• gyógynövények

Illatos Ibolya

Illatos ibolya története, általános ismertetője

A cserjések mentén és erdőkben található ibolya Ázsiában, Észak-Afrikában és Európában honos gyakori növény, mely elterjedt Észak-Amerikában és a Brit-szigeteken is.

Évszázadokon át parfümkészítési céllal termesztették az ibolyát; nyugtató, édes illata erős érzelmeket szimbolizál. Az ibolya Afroditénak, a szerelem istennőjének a virága, és a fiáé, Priaposzé, aki a kertek istene. A görögök Athén és a termékenység szimbólumává tették. A rómaiak csodálták az ibolyát, borba tették, és ibolyafüzért viseltek, miközben ittak, hogy
enyhítsék a tivornyázás hatásait.

Sőt, Horatius egyszer azért bírálta a rómaiakat, mert túl sok időt töltöttek azzal, hogy ibolyát neveltek az italaikhoz, miközben hanyagolták az olivát. Plinius és Hippokratész is úgy gondolta, hogy az ibolya jó másnaposság ellen.

A középkori szerzetesek ibolya pázsitot neveltek, ahol elmélkedtek. Napóleont hűséges követői „Ibolya káplár” néven ismerték, és a virág a Császári Napóleon Párt emblémája lett. Viktória királynőnek is az ibolya volt az egyik kedvenc virága, és uralkodása idején, a londoni utcákon árulták. Böjt negyedik vasárnapján az angol gyerekek elmentek ibolyát szedni édesanyjuknak.

• Kora ősszel szórjuk a magokat sejttálcába, tápanyagban gaz­dag földbe. Fedjük le üveggel, és tegyük ki a szabadba, védett helyre. A csírázás bizonytalan.
• Kora tavasszal erről vághatunk dugványokat, amiken van gyö­kér is, vagy pedig késő tavasszal vagy kora ősszel válasszunk le indákat. Kora nyáron tőosztással is szaporíthatjuk.
• Az ibolya jól szaporodik önál­lóan is, miután megtelepedett. Fagy tűrő évelő.
• Kora tavasszal gyűjtsük a leve­leit; a virágokat nyílás idején, a gyökeret pedig ősszel.

Rendszertani besorolás

A Violales (ibolyavirágúak) rendjébe, a Violaceae (ibolyafélék) családba tarto­zó faj.

Drog

Az illatos ibolya gyökeres gyöktörzsét (Violáé odoratae rhizoma et radix) hasz­nálják elsősorban, de drogot képez a levél is (Violáé odoratae folium) és külön, még ritkábban, a virág (Violáé odorataeflos). Hivatalos minőségi előírat, a visszavoná­sig, a levéldrogra volt (MSZ 1426-1978).

Hatóanyag

Triterpénvázas szaponinokat tartalmaz (elsősorban a földbeli részek) és a szalicilsav származékait. Az illatos ibolya esetében kisebb jelentőségűek a flavonoidok

Gyógyászat

Az illatos ibolya fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, köptető és hashajtó hatá­sú. A virágok forrázatát vagy szirupját álmatlanság és fejfájás ellen, és ideg­nyugtatónak fogyasztják. A levélből és a gyökérből készült forrázat hurutok­ra, hörghurutra és másnaposságra jó. Az ibolyából készült szájvíz csillapítja a fertőzéseket. Az aromaterápiában kimerültséget kezelnek vele.

Kozmetika

A friss virágokat légfrissítés­re használták. A kelták az ibo­lyát kecsketejbe áztatták, hogy az fokozza szépségüket. Az ibo­lyát széles körben használják az illata miatt parfümökben és testápolókban, lemosókban és tonikokban.

Konyha

Az ehető virágokat nyersen fo­gyasztják salátákban. Tortadí­szítéshez kandírozzák, és hasz­nálják édességek, fagylaltok, jégkocka, édességekhez és desszertekhez való szirupok, valamint krémpudingok ízesíté­sére és színezésére.

Elsődleges feldolgozás, tárolás

A gyökeres gyöktörzset gyűjtéskor azonnal megmossák, majd szellős helyen, szükség esetén fűthető helyiségben megszárítják. A leveleket és a virágokat árnyékban szárítsuk, de amennyiben a szárításhoz hőfejlesztő forrást is használunk, a hőmérséklet ne haladja meg a 30-35 °C-t. A drogokat zártan, fénytől védve tároljuk.

Hozam

Mennyiség. 3,5 kg gyökeres gyöktörzsből állítható elő 1 kg száraz drog, az arány a levelek esetében 4-5:1, a virágoknál 7:1.

Minőség. Az I. osztályú levéldrogban a 3 cm-nél hosszabb nyélrésszel gyűjtött levelek aránya a 10%-ot, a növény egyéb részei az 5%-ot nem haladhatják meg.

Hagyományos felhasználás

Köptető. A népi gyógyászatban nyugtatóként is alkalmazzák, akárcsak a virágokat.

Az illatszer-, illetőleg kozmetikai iparban az ibolya illatú termékeket szintetikus anya­gokból készítik.

Terápiás indikációk

Légcső- és hörghurutban, különösen idült, elhúzódó folyamatokban alkalmazzák. Erre a célra a gyökeres gyöktörzs a legalkalmasabb. A levelek gyengébb hatásúak. Az E-Monográfia nem tartja igazoltnak azokat a népgyógyászati alkalmazási formát, ame­lyek a légcsőrendszer megbetegedéseinek gyógyítására vonatkoznak. A felhalmozódó szaponinok ugyanakkor köptető (expektoráns) hatásúak.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.