• betegség
• Diverticulum
• tünetek

Diverticulum betegség leírása, kialakulása

A diverticulum lehet veleszületett vagy szerzett, megje­lenhet bárhol a gasztrointesztinális traktusban. A vastagbél-diverticulosis különösen azokban az országok­ban gyakori, amelyekben az életminőség magas, ezért a civilizációs betegségek közé sorolható.

Mi ez? Definíció

A valódi diverticulum a fal minden elemét tartalmaz­za. A pseudodiverticulum falát viszont csak a nyálkahártya alkotja, és ezek a zsákszerű kiboltosulások nagy számban jelenhetnek meg. A vastagbél-diverticulosis pszeudodiverticulumok sokaságát jelentheti, amelyben az 5-10 mm-es (pszeudo) diverticulumok elsősorban a sigma területében figyelhetők meg. Elhelyezkedhetnek elszórtan vagy sorokba rendeződve.

Diverticulosis ese­tén a vastagbélben többszörös, általában gyulladástól és tünetektől mentes képződmények észlelhetők. Diver­ticulitis esetén egy vagy több diverticulum-nyálkahártya akut gyulladásos reakciót mutat. A gyulladás lehet lokalizált vagy környezetre terjedő (peridiverticulitis), esetleg hosszabb vastagbélszakaszra terjed (pericolitis). A diverticulumban lévő arteriola akut vérzése véres széklet és véralvadék ürítéséhez (haematochesia) vezet.

Epidemiológia

A prevalencia az 1920-as években észlelt 5-10%-ról 35-50%-ra emelkedett, a kórkép gyakorisága az életkorral is emelkedik. A diverticulosis földrajzi és etnikai kü­lönbségeket mutat. Afrika és Ázsia területén a betegség ritka, és inkább a vastagbél jobb oldalára lokalizálódik. Európában és a fejlett országokban megjelenése gyakori, elsősorban a sigma és a colon bal oldala érintett. Meg­jelenése a 60 éves korcsoportban 30%, 80 éves kor felett 65%, az életkorral a diverticulumok száma és mérete is növekszik. A fiatal korcsoportban férfi, később inkább női dominancia észlelhető.

Patogenezis (kialakulása)

Nem minden részletében ismert. Kialakulásában az alacsony rostbevitel szerepe bizonyított, a vegetáriá­nusokban előfordulása ritka. Az oldhatatlan rostokkal megnövelt széklet volumene megakadályozza a colon szegmentációját, a lumen szűkületét, az intraluminális nyomás emelkedését. Vörös húsok, bőséges zsírbevitel, fizikai megterhelés hiánya a diverticulumok megjele­nését elősegíti. A dohányzás, kávé, alkohol szerepe az etiológiában nem bizonyított. A szövődmény rizikóját emeli az NSAID, a paracetamol szedése, a kövérség, az alacsony rostbevitel.

A nyálkahártya-kiboltosulások anatómiai alapja a vasa recta bélfalat penetráló nyílása, ezen a ponton a falszerkezet elvékonyodik. Az erek áttörésének nyílása az életkorral nő, az itt lévő kollagén tartása csökken, a változások elősegítik a diverticulumok kialakulását. A bélfalizomzat megvastagodása, a teniák megrövidülése, a lumen beszűkülése régi megfigyelés. Ezt a jelenséget myochosisnak nevezik.

Az eltérést az izomsejtekben kontrahált formában felszaporodott elasztin okozza. E mellett az életkorral csökken a fal rezisztenciája a kolla­gén elemek gyengülése miatt. Erre utal, hogy Marfan- és Ehlers-Danlos-szindrómákban mindig van diverticu­losis. Motilitási zavart manometriával és a mioelektromos aktivitás mérésével igazoltak.

A kontrollhoz képest magas a nyugalmi, a postprandialis és a neostigminstimulált intraluminális nyomás. A fal és a motilitás vál­tozásai a colon egyes szakaszait szegmentálják. A szeg­mentáció során két harántredő által lezárt terület („little bladder”) alakul ki, amelyben a propulzió helyett stasis és nyomásemelkedés jön létre.

Diverticulitis

A diverticulitis a diverticulosis egyik leggyakoribb szövődménye, gyakoriságát 20%-körül adják meg. A gyulladásos reakció hátterében székletrög (fecolith) be­ékelődés áll, amely felfekvéses fekélyt (decubitus) és a mucosa bakteriális fertőzését okozza.

A gyulladás a mucosából továbbterjedhet a környező szövetekre (peridi­verticulitis), a bélfalra (pericolitis), forrása lehet a fedett vagy szabad perforációnak. A következmény körülírt tályog, diffúz, esetleg faeculens peritonitis, valamint sipoly a környező szervek felé (pl. colovesicális). A ki­terjedt vagy visszatérő gyulladást torzító hegesedés kö­vetheti a bélfal megvastagodásával, esetleg elzáródással.

Diverticulumvérzés

A diverticulumvérzés általában a gyulladástól mentes diverticulumból ered, az esetek 10-30%-ában észlelik, ritkán életveszélyes. Az enyhe vérzések a nyálkahártya felfekvéses fekélyéből, a masszív vérzések a diverticulumárkádban lévő arteriolából származnak. A vérzés leggyakoribb helye elsőként a sigma, majd a colon jobb oldalában esetleg a haránt vastagbélben lévő diverticu­lum.

A vérző diverticulum mellett gyulladásos eltérések általában nincsenek. A vérzés mennyisége, időtartama változó, és az esetek 80%-ában spontán megszűnik. Az akut haematochezia leggyakoribb oka diverticulosis az angiodysplasia mellett. Az idős betegekben mindkettő gyakori, és ez akut vérzésben diagnosztikus problémát jelenthet.

A diverticulum fedett perforációja lehet tünetszegény, vagy lokális peritonitist okozhat, forrása lehet körül­írt tályognak. A szabad perforáció a hasüreg felé ritka, amely a korábban tünetmentes esetekben is megjelen­het, a következményes diffúz peritonitis életveszélyes kórkép, mortalitása 50% körüli. A körülírt tályogból sipolynyílás indulhat, amelyen át a tályog ki is ürülhet, a bőr, a hólyag, a környező bélkacsok és szervek felé.

A sigmában zajló, ismétlődő diverticulitis után lument szűkítő, torzító hegesedés jelenhet meg, ami a lumen je­lentős szűkületét hozhatja létre, esetenként mechanikus subileust okozhat. A székelési rend változása, az alhasban tapintható terime ilyenkor tumor gyanúját kelti.

A diverticulum betegségek tünetei és terápiája

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.