• allergia
• gyógynövények

A gyógynövény-gyógyászat keleten és nyugaton

A növények számos különféle vegyületet tartalmaznak, melyeknek egyik feladata az, hogy más élőlényeket – gombákat, rovarokat, legelésző állatokat – elriasszanak a növény leveleitől, gyökerétől és termésétől. Ezek a vegyületek rendkívül hatékonyak és sokfélék. Némelyik undorító ízű, mások erős mérgek, megint mások hányást, hasmenést idéznek elő.

E hatások természetesen nem meglepőek, hiszen a vegyületek a növény védelmében termelődnek. Van azonban számos olyan növényi anyag is, amely bizonyos betegségek ellen gyógyhatást fejt ki. Ez képezi a gyógynövényekkel történő gyógyítás (a gyógynövénygyógyászat) alapját.

Gyógynövénygyógyászatról

Az évezredek során a gyógyfüvekkel gyógyítók próbálgatásos alapon igyekeztek kideríteni, mely növényeknek van jóté­kony hatása. E tevékenység az állatvilágban sem ismeretlen – a csimpánzoknál megfigyelték, hogy amikor betegek vagy para­zitáktól szenvednek, gondosan kiválogatnak bizonyos levele­ket, amelyeknek gyógyító hatása van, és azokat fogyasztják. Bízvást feltehető, hogy az ősember is így járt el.

A történelem – talán még az őstörténet – során azután vala­mikor a vadon termő növények ilyen felhasználása rendszeres és specializálódott tevékenységgé vált, s kialakult a gyógynövé­nyekkel történő gyógyítás. Nem kétséges, hogy azok a betegek, akik a „füvesekhez” fordultak (mint korunkban az orvosukat felkereső betegek), minden bajra gyógyírt reméltek, és akik ke­zelték őket, aligha ismerték be, ha egy betegséggel nem tudtak mit kezdeni.

A gyógynövénygyógyászat körülbelül ekkortól építhet a vak bizakodásra és a placebohatásra. En­nek eredményeként jöttek létre a vegyes gyógyfüves zacskók, melyeknek alkotórészei közül némelyik hatott, némelyiknek egyáltalán nem volt semmiféle hatása (leszámítva a placebohatást), némelyik pedig kifejezetten mérgező lehetett.

Az újabb időkben igen kevés gyógynövénykészítményt ve­tettek alá szigorú tudományos vizsgálatnak. Ahogy az várható, van, amelyik hat, van, amelyik nem. Először azonban fontos tisz­tázni a gyógynövény gyógyászatot övező néhány tévhitet, kü­lönösen azokat, amelyek a mellékhatásokkal kapcsolatosak. Mivel e téveszmék a gyógyfüvekkel történő orvoslás alapfilo­zófiájában gyökereznek, fontos erre is kitérni – amint a gyógy­mód más vonatkozásaira is.

A természeti felfogás

A modern herbalisták (gyógynövényekkel gyógyító természet­gyógyászok) közül néhányan azt hangoztatják, hogy a termé­szet minden emberi betegségre tökéletes gyógymódot kínál a növényvilágban – a herbalista feladata csupán annyi, hogy ezeket megtalálja. E vélekedés azon a feltételezésen alapul, hogy a növényvilág elsődleges célja az emberek jó közérzet­ének és egészségének szolgálata, ami ellentmond a józan ész­nek, hiszen azt sugallja, hogy a növények vegyületeik hatal­mas arzenálját nem saját hasznukra, hanem a mi javunkra termelik. Az ilyen hiedelmek eloszlatásához elég, ha valaki betéved egy csalánosba.

Ezzel rokon koncepció, amelyet sokkal többen vallanak, hogy bármi, ami „természetes”, az automatikusan vagy ártal­matlan, vagy határozottan jótékony hatású az ember számára. Amikor a gyógynövénykészítményekkel kapcsolatban a „természetes” jelzőt használják, azt rendszerint úgy értik, hogy „ezért teljesen ártalmatlan”. Az igazságtól mi sem áll távolabb – ehhez elég a növényvilág gyors áttekintése: a bürök termeszetes, a belladonna természetes, a ricin – az eddig ismert leghalálosabb méreg – ugyancsak természetes eredetű. Tény, hogy sok vadon termő növény vagy mérgező az ember számára, vagy igen kellemetlen hatásokat produkál.

Lehetnek mellékhatásai?

Más szóval a gyógynövényeknek is vannak mellékhatásai éppúgy, mint a szintetikus gyógyszereknek. Ez szinte kivédhetetlen – bármi, ami a szervezet működését olyan mértékben képes befolyásolni, hogy gyógyszerként hasson, annak úgy- szólván mindig vannak egyéb, nemkívánatos hatásai is. A gyógynövénykészítmények esetében tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a növények több tucat vagy akár több száz különböző vegyületet tartalmaznak, és ezek közül sok egyáltalán nincs jótékony hatással az emberi szervezetre.

Mivel a növényi toxinok a legkülönfélébb kellemetlen hatásokat tudják előidézni, melyek hozzáadódnak a hasznos összetevők mellékhatásaihoz, a gyógynövénykészítményeknél éppenséggel több mellékhatás várható, mint a gyógyszereknél. A gyógynövényterápiánál előforduló mellékhatások olykor nagyon súlyosak lehetnek: volt már rá példa, hogy a szervezet jóvátehetetlenül károsodott, sőt halálesetek is előfordultak.

A „tiszta a legjobb”-megközelítés

Sok korszerű asztmaellenes gyógyszert először növényekből állítottak elő – pl. a kromoglikátot eredetileg egy egyiptomi növény, az Ammi visnaga gyökeréből vonták ki. E növény porrá őrölt gyökere a kromoglikát mellett rengeteg egyéb vegyületet is tartalmaz, de a patikában kapható kromoglikát készítmények tiszták és ismert erősségűek. Ezeket forgalomba hozatal előtt igen alaposan tesztelték a hatékonyság, a gyógyhatást biztosító dózis, valamint a mellékhatások szempontjából.

Mi az a „farmakológia”?

A modern tudományos felfogás szerint a gyógynövényekkel történő gyógyítás a farmakológia (a gyógyszerek hatásaival és azok felhasználásával foglalkozó tudományág) nagyon leegy­szerűsített és primitív formája. Maga a farmakológia eredetileg a gyógynövényekkel történő orvoslásból fejlődött ki. A tudo­mányos farmakológia szerint a modern gyógyszerek esetében a beteg csak azt az anyagot veszi be, ami használ, nem pedig is­meretlen növényi vegyületek mindenféle obskúrus keverékét, és a súlyos mellékhatások kockázata aránylag kicsi. Ezzel szemben a gyógynövénykészítmények alkalmazása bizonyos mértékig „ugrás a sötétbe”.

Mindezt jól illusztrálja a kínai csikófark (Ephedra sinica), amit Kínában Ma huang néven ismernek. E gyógynövény na­gyon sokféle vegyületet tartalmaz, köztük a róla ephedrinnek elnevezett, igen hatékony gyógyszeralapanyagot, amely csök­kenti a hörgők összeszűkülését az asztmás roham alatt, ezért a növény hatékony ellenszere az asztmának. Sajnos a kínai csi­kófark túlzott használata az agyi vérerek görcsös összehúzódá­sát okozhatja, ami súlyos, maradandó idegrendszeri károso­dást, akár halált is okozhat. Egyes adatok szerint a májra is mérgező hatással van.

A többtényezős felfogás

A kínai herbalisták az atópiás ekcéma kezeléséhez tíz vagy még több különböző gyógyfüvet kombinálnak. Azt mondják, van­nak olyan állapotok, amelyek kezeléséhez elég egyetlen fajta gyógynövény, ám az atópiás ekcéma nem sorolható ide. Ehhez olyan keverék szükséges, melynek azonban egyetlen összete­vője sem fejt ki semmiféle hatást önmagában. Azt állítják, hogy a gyógynövénykeverékben lévő különböző gyógyhatású anya­gok szinergista, vagyis egymást kölcsönösen erősítő hatásuk révén válnak alkalmassá a betegség kezelésére.

Ugyanezt az elméletet alkalmazzák olykor az egyetlen nö­vényben lévő számos különböző vegyületre is. Némely herbalista azzal érvel, hogy egy gyógynövénykészítmény pon­tosan azért jobb egy szintetikus gyógyszernél, mert különböző gyógyhatású anyagok keverékét tartalmazza, melyek hatása egymást erősíti, kiegészíti, ill. kiegyensúlyozza.

Mindennek alátámasztására nincs közvetlen bizonyíték, de az a tény, hogy a kínai gyógynövénykeverékekkel viszonylagos sikerek érhetők el az atópiás ekcéma makacs eseteinek kezelé­sében is, meggyőzhetné a nyugati orvosokat arról, hogy a szinergista hatást vegyék komolyan.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a többtényezős felfogás a nyu­gati tudományos farmakológiának éppen a lényegével, a „tiszta a legjobb” elméletével áll szöges ellentétben. Csakhogy a nyu­gati medicina is gyakran kezel bizonyos allergiás megbetegedé­seket, pl. asztmát vagy krónikus melléküreg-gyulladást gyógyszerkombinációkkal. A különbség az, hogy az e keveré­keket alkotó hatóanyagok mindegyikének megvan a maga jól meghatározott és dokumentált hatásmechanizmusa.

A kínai megközelítés

A kínai orvoslás egyik alapkoncepciója az, hogy nem elég megtalálni és alkalmazni a betegséget gyógyító gyógyszert – a kezelésnek az érintett beteg egyéni jellemzőit is figyelembe kell vennie. Míg a nyugati orvos pl. egy atópiás ekcémával küzdő beteget lát bennünk, a hagyományos kínai orvos úgy tekint ránk, mint komplex egészre, amely kibillent egyensúlyi helyzetéből és ez a felborult egyensúlyi állapot nyilvánul meg bőrtünetek formájában.

A kezelés középpontjában ez a komplex egész (az „alkat”) áll, nem az ekcéma. E megközelítés azt jelenti, hogy a különböző ekcémás betegek különböző gyógynövénykeverékeket kapnak. Ugyanez igaz más allergiás betegségekben szenvedőkre is.

Hagyományos kínai gyógymód

Nagy kérdés persze, hogy ez a „csekély” módosítás mennyire forgatja ki a hagyományos kínai gyógymódot eredeti mivoltából. Ugyanez a kétség merül fel azokkal a kínai gyógynövénykészítményekkel kapcsolatban is, amelyek kereskedelmi forgalomban, készen kaphatók ahelyett, hogy képzett gyógyász írná föl őket az egyes betegeknek, egyéni jellemzőik (alkatuk) figyelembevételével.

A kínai orvoslás hagyományos filozófiája lehetővé teszi a gyógynövénykészítmények legkülönfélébb módokon történő variálását. Éppen ez az, ami miatt nem lehet kategorikusan nyilatkozni a mellékhatásokról – míg az atópiás ekcémára felírt egyik keverék esetleg egy potenciálisan mérgező összetevőt tartalmaz, addig a másikból ez a komponens hiányozhat.

A gyógynövénykészítmények biztonságos alkalmazása

Ha lehetséges, olyan herbalistát válasszunk, aki hagyományos orvosi képesítéssel is rendelkezik. Az ideális az, ha természet­gyógyászunknak orvosi laboratórium is a rendelkezésére áll, mert a gyógynövények kiváltotta reakciókat vérvizsgálattal le­het legjobban nyomon követni. Bizonyos gyógyfüveknél szük­séges az 1-3 havonta történő ellenőrzés a súlyos mellékhatá­sok, pl. a vese- vagy májkárosodás időben történő felismerése érdekében.

Kétszer is gondoljuk meg az olyan gyógynövények alkalma­zását, amelyeket biztonsági szempontból nem teszteltek. Tud­junk meg mindent a növényről, és beszéljük meg a dolgot az orvosunkkal is. Ne dőljünk be az olyan érveléseknek, mint hogy „biztonságos, hiszen már több száz éve szedik”.

Ha egy gyógynövény az emberek csak kis hányadánál okoz mérgezé­ses tüneteket, és káros hatása csak hosszabb idő után jelentke­zik (vagyis az emberek nem lesznek rosszul vagy halnak meg tőle rögtön a szedését követően), mérgező volta nagyon hosszú időn keresztül, akár örökre rejtve maradhat. A gyógyszerek esetében korszerű, kifinomult információgyűjtési rendszereket alkalmaznak a ritka és lassan kialakuló mellékhatások felderí­téséhez, de a gyógynövénykészítményeknél ilyes­miről szó sincs.

A legfontosabb azonban, hogy a gyógynövénykészítmények kipróbálása alatt se hanyagoljuk el a létfontosságú gyógyszerek (pl. asztmánál az inhalált szteroidok) alkalmazását, mert ez ve­szélyes lehet. A gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban mindig kövessük az orvosunk utasításait.

A májat érintő kockázatok

A gyógynövényterápiák eddig felderített mellékhatásai közül a májkárosodás veszélye ad okot a legtöbb aggodalomra. Ebből eredő halálesetek a nyugati és a kínai gyógynövény-terápiákkal összefüggésben egyaránt előfordultak. Májkárosodást az alábbi gyógynövények okozhatnak: törpe örökzöld tölgy, gamandor, csukóka, fagyöngy, szenna cserje, macskagyökér, atópiás ekcémára felírt kínai herbateák, bár ez nem minden ekcémakészítményre igaz.

Ha gyógynövénykészítmény alkalmazása során rosszul leszünk, szedését azonnal hagyjuk abba, és forduljunk orvoshoz. Okvetlenül figyelnünk kell a májkárosodás korai tüneteire, melyek közé az alábbiak tartoznak: sárgaság (a bőr és a szemfehérje sárgás színűvé válása), halvány színű széklet, sötét vizelet, hányinger, fájdalmak (rendszerint a gyomor táján). A májkárosodást vérvizsgálattal lehet kimutatni.

A szteroidok illegális felhasználása

Legyünk rendkívül óvatosak az atópiás ekcémára árusított kínai gyógynövénytartalmú krémekkel. E krémek véletlenszerű mintavétel alapján történt elemzése ugyanis kimutatta, hogy kétharmaduk erős szteroidokat tartalmaz, teljesen illegálisan -tehát éppen azt a gyógyszert, amit a krémet vásárlók gondosan kerülni igyekeznek. Ráadásul e krémek szteroidtartalma riasztóan magas volt, figyelembe véve, hogy némelyiket milyen felhasználásra szánták – pl. arra, hogy csecsemők arcát kezeljék vele. Ezeknél az engedély nélkül módosított krémeknél kifejezetten nagy a súlyos mellékhatások kockázata.

A gyógynövények kiváltotta érzékenységi reakciók

Mint minden természetes anyagból előállított termék, a gyógy­növénykészítmények is kiválthatnak valódi allergiás reakciót; ez mindenkit érinthet, akinek allergiás hajlama van. Bár elmé­letileg minden gyógyfű előidézhet ilyen reakciót, némelyik kü­lönösen veszélyes ebből a szempontból:

• Az újabban népszerű kasvirágfajok (Echinacea), melyek­nek állítólag gyógyulást elősegítő, immunerősítő, antibiotikus hatásuk van (mindez egyelőre nem bizonyított!), elég gyakran idéznek elő allergiás reakciókat. Mivel a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjának tagjai, külö­nösen azoknak kell vigyázniuk velük, akik allergiásak a parlagfűre vagy a fekete ürömre.
• A méhpempőt tartalmazó készítmények okoztak már majdnem végzetes kimenetelű anafilaxiás reakciókat vi­rágporra allergiás egyéneknél. Az ugyancsak a háziméhek által termelt propolisszal (méhszurok) szintén vigyázni kell.

Gyakran okoz kontakt dermatitist a Melaleuca („teafa”) olaja és némely más növényből kivont bőrápoló anyag .

A gyógynövények és a gyógyszerek kölcsönhatása

A gyógynövénykészítmények és gyógyszerek egyidejű alkal­mazása veszélyes lehet.

• Az aloe vera, a varjútövis, ennek kérge, a ginszeng, a szennacserje hüvelye vagy levele kölcsönhatásba léphet a szteroidtablettákkal.
• A csillagvirág, a gyöngyvirág és a héricsfajok felerősíthe­tik a szteroid gyógyszerek (különösen a betametazon) ha­tásait és mellékhatásait; a rebarbara gyökere ugyancsak kölcsönhatásba léphet ezekkel.
• A káva a cetirizin nevű antihisztaminnal együtt alkalmaz­va felerősítheti annak mellékhatásait.

Nemcsak az allergiás betegségekre, hanem más betegségek­re felírt gyógyszerek is kölcsönhatásba léphetnek a gyógynövé­nyekkel. Mivel ezek a hatások súlyosak is lehetnek, bármilyen gyógynövénykészítmény alkalmazása előtt kérjük ki az orvos véleményét!

Az allergíaellenes gyógynövények

Az eddig vizsgált gyógynövényterápiák közül az alábbiak lehetnek jótékony hatással az allergiás betegekre:

• Kínai herbateák: atópiás ekcémánál alkalmazva a tudo­mányos vizsgálatok figyelemre méltó hatásukat mutatták ki felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt. Ha a kínai herbatea-terápiát ki szeretnénk próbálni ekcémára, ajánlatos erre orvosi felügyelet mellett sort keríteni, mert bizonyos esetben az ilyen kúra májkárosodást idézett elő. A tea nagyon rossz ízű, és mindennap másfél órán át kell forralni, mielőtt meginnánk. Eleinte enyhe hashajtó ha tás is jelentkezhet. Kínai gyógynövényes krémeket csak akkor használjunk, ha garantáltan szteroidmentesek.
• Euphorbia acaulis (kutyatej): a vizsgálatok szerint na­gyon hatásos atópiás ekcémára. Az édesgyökér is használ­hat, de nagy mennyiségben súlyos mellékhatásai lehet­nek.
• Ligetszépeolaj: ismeretes, hogy kapszula formájában al­kalmazva gyulladáscsillapító hatású; elképzelhető, hogy atópiás ekcémára is jó. A kapszulát ne rágjuk el, mert torokirritációt okozhat. Epilepsziában a ligetszépeolaj ellen­javallt.
• Ginkgo biloba (páfrányfenyő): a jelek szerint mérsékli az allergének kiváltotta reakciót. Asztmásoknál csillapít­hatja a légutak gyulladását.
• Ajurvédikus orvoslás: az asztma kezelésére két egzoti­kus gyógynövényt alkalmaz. Az egyik a Coleus forskohlii („virágcsalán”), mely ellazítja a légutak izomzatát, hason­lóan a béta-2-agonistákhoz, s ezzel elősegíti a hörgőgörcs megszűnését. A másik növény a Tylophora asthmatica, mely szintén asztmaellenes hatású, de néhány kellemet­len mellékhatása is van, pl. hányingert és a szájnyálka­hártya érzékennyé válását okozhatja.

Az omega-3 zsírsavak

E zsírsavakat halakból nyerik. A bioboltokban, fitotékákban a gyógynövénykészítmények mellett árusítják őket, ezért foglalkozunk velük e helyütt. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az omega-3 zsírsavaknak gyulladáscsillapító hatása van, de az aszpirinre érzékeny asztmás betegeknél előfordul, hogy e zsírsavak szedésére állapotuk egyre romlik.

Ezt valószínűleg az aszpirinérzékenyeknél a prosztaglandinoknak nevezett hírvivő vegyületek termelésében mutatkozó zavarok okozzák. Az omega-3 zsírsavakból ugyanis prosztaglandinok és leukotriének képződhetnek, ám annak részleteit, hogy az omega-3 zsírsavak miért is válnak problematikussá az aszpirinérzékenyek számára, még homály fedi.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.