Amit az asztmáról tudni kell
Kezdetnek olvassuk el, mit tapasztalt egy asztmás a rohama alatt:
Az asztmás roham alatt a levegő beszívásakor és kifújásakor is erőlködnöm kell, ami őrjítő zihálást és sípolást eredményez minden egyes lélegzetvétel során. A tüdőmet ragacsosnak érzem, és olyan, mintha a levegő küszködne azért, hogy megnyissa az átjárást. Amikor aztán sikerül neki, gyakran nyálka szabadul fel, ami folyamatos köhögésre vagy torokköszörülésre ingerel. Néha úgy érzem, mintha a levegő durva smirgli lenne, és a tüdőmet dörzsölné. Akár valós ez, akár csak képzelt, a rohamot rögtön az az érzés követi, hogy nem kapok elég levegőt, és ez persze pánikot okoz. Ilyenkor már csak arra tudok gondolni, hogy előkapjam az inhalátoromat, ami aztán azonnal megkönnyíti a lélegzést.
András, 33 éves szoftverfejlesztő, Budapest
Amit András és sorstársai leírták, az asztmás roham a fuldokláshoz hasonló érzés. Ezért is adták az ókori görög orvosok a légszomjnak az asztma nevet, ami „zihálást” jelent. A betegnek nem az a fő gondja, hogy nem tud elegendő levegőt szívni a tüdejébe, hanem inkább az, hogy az erőteljes gyulladás és nyálkatermelődés miatt a tüdőben már bent lévő levegőt nehéz kifújni.
Már régen is ismerték ezt a betegséget
Az asztma ősi betegség, amelyről először Moses Maimonidész, a híres 12. századi rabbi, orvos és filozófus, az egyiptomi és szír uralkodók doktora írt. Mértékletességet javasolt az evés, az ivás, az alvás és a nemi élet terén, a szennyezett városi levegő elkerülését, valamint csirkehúsleves fogyasztását ajánlotta. Nem is adott rossz tanácsot, hiszen akkoriban még nem létezett inhalátor és gyulladáscsökkentő gyógyszer.
Az okokat oly nehéz pontosan behatárolni
Most, több mint 800 évvel később, a kezelések már jóval kifinomultabbak, ám maga a betegség továbbra is rejtély. Az asztma okának (vagy okainak) kiderítése ma is ugyanolyan nehéz feladat, mint lufit fújni az asztmás roham idején. Mivel pedig az okokat oly nehéz pontosan behatárolni, a tünetek pedig hasonlítanak néhány más rendellenességben is tapasztaltakhoz, az orvosok gyakran nem is ismerik fel az állapotot, és azt mondják a páciensnek, hogy hörghurutja, tüdőgyulladása vagy tüdőhiperreaktivitása van. Az efféle tévedések sajnos a megfelelő kezelést is késleltethetik.
A zűrzavar oka a betegség természetében rejlik. Az olyan „egyértelmű” betegségekkel szemben, mint például a bárányhimlő, az asztmának számos formája van, amelyeket különböző ingerek váltanak ki, bár a tüdőre gyakorolt hatás minden esetben hasonló.
Egyszerű meghatározás szerint az asztma olyan betegség, amelyben a tüdők légútjai egy vagy több irritáló tényezővel szemben túlérzékennyé válnak. Ha ilyen irritáló tényezők érik őket, a légutak összeszűkülnek, az őket bélelő nyálkahártya megduzzad, és fokozódik a nyálkatermelés. E hatások megnehezítik a levegő beáramlását a tüdőbe, még inkább pedig az onnan való kijutását. Az ismétlődő asztmás rohamok maradandó hegesedést okozhatnak, s idővel a tüdő működését is ronthatják.
Az orvosok ötven évvel ezelőtt még úgy vélték, hogy az asztma a légutakat körülvevő simaizmok betegsége. Azt hitték, hogy a kiváltó inger hatására az izmok görcsbe húzódnak, ami beszűkíti a légutakat, ezáltal korlátozza a levegő áramlását. A kiváltó ingerek közé sorolták az allergéneket, a légszennyezést, a testmozgást, a dohányfüstöt és a hideg levegőt. Mivel az epizódok az évek során hol enyhültek, hol pedig rosszabbodtak – kezelést követően pedig meg is szűntek —, az asztmát időszakosan jelentkező betegségnek tartották, amely az epizódok között nem igényel különösebb kezelést.
Az asztma gyulladásos betegség
Amikor felfedezték, hogy a szteroidtartalmú gyógyszerek és inhalátorok javítanak az asztmán, arra a – helytálló -következtetésre jutottak, hogy az asztma gyulladásos betegség, amely ráadásul az utóbbi évtizedekben veszélyesebbé és jóval gyakoribbá vált. Az orvosok ma már tudják, hogy az asztma krónikus állapot, és a betegség a tünetmentes időszakokban is aktív. Az asztmával kapcsolatos egyéb újabb ismereteink közül az alábbiakat érdemes megemlíteni:
A légutak gyulladása asztma esetén állandósult állapot – még a rohamok közti időszakokban is -, és nagyon fontos szerepe van a tüdőfunkció megváltozásában. Más szóval, asztmája folyamatosan, minden nap minden percében változtat a tüdő-funkcióján, még akkor is, ha ön éppen jól érzi magát, és könnyen lélegzik. Ez az oka annak, hogy a legtöbb asztmás betegnek nemcsak a rohamok alatt kell szednie a gyógyszereit, hanem állandóan.
A légutakban lejátszódó összetett reakcióknak fontos szerepük van az asztmás rohamban
Immunrendszeri eredetű reakciókról van szó, amelyekben számos olyan sejt vesz részt, amelyek az allergia előidézésében is szereppel bírnak: eozinofil, neutrofil és bazofil granulociták, T-limfociták és makrofágok, valamint hízósejtek és a légutakat bélelő hámsejtek. E reakciók következtében indul a nyáktermelés, és alakul ki a gyulladás, ami azután tovább korlátozza a légzési képességet.
Tudjuk például, hogy az asztmával mindig együtt jár a légutak gyulladása, és hogy a gyulladás intenzitása határozza meg a tünetek súlyosságát. Azt is tudjuk, hogy az asztma öngerjesztő folyamat lehet: a gyulladás fokozza a túlérzékenységet, ami újabb asztmás rohamokat vált ld, tovább erősítve a gyulladást. Senki sem tudja azonban, hogy mi váltja ki ezt a gyulladásos reakciót. Azt viszont tudjuk, hogy megfelelő kezelés híján a gyulladás hosszabb idő alatt megváltoztathatja a tüdő szerkezetét és működését: az ép szövetek helyét nem működő hegszövet veszi át, és ez az állapot már semmilyen kezeléssel nem fordítható vissza.
Az asztmának négy fő típusa van, amelyek mind kissé eltérően jelentkeznek, más idézi elő őket, és a kezelésekre sem egyformán reagálnak
Allergiás asztma (nevezik külső eredetű, extrinzik asztmának is)
A betegség leggyakoribb változata – ha ön asztmás és allergiás is, akkor valószínűleg allergiás asztmája van. A rohamokat a belélegzett szezonális pollenek vagy az állandóan jelen lévő allergének (például poratkaürülék vagy állati hámsejtek) váltják ki. Az allergiás asztma gyakran gyermekkorban kezdődik, és egész életen át tart.
Nem allergiás asztma (nevezik belső eredetű, intrinzik asztmának is)
Az asztmának ez a változata nincs összefüggésben az allergiával, és valamilyen, az ön testében jelen lévő tényező váltja ki. Összefügghet a krónikus ormellékiireg-gyulladással vagy más gyulladásos góccal és egyéb tulajdonságokkal, például az aszpirinérzékenységgel is. Általában viszonylag későn alakul ki, és nagyon keveset tudunk az okairól. Sok esetben az allergiás asztmánál nehezebben kezelhető.
Kevert asztma
Előfordul, hogy az asztmás rohamokat allergia és más, az allergiával össze nem függő tényezők egyaránt kiválthatják. Lehet például, hogy a füvek és fák virágporával szembeni allergiája asztmát okoz, de télen is vannak rohamai, amikor pedig nincs pollen a levegőben.
Súlyos asztma
Aki tapasztalta már ezt a fajta asztmát, az azonnal felismeri. A roham váratlan és nagyon heves, ráadásul nem reagál a hagyományos kezelésekre. A betegség e változata annyira megnehezíti a légzést, hogy a beteg olykor teljesen kimerül és összeesik.
A rohamok életveszélyesek lehetnek: heveny súlyos asztma esetén a beteg állapota igen gyorsan romolhat, és az első 24 órában akár meg is halhat. A végzetes vagy csaknem végzetes kimenetelű asztmarohamokra vonatkozó egyik regionális felmérésből kiderült, hogy a rohamok fele teljesen váratlanul és hirtelen jelentkezett, minden észlelhető kiváltó ok nélkül. Az esetek másik felében pszichoszociális tényezők (pl. stressz), hidegben futás, az inhalálható hörgőtágítók túlzásba vitt használata vagy az elmulasztott segítségkérés okozta a rohamot.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.