• gyógynövények

Orvosi kecskeruta

Orvosi kecskeruta története, általános ismertetője

Egy télálló, évelő, lágyszárú növény, amelyet a szépségéért és gyógyászati hatásaiért kedvelnek. A kecskeruta Európá­ban őshonos; Olaszországból terjedt át Franciaországba (ahol francia akác néven ismerik), és Németországba, ahol a nevét, Pestilenzkraut (pestis növény) – a bubópestis kezeléséről kapta. Az Egyesült Államokban bejelentésköteles növény.

Az angol neve, „kecskebánat”, az összetört levelek és szárak kecskére emlékeztető illatára utalhat. A név arra is figyelmezteti a gazdákat, hogy a növény halálos méreg a juhokra és kecskékre. A szarvasmarha és a ló is kellemetlen ízűnek tartja, de a 19. szá­zadban felfedezték, hogy ha a kecskerutát belekeverik a tehenek takarmányába, akkor tejhozamuk 30-50 százalékkal megnő. A la­tin neve is erre a tulajdonságára utal; a gale szó jelentése „tej”, míg az ega „növekedés”-t jelent.

A szép, bókoló, borsóvirágra emlékeztető virágoknak édes, in­kább kókuszra, mint kecskére emlékeztető illatuk van. A virágok lehetnek fehérek, lilák vagy rózsaszínes lilák, és júniustól au­gusztusig jelennek meg.

A növény növeli a talaj tápanyagtartalmát, beforgatva jó táp­anyagot biztosít a következő veteménynek.

• A kecskerutát termeszthetjük kora tavasszal elvetett magról, vagy tő-osztással is szaporítható ősszel vagy tavasszal.
• A növényt ősszel vagy a virágzás után vissza kell vágni, mert magá­tól is könnyen elszórja magvait és el­szaporodik.
• Kedveli a napsütést és mindenhol megfigyelhető vadon, még az or­szágutak közepén is.
• A kertben nedvesség-megtartó talaj­ban nő a leginkább.
• Vonzza a hasznos rovarokat, és jó zöldtrágya.

Rendszertani besorolás

A Fabales (hüvelyesek) rendjébe, a Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába tartozó évelő növényfaj (XII. fényképtábla).

Drog

A növény virágzáskor gyűjtött, föld feletti része szolgáltatja a drogot – Galegae herba, melynek minőségi előiratait a már vissza­vont MSZ 19281-1989. számú drogszab­vány tartalmazta. A VIII. Magyar Gyógy­szerkönyvben nem hivatalos.

Hatóanyag

A drog alkaloidokat; guanidint és guanidin származékokat – galegint és hidroxigalegint -tartalmaz. Kis mennyiségben flavonoidok, szaponin, keserűanyagok és zsírsavak (linolsav, palmitinsav) jelenléte is kimutathatók hajtásában.

Gyógyászat

A kiszárított virágzó szár és a levél tejterme lést fokozó, szoptató nőknek ajánlatos a fo­gyasztásuk. A növény izzasztó hatású, így csökkenti a lázat. Segít az olyan emésztési problémákban, amelyeket a hiányos enzim­termelés okoz. Használatával kapcsolatban mindig kérjük ki szakértő tanácsát!

Konyha

A friss növény megalvasztja a tejet, észak-európai országokban ezt használ­ják oltóanyag helyett sajt készítésére.

Hagyományos felhasználás

Már a középkorban is cukorbetegek számára ajánlották a fogyasztását, ezen kívül régóta ismert tej elválasztást fokozó hatásáról is. Teájának fogyasztása szoptató anyáknak ajánlott, rendszerint más gyógynövényekkel keverve. Hollandiában a tehenek tejhoza­mának fokozása érdekében bizonyos mennyiségű kecskerutát kevertek a takarmányhoz. Nyugat-Svájcban Galega extraktummal tejhozam emelést értek el. Guanidin tartalmára visszavezethető mérgezéseket birkákkal történő etetésekor tapasztaltak, ahol az etetés elhullást is okozott. Kiegészítő kezelésként cukorbetegek víz helyett fogyaszthatják a kecskerutából, fekete áfonya leveléből és babhüvelyből készített teát.

Terápiás indikációk

A növény drogjának vércukorszint-csökkentő hatása tudományosan is igazolt. Az utóbbi években igazolták még vérrögképződést gátló és antibakteriális hatását is. A tej­elválasztást serkentő hatását klinikai tesztekben még nem vizsgálták, pontos dózisra vonatkozó információk sem állnak rendelkezésre.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.