Az asztmás roham belülről
Az asztmás „roham” ugyanúgy valamilyen kiváltó okkal kezdődik, mint az allergiás. Az ok lehet egy allergén vagy akár egy olyan, látszólag teljesen ártalmatlan dolog is, mint a tél első hideg napja.
Az asztmás rohamra figyelmeztető jelek
Egyéni eltérések mindenkinél lehetnek, de az alábbi előjelek közül egyet biztosan tapasztal:
- A fújóerő csökkenése
- Krónikus köhögés, különösen éjszaka
- Szapora vagy nehézlégzés
- Szorító vagy kellemetlen érzés a mellkasban
- Váladék a mellkasban, amit nem tud felköhögni
- Könnyebben kifullad, mint máskor
- Zihálás
- Kimerültség
- Nyugtalanság
A kiváltó ok ingerlőén hat a légutakra. Ha valaki nem asztmás, ilyenkor egyszerűen köhög egyet, és már túl is van a dolgon. De ha asztmás, az ingerlés hatására a légutakat bélelő szövetek hízósejtjeiből hisztaminok, leukotriének és más vegyületek szabadulnak fel.
- Teendők görcsrohamok esetén
- Az enyhe és a súlyos allergiás roham felismerése és kezelése
- Epilepszia: vészhelyzeti teendők
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hogy hogyan érzem magam asztmás roham közben? A legegyszerűbben úgy jellemezhetném, ha azt mondom, képzeljék el, hogy minden lassított felvételként történik. Minden cselekvéshez óriási erőfeszítés kell – még a beszédhez is! Úgy érzem magam, mintha nyakig melaszban gyalogolnék, és az egész testem sajog. Minden lélegzetvétel külön erőfeszítés, és hallom, ahogy a mellkasomban kezdetét veszi a sípolás. Az első gondolatom az, hogy tiszta, friss levegőt kell a tüdőmbe szívnom, ami enyhítheti a fájdalmat, és hogy meg kell próbálnom ellazulni, másként nem fogom tudni végigcsinálni.
Éva, 26 éves, Budapest
Az asztmás rohamaimat általában a stressz váltotta ki, hol fizikai stressz (pl. tornaóra), hol pedig szellemi (pl. vizsga közben). Először ingerlő érzés jelentkezik a torkomban, azután észreveszem, hogy egyre nehezebb lélegeznem. Egy idő után úgy tűnik, bármennyi levegőt szívok be, képtelen vagyok megtölteni a tüdőmet. A lassú, szabályos légzés segít, csak olyankor meg úgy érzem, nincs elég oxigén a szervezetemben. Fiatalabb koromban néha eljutottam a ziháló stádiumba is, amikor a be- és a kilégzés is jellegzetes zajjal jár. Mostanában évek telnek el két roham között, s ha mégis jelentkezik, általában enyhe.”
Tamás, 38 éves, Miskolc
Emiatt megfeszülnek a hörgőket (a tüdőbe a levegőt be- és onnan kivezető vékony csövek) körülvevő izmok, s ennek tulajdonítható az asztmások által érzett feszülés és nyomás. Az asztmára jellemző gyulladásos folyamatok hörgőgörcsöt is okozhatnak: ilyenkor a hörgőket körülvevő izmok heves összehúzódása miatt a levegő nem tud áramolni, s ez nehézlégzéshez vezet (mert a beteg csak erőlködve tud be- és kilélegezni az elzáródott légutakon keresztül).
Az így kialakuló gyulladás miatt rövid idő alatt nyák és folyadék halmozódik fel a tüdőben, olyan mennyiségben, amivel már nem tudnak megbirkózni a csillók (a légutakat bélelő sejtek szőrszerű nyúlványai, amelyek normális esetben kihajtják a folyadékot, s ezzel tisztán tartják a tüdőt).
Ilyenkor a beteg köhögni próbál, mert el akarja távolítani a nyákot, ugyanakkor nem kap elég levegőt. Mindez még csak az asztmás roham első fázisa. Ekkor ugyanis az immunrendszer megérzi, hogy valami nincs rendben, és megpróbálja rendbe tenni a dolgokat. Sajnos azonban ez a beavatkozás csak tovább ront a helyzeten. Az immunrendszer különféle sejtjei olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek aktivizálják a neutrofil és eozinofil granulocitákat. Az e sejtekből felszabaduló vegyületek azután gyulladást keltenek, és ennek a következménye az asztmára jellemző krónikus gyulladás.
Az említett vegyületek azt is gátolhatják, hogy a légutak simaizmai megfelelően reagáljanak az idegrendszerből érkező, ellazulást parancsoló jelzésekre.
Sőt akadályozhatják, hogy a vér oxigént vegyen fel a belélegzett levegőből (így az egész szervezetben oxigénhiány alakul ki), és fokozhatják a nyákelválasztást, ami még súlyosabb dugulást okoz.
Végleges hatások
Ha ezek a hatások hosszabb ideig állnak fenn, egyes asztmásoknál a légutak átépülését eredményezhetik, ami a tüdő végleges elváltozását jelenti. A jelenséget a hajszálerekből szivárgó vér, a simaizomsejtek túlnövekedése, valamint a légutak falainak hegszövetképződés és egyéb fizikai változások miatti megvastagodása okozza. A végeredmény a légutak visszafordíthatatlan módosulása és a tüdőfunkció végleges romlása lehet.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.