depresszió beszédes jele, ha elveszítjük az érdeklődésünket korábban kedvelt tevékenységek iránt, megváltozik az alvásritmus, nem eszünk rendesen, fáradékonyak vagyunk, lelohad a nemi vágy.)

Figyelem! Kutatási adatok bizonyítják, hogy fiatal és középkorú nőknél már enyhe fokú depresszió esetén is csökken a csontállomány.

A jelenség nem az antidepresszánsok szedésével függ össze, hanem a depressziónak az immunrendszerre gyakorolt hatásával: a tartós lehangoltság ugyanis gyulladáskeltő hatású. Sőt, egyes kutatók a depressziót egyenesen a csontritkulás korai jelének tekintik, ami figye­lemre méltó: eddig ugyanis az volt az általános nézet, hogy a csontállo­mány fogyása nemigen produkál tüneteket. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy hasonlóan súlyos rizikófaktor, mint az elégtelen kalcium­bevitel, a dohányzás vagy a tunya életmód. (Lásd még: Depresszió)

Kalciumdús táplálkozás

Az élelmiszerekből származó kalcium lényegesen jobban hasznosul a csontok számára, mint az, ame­lyet kiegészítőkből kap a szervezet. Napi négy adag tej vagy tejtermék 1200 mg beviteléről gondosko­dik, íme néhány további ötlet ahhoz, hogy étrendünk minél bőségesebben biztosítsa e létfontosságú csonterősítő elemet.

  • Reggelire gabonapehely. 15-20 dkg teljes kiőr­lésű cereália („reggelizőpehely”) 1000-1200 mg kalciumot ad, akkor is, ha nem öntünk rá tejet. Persze csak a dúsított fajták tartalmazzák ilyen bőségesen ezt az elemet. Ha még fél pohár tejet is öntünk rá, 1390 mg-nál vagyunk: ennyi éppen elegendő egy napra.
  • Jótékony joghurt. 250 ml zsírszegény, natúr joghurt Ca-tartalma 300 mg. Ha egy evőka­nálnyi, háromszor kifőzött cukornádmelaszt keverünk hozzá, további 200 mg-mal dúsul – és sokkal finomabb lesz. Másfajta sziruppal ne édesítsük, mert egészségtelen.
  • Ebédre fodros kel. 25 dkg leveleskel 125 mg kalciumot tartalmaz. A paraj még ennél is kitűnőbb forrása a kalciumnak (133 mg/100 g), de a szervezet nehezebben tudja kinyerni belőle. A káposzta előnye, hogy gyakorlatilag a benne lévő teljes mennyiség felszívódik. A szójabab 200 mg/100 g, a szójacsíra 30 mg/10 g Ca-ot tartalmaz.
  • Vacsorára olajos hal. A konzervszardínia 90 g-ja 325 g kalciumról gondoskodik, főleg a benne lévő szálkáknak köszönhetően, ame­lyektől azonban nem kell félni, hiszen a pácolás során egészen megpuhulnak. Tonhal helyett érdemes szardíniát tenni akár a melegszend­vicsbe is.
  • Csontvédő aszalt szilva. Ez az egészséges aszalvány ugyancsak a kalcium bő forrása. Idős hölgyeknek naponta kb. 10 szem javasolt.
  • Dúsított dzsúsz. A kalciummal és D-vitaminnal dúsított 100 százalékos narancslé normál pohárnyi adagja (2,5 dl) az előbbiből 330 mg-ot, az utóbbiból körülbelül 45 NE (4,25 ug) mennyiséget biztosít.
  • Egy kis túró. 100 g sovány túró körülbelül 90 mg kalciumot tartalmaz. Magában is finom, de körözöttnek elkészítve igazán kiváló szend­vicskrém. Az egészséges életmód jegyében magos kenyérre vagy korpás kekszre kenjük.
  • Kukoricalepény. Érdemes beiktatni az étrend­be, akárcsak a kukoricalisztből készített pulisz­kát (polenta); értékes Ca-forrás.
  • Mennyei manna. Turmixgép keverőtáljába tegyünk 1 feldarabolt banánt, 2,5 dl (egy pohárnyi) tejet, 10-15 dkg epret és 1 evőkanál barna cukrot. A mixer magas fokozatán pépesítsük össze a hozzávalókat. Nagyon finom és egészséges turmixitalt kapunk, mely 500 mg Ca beviteléről gondoskodik.

Prevenció második körben

Füstmentesen. Az olvasó biztos unja már ezt a felhívást, mégis muszáj ismételgetnünk – ezúttal a csontok szilárdságának megóvása érdekében.

Kutatási eredmények! Tudományos kutatások szerint a dohányzás növeli a csigolya- és comb­nyaktörés kockázatát, az előbbiét férfiaknál 32, nőknél 13, az utóbbiét 40, illetve 31 százalékkal. A leszokás után azonban szinte azonnal csök­kenni kezd a rizikó mértéke, ami természetesen nem csak a csontritku­lásra igaz.

Hagyjuk tehát abba a cigarettázást végleg – vagy ha ez nem megy, legalább dohányozzunk kevesebbet.

Jótékony K-vitamin. A spenót tele van K-vitaminnal (415 µg/100 g), melyet ritkán emlegetnek, pedig komoly szerepet játszik a csonttörések megelőzésében. Egy vizsgálat eredménye arra utal, hogy napi 45 mg bevitele esetén a csontritkulásos nők körében 65 százalékkal ritkábban fordul elő csigolyatörés, mint azoknál, akik nem szednek K-vitamint. Más kutatások szerint már napi 1-10 mg bevitele is hatékonyan ellen­súlyozhatja a csontállomány fogyását. 1 mg K-vitamint tartalmaz kb. 25 dkg főzeléknövény, a parajon kívül például a fodros kel, a kel­káposzta, de sok más levélzöldség is.

Összefoglalás

Okai. A csontállomány képző­dése és leépülése egész életen át tartó folyamat. Az előbbiért az oszteoblaszt, az utóbbiért az oszteoklaszt sejtek felelősek. A húszas életévek végéig az oszteoblasztok vannak túlsúly­ban, a harmincas dekádban leg­nagyobb az ember csontsűrűsé­ge, a negyedik X-ben nagyjából kiegyenlített a kétféle sejttípus aránya, ötvenen túl pedig az oszteoklasztok kerekednek felül. Ennek oka a nőknél az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron szint­jének a csökkenése.

Figyelmeztető tünetek. Nincsenek. A csontritkulást csak csontsűrűségméréssel lehet ki­mutatni, illetve a gyakori vagy feltűnően kis behatásra bekövet­kező törések utalhatnak rá. Aki­nek szokatlanul könnyen eltörik a csontja (például már kisebb zúzódáskor vagy eleséstől), fel­tétlenül méresse meg a csontsű­rűségét. Ezt a vizsgálatot hatvan­öt éves korban törés nélkül is ajánlatos elvégeztetni, sőt az orvos javaslatára még korábban.

Új fejlemények. A csontrit­kulás a férfiakat sem kíméli: hat­vanöt éves korra a férfiak közel 6 százalékánál kialakul. Amerikai szakemberek újabban azt java­solják az orvosoknak, hogy férfi pácienseiknél még a hatvanötö­dik életév betöltése előtt állapít­sák meg a veszélyeztetettség mértékét: alacsony rizikófaktor esetén csontsűrűséget kell mér­ni, magas értéknél gyógyszeres terápia bevezetése lehet indo­kolt.

A csontritkulás rizikótényezői -ami rajtunk múlik:

  • alacsony testtömeg
  • egyes gyógyszerek tartós szedése (pl. szteroidok, véralvadásgátlók, epilepszia elleni szerek)
  • korai menopauza (változókor)
  • a menstruáció hiánya
  • a csontrendszer működését befolyásoló betegség fennállása (pl. pajzsmirigy-, mellékvese-, vese- vagy májbetegség, idült hasmenéses állapot, szervátültetés utáni állapot, idült sokízületi gyulladás)
  • a fizikai aktivitás hiánya
  • fokozott alkoholfogyasztás
  • dohányzás
  • kalciumban és D-vitaminban szegény étrend
  • férfiaknál a fenti felsoroláson kívül a here csökkent hormontermelése és a fokozott alkoholfogyasztás kiemelt jelentőségű.

Komoly rizikótényezőnek számít tehát, ha a szülőknek súlyos, csonttöréssel járó csontritkulása van (volt).

Amit nem befolyásolhatunk:

Genetikai hajlam. Ez a csontritkulás a legjelentősebb kockázati tényezője. Mintegy 60-80%-ban öröklött génjeink határozzák meg a csúcscsonttömeget, azaz a szervezet­ben képződő csont minőségét és mennyiségét. Az eddigi tu­dományos vizsgálatok szerint több gén játszik szerepet a csontritkulás kialakulásában.

A csontritkulás hatása az életminőségre

Az egészség nem csupán a betegség hiányát jelenti. Az Egészségügyi Világszervezet megfogalmazása szerint, az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan életterének kultúrája, értékrendszerei, valamint saját cél­jai, elvárásai mintái és kapcsolatai befolyásolják. Szélesen értelmezett fogalom, bonyolult formában magában foglal­ja az egyén fizikai egészségét, pszichés állapotát, függet­lenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszo­nyát”.

Napjainkban a betegségek kezelése, tüneteinek meg­szüntetése mellett gondot kell fordítani a beteg életminőségére is.

Életminőség romlása

Csontritkulás esetén az állandósult fájdalom, a fizikai tel­jesítőképesség csökkenése és a törések után kialakult moz­gáskorlátozottság jelentősen rontja az életminőséget. Az egyik hazai felmérés eredménye szerint az oszteoporózisos betegek 25-30%-a csak nagy nehézséggel tudja ellátni ma­gát, nem vagy csak nehézséggel tud igénybe venni tömegközlekedési eszközt. Egy másik felmérés kimutatta, hogy a csípőtörésen átesett betegek fele 5 évvel a törés után is mozgáskorlátozott és fájdalommal él.

Jó tudni! Az életminőség megőrzése vagy javítása a gyógyszeres kezelésen túl a gyógytorna, a fizioterápia, a hidro- és balneoterápia, a műtéti eljárások, a diéta és a pszichoterápia módszereivel – tehát komplex módon érhető el. Az oszteoporózisos beteg rehabilitációja a kórházban kezdődik, és a beteg ott­honában fejeződik be.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.