• diabétesz
• vércukor

A diabétesz, mint rizikófaktor

A cukorbetegségnek két formája ismeretes. Általában fiatalkorban kez­dődik az ún. l-es típusú, inzulinhiánnyal járó diabétesz, amely az összes cukorbetegségnek kevesebb, mint 5%-át teszi ki, és a lakosság mintegy 0,3%-át, vagyis kb. 25-30 000 embert érint. A diabéteszesek többségének betegsége az ún. 2-es típusba tartozik, amely felnőttkor­ban jelentkezik. Az ilyen betegek 80-90%-a túlsúlyos vagy elhízott, betegségük legtöbbször ennek következtében alakul ki.

Mennyi embert érint?

Magyarországon kb. fél millió ismert 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egyén van, de lakossági szűrővizsgálatok mutatják, hogy leg­alább ugyanennyi beteg lehet, akiknek a betegségét még nem ismerték fel. Ezen kívül feltehetően legalább 3-400 000-re tehető azoknak a szá­ma, akiknél a cukorbetegséget megelőző állapot, ún. csökkent glukóztol­erancia áll fent (vércukorterhelés során 2 óra múlva sem normalizáló­dik a vércukorérték). Ezeknek az embereknek a nagy része előbb-utóbb diabéteszes lesz. A veszélyeztetettség korai felismerése nagyon fon­tos, mert az esetek jelentős részében életmód-változtatással a diabé­tesz kialakulása megelőzhető.

Cukorbetegség diagnózisa

A cukorbetegség diagnózisa hagyományosan az ún. vércukorterhelésen ala­pul. Ez azonban két órán belül többszöri vérvétellel jár. Az Egyesült Államokban próbálták leegyszerűsíteni a cukorbetegség és előállapotainak diagnózi­sát. Létrehozták az emelkedett éhomi vércukor kategóriát. Erről akkor beszé­lünk, ha az éhomi (éhgyomri) vércukorérték ismételten 6,0 mmol/l felett, de még 7,0 mmol/l alatt van.

Később az alsó határt 5,6-ra csökkentették (ezt a módosítást Európában nem vették át). 5,6 és 7,0 mmol/l között – sok esetben más okból is – indokolt vércukorterhelést végezni, hogy kiderüljön, az éhomi érték mögött cukorbetegség vagy csökkent glukóztolerancia – nevezhetnénk prediabétesznek a cukorbetegség előszobájának is -, netán normális szénhid­rátanyagcsere-állapot van jelen. Csökkent glukóztolerancia állapotból idővel valódi cukorbetegség fejlődhet ki, de kedvező esetben ez a folyamat fordított irányban is lejátszódhat.

A kockázatot csökkentheti a diétával és szükség esetén gyógysze­rekkel jól beállított diabétesz, de a diabéteszes beteg sorsa nemcsak a vércukorértékektől, hanem talán még jobban a csatlakozó magas vér­nyomás- és vérzsírértékektől függ.

Diéta

A kialakult 2-es típusú diabétesz kezelésében elsődleges a diéta. Ha ez nem elég, esetleg gyógyhatású készítmények – pl. egy perui gyógy­növény (Pasuchaca) hazai klinikai vizsgálata van folyamatban – segít­hetnek.

Gyógyszeres kezelés

Ha szükséges, gyógyszeres kezelés jöhet szóba, részben az inzulin­érzékenységet javító készítményekkei pl. metforminnal – amelyet újab­ban már a diéta elrendelésével együtt javasolnak -, vagy az inzu­linelválasztás serkentése révén ható ún. szulfanilurea vegyületekkel, vagy különböző kezelési kombinációkkal, akár újabb készítményekkel is. Ha ez a kezelés is kevésnek bizonyul, akkor 2-es típusú (elsődlege­sen nem inzulinhiányos) diabéteszben is a tabletták mellé, vagy önál­lóan adott inzulinkezelésre kényszerülhetünk.

Testsúly csökkentése

Miután a 2-es típusú diabéteszes betegek közel 90%-a túlsúlyos vagy elhízott, ezért a diétában elsődlegesen a testsúly csökkentésére kell törekedni. Ez alapvetően megegyezik az elhízás diétás kezelésében leírtakkal. Ezért a korábban speciális diabéteszes diétától eltérően je­lenleg diabéteszben általában a testsúlycsökkentő, energia- és zsírsze­gény, valamint magas glikémiás indexű szénhidrátokban is korlátozott étrend javasolt. Néhány egyéb szempontot is figyelembe kell venni azonban a diabétesz miatt.

Az alábbiakban csak ezeket, a diabéteszre vonatkozó speciális szempontokat foglaljuk össze:

• Diabéteszben az inzulinérzékenység reggel a legrosszabb, ezért a reg­gel elfogyasztott szénhidrátok nagyobb mértékű vércukoremelkedést okozhatnak. Ezért az általános fogyókúra összeállításától kissé eltérően a cukorbetegnek reggelire kevesebb szénhidrátok kell fogyasz­tania.
• Az ételek glikémiás indexének figyelembevételét már általában a fo­gyókúrában is felhasználásra javasoltuk, bár ez világszerte még nem egységesen elfogadott. Egyértelmű azonban ez diabéteszben, ahol a gyorsan felszívódó szénhidrátok gyors vércukoremelkedést okoznak, amit lehetőség szerint el kell kerülni. Ezért, amikor szénhidrátmennyiséget vagy a táplálkozásban szénhidrátarányt számolunk, akkor a diétát közepesen vagy lassan felszívódó, alacsony glikémiás indexű szénhidrátokból állítsuk össze.
• A szénhidrátmennyiséget csak diétával kezelt diabétesznél nem kell külön számolni, egy határig minél jobban korlátozzuk, annál jobb, a gyakorlatban azonban legalább 120 gramm szénhidrátot – mégpedig lehetőleg lassan felszívódó, úgynevezett alacsony glikémiás indexű szénhidrátot – javasolt elfogyasztani. Metformin, acarbosz, glitazon hatóanyag-tartalmú gyógyszerek alkalmazása mellett hasonlóan jár­hatunk el.
• Hipoglikémiás ál­lapot. Abban az esetben, ha valamilyen szulfanilureát tartalmazó tablettá­val történő kezelésre kerül sor, akkor túl alacsony szénhidrátbevitel mellett túl alacsonnyá válhat a vércukorszint, és ún. hipoglikémiás ál­lapot, rosszullét (éhségérzés, remegés, hideg verítékezés) következ­het be. Ezt az állapotot cukor fogyasztásával lehet megszüntetni. Ilyen gyógyszerelés mellett tehát bizonyos mennyiségű szénhidrátot el kell fogyasztani.
• Még inkább érvényes ez arra az esetre, amikor a tablettás kezelés ki­egészítésére vagy már önállóan inzulinkezelés folyik. Ilyenkor diabetológusok, dietetikusok által napszakra beosztott szénhidrátfelvé­telt kell alkalmazni.

A fentiekből következik, hogy szulfaniluria típusú tablettákkal vagy inzulinnal kezelt cukorbetegnek már nem szabad drasztikus fo­gyókúrát előírni. Az intézeti 600-800 kalóriás diéták már nem jönnek szóba, és lassúbb testsúlycsökkenéssel kell számolnunk. Ilyen betegek esetében az energiabevitel csökkentése mellett a zsírbevitel csökkenté­sének van fontos szerepe. Ez azért is nagyon fontos, hogy a diabétesz­ben gyakori vérzsíreltérések kialakulását megelőzzük.

Vércukor rendszeres mérése

Ahogy a magasvérnyomás-betegségben a beteg rendelkezésére álló vérnyomásmérő sokat segít az egyensúly fenntartásában, úgy a diabé­teszben a betegek által használt vércukor-meghatározó készüléknek van fontos szerepe.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.