Funkcionális diszpepszia tünetei, diagnózisa és kezelése
Kulcsfontosságú megállapítások
- A funkcionális diszpepszia az egyik leggyakoribb funkcionális gasztroenterológiai kórkép
- A funkcionális diszpepszia patogenezisében a gyomor motilitászavarai, a gyomorsósav, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, a kérgi percepció abnormitásai és a Helicobacter pylori fertőzés egyaránt szerepet játszanak.
- A funkcionális diszpepszia a predomináns tünetek
- A diagnózisban az ún. pozitív megközelítésű, tünetorientált diagnosztikus szemlélet játszik domináns szerepet, amelynek feltétele a szervi okok biztonságos kizárása. A gasztroszkópia és a Helicobacter pylori kimutatás az alapvizsgálatok része.
- A nyugati országokban elterjedten alkalmazzák az ún. „scope and treat” és a „test and treat” költséghatékonynak tartott terápiás stratégiát.
- A gyógyszeres kezelés eszközei a H2-receptor blokkolók, a protonpumpa-inhibitorok és a prokinetikumok,
Definíció
Diszpepszia-tünetcsoport alatt az étkezést követően jelentkező, a has felső részére lokalizálódó fájdalmat vagy diszkomfortot értünk, amelyhez korai teltségérzés, puffadás, émelygés és hányinger társulhat. Korábban utaltunk rá, hogy a diszpepszia-tünetcsoport két fő kategóriára osztható: 1. organikus diszpepszia-tünetcsoport, 2. funkcionális diszpepszia-tünetcsoport.
A Róma III. konszenzuskonferencia definiciója szerint funkcionális diszpepsziáról beszélünk akkor, ha az epigastrialis, gyakran égő jellegű fájdalom (nem keverendő össze a reflux-betegség típusos tünetének tartott gyomorégéssel), korai teltség- és jóllakottságérzés hátterében szervi ok, szisztémás vagy metabolikus betegség kizárható. (A diszpepszia-tünetcsoport mindaddig ún. uninvestigated – nem kivizsgált – diszpepsziának tartandó, amíg néhány, a későbbiekben ismertetendő alapvizsgálattal az esetleges primer okokat ki nem zártuk).
Epidemiológia
A diszpepsziás tünetcsoport gyakorisága rendkívül magas az egész világon. Nyugati közlések alapján a diszpepsziás tünetekben szenvedő betegek száma a populáció 25-50%-ra tehető. Egy hazai felmérés alapján a gasztroenterológiai szakrendelésen megjelent betegek 52%-a számolt be több mint egy hónapja fennálló diszpepsziás panaszokról, a kivizsgálás során a betegcsoport 31,6%-a bizonyult tisztán funkcionális diszpepsziás betegnek. A legújabb Róma III. konszenzuskonferencia becslése szerint a diszpepsziás panaszokkal jelentkező betegek meghatározó többsége bizonyult funkcionális eredetűnek.
Klasszifikáció
A Róma III. konszenzuskonferencia a korábbi klasszifikációhoz hasonlóan a funkcionális diszpepszia két alcsoportját különíti el. Az epigastrialis fájdalom szindróma alcsoport korábbi elnevezése a fekélyszerű diszpepszia, amelynek predomináns tünete az epigastrialis, olykor égő jellegű fájdalom, amely általában étkezés után jelentkezik, de a fekélyes fájdalomhoz hasonlóan üres gyomor esetén is felléphet és az étkezés a fájdalmat általában szünteti.
A postprandialis distressz szindróma alcsoportok között lehetnek átfedések, a postprandialis distressz szindrómában jelentkezhet epigastrialis fájdalom és fordítva, az epigastrialis fájdalom szindrómában a betegeknek lehet korai teltségérzése vagy korai jóllakottság érzése. Az időbeli kritériumok nem változtak: a legalább három hónapja fennálló klinikai tünetek kezdete legalább 6 hónappal kell, hogy megelőzze a diagnózist.
- A libidó csökkenése és okai
- A szexuális fejlődés visszamaradásának okai
- Vizelési panaszok okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Patogenezis
A patogenezist illetően meglehetősen ellentmondó adatok találhatók az irodalomban, amelynek fő oka, hogy a patogenetikai faktorokat általában nem az alcsoportokban vizsgálták. A legtöbbet vizsgált faktorok közé a gasztrointesztinális motilitászavarok tartoznak. A funkcionális diszpepsziás betegek nagy részében a gyomorürülés lassultabb, a fundusakkomodáció károsodott, postprandialisan antralis hipomotilitás vagy gyomordiszritmia figyelhető meg.
Az a tény, hogy a motilitászavarok döntően a korai teltségérzéssel járó funkcionális diszpepsziás betegekben gyakoribbak, arra utal, hogy a postprandialis distressz szindrómában a döntő patogenetikai tényezőt a motilitászavarok képezik. A funkcionális diszpepsziás betegek epigastrialis fájdalom szindrómás alcsoportjában a duodenumba jutó sósav tünetképző szerepét igazolták. Mind a motilitászavarok, mind a sósav tünetképző szerepében fontos szerepet játszanak azonban a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása és a kérgi központok percepciós abnormitásai.
A Helicobacter pylori patogenetikai szerepe erősen kérdéses. A legújabb álláspont szerint a betegek egy szűk csoportjában a Helicobacter pylori patogenetikai szerepet játszhat a tünetek kiváltásaban. Erre utalnak azok a klinikai vizsgálatok, amelyekben igazolták, hogy a betegek kevesebb, mint egy tizedében a sikeres eradikáció szüntette a panaszokat.
Klinikai tünetek
A funkcionális diszpepszia klinikai tünetei – epigastrialis, gyakran égő jellegű fájdalom, korai teltség- és jóllakottságérzés – az átlagpopulációban meglehetősen gyakoriak és a klinikai gyakorlatban első megközelítésben nem mindig könnyű az alcsoportok szerinti elkülönítést megtenni. A terápia helyes megválasztása céljából azonban mindenképpen szükséges törekedni a betegek alcsoport szerinti elkülönítésére. Erre szolgálnak a fentiekben említett predomináns tünetek, amelyek a meglehetősen nagy átfedések ellenére lehetővé tesznek bizonyos differenciálást. A továbbiakban az alcsoport-klasszifikáció szerinti jellegzetes tüneteket ismertetjük.
Az epigastrialis fájdalom szindróma klinikai tünetei
Az epigastrialis fájdalom szindróma, korábbi nevén fekélyszerű diszpepszia-alcsoport predomináns tünete az epigastrialis, olykor égő jellegű fájdalom, amely általában étkezés után jelentkezik, de a fekélyes fájdalomhoz hasonlóan üres gyomor esetén is felléphet és az étkezés vagy alkaliák a fájdalmat általában a fekélyes éhségfájdalomhoz hasonlóan szüntetik.
A postprandialis distressz szindróma klinikai tünetei
A postprandialis distressz szindróma, vagy korábbi nevén a diszmotilitás típusú diszpepszia predomináns tünetei az epigastrialis diszkomfortot okozó korai gyomor feszüléssel járó teltségérzés és a korai jóllakottság érzés Fontos kritérium, hogy a tünetek normális mennyiségi étel elfogyasztása után jelentkeznek, és a korai jóllakott ságérzés megakadályozhatja a megkezdett étkezés befejezését.
Diagnózis
A funkcionális diszpepszia diagnosztikájában a több funkcionális kórképhez hasonlóan a lényeges paradigmaváltást az ún. pozitív megközelítésű, tünetorientál diagnosztikus szemlélet előretörése jelentette, amelynél lényege, hogy a beteg környezetét és kórtörténetét jó ismerő orvos a jellegzetes és aránylag hosszú ideje (11 hét) fennálló diszpepszia-tünetcsoport alapján, néhány alapvizsgálat (fizikális vizsgálat, alapvető laboratórium tesztek, Helicobacter pylori kimutatás, áttekintő has ultrahang vizsgálat, gasztroszkópia) elvégzését követően, nagy biztonsággal felállíthatja a funkcionális diszpepszia diagnózisát és ennek alapján empirikus terápiái kezdeményezhet.
Fontos kiemelni, hogy a 45 év alatti életkor, régóta fennálló, gyakorlatilag változatlan panaszok, jó étvágy és megtartott testsúly, rosszindulatú daganat vonatkozásában negatív családi anamnézis és negatív fizikális státus a funkcionális betegség diagnózisát támogatja. A tényeken alapuló orvoslás klinikai vizsgálatok sorával igazolta a fenti stratégia létjogosultságát és biztonságos voltát.
Differenciáldiagnózis
Az orvos felelőssége az esetlegesen mégis fennálló organikus ok feltárásában a kezelés során sem szűnik meg, hiszen a beteget továbbra is gondosan követni kell, és vagy a terápia hatástalansága, vagy egyéb okok miatt felmerülő organikus betegség gyanúja esetén.
A pszichiátriai komorbiditás magas előfordulási aránya miatt hasznos lehet pszichiátriai konzilium kérése, azonban fontos a betegben tudatosítani, hogy ő minden valószínűség szerint funkcionális gasztroenterológiai kórképben szenved, amelyben a tünetek súlyosbodásában vagy megélésében a pszichiátriai komorbiditás szerepet játszhat, és ennek felismerése és kezelése fontos terápiás segítséget jelenthet.
Terápia
A terápia a fentiekben részletezett diagnosztikus tevékenység alapján a családorvosi praxisban is elkezdhető és végezhető. A nyugati országokban a terápiában elterjedten alkalmazzák az ún. „scope and treat” (gasztroszkópia és kezelés) és a „test and treat” (Helicobacter pylori kimutatás és eradikációs kezelés) költséghatékonynak tartott stratégiát.
A „scope and treat” stratégia lényegében a fentiekben ismertetésre került, hiszen a funkcionális diszpepszia diagnózisa csak a gasztroszkópiát követően állítható fel. A „test and treat” stratégia a Helicobacter pylori pozitivitás esetén kötelező eradikációs kezelést ír elő. Ezzel morális szempontból egyet lehet érteni, annak ellenére, hogy az eradikációs kezelés terápiás hozama rendkívül alacsony.
A terápia megválasztásában a diéta hatásossága tudományosan nem bizonyított. Funkcionális diszpepszia epigastrialis fájdalom szindróma alcsoportban a savszekréciót fokozó ételek és italok kerülése, postprandialis distressz szindrómában az alacsony zsírtartalmú, gyakori, kis mennyiségű étkezés ajánlott.
Mint minden funkcionális gasztroeneterológiai kórképben, így funkcionális diszpepsziás betegek esetén is a gyógyszeres terápia elkezdése előtt fontos a beteg megnyugtatása olyan vonatkozásban, hogy nincs súlyos szervi betegsége, hanem egy a szakemberek által jól ismert tünetcsoportról van szó, amely a modern medicina eszközeivel jól kezelhető.
Az antacidák a gyakran alkalmazott szerek közé tartoznak, tünetcsökkentő hatásuk inkább a fekélyszerű diszpepsziában érvényesül, azonban a kontrollált klinikai vizsgálatok alapján nem bizonyultak hatásosabbnak a placebokezelésnél.
Ígéretes klinikai vizsgálatok
A funkcionális diszpepszia kevert eseteiben szükséges lehet a szekréciógátló és a prokinetikus kezelés együttes alkalmazására, amelynek során akár a H2-receptor-an-tagonisták, akár a protonpumpa-gátlók kombinálhatók prokinetikumokkal.
A H.pylori eradikáció a fekélyszerű diszpepsziás tüneteket az esetek egy részében mérsékelheti, azonban a hatásfok eléggé alacsony és kiszámíthatatlan: nagy statisztikai adatok alapján 14-15 kezelt betegből egy reagál a kezelésre. Ennek ellenére H. pylori pozitivitás esetén az eradikációs kezelést célszerű elvégezni, különösen a beteg kérése esetén. Az eradikációs kezelés a fekélybetegség szakmai protokolljában meghatározott elvek szerint történik.
A funkcionális diszpepszia kezelésében a további teendők az empirikus terápia hatékonyságától függenek: jól reagáló esetekben a megkezdett terápia a családorvos kontrollja mellett folytatható. Nem reagáló esetekben a diagnózis felülvizsgálandó, és a primer betegség feltárására gasztroenterológiai szakvizsgálat vagy egyéb szak konzílium igénybevétele szükséges.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.