• magas vérnyomás
• vizsgálat

Laboratóriumi vizsgálat – A magas vérnyomás okainak kiderítésére

Orvosunk nem egykönnyen állapít meg magasvérnyomás-betegséget, hiszen ez azt jelentheti, hogy egész hátralévő életünkben gyógyszereket kell szednünk.

A pontos diagnózis felállításához laboratóriumi vizsgálatokra van szükség.

1. Vizeletvizsgálat. Fehérje és vér jelenléte a vizeletben vesebetegség jele lehet, a glükóz pedig cukorbetegségre utal. Cukorbetegek esetében nehezebb megfelelően beállítani a vérnyomást.
2. Vérvizsgálat. A rutinvérvizsgálat során meghatározzák a teljes vérképet (megszámlálják a vér alakos elemeit), és elemzik a vér kémiai összetételét. A vérképből megállapítható, nem rendellenes-e a fehérvérsejtek vagy a vörösvértestek száma, az eltérés ugyanis valamilyen mögöttes állapotra, például vérszegénységre utalhat. A kémiai elemzés során néhány, a vérben jelen lévő anyag – nátrium, kálium, kalcium, fehérjék, glükóz, kreatinin és húgysav-mennyiségét vizsgálják. A magas káliumszint például a vesekéreg érintettségét jelezheti; a magas glükózszint cukorbetegségre, a megnövekedett mennyiségű kreatinin vagy húgysav pedig a vese károsodására utalhat.
3. Elektrokardiogram (EKG). A már több mint 100 éve alkalmazott elektrokardiogram fájdalommentes vizsgálat, amely szívünk elektromos aktivitását méri. Elektródákat erősítenek a mellkasunk, a karunk és a lábunk bőrére, s ezek az elektródák továbbítják a szív elektromos impulzusait az elektrokardiográfhoz, amely az impulzusokat egy mozgó papírszalagon jeleníti meg. Ez az EKG-görbe.

A fizikális, illetve laborvizsgálatok leletei alapján szükség lehet további speciális vizsgálatokra, például azért, hogy igazolják a magas vérnyomásunk mögött rejlő kiváltó okot, vagy ha már szedünk orvosságot, ám a vérnyomásunk nem reagál megfelelően, kiderítsék, mi ennek az oka.

Meddig süllyedhet?

Van, akinek hirtelen leesik a vérnyomása, s ezért egy kicsit megszédül, amikor ülő helyzethői feláll. Néhány pillanatra elveszítheti az egyensúlyát, és el is ájulhat. Ha az orvos ellenőrizni kívánja, fennáll-e nálunk ez az ortosztatikus hipotóniának nevezett állapot, ülő és álló helyzetünkben is megméri vérnyomásunkat.

24 órás vizeletvizsgálat. Amint az sejthető, e vizsgálathoz 24 órán keresztül össze kell gyűjtenünk a vizeletünket. A laboratóriumban azután azt vizsgálják, nem túl magas-e benne a nátrium és a renin szintje – ez ugyanis renovaszkuláris hipertóniára, vagyis a másodlagos magas vérnyomás egy viszonylag gyakori fajtájára utalhat, amely akkor fordul elő, ha a vesékhez vezető artériák részben vagy teljesen elzáródnak. A laboratóriumban azt is ellenőrzik, hogy a vizeletben nem rendellenesen magas-e bizonyos hormonok szintje. Ha például túl sok adrenalint találnak, az mellékvese-daganatot jelezhet.

Ultrahangos vizsgálat

Ezzel a módszerrel nagyfrekvenciás hanghullámok segítségével képet nyernek belső szerveinkről. Láttathatóvá válik az artériákban áramló vér (és így megkereshetők a szűkületek vagy elzáródások) vagy a vese nagysága és alakja (a rendellenességek betegségre utalhatnak). A vizsgálat egy speciális változata az úgynevezett echokarclio-gráfia, amelynek segítségével az orvosok a szív egyes jellemzőit figyelik meg: nagyságát, összehúzódásainak erejét és izmainak károsodását.

Számítógépes tomográfia (CT-vizsgálat). Egyfajta röntgenvizsgálat, amellyel részletes, kétdimenziós keresztmetszetek sorozata nyerhető a szívünkről, a vesénkről és egyéb szerveinkről. Az új, különlegesen gyors CT-berendezések kimutatják az érbetegségek egyik korai jelét, a meszes plakkokat is.

Mágnesesrezonancia (MR)-vizsgálat

E módszer alkalmazásakor a röntgensugarak helyett mágneses terek és rezgések segítségével képezik le belső szerveinket. A vizsgálat egyik speciális változata az MR-angiográfia, amely az artériák vizsgálatára szolgál, és információt szolgáltat a véráramlásról, illetve az esetleges elzáródásokról.

Angiográfia. Az eljáráshoz katéteren keresztül kontrasztanyagot (festéket) fecskendeznek az artériába. Ezután röntgenfelvételeket készítenek bizonyos artériákról vagy a szív különböző részeiről, így részletes képet kapnak ezek állapotáról, például arról, hogy mennyire hatékonyan pumpál a bal kamra, vannak-e plakkok vagy vérrögök okozta elzáródások, s ha igen, hol.

Izotópvizsgálat. E módszer során az egyik vénába, rendszerint a karon, igen csekély mennyiségű radioaktív vegyületet fecskendeznek. Ezután speciális kamera segítségével felvételeket készítenek a célszerven áthaladó sugárzó anyagról, kimutatva a károsodott részeket. A szívben például az egészséges szövetek felveszik a radioaktív anyagot, így azok láthatók, míg a sérült szövetek nem látszanak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.