• gyógynövények
• immunrendszer
• természetgyógyászat

Csipkerózsa, immunrendszer erősítés természetesen

Csipkerózsa a gyűjtőneve a vadon élő rózsafajoknak, a gyepürózsának, ebrózsának stb. Bogyóra emlékeztető termésüket csipkebogyónak nevezik, kimagozott formája a csipkehús. Gyógyászati alkalmazását kétezer éves írásos emlékek őrzik. A nemzetség kb. 100 faja trópusi hegyvidé­keken és az északi féltekén él. A Rosa canina változatos megjelenésű európai faj, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó cserje. Hazánkban is ez a legelterjedtebb. Sok rokon fajával, fajtaváltozatával él együtt hegyvidékeink kopáros, cserjés domboldalain, alföldi legelőkön, erdők, kertek szélén. Szára 2 m magasra megnövő, fás, ágai ívesen lehajlóak, jellegzetes horgas tüskékkel borítottak. Levelei 5-7 levélből páratlanul szárnyasán összetettek, a pálhalevelek a levélnyelek   aljának   két   oldalára   forrtak.

A csipkebogyónak magasabb a C-vitamin-tartalma bármely más kerti vagy vadon termő gyümölcsénél, főzeléknövényénél. A C-vitamin segíti a vas felszívó­dását és a szervezetben való raktározását. A C-vita­min hiánya legyengülést, betegségekkel szembeni fogékonyságot, skorbutot okoz. Alakjuk tojásdad, l-l levél mérete kb. 3×1 cm, a levélszél fűrészes. Virágai 5 csészelevélből és 5 sziromlevélből állnak, 3-5 cm átmérőjűek, rózsaszínes vagy fehér színűek. Májusban, júniusban nyílnak. Fejlett, serlegszerű vacokjuk van, melyben a magház található.

Az álbogyótermés (csipkebogyó) fejlődé­sében a vacok is részt vesz, 1,5-3 cm hosszú, fényes, tojás alakú, húsos falú. Augusztus végétől érik, éretten piros színű, benne találhatóak a valódi, úgynevezett aszmagtermések, melyek sárgák, szögletesek, és merev szőrök veszik körül. A kettéhasított, terméstől megfosztott bogyókat nevezik „csipkehúsnak” A szép piros, de még kemény bogyókat gyűjtik, az első fagyok előtt. Fagy hatására a bogyó megpuhul.

A drog szagtalan, savanykás ízű. A bogyókat gyorsan, 80-90 °C-on szárítják, így őrződik meg leginkább a C-vitamin-tartalmuk. A jól szárított drog piros színű, a feketés színűben kevesebb a hatóanyag. Tárolás során a csipkebogyó C-vitamin-tartalma változatlan marad, szemben a gyümölcsökkel és zöldségfélékkel, melyek tárolásánál a C-vitamin-tartalom fokozatosan csökken. Drogja szerepel a VII. Magyar Gyógy- szerkönyvben.

Kémiai alkotórészek:

C-vitamin, illó- és zsíros olajok, cserzőanyagok, növényi sa­vak, pektin, poliszacharidok, antociánok, flavonoidok, karotinoidok, ásványi sók (magnézi­um, vasjód a magokban található), A-, B1-, K-vitamin. P-vitamin (rutin), mely kedvezően hat a hajszálerekre, gátolja a C-vitamin bomlását.

Hatás:

Erősíti az immunrendszert, antioxidáns, védi a sejteket a környezeti ártal­maktól, segíti a zsíros ételek emésztését – epehajtó, májműködést serkentő. Serkenti a mel­lékvesék működését, csökkenti a koleszterin­szintet, pótolja a szervezet jódszükségletét (a magokat tartalmazó bogyókból főzött tea). Szív­erősítő, vízhajtó, enyhe hashajtó.

Alkalmazás:

Teáját kétféle módon készítik. Az egyik módszer szerint 1 teáskanál bogyót szobahőmérsékleten 200 ml vízben kb. 4-5 órát áztatnak, majd szűrnek, így őrizhető meg legin­kább a C-vitamin-tartalom.A teakészítés másik módja, hogy a termést forrásban lévő vízben 3-5 percig főzik, 20-30 percig állni hagyják, majd szűrik. (Az arány ugyanaz, mint az első esetben.) Ezzel az eljárás­sal sokkal több ásványi anyag, pl. magnézium, vas, növényi sav oldódik ki. A teakészítéshez zománcozott vagy üvegedényt, illetve műanyag szűrőt használjunk a C-vitamin-tartalom meg­őrzése érdekében.

Magas C-vitamin-tartalma miatt meghű­lés és lázzal járó légúti fertőzések ellen kiegé­szítő terápiaként javasolt. Hólyaghurut, vese­kő, vesehomok esetén vízhajtó, lassítja a ve­sekő újraképződését. Vízhajtó hatása miatt fo­gyasztó teakeverékek alkotórésze. Epe-, májbetegségek, bélhu­rut kezelésére is alkalmazhatjuk. Ezenkívül ja­vasolják még cukorbetegség, illetve magas vér­nyomás ellen. Ha gyakran iszunk csipkebogyó­ból készült teát, egészségesen tarthatjuk pajzs­mirigyünket, melynek optimális működéséhez elengedhetelen a szerves jód (az egyik termé­szetes jódforrás a csipkemag).

Az érett bogyókból lekvárt, szörpöt, bort, pá­linkát is készítenek. Teltvirágú rózsafajták szir­maiból rózsamézet is készíthetünk. A megmo­sott szirmokat annyi vízzel forrázzuk le, hogy átnedvesedjenek, tízszer több mézet adunk hozzá, jól összekeverjük, és 1-2 napig állni hagyjuk, majd az edényt 1 órán át kb. 60 °C-os vízbe állítjuk. Ha kihűlt, ritka vásznon leszűr­jük. Immunerősítő, antimikrobás hatása van, naponta 1-2 evőkanál elfogyasztása javasolt. A szájüreg gombás fertőzéseit is kezelhetjük vele, különösen kisbabák aftás fertőzése esetén ajánlott, mert teljesen ártalmatlan, természetes fer­tőtlenítőszer.

Külsőleg: magas vitamintartalmú, bőrfeszesítő zselék, arckrémek, fürdőolajak alkotórésze.

A termesztett rózsafajok szirmaiból vízdesztillálással értékes rózsaolajat nyernek, melyet az illatszer- és kozmetikaiparban értékesítenek.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.