Fokhagyma származása, alkotóeleme, egészségügyi hatásai
Egy régi iszlám legenda szerint a fokhagyma az ördög bal lábának, a vöröshagyma jobb lábának nyomából nőtt ki, amikor a Paradicsomból való kiűzetése után előszóra Földre lépett. A hagyma keletkezéséről még számtalan más legenda is él, az azonban konkrétum, hogy már az ókorban is felismerték a hagymafélék kedvező hatását az emberi egészségre.
Honnan származik a fokhagyma?
A fokhagyma feltehetően Közép- és Kelet-Ázsiából származik. Egészen bizonyos, hogy az ókorban a babilóniaiak, a kínaiak, az indiaiak, de a görögök és a rómaiak is fogyasztották, hogy megőrizzék egészségüket, erejüket. Mindenütt termesztették, ahol napos, száraz éghajlat uralkodott. Napjainkban a legtöbb fokhagymát Kínában, Indiában, Thaiföldön, Egyiptomban, Dél-Koreában, Spanyolországban, Törökországban és az Egyesült Államokban termesztik.
Milyen alkotóelemekből áll?
A fokhagymagerezd a növények többségéhez hasonlóan jelentős mértékben vizet tartalmaz, emellett szénhidrátot és egy kevés fehérjét. Ezeknél azonban érdekesebbek azok az anyagok, amelyek lényegesen kisebb mennyiségben találhatóak benne: a kéntartalmú alliin – ez adja a fokhagyma semmi mással össze nem téveszthető szagát, a keserű szaponin, továbbá a vitaminok és a szelén.
A fokhagyma egészségtani jelentősége
A fokhagyma igen sokféle pozitív hatást gyakorol szervezetünkre. Számos szintetikus antibiotikumnál eredményesebben véd a baktériumok és gombák ellen, s ráadásul minden mellékhatás nélkül, már ha „illatát” nem tekintjük annak. Összetevői emellett hígítják a vért, így a megalvadt vér könnyebben fel tud oldódni, s csökken az infarktus, szélütés veszélye. A véralvadás ideje is meghosszabbodik, ha fokhagymát fogyasztunk. Ezen túlmenően enyhén zsír- és koleszterincsökkentő hatású.
Egészséges élvezet
A fokhagymának egyetlen „gyöngéje” van: az illata. Fogyasztása után illata nemcsak lélegzetünkkel, de bőrünkön át is távozik szervezetünkből. Mindezt némileg csökkenthetjük, ha a fokhagymát almával, mézzel, tejjel, friss petrezselyemmel vagy vörösborral együtt fogyasztjuk.
Ha ételben főzzük, pároljuk, pirítjuk vagy sütjük, íze és illata kevésbé intenzív. Ha nem kívánunk „illatozni”, mert például étkezés után fontos megbeszélésünk van, választhatjuk a medvehagymát, ez ugyancsak jó fűszernövény, hasonlóképp pozitív hatással van szervezetünkre, ugyanakkor illata nem annyira átható, mint a fokhagymáé.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.