Célértékek diabéteszben
Megegyezés született, hogy az éhomi vércukor vonatkozásában 6,0 mmol/l alatti célértéket kellene elérni. Ez a cukorbetegek jelentős részénél egyelőre sajnos általában nem valósul meg. Ilyen vércukorértékek mellett csökken a cukorbetegség vese- vagy szemészeti szövődményeinek kockázata.
HbA1c-vizsgálat
Nem ilyen mértékben ugyan, de valószínűsíthető a szívinfarktus kockázatának csökkenése is, ami azonban inkább a cukorbetegek vérnyomásának, valamint koleszterin-, triglicerid-, HDL-koleszterin-értékeinek javulásától várható. Az étkezés után 2 órával mért vércukorszint célértéke 7,5 mmol/l. Az ún. HbA1c-vizsgálat nemcsak a szénhidrát-anyagcsere pillanatnyi állapotát tükrözi, hanem visszamenőleg az utolsó 6 hét vércukorszintjeire is következtetni lehet belőle.
A Konszenzus Konferencia célértékként 6,5%-os HbA1c-értéket tűzött ki. Az Egyesült Királyságban, a 2-es típusú diabéteszesek körében végzett nagy klinikai vizsgálatban kiderült, hogy minden egyes 1%-nyi HbA1c-szint-csökkenés a halálos és nem halálos szívinfarktus kialakulását 14%-kal, a stroke-ét 12%-kal, a végtagi érbetegség, ül. amputáció kockázatát 43%-kal csökkentette.
Amikor azt állítjuk, hogy a diabéteszt nagy kockázatú állapotnak tartjuk, akkor ez elvileg azt jelenti, hogy a cukorbetegek koleszterinszintjét ugyanolyan szigorúan kellene kezelni, mint a szívbetegekét. Tehát cukorbetegség esetén is 4,5 mmol/l a koleszterin-célérték, és ha ez életmód-változtatással és a diabétesz kezelésével nem érhető el, akkor koleszterinszint-csökkentő gyógyszeres kezelés javasolt.
A négyesfogat, a metabolikus szindróma
Ezek a rizikófaktorok valószínűsíthetően nem véletlenül, hanem közös okra visszavezethetően csatlakoznak egymáshoz, és csak idő kérdése, hogy mind a négy rizikófaktor megjelenjen egy adott személyben. A közös nevezőnek sokáig az ún. inzulinrezisztenciát tartották, ami mind a négy rizikófaktor hátterében jelen lehet. Ez azt jelenti, hogy az anyagcserezavarok miatt az inzulin nem tudja kifejteni hatását, és ez olyan folyamatokat indít be, amelyek a fenti rizikófaktorok kialakulásához vezetnek.
Az utóbbi évtizedben mindinkább előtérbe került az a vélemény, hogy a „négyesfogat” kialakulása mögött a hasi típusú elhízás áll, és a hasi zsírsejtek indítják be a rizikófaktorok keletkezését és társulását. Az elmúlt 20 évben az orvostudományban nem alakult ki egységes állásfoglalás arra vonatkozóan, hogy pontosan mit nevezhetünk metabolikus szindrómának. Ugyanakkor kialakult egy olyan vélemény, hogy három ilyen rizikófaktor jelenléte már bizonyítja a feltételezhetően közös eredetű metabolikus szindróma diagnózisát.
Alma típusú elhízás
A diagnózishoz szükséges az alapfeltételként állított elhízás mellé még legalább 2 másik rizikófaktor igazolása a következő négyből: I. magas trigliceridszint (1,7 mmol/l felett), 2. alacsony védőhatású HDL-koleszterinszint (férfiaknál 1,0, nőknél 1,3 mmol/l alatt), 3. emelkedett vérnyomás (130/85 Hgmm felett), 4. emelkedett éhomi vércukorszint (jelenleg 5,6 mmol/l felett).
Ez az állapot elég gyakran fordul elő, magyar háziorvosok betegeiben pl. 38%-ban, de saját jelentősen elhízott betegeink körében 73%-ban volt kimutatható. Különböző vizsgálatok bizonyították, hogy metabolikus szindrómával terheltek között 3-4-szer gyakoribb a szívkoszorúér-betegség, 2,5-3-szor a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása és 2-2,5-szer gyakoribb az idő előtti (65 éves kor előtt bekövetkező) halálozás.
Kutatási eredmények!
A fentiek alapján a Terápiás Konszenzus Konferencia a metabolikus szindrómát ugyanolyan nagy kockázatú állapotnak nyilvánította, mint a szív- és érrendszeri betegségeket és a diabéteszt, sőt a diabétesszel való „rokonság” alapján pl. a vérnyomáscélértékeket ugyanolyan szigorúra, 130/85-re állította metabolikus szindróma esetén, mint cukorbetegségben.
Ha a metabolikus szindróma szív- és érrendszeri betegséggel együtt fordul elő, akkor az nemcsak nagy, hanem igen nagy kockázatnak minősül, és ezért a koleszterin célértéke nem 4,5, hanem 3,5 mmol/l. Hasonlóan jártunk el ahhoz, mint mikor a szíves érrendszeri betegség és cukorbetegség együttes előfordulását is igen nagy kockázatnak minősítettük.
Metabolikus szindróma kezelés
A metabolikus szindróma kezelése az egyes komponenseinek, az elhízásnak, a magas vérnyomásnak, magas vérzsírszintnek és a cukorbetegségnek egyaránt intenzív kezeléséből áll, mert az egyes komponensek kezelése bizonyos mértékig előnyösen hat a többiekre is. Ugyanakkor az egyes összetevők gyógyszeres kezelése során figyelembe kell venni, hogy a metabolikus szindróma alapjának tekintett hasi elhízást, vagy az ún. inzulinrezisztenciát, vagy pl. a zsíranyagcserét mellékhatásként kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják, vagy esetleg nincsenek hatással rájuk.
Gyógyszeres kezelés?
Ilyen megközelítésben az elhízás kezelésében használt gyógyszerek, az orlistat, a sibutramin és a rimonabant hatóanyagú szerek nemcsak az elhízásra, hanem az inzulinérzékenységre és a zsíranyagcserére is kedvezően hathatnak.
Más a helyzet a magas vérnyomás kezelésére használatos gyógyszerekkel. Mindegyik csoportjuk eredményes a vérnyomás csökkentésében, a két csoport azonban kedvezőtlenül befolyásolhatja a cukorbetegség-hajlamot, és emelheti a lipidszinteket is. Ugyanakkor kedvező anyagcsere-hatású vérnyomáscsökkentők is vannak (ACE-gátlók), amelyek az inzulinérzékenységet javítják és a diabétesz megelőzését is elősegítik. A doxasosin hatóanyagú szer a vérnyomás csökkentésén kívül még a koleszterin-, trigliceridszintet is csökkenti mérsékelten.
A cukorbetegség kezelésében lehetőség szerint olyan gyógyszereket választ az orvos (pl. metformin, glitazon vagy acarbose hatóanyagúakat), amelyek javítják az inzulinérzékenységet, és nem növelik a hasi zsírszövet mennyiségét.
A vérzsírszintcsökkentő statinoknak nincs kedvezőtlen mellékhatásuk a többi rizikófaktort figyelembe véve, nem növelik a testsúlyt, sőt esetenként enyhe vérnyomáscsökkentő hatásuk is lehet, és valószínű, hogy a vércukorra is kedvezően hathatnak.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.