A „saját” és az „idegen” anyagok megkülönböztetése – Immunrendszer működése
Ideális esetben az immunrendszer sejtjei csak az idegen részecskéket támadják meg, például a baktériumokat, a gombákat és az élősködőket – sőt, a daganatokat is de nem bántják a saját sejteket, például az ideg-, izom- és csontsejteket. Az esetek többségében ez így is van.
Immunrendszer: a „jó” és „rossz” megkülönböztetése
Az immunrendszer azért tudja, melyek a „jó” és melyek a „rossz” sejtek, mert szervezetünk minden egyes sejtjének a felszínén ott vannak a humán leukocita antigénnek (HLA) nevezett speciális fehérjék. Az immunsejtek emellett bizonyos, a betolakodók felszínéről kinyúló egyedi formákról, az úgynevezett epitópokról is felismerhetik azokat. A HLA-k és az epitópok a sejtek „személyi igazolványainak” is tekinthetők, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az ön szervezetébe valók-e vagy sem.
Az immunsejtek folyamatosan keringenek
Eltávolítandó idegen részecskéket keresnek, s olyan HLA-k után kutatnak, amelyeket nem ismernek fel sajátként. Ha megfelelő azonosítók nélküli sejttel találkoznak, összetett eseménysorozat veszi kezdetét, amely a betolakodó elpusztításával ér véget.
Sok minden lehet betolakodó, a fent említett baktériumoktól és vírusoktól kezdve egészen a virágporszemcsékig. Sőt még a vegyszerek, a gyógyszerek és a különféle anyagrészecskék (pl. a latex) is idegennek számítanak. Az ilyen anyagokat együttesen antigéneknek nevezzük, s ezek azok a riasztócsengők, amelyek cselekvésre késztetik az immunrendszert.
Az észlelésért és megsemmisítésért felelős sejtek milliószám keringenek a vérben, és jelen vannak a szövetekben is. Segítenek megvédelmezni a szervezetét az idegen anyagoktól és a fertőzésektől.
- Az enyhe és a súlyos allergiás roham felismerése és kezelése
- A mellkasfal fájdalmának okai
- Allergiás reakciók és teendő vészhelyzet esetén
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Több fajtájuk is van (immunrendszer sejtjei):
1. Limfociták
Az immunrendszer felderítői, amelyek szünet nélkül keringenek a szervezetben, és antigének után kutatnak. Ha találnak egyet, „terveket dolgoznak ki” a betolakodók megtámadására, majd eljuttatják e terveket az immunrendszer csapatának más tagjaihoz is. Emellett ők alkotják az immunrendszer „intézményes emlékezetét” is, hiszen a támadási terveket egyfajta „sejtes merevlemezen” tárolják, és az adott antigén újbóli felbukkanásakor már azonnal elő tudják keresni azokat.
A limfocitáknak két fő típusa van:
- A T-limfociták vagy T-sejtek: Olyan vegyületeket választanak ki, amelyek odavonzzák az immunrendszer megsemmisítést végző sejtjeit, de ők játsszák el a „pomponlányok” szerepét is: gondoskodnak arról, hogy a védekezésért felelős csapat a lehető legjobban végezze a dolgát. Egyes T-sejtek nem csupán megjelölik az antigéneket, hanem meg is támadják és el is pusztítják a beteg példányokat.
- A B-limfociták vagy B-sejtek: Ők állítják elő az antitesteket, vagyis azokat a speciális „harci fehérjéket”, amelyek segítik az immunrendszert feladata elvégzésében. A B-sejtek hosszú ideig emlékeznek az ellenségeikre, és akár évekig is a szervezetben maradhatnak, hogy rögtön apró antitestgyárakká váljanak, amint az általuk felismert antigén újból felbukkan. Nekik köszönhető a védőoltások hatásossága is.
2. Makrofágok
Nagyméretű sejtek, amelyek bekebelezik és elpusztítják az olyan nagyméretű részecskéket, mint a baktériumok vagy az élesztőgombák.
3. Neutrofil granulociták
Sérülés után a fehérvérsejtek e leggyakoribb változatai érkeznek elsőként a helyszínre. „Kedvenc” táplálékaik a baktériumok, melyekből egyetlen neutrofil granulocita akár egy tucatot is elfogyaszthat. Rövid életű sejtek – általában 12 órát élnek -, de ha „teleeszik” magukat, még hamarabb elpusztulnak. Még a haláluk után is hasznosak azonban: kémiai SOS-jelzések szabadulnak fel belőlük, amelyek további neutrofil granulocitákat vonzanak a helyszínre.
4. Eozinofil granulociták
Ezek a fehérvérsejtek választják ki azokat a vegyületeket, amelyek kiváltják a gyulladásos folyamatokat, és segítenek az idegen sejtek megsemmisítésében. Együttműködnek a limfocitákkal és a neutrofil granulocitákkal – mindkét sejttípus olyan anyagokat bocsát ki, amelyek eozinofil granulocitákat vonzanak a helyszínre, hogy ott a parazitákat elpusztító toxinok szabaduljanak fel belőlük.
Fontos szerepet játszhatnak az asztmában is. Amikor allergiás vagy asztmás roham idején a helyszínre érkeznek, ott tévesen bocsátanak ki toxi-nokat, amelyek kárt tesznek a légutak nyálkahártyájában. Éppen ezért az asztma elleni kezelések egyik fő célja az, hogy meggátolják az eozinofil granulociták felhalmozódását a tüdőben, a már ott lévőket pedig megakadályozzák abban, hogy kárt okozzanak.
5. Bazofil granulociták
Ezek a granuláris leukocitáknak is nevezett sejtek olyan szemcsékkel vannak tele, amelyek mikroorganizmusokat lebontó vegyületeket tartalmaznak. Szerepük lehet az asztmás rohamokban is, mivel az eozinofil granulocitákhoz hasonlóan számos, a gyulladásos reakciókban szerepet játszó vegyületet bocsátanak ki, köztük hisztamint is (ezért használnak antihisztaminokat az allergia kezelésére).
A nyirokrendszer
Az immunrendszer azonban korántsem csak sejtek elegyéből áll – valódi rendszer, amelynek saját, „megállóhelyekkel” ellátott szállítási hálózata is van: a nyirokrendszer. Ez a vérerekhez hasonló nyirokerekből álló csővezetékrendszer az egész szervezetet behálózza. Összegyűjti a nyiroknedvet a sejtek közötti térből, és visszajuttatja azt a véráramba.
A nyirokrendszer pályáján számos megállóhely van: a nyirokcsomók kicsi, bab alakú szövetcsomók, amelyek például a nyakban, a hónaljban és a lágyékban helyezkednek el. Limfocitákkal vannak tele, és a nyiroknedv szűrőiként működve távolítják el a mikroorganizmusokat és a kórokozókat, amelyeket aztán a nyiroksejtek rögtön el is pusztítanak. Ezért válhat érzékennyé és duzzad meg a nyak és a hónalj, amikor az ember beteg – az ott lévő nyirokcsomók erőltetett tempóban dolgoznak, hogy kiszűrjék és megsemmisítsék a betegséget okozó antigéneket.
Szerepet játszanak a rendszerben a torok hátsó részében megbúvó mandulák és orrmandulák is, amelyek a szájon át bejutó idegen anyagok és kórokozók felismerésében és az ellenük irányuló immunválasz kialakulásában fontosak.
A szervezet immunrendszerének utolsó fontos eleme a csecsemőmirigy
A közvetlenül a szív fölött és előtt, a mellkas középső-felső részén lévő mirigyet a T-sejtek „bentlakásos 
iskolájának” is nevezhetnénk, mivel itt fejlődnek tovább a T-sejtek különböző altípusokká.
A gyulladás folyamata (alább ábra is!)
Ugye emlékszik még a bazofil és az eozinofil granulocitákra? Ezek azok az immunsejtek, amelyek kiváltják a gyulladásos reakciót. A gyulladásnak kulcsszerepe van a védekezésben és a gyógyulásban, ám kétélű fegyver lehet – különösen az asztma és az allergia vonatkozásában.
Ha a szövetek megsérülnek, akkor azokból, valamint a sérülés helyére tóduló védekező sejtekből különféle vegyületek szabadulnak fel, köztük hisztamin, bradi-kinin, szerotonin és egyebek is. E vegyületek hatására az erekből folyadék szivárog a szövetekbe, amelyek megduzzadnak, kivörösödnek és felmelegednek.
Ezáltal egyfajta burok képződik az idegen anyag körül, így az nem tud beljebb jutni a szervezetbe, és más szöveteket is megfertőzni. A vegyületek odavonzzák a fehérvérsejteket is, amelyek „felfalják” az idegen anyagot, valamint a halott vagy sérült sejteket is. A sérülés helyén gyakran képződő genny nem más, mint halott szövetek, elpusztult baktériumok, valamint élő és elpusztult makrofágok elegye.
A jelenség következtében a légutakat körülvevő simaizmok is összehúzódhatnak, ez idézi elő az asztmás roham során gyakori szorító érzést és légzési nehézséget.
Gyulladás folyamata lépésenként bemutatva!
A fenti ábrán a folyamat:
- A fehérvérsejtek idegen testet (kórokozót, szálkát vagy allergént) észlelnek, s többféle vegyületet kibocsátva védekezőreakciót indítanak be.
- A helyszín közelében futó hajszálerekből folyadék (ami duzzadást okoz) és az idegen testet megtámadó további fehérvérsejtek szivárognak ki. Emellett fokozódik az érintett terület vérellátása, amely ezért kivörösödik és felmelegszik.
- A szövet-károsodás és a fehérvérsejtek jelzései miatt ingerületbe jönnek a fájdalom-érző receptorok, és fokozzák a sérülés fájdalmasságát. Ennek az a célja, hogy a sérült lehetőleg ne használja az adott testrészt, amíg az meg nem gyógyul.
- Aszervezet emellett bizonyos részein több nyálkát is termel, hogy az segítsen kimosni az idegen anyagokat. Ez az oka a meghűléskor, illetve allergia esetén jelentkező orrfolyásnak, könnyezésnek és orrdugulásnak.
- Az elhalt szövetek, az elpusztult baktériumok és fehérvérsejtek gennyé gyűlnek össze.
Mik azok az antitestek?
Az antitestek megismerése révén közelebb kerülünk annak megértéséhez is, hogyan függ össze az immunrendszer az asztmával és az allergiával. Mint már említettük, a B-limfocitáknak nevezett fehérvérsejtek termelik az antitesteket. A vérben egytrilliónál is több antitest van, s minden egyes új veszélyforrás – még ha az egy korábban ismeretlen vírus is, amilyen a súlyos akut légúti szindróma (SARS) 2003 telén megjelent kórokozója volt – újfajta antitestek előállítására készteti a B-sejteket.
Az antitestek többsége nem semmisíti meg a betolakodókat
Csupán hozzájuk kapcsolódik, és megjelöli őket, hogy az immunrendszer sejtjei azután elvégezhessék a piszkos munkát. Máskor kémiai jelzésként szolgálnak, és újabb fehérvérsejteket szólítanak csatába.
Az Y alakú antitestek molekulák láncából állnak. Az Y két karjának végén található szakaszok antitestenként különbözőek: ezt a részt variábilis (változékony) régiónak nevezik. Egyedi formája ahhoz az antigénhez igazodik, amelyre reagálnia kell, ezért minden antitest úgy illeszkedik a maga antigénjéhez, mint a kulcs a zárhoz. Az antitestek a kapcsolódás révén sokszor semlegesítik is az antigént, s ezzel ártalmatlanná teszik azt; máskor felhasítják az idegen sejttet; megint más esetekben egymáshoz tapasztják az antigéneket, amelyek így könnyű célpontot kínálnak a többi immunsejt számára.
Az antitest az Y szárával kapcsolódik a fehérvérsejthez, ha arra van szükség a kórokozó elpusztításához. Ez a szár az összes azonos osztályba tartozó antitestnél egyforma, és konstans (állandó) régiónak nevezik.
Az antitesteknek öt osztálya van
Amelyek mindegyikének kissé más a feladata és a „munkamódszere”. A tudósok immunglobulinoknak hívják és röviden lg néven emlegetik őket.
Az öt közül az IgE az, amelyet az „allergia antitestjének” hívhatunk, mivel az allergiák kialakulásában főként az IgE-antitestek vesznek részt. Ezek normális esetben igen csekély mennyiségben fordulnak elő a szervezetben, és csak viszonylag nagyméretű betolakodók, például paraziták (egyes gombák vagy a májmétely) felbukkanásakor termelődnek. Ez a magyarázata, hogy miért sokkal ritkább az allergia a világ kevésbé fejlett részeiben, és miért gondolják egyes kutatók azt, hogy talán túlzásba visszük a tisztogatást, fertőtlenítést.
Higiéniaelmélet
Amikor azonban a túlzott higiénia miatt a fenn antigénekkel való találkozás elmarad, az immunrendszer érése sem történik meg, és az IgE-termelődéshez vezető állapot marad fenn, illetve erősödik tovább teret adva a különféle allergiás folyamatoknak. Ennek következtében az immunrendszer olyan fehérjék és molekulák ellen fordul, amelyeket ártalmatlanként kellene felismernie. így válnak ellenséggé például a poratkák, a földimogyoró vagy a pollen.
Összefoglaló
Kezd összezavarodni? Pontokba szedtük az allergiával kapcsolatos alapvetéseket.
1. A fehérvérsejtek az immunrendszer fontos sejtjei
Szabadon sodródnak a vérárammal, felkutatják és elpusztítják a vírusokat, baktériumokat és egyéb idegen dolgokat, anyagokat.
A fehérvérsejteknek öt fő fajtája van:
- Limfociták
- Makrofágok
- Neutrofil granulociták
- Eozinofil granulociták
- Bazofil granulociták
2. A limfocitáknak két fő típusa van: T-sejtek és B-sejtek
3. A B-limfociták antitesteket termelnek…
Olyan fehérjéket, amelyek hozzákapcsolódnak a kórokozókhoz, s megjelölik őket az azokat elpusztító más fehérvérsejtek számára.
4. Az antitesteknek öt fő osztálya van: IgA, IgD, IgG, IgM és IgE
5. Allergiás reakciókban az IgE típusú antitestek vesznek részt
A szervezet nyálkahártyáiban lévő hízósejtekhez kapcsolódva érzékennyé teszik azokat egy adott allergénnel szemben, amely ha megjelenik, az IgE-antitest kapcsolatba lép vele, s a hízósejt allergiás reakciót kiváltó vegyületeket szabadít fel.
6. A bazofil és eozinofil granulociták is részt vesznek az allergiás reakciókban
E fehérvérsejtek a hízósejtekhez hasonlóan olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek hozzájárulnak a gyulladás kialakulásához.
7. Az eredmény allergiás roham: köhögés, orrfolyás, szemviszketés stb.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.