Legyünk optimisták! Az optimisták kevésbé hátfájósak?
Csak pozitívan!
A pozitív lelkiállapot és hozzáállás a létező legjobb dolgok egyike. Ez minden betegségről elmondható, de különösen a krónikus betegségekre érvényes ez az igazság. Nagyon könnyű elkedvetlenedni, és olyanokat gondolni, hogy most már sosem fog javulni a hátunk. Még elkeserítőbb, ha olyan állapotba kerülünk, amikor szinte számítunk is a rosszabbodásra. Higgyék el, ez nem segít, viszont önbeteljesítő jóslatként működhetne.
Ha ön pesszimista természetű, nagyobb a valószínűsége, hogy szorongani fog, depressziós lesz, többet szenved, sőt fokozottabban kockáztatja a szívbetegségek kialakulását. Ugyancsak nagyobb valószínűséggel kap náthát, és más légzőszervi betegségeket. Ezt minden bizonnyal egy pszichoneuro-immunológiai (PNI) mechanizmus okozza.
Pszichoneuro-immunológia fogalma
A pszichoneuro-immunológia kifejezést Róbert Ader és Nicholas Cohen találták ki 1975-ben a rochesteri egyetemen – azóta számtalan kutatás született a témában. A pszichoneuro-immunológia azon a felismerésen alapul, hogy az elme (psziché), az idegrendszer (neuro) és az immunrendszer szoros kapcsolatban állnak egymással. Vagyis a stressz befolyásolja az idegrendszert és azon át az immunrendszer működését. A túlzott stressz megviseli az egész szervezetet, az immunrendszer ezért alacsonyan teljesít, és a szervezet megkapja a fertőzést.
Az immunrendszer hatásossága személyenként más és más. Van pozitív PNI mechanizmus, és van negatív. Pozitív mechanizmus figyelhető meg azoknál az embereknél, akik képesek távol tartani maguktól egy betegséget, de a szabadságuk első napján ágynak esnek.
Negatív mechanizmus figyelhető meg abban az esetben, amikor a stresszt azonnal nyomon követi a betegség, és többnapos kiesést okoz a munkából. A pesszimisták hajlamosabbak a negatív PNI-re, az optimisták a pozitívra.
- Izom eredetű háti fájdalom
- Hátfájás a gerinc betegségeiben, fájdalmak okai
- A mediastinum betegségei
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ismerjük meg a logoterápiát!
A logopédia, amelyet „harmadik bécsi pszichiátriai iskola” néven is ismerünk, Viktor Franki nevéhez fűződik. (Az elsőnek Sigmund Freud pszichoanalízisét, a másodiknak Alfred Adler individuálpszichológiáját tekintik.) A második világháború alatt Franki megjárt három koncentrációs tábort – köztük Auschwitzot -, és ez idő alatt alakította ki az elméletét.
A logoterapia filozófiája három alaptételre épül. Először is, az életnek minden körülmények között, még a legnagyobb nyomorúságban is van értelme; másodszor, hogy az ember legfőbb motivációja az akarat és az elszántság, amellyel értelmet találhat az életben; harmadszor, hogy szabadságunkban áll megtalálni az életértelmet a tevékenységeinkben és a tapasztalatainkban.
Röviden, mi dönthetjük el, hogyan látjuk a dolgokat. Harcolnunk kell a pesszimizmus ellen, meg kell próbálnunk optimistává lennünk. Kezdjük azzal, hogy figyelünk az „önbeszédre”, vagy belső monológra. Ez a neve a gondolatok végtelen folyamának, amely naponta átfut az ember fején. A pesszimistáknak, akik még inkább hajlamosak lehetnek a depresszióra, sok negatív gondolatuk van.
Felsorolok négy példát ezekre a negatív gondolatokra:
- Szűrés. Az egyén kiszűr minden pozitív dolgot, és csak a negatívumokat látja. Például, noha egész jó napja volt a munkában, azzal az egyetlen hibával foglalkozik, amelyet elkövetett.
- Perszonalizáció. Ha valami elromlik, az egyén automatikusan azt feltételezi, hogy ő a hibás.
- Katasztrofizálás. Az egyén minden helyzetben a legrosszabbra számít, és általában okot talál rá, hogy ne csináljon meg valamit, mert fél a feltételezett megaláztatástól.
- Polarizálás. Az egyén számára kétpólusú a világ. Csak jó vagy rossz, illetve fehér és fekete létezik, átmenet nélkül.
A pozitív gondolkodás érdekében figyelnünk kell a belső monológunkra, és igyekeznünk kell változtatni a negativizmuson. Például ne azt gondoljuk: „nem tudom megcsinálni, mert még sose csináltam ilyet”, hanem ezt: „itt egy alkalom a tanulásra”. Vagy ne azt: „olyan nincs, hogy nekem ez bejöjjön”, hanem ezt: „próbáljuk meg, hátha bejön”.
A hátfájásnál nagyon fontos a pozitív, az optimista hozzáállás!
Ha megengedjük magunknak a pesszimizmust, olyan lelkiállapotba kerülünk, ami kihat az érzelmeinkre, hajlamossá tesz a szorongásra és a depresszióra, ezek pedig sajátos viselkedési mintákat eredményeznek.
Például ha arra számítunk, hogy erősebben fogunk szenvedni, több fájdalomcsillapítót szedünk, és végül akkor is szedni fogjuk, amikor nem is lenne szükségünk rájuk. Viszont az optimista úgy véli, hogy a fájdalom elmúlik, ha eltereli róla a figyelmét, ezért egy másik viselkedésmintát választ, és leköti magát valamivel, ami, mint láttuk, megkönnyítheti a probléma legyőzését.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.