Allergia és asztma

Az élelmiszerek kiváltotta egyéb immunreakciók

„Amikor végre találtam valakit, aki meg tudta mondani, mi a bajom, nagyon megkönnyebbültem. Nem is tudom elmondani, mennyit beteges­kedtem, mennyi fájdalomban volt részem addig. Végtelenül hálás vagyok az orvosnak, aki rájött a problémámra. Az életem teljesen megváltozott.”

Az eozinofil gastroenteritis (gyomor-bél hurut) az élelmisze­rek kiváltotta ritkább immunreakciók közé sorolható. Mint minden ritka betegségnél, a pontos diagnózis felállítása itt is sok időbe telhet. Az eozinofil gastroenteritisben olykor részt vesz IgE típusú ellenanyag, de a reakciónak nem képezi lényegi részét. Akiknél a problematikus élelmiszer hatására nem termelődnek IgE tí­pusú antitestek, azoknál a bőrpróba sem pozitív.

Az ilyen bete­geknél gyakran nem gondolnak arra, hogy tüneteiket élelmi­szer válthatja ki. Az élelmiszerek indukálta nem IgE közvetítette immunreakciók főleg a csecsemőket és a kisgyer­mekeket érintik. Felnőtteknél olyan ritkán fordulnak elő, hogy rendszerint nem ismerik fel.

Eozinofíliás betegségek

E betegségekre jellemző, hogy a gyomor-bél rendszer érintett szakaszában tetemesen megnő az eozinofil granulociták száma. Ha az érintett szakasz a nyelőcső, eozinofil oesop-hagitisről beszélünk, mely állapot jellegzetes tünetei: a táplá­lék visszaöklendezése, időnkénti hányás, csecsemőknél az étel visszautasítása, gyomorfájdalmak és alvászavarok.

Ha a gyomor érintett, eozinofil gastritisről van szó, me­lyet hányás, fájdalmak, étvágytalanság és emiatt növekedési zavarok jellemeznek. Olykor eldugulhat a gyomorszáj, ami a kisbabák egy részénél gyomorkapu-szűkületet okozhat (en­nek fő tünete a sugárhányás).

Ha nemcsak a gyomorban, de a vékonybél falában is felsza­porodnak az eozinofil granulociták, a betegséget eozinofil gastroenteritisnek hívják. Tünetei nem sokban térnek el az előző kórképtől, de hasmenés is felléphet, s a beteg csecsemő ingerlékennyé válhat, a hasa felpuffadhat.

Mindezek az állapotok túlnyomórészt csecsemőknél alakul­nak ki, olykor azonban gyermekkorban is megmaradnak. Eozi­nofil gastroenteritis igen ritkán előfordul felnőtteknél is.

A Heiner-szindróma

Ezt a betegséget kizárólag csecsemők kapják meg, s igen ritka. A tehéntej-érzékenység súlyos formája, mely ziháló nehézlég­zéshez és tüdőbevérzéshez vezethet. A gyermek rendszerint gyengének tűnik, növekedése nem kielégítő, s kiújuló tüdő­gyulladás is felléphet. A teljes diagnózishoz a vérszegénység ki­mutatására vérvizsgálat, ÜT. a köpet mikroszkópos vizsgálata, valamint a tüdő szövettani vizsgálata, ül. a tüdő átöblítésekor nyert folyadék elemzése szükséges. A betegség egyet­len hatékony ellenszere az, ha a tehéntejet teljes egészében ki­iktatjuk a csecsemő étrendjéből.

Egyéb étel kiváltotta reakciók

Az alábbi betegségek okai nem teljesen világosak, de az biztos, hogy kialakulásukban az immunrendszer is közreműködik.

  1. Étrendi fehérje okozta enterocolitis szindróma: Csecsemőknél általános ingerlékenységgel és hányással kez­dődik az etetés után 1-3 órával. Általában tehéntej okozza, haspuffadás, (általában véres) hasmenés, vérszegénység, visszamaradott növés jellemzi. Nagyobb gyerekeknél hasonlóak a tünetek, míg a felnőtteknél igen heves hányinger,
  2. Nikkel az élelmiszerben: A nikkel és más, a táplálékban nyomokban jelen lévő fémek immunreakció­kat válthatnak ki az arra érzékenyeknél. Ezek a reakciók többnyire bőrpanaszokat okoznak, ám emésztőrendszeri tünetek is felléphetnek.
  3. Étrendi fehérje okozta bélbántalom: Fő tünete a hasmenés, rendszerint nagyon súlyos formában. A csecsemők etetés után gyakran kihányják a táplálékot. Legtöbbjüknek rossz az étvágya, s ha a problémát okozó élelmiszer nem kerül ki az étrendjükből, növekedési zavarok, vérszegénység és az alultápláltság egyéb jelei is mutatkoznak. Ennek az oka az, hogy a bélnyálkahártya károsodása miatt a tápanyagok nem tudnak rendesen felszívódni. Nagyobb gyerekeknél is hasonlóak a tünetek.
  4. Étrendi fehérje okozta végbélgyulladás: Sokkal kevésbé súlyos probléma. Az ebben a betegségben szenvedő csecsemők egészségesnek tűnnek, ám végbélgyulladásuk van, s emiatt a széklettel némi vér is ürül.

Diagnózis

Két szempontból vizsgálják a problémát: milyen fajta betegségről van szó és milyen élelmiszer okozza.

Az első kérdés megválaszolása többnyire úgy történik, hogy az orvos egy speciális eszközzel (endoszkóppal) belülről végig vizsgálja a tápcsatornát, és szövetmintát (biopsziát) vesz belőle.

Vérvizsgálatra is sor kerülhet annak megállapítására, hogy a vérben nem nőtt-e meg az immunsejtek és az ellenanyagok szintje. Bőrpróbával vagy RAST-teszttel megállapítható, hogy nem valódi IgE közvetítette ételallergiáról van-e szó – már csak azért is, mert az IgE játszhat némi szerepet az ételérzékenység egyéb formáiban is.

E vizsgálatok azonban, sajnos többnyire nem adnak egyértelmű választ, különösen csecsemőknél, s ezért pontos diagnózist sem lehet felállítani. Ám ha az első kérdés megválaszolatlan marad, a másodikról akkor sem szabad elfelejtkezni – a problematikus élelmiszert azonosítani mindennél fontosabb. Ez annál egyszerűbb, minél kisebb a gyermek, hiszen ő még sokkal kevesebb féle táplálékot fogyaszt.

Jegyezzük meg! Csecsemőknél leg­gyakrabban a tehéntej a probléma oka – különösen a tápszerrel etetett babáknál, hiszen a tápszer alapváltozatait tehéntejből készítik. Ebben az esetben orvosunk valamilyen alternatív táp­szert rendel.

Nagyobb gyerekeknél és felnőtteknél a problema­tikus élelmiszer azonosítása kizárásos diétával történik. Kisebb gyerekeknél a leggyakoribb „tettes” a szója, a tojás, a búza, a rizs, a csirkehús vagy a hal. Az egyszerű, az atópiás ekcémában is használatos kizárásos diéta többnyire megfelel, de csak szigorú orvosi felügyelet mellett szabad belefogni.

Az eozinofil sejtek felszaporodásával járó betegségekben a bőrpróbák is segíthetnek a problematikus élelmiszer azonosí­tásában, ám használhatóságuk korlátozott, ezért itt is szüksé­gessé válik a kizárásos diéta. Ilyen problémában szenvedő fel­nőtteknél gyakori, hogy a szervezet egyszerre több élelmiszerre érzékeny, ezért azonosításuk a kizárásos diéta legszigorúbb for­máját, az ún. alapdiéta alkalmazását igényli. A tünetek nagyon lassan múlnak el: akár nyolc hétbe is beletelhet, mire az adott élelmiszer(ek) elhagyását követően a beteg tápcsatorna helyrejön.

Kezelés

A kezelés egyetlen módja a problematikus élelmiszer elkerülé­se. Az eozinofil betegségeknél egyes orvosok kiegészítő keze­lésként szteroidtablettákat írnak fel a gyulladás mérséklésére.

Tisztázatlan kérdések

Néhány orvos szerint az élelmiszerek kiváltotta reakciók ritkán angiitist (érgyulladást) is okozhatnak.

Az angiitis jól definiálható betegség

A gyulladás károsítja az erek falát, amitől annak áteresztőképessége megnő, és vérsavó, esetleg vér szivárog át rajta. A kezdeti tünetek a következők: általános szövetduzzadás (angioödéma), valamint kis vörös, bevérzéses foltok a bőr mélyebb rétegeiben, különösen a lábon. Ezek a foltok, ahogy a szövetek közé került vörösvérsejtek lebomlanak, később kékes-lilásra, majd sárgásra színeződnek, s csak azután tűnnek el.

Az ilyen bőrtünet neve purpura

Olykor nagyobb mennyiségű vér jut ki az erekből spontán bevérzés formájában. Angiitist sokféle kóros állapot előidézhet, de csak nagyon kevés orvos szerint lehet ételérzékenység a kiváltó oka. Szerintük a gyulladást olyan, a vérben keringő immunkomplexek idézik elő, melyek antitestekhez kötött élelmiszer-antigéneket tartalmaznak.

Vesebetegségek előfordulása

Hasonlóan nem tisztázott az a feltevés sem, mely szerint a gyerme­keknél előforduló vesebetegségek egy részét ugyancsak ételérzékenység okozhatja. Bizonyos típusú vesebetegségekben a gyermekek állapota ún. alapdiéta hatására javul. Az érintettek mindegyikénél fennáll valamilyen klasszikus allergiás betegség is, pl. asztma vagy atópiás ekcéma, s többnyire számos különféle élelmiszerre, valamint pollenekre és a levegőben lévő egyéb allergénre érzékenyek. A keringő immunkomplexeknek itt is lehet szerepük.

Egyesek az ismételten fellépő reumás panaszok hátterében is az ételmolekulákat tartalmazó, az ízületekben lerakódó immunkomp­lexeket vélik felfedezni. Természetesen a betegek túlnyomó többségénél biztosan nem ez a reumatoid artritis oka.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.