• egészség
• gyomor
• terhesség

A gyomor és a duodenum felépítése

Az embrionális gyomor a 4. terhességi hét végefelé or­sószerű tágulatként jelentkezik a középbélen. Öt mm-es embrióban már mind hosszanti, mind sagittalis tengelye körül elfordul, és ezzel szokott helyzetébe kerül. Így erede­tileg bal felé eső falából lesz a gyomor mellső fala, a jobb oldaliból pedig a hátsó fala.

A caudalis gyomorvég a sagit­talis tengely körüli forgás eredményeként jobbra és felfelé helyezkedve közvetlenül a máj alá kerül, míg a cranialis gyomorvég balra és kissé caudal felé helyeződik. Húsz mm-es embrióban a gyomor azután eléri végleges helyét a bal rekeszkupolában. A duodenum fejlődése értelem­szerűen követi mozgásában és átalakulásában az ősbélcső többi részét.

Az embrionális gyomor kezdetben többsoros, később egyrétegű hámmal bélelt. A cardiatájon respiratoricus hámra jellemző csillószőrös sejteket is lehet találni és ugyanakkor a vékonybél Kerkring-redőihez hasonló képződmények is megfigyelhetők a gyomor nyálkahár­tyáján ebben az időszakban. A mucosa strukturális egységei, a foveolák és az általuk mintegy behatárolt areola gastricák a 7. terhességi hét táján (20 mm-es embrióban) először a kisgörbületen indulnak fejlődésnek, majd in­nen kiterjednek a gyomor többi részére is. A mirigyeket felépítő sejtek közül elsőként a parietalis sejtek jelennek meg a 3. terhességi hónap második felében.

Korai stádi­umban bennük még csekély a mitochondriumok száma, de a foetalis időszak végére gyakorlatilag megfelelnek a felnőttkori parietalis sejteknek. A 4. foetalis hónapban azután megjelennek az intracellularis secretoros canaliculusok. A fősejtek az embrionális időszak vége felé észlelhetők csupán. Mindkét sejtféleség differenciálatlan sejtekből fejlődik. A tunica muscularis propria két rétege közül a circularis a 15 mm-s embrióban jelenik meg, míg a hosszanti réteg a 90 mm-s stádiumban. A nyálkahártya saját izomrétege csak a 120 mm-s embrióban figyelhető meg először.

A gyomor és a duodenum vérellátása és nyirokhálózata

A gyomor és a duodenum vérellátása – alkalmazkodva az igen sokrétű és magas fokban differenciált funkcióhoz – igen összetett. Az érszerkezet ismerete különösen az­óta nagyon fontos, mióta a heveny vérzések ellátásában az endoszkópos vizsgálatok elterjedése döntő változáso­kat hozott. Másrészt az is kiderült, hogy a hasi szervek ereinek közvetve bár, de jelentős szerepük lehet más test­tájékok vérellátásának biztosításában.

Ugyanakkor ezen extraabdominalis szervek vagy szövetek (pl. az alsó vég­tagok) keringésében hirtelen vagy lassan kialakuló zava­rok visszahatnak az emésztőrendszer vérellátottságára is, igen bonyolult és nem ritkán nehezen tisztázható klinikai tünetegyütteseket produkálva. Ezeket ma már a modern képalkotó eljárások segítségével élőben is fel lehet ismer­ni, és sikeresen lehet gyógyítani.

A gyomor és a duodenum artériás vérellátásának alapvető jellegzetessége, hogy két nagy hasi artériának (art. coeliaca seu tripus Halleri, illetve az art. mesenterica superior) a gyomor esetében két-két jól fejlett, nagyobb ága látja el, míg a duodenumban egy-egy ilyen artéria ta­lálható. Ezek azután egymással anasztomizálva bőséges vérellátást biztosítanak. Ezért extrém ritka mind a gyo­morban, mind pedig a duodenumban – eltérően pl. a vé­konybéltől – az infarktusszerű elhalás.

A gyomorellátásban résztvevő artériák a következők:

• artéria gastrica sinistra – a kisgörbületen balról jobbra halad, mint az artéria coeliaca egyik nagy ága;
• artéria gastrica dextra – a kisgörbület mentén, ellen­tétes módon fut le, az artéria hepatica communis ága;
• artéria gastroepiploica sinistra – a nagygörbület men­tén halad balról jobbra – az artéria lienalis ága,
• artéria gastroepiploica dextra – a nagygörbület mentén fut ellentétes módon, az artéria gastroduodenalis ága.

Ezekből az artériákból elsődleges ágak haladnak a gyomor mellső és hátsó falán. Később másodlagos ágakban, amelyek az izomrétegben bőséges anasztomózisrendszert alkot­nak, részben oldalirányú, részben kontralaterális össze­köttetések révén.

A duodenum verőeres vérellátásáért két nagyobb, hasi páratlan arteria – az arteria coeliaca és az arteria mesente­rica superior a felelős. A két artéria azután a patkóbél belső íve mentén haladva anasztomizál egymással.

A gyomor vénás rendszere két nagy visszeres rendszert köt össze, a vena portae-t és a vena cava superior ét. A kisgörbület vénás vérét a vv. coronariáé ventriculi gyűjti össze. Ennek cardia körüli ágai a vv. oesophageae-n ke­resztül a vena azygosba ömlenek. Maga a fő gyűjtő ág a kisgörbület mentén fut balról jobbra, és a vena portae-ba ömlik. A nagygörbület vénás vérét két gyűjtőér szedi össze: a vena gastroepiploica sinistra, ami a vena lienalisba szájadzik, és a vena gastroepiploica dextra, ami vagy köz­vetlenül, vagy a vena coeliaca médián keresztül a vena mesenterica superiorba ömlik.

Nyirokér

Mind a gyomornak, mind pedig a duodenumnak igen gazdag a nyirokér-ellátottsága, ami – hasonlóan a vérellátáshoz – jelentős funkcionális ingadozásokat mutat. A gyomor nyirokérrendszere három csoportba osztható: submucosus, intramuscularis és subserosus gyűjtőrend­szerre. A nyirokkapillárisok a subepithelialis régiókból in­dulnak ki, innen szedődnek össze.

Ennek a szerkezetnek így nagy jelentősége van a daganatok áttétképződésében már igen korai stádiumukban is. A három nagyobb há­lózatnak oldalirányban is igen bőséges összeköttetései vannak. Az izomrétegből a vénákat kisérve haladnak to­vább, míg a subserosában már vastagabb falú nyirokerek is találhatók.

A gyomor ún. elsőrendű nyirokcsomói az alábbiak:

• suprapyloricus
• kisgörbületi
• infrapyloricus
• epiploicus

nyirokcsomók a nagygörbület mentén. A nyirok útja innen a második láncba vezet, ami megfelel a gyomor­erek lefutásának. A harmadik lánc viszont a regionális gyűjtő nyirokcsomók csoportja, mint a retro-, suprapylo-

A gyomor beidegzése

A gyomor és a duodenum beidegzését a nervus vagus paraszimpatikus és a plexus coeliacus szimpatikus ideg­rostjai adják. A subserosáig ezek a rostok külön-külön jutnak el, de azon átjutva már együttesen haladnak to­vább a plexus myentericus Auerbachihoz, majd tovább a plexus submucosus Meissnerihez. Utóbbi képletben már csak velőtlen rostok találhatók. A baloldali nervus vagus idegzi be a gyomor mellső falát, míg a jobboldali a hátsót és a cardiát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.