• gyógynövények

Csikófark

Csikófark (Ephedra sp.) története, alkalmazott drogok

Irott források szerint több, helyileg bőségesen előforduló Ephedra faj földfeletti hajtá­sainak gyógyászati célú alkalmazása Kínában több évezredre nyúlik vissza. Az utóbbi év­tizedekben viszont a drog és alkaloidjai is főleg visszaélések kapcsán váltak világszer­te ismertté. A növény gyógyászati és élvezeti célú alkalmazása Ázsián túl Európában és Észak-Amerikában is hosszú tradíción alapul.

Az Ephedrae herba a múlt század első felében hivatalossá vált több nemzeti gyógyszer­könyvben, majd a tiszta alkaloidjai csaknem mindenütt kiszorították. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv három faj, az Ephedra sinica Stapf, az Ephedra intermedia Schrenk et C.A. Mey, és az Ephedra equisetina Bunge (Ephedraceae) föld feletti hajtásait ismeri el hivatalos drogként. Ázsiában, elsősorban Kínában, Mongóliában, Pakisztánban és Kazahsztánban vadon előforduló és termesztett állományokról ősszel gyűjtik a drogot helyi tradicionális alkalmazásra és gyógyszeripari nyersanyagnak. A drogot a teljesen kifejlődött földfeletti rész képezi.

A drogot adó fajok 20-90 cm magas cserjék, felálló vagy elterülő, ritkán elágazó haj­tásokkal. A levelek aprók, pikkelyszerűek, a virágok nem feltűnő csomókban tömörülnek. Termése fellevél húsosodásával létrejött gömbölyű, piros tobozbogyó. A hajtások aromás, összehúzó, keserű ízűek.

Ma a világ drog- és kivonatigényét főleg Kína fedezi. A hazánkban szórványosan ki­sebb állományokban vadon előforduló Ephedra distachya L., amely valamikor exportcikknek számított, erősen védett növény, és alkaloidtartalma sem éri el a Gyógyszerkönyv által megkívánt szintet.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog a gyógyászati és egyéb alkalmazásait jellegzetes fenilalkilamin típusú alkaloidjai­nak köszönheti. A legtöbb jelentős Ephedra fajban az (-)-efedrin a főalkaloid (az össz-alkaloid 40-90%-a), egyes változatok azonban ( + )-pszeudoefedrint, (-)-norefedrint, illetve ( + ) -norpszeudoefedrint tartalmaznak a legnagyobb mennyiségben. A VIII. Ma­gyar Gyógyszerkönyv minimum 1% efedrintartalmat követel meg, de a magas minőségű, termesztett drogban az összalkaloid-mennyiség nem ritkán a 2-2,5%-ot is eléri.

A növény ipari feldolgozása Kínában elsősorban efedrint szolgáltat, ez a növényi ere­detű anyag adja ma is a világfogyasztás jelentős hányadát. A múlt század közepétől egyre növekvő mennyiségekben és emelkedő arányban állítanak elő szintetikus úton és fermen­tációs technológiával is efedrint.

A pszeudoefedrin, a norefedrin és a norpszeudoefedrin ipari előállítása csaknem kizárólag szintézissel történik. Az Ephedra alkaloidok, legkoráb­ban a főalkaloid efedrin, majd a pszeudoefedrin és a norpszeudoefedrin is a 19. század vége óta a korszerű orvoslás eszközei közé tartoztak a világ csaknem minden országában.

Kedvező hatásaik, olcsóságuk és a viszonylag egyszerű szintézis folytán sok rokon szer­kezetű és hasonló gyógyászati alkalmazású gyógyszer mintájául szolgáltak a múlt század elejétől kezdve.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A csikófarkfű legfontosabb gyógyhatásait a kínai tradicionális orvoslás helyesen ismerte fel, főleg gyulladással, lázzal járó felső légúti panaszok, megfázás, asztma kezelésére al­kalmazták. Idegrendszeri izgató hatását is felfedezték és a kávéhoz, teához hasonló céllal fogyasztották a forrázatát. Érdekesség, hogy az első észak-amerikai telepesek az ott elő­forduló Ephedra nevadensis herbájából készített teát használták hasonló célokra.

A tiszta hatóanyagok felfedezése és bevezetése a terápiába hosszú ideig teljesen kiszo­rította a növény és a kivonatok alkalmazását. Az utóbbi évtizedben azonban az efedrin és pszeudoefedrin mellett ismét megnőtt a gyárilag előállított Ephedra koncentrátumok kereskedelme és alkalmazása legális és illegális (doppingként, testépítésre, fogyasztásra ajánlott készítményekben) célokra.

Preklinikai vizsgálatok

Az efedrin és a pszeudoefedrin, a norefedrin és a norpszeudoefedrin is a kísérletes far­makológia és a farmakoterápia standard szerei közé tartoznak több mint fél évszázad óta. Világszerte számtalan gyógyszer hatóanyagai voltak a közelmúltig, önállóan vagy más szerekkel kombinálva. Az efedrin hosszú ideig szerepelt az Egészségügyi Világszervezet által modellként javasolt esszenciális gyógyszerei között. A növény és a koncentrátumok hatásának jellegét és intenzitását elsősorban az efedrin határozza meg.

Az efedrin a szimpatomimetikumok tipikus képviselője, ingerli az α-, a β₁ és a β₂-ad-renoreceptorokat, adrenalint/noradrenalint szabadít fel, így lényegében azok hatásait mu­tatja. A legfőbb hatások orális adagolás mellett is kifejlődnek, kialakulásuk lassúbb, ki­sebb intenzitású, de tartósabb. Bronchustágulatot okoz, így enyhíti, illetve megszünteti az asztmatikus bronchusgörcsöket.

Kifejezett szimpatikus központi izgató hatással is rendelkezik, fokozza a szívfrekvenciát, megemeli a vérnyomást és csökkenti az étvágyat. A perifériákon lokálisan alkalmazva kapillárszűkületet okoz, ennek köszönhető a mai napig tartó alkalmazása orrcseppekben. Központi idegrendszeri hatásai jóval gyengébbek a ro­kon szerkezetű amfetaminok hatásainál.

Humán bizonyítékok

A csikófark, mint gyógynövény európai elterjedését követően a hatásért felelős alkaloidok hamar ismertté és forgalmazott gyógyszerekké váltak. Ezekkel reprodukálni lehetett a nö­vény valamennyi fontos alkalmazását. Szakszerű gyógyszerkészítés és korrekt alkalmazás mellett az Ephedra és alkaloidjai olcsó, könnyen hozzáférhető, megbízható és biztonságos szerek. így humán vizsgálatokra, a hatásosság és biztonságosság vizsgálatára a droggal és kivonataival nem volt és ma sincs szükség. Mai ismereteink az alkaloidok közel egy év­százados orvosi és öngyógyítás formájában való világméretű alkalmazásán alapulnak.

Indikációk, adagolás

A csikófarkfüvet elvileg az alkaloidjaival azonos célokra – enyhe bronchospazmussal járó hűléses panaszok, enyhébb asztmatikus panaszok kezelésére – lehet alkalmazni teaként, de ez érthető okokból nem terjedt el Európában. Ezekre a célokra ma egyrészt a tiszta alkaloidjai, másrészt egész sor korszerűbb gyógyszer, és több kevésbé kockázatos gyógy­növény áll rendelkezésre. Fogyasztószerként és fizikai vagy szellemi teljesítményfokozóként kevéssé eredményes, és ugyanakkor kockázatos (ismeretlen alkaloidkoncentrációk, nemkívánatos hatások) a használata. Ugyanez vonatkoztatható a ma néha forgalmazott koncentrátumokra. Figyelembe véve az alkalmazásával járó kockázatokat és az előnyöket, a csikófarkfű nem alkalmazható a modern orvoslásban.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A gyakrabban megfigyelt mellékhatások (rendszerint túladagolás következményeként je­lentkeznek): álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység, fejfájás, hányinger, tachycardia, magasabb dózisok esetén erős vérnyomás-emelkedés, szívritmuszavarok.

Több fontos gyógyszertípussal figyeltek meg nemkívánatos kölcsönhatást (szívglikozidok, monoaminooxidáz-gátlók, anyarozs alkaloidok). A csikófarkfű, kivonatai és alka­loidjai kifejezetten ellenjavalltak magas vérnyomásban, koronária panaszok esetén, dia­béteszben, glaukómában és pajzsmirigy-túlműködésben szenvedőknek. Együttes szedése monoaminooxidáz-gátlókkal súlyos, esetleg halálos kimenetelű hipertenziót okozhat. Az elmúlt tíz év során számos halálesetet regisztráltak ilyen szerek szakszerűtlen, túlzó fo­gyasztása következtében.

Idegesség, tremor, álmatlanság, étvágytalanság esetén adagolásu­kat célszerű azonnal beszüntetni. A tartós fogyasztás kifejezett függőséghez vezethet!

Az efedrinnel és a pszeudoefedrinnel, majd a növény koncentrátumaival, sőt magával a herbával is (gyakran ma huang név alatt forgalmazva és teaként fogyasztva) gyakorivá vál­tak a szakszerűtlen alkalmazások és a szándékos visszaélések étvágycsökkentő (fogyasztó, „zsírégető”) szerekben, valamint teljesítményfokozóként a sportban. Nem ritka a gyógy­szertárból kiszolgáltatott efedrincseppel vagy porkészítménnyel, esetleg efedrint, vagy pszeudoefedrint tartalmazó más készítményekkel történő visszaélés sem szellemi teljesít­ményfokozás céljával.

A fogyasztó étrend-kiegészítők között is előfordul az Ephedra kon­centrátumok vagy a tiszta alkaloidok deklarált vagy nem deklarált (illegális) alkalmazása. Jóval veszélyesebb az efedrin és rokon alkaloidok nagybani felhasználása pszichotróp sze­rek (amfetamin-származékok) illegális előállításához prekurzorként. A világszerte sza­porodó szakszerűtlenségek, visszaélések hatására egyre több ország tiltotta be, illetve helyezte különböző szintű nemzeti ellenőrzés alá a növény drogját, a koncentrátumokat és a tiszta alkaloidokat is. Az efedrin a doppingszerek közé tartozik, a vegyület és a pszeu­doefedrin kábítószer-prekurzornak számít és ennek megfelelően szigorú ellenőrzés alatt állnak.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.