Egyéb allergiaellenes gyógyszerek
Az allergiás reakció összetett folyamat, amelyet a különféle allergiaellenes gyógyszerek különböző pontokon gátolnak. Ezért érdemes ugyanarra az allergiás állapotra több különböző támadáspontú gyógyszert használni.
A szteroidok az allergiás reakció kapcsán fellépő gyulladást fojtják el. Használatuk olyan, mintha a tűzoltókat hívnánk ki egy már lángokban álló házhoz, míg az antihisztaminok tűzbiztos ajtókhoz hasonlók, melyek időben meggátolják a tűz tovaterjedését. A kromoglikátok még korábban lépnek közbe: a tűzvédelmi óvintézkedéseket jelenítik meg olyanok, mintha a gyerekeknek idejében megtanítanánk, hogy ne játsszanak a tűzzel, vagy füstérzékelőket szerelnénk föl.
A leukotrién-antagonista gyógyszerek nagyjából ugyanabban a fázisban hatnak, mint az antihisztaminok, de az allergiás reakciót teljesen más szempontból közelítik meg.
A kromoglikátok
Ezeket a gyógyszereket hízósejt-stabilizátoroknak vagy hízósejtgátlóknak is nevezik. Három hatóanyag tartozik ebbe a csoportba: a nátrium-kromoglikát, a nedocromil és a lodoxamin. Az allergiás reakció kialakulását a hízósejtek sejthártyájának stabilizálásával előzik meg.
A kromoglikátot tartalmazó készítmények
Magyarországon jelenleg kilencféle kromoglikát-tartalmú gyógyszer van forgalomban. Ezek a hatóanyagot Inhalátor, szemcsepp, orrspray vagy kapszula formájában juttatják a szervezetbe.
Azoknak, akik rendszeresen, naponta többször szednek kromoglikátokat, igen fontos, hogy a szedési időpontokat pontosan betartsák, mert csak így biztosítható a gyógyszer védőhatásának folyamatossága. Félórával az allergén jelentkezése előtt kell bevenni, illetve, ha testmozgás kiváltotta asztmára szedjük, ugyanennyi idővel a testmozgás előtt.
Bizonyos időnek el kell telnie, amíg a kromoglikátok kifejtik hatásukat. Ezért legalább négy héten át rendszeresen kell szedni őket, hogy kiderüljön, használnak-e.
Van előnye?
A kromoglikátok óriási előnye, hogy rendkívül biztonságosak – a legtöbb embernél gyakorlatilag semmiféle mellékhatásuk sincs. Sajnos nem mindenkinél hatékonyak. A gyerekeknek pl. elég nagy hányada jól reagál rá, míg a felnőtteknél a hatékonysági arány sokkal kedvezőtlenebb. Ettől függetlenül az allergiás felnőtteknek – különösen azoknak, akik szteroidokra szorulnak – mindig érdemes kipróbálniuk ezeket a gyógyszereket. Amennyiben beválnak, a kromoglikátok nagyon hatékonyak, és szinte mindig problémamentesen szedhetők – jó alternatívái tehát a szteroidoknak.
Mind a Na-kromoglikát, mind a nedocromil inhalátor formában is kapható. Van Na-kromoglikátos orrcsepp is szénanáthára és egyéb orrallergiákra.
Milyen változatok léteznek?
Mindhárom gyógyszernek létezik szemcsepp-változata is. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy a Na-kromoglikátos szemcsepp kevésbé hatékony, mint a másik kettő, főleg súlyos allergiás kötőhártya-gyulladás (conjunctivitis) esetén. A Na-kromoglikát egyes országokban kapszula formájában is beszerezhető, ételallergia ellen. Tudnunk kell azonban, hogy ezek a kapszulák csak korlátozottan hatékonyak, és semmiképpen sem helyettesíthetik a problematikus élelmiszer kiiktatását. Viszont az érzékenységet némileg csökkentik, s olykor segíthetnek a többszörös ételallergiában szenvedőknek.
A kromoglikátok mellékhatásai
A nedocromilnak egyáltalán nincsenek súlyos mellékhatásai. A kromoglikátok igen ritkán ízü leti fájdalmakat és duzzadást okozhatnak, olykor pedig – még sokkal ritkábban – maga a gyógyszer is kiválthat allergiás reakciót.
Csupán néhány enyhe mellékhatás van, amit a betegek több-kevesebb rendszerességgel jeleznek fejfájás, hányinger és hányás. Ezek egyike sem súlyos. A kromoglikátos szemcseppek csöppentéskor szúró, égő érzést okozhatnak, ám ez az enyhe mellékhatás hamarosan elmúlik. A lodoxaminos szemcseppeket használók olykor az arc kivörösödéséről, szédülésről adnak számot.
Az orrcseppek ugyancsak okozhatnak helyi irritációt. Ezt többnyire maga a gyógyszer idézi elő ebben az esetben enyhe mellékhatásról van szó. Az is előfordulhat, hogy a gyógyszerben nem a hatóanyag, hanem a benne lévő tartósító vagy egyéb adalékanyag irritál.
A kromoglikátos orrcseppek ritkán hörgőgörcsöt indukálnak, ám ez általában elég gyorsan elmúlik. Hörgőgörcs a kromoglikátok belégzésénél (inhalálásánál) is felléphet.
A leukotrién-antagonista gyógyszerek
Ezeknek az eredetileg asztma kezelésére kifejlesztett gyógyszereknek több jellegzetes hatása van. Csak nemrég figyeltek fel rá, hogy más allergiás betegségek ellen is hatékonyak lehetnek. E téren intenzív kutatások folynak. Számos vizsgálat mutatja, hogy a leukotrién-antagonisták nagyon kedvezőek az egész éven át tartó allergiás rhinitis ellen. Az egyik kísérletben olyan betegeket vizsgáltak, akiknek macskaallergiájuk volt, s azt találták, hogy egy adott leukotrién-antagonista szedése egy héten át jelentősen enyhítette a macskaallergén okozta tüneteket.
Különösen hatékonyak a triádos betegek esetében mind a rhinitis, mind az asztma kezelésére. A kutatások szerint az igen kis adagú aszpirin kiváltotta asztmás reakciót hatékonyan gátolják, ám nem nyújtanak védelmet a normál dózissal előidézett anafilaxiás reakció ellen.
Sikerrel alkalmazták a leukotrién-antagonistákat krónikus csalánkiütés és – egyes betegeknél – a nyomásra fellépő csalánkiütés ellen. Valószínűnek látszik, hogy aszpirinérzékenységhez társuló krónikus csalánkiütésnél is segítenek.
Az erősebb allergiaellenes : gyógyszerek
A súlyos allergiásoknál, akik folyamatosan nagy dózisú szteroidtablettás kezelésre szorulnak, vagy akik a szteroidokra nem reagálnak, erős gyulladásgátló gyógyszeres kezelés válhat szükségessé.
Ilyen készítmény pl. a methotrexat vagy a cyclosporin, melyek elnyomják az immunrendszert. Alkalmazásuk során az orvosnak nagyon kell ügyelnie az esetleges mellékhatásokra. Hamarosan több újfajta allergiaellenes gyógyszer is forgalomba kerül. Ezek egyike, az omalizumab azáltal gátolja az allergiás reakciók kialakulását, hogy az azokat kiváltó IgE-hez kötődik és semlegesíti.
Az adrenalin
Aki már kapott anafilaxiás sokkot, annak speciális, adrenalinnal töltött fecskendőt kell magánál tartania. Ezt a vészhelyzetekre tervezett injekciót egyszerű használni, az allergiások többsége könnyen be tudja adni magának, még a gyerekek is – ha mégsem, a szülő vagy egy felnőtt segíthet nekik.
Néhány asztmásnak, valamint azoknak az ételallergiásoknak, akiknek bedagad a torka, célszerű inhalációs adrenalinkészítményt is használni. Ez kiegészítő kezelésként hatásos lehet, de semmilyen körülmények között sem helyettesítheti az adrenalin-injekciót.
Bárhová megyünk, az injekciót tartsuk magunknál. Mindig legyen a kezünk ügyében, mert lehetséges, hogy az allergiás reakció beindulását követően néhány percen belül használnunk kell. Előfordulhat, hogy a roham kezdete után röviddel már beszélni sem tudunk (és így senkit sem tudunk elküldeni érte). Az injekció közvetlen napfény, ül. meleg hatására tönkremehet, ezért nyáron ne hagyjuk a napon.
Az adrenalint tartalmazó készítmények
Magyarországon jelenleg legalább hat különböző, adrenalint tartalmazó készítmény van forgalomban. A hatóanyagot ezek injekció, ill. inhalátor formájában juttatják a szervezetbe.
Amikor az adrenalin-injekció kiürül, ne dobjuk ki, mert nagyon jól lehet vele gyakorolni, illetve be lehet mutatni a használatát a gyerek tanárának vagy az új bébiszitternek egy narancs vagy grépfrút segítségével.
Az adrenalin mellékhatásai
Az adrenalinnak szív- és érrendszeri mellékhatásai vannak. A szer használatával kapcsolatosan az orvosnak speciális tanácsokkal kell ellátnia mindazokat, akiknek bármilyen keringési betegsége van. Ugyanez vonatkozik a cukorbetegségben, pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő betegekre is, valamint a triciklikus antidepresszánsok szedőire. Fontos tudni, hogy ha béta-blokkoló készítményeket szedünk, azok az adrenalin allergiaellenes hatását csökkentik. Nagyon fontos, hogy orvosunkkal előre beszéljük át a lehetséges krízishelyzeteket, és kérjünk a teendőkre vonatkozóan megfelelő tanácsokat!
Az adrenalin egyéb mellékhatásaként szorongás, remegés, hányinger, verejtékezés, szédülés, a kéz és a lábfej hidegérzése is felléphet, ezek azonban hamar elmúlnak.
A gyógyszerek, amelyek árthatnak
Az aszpirinre és a rokon gyógyszerekre a rhinitisben, ill. asztmában szenvedők egy részének a szervezete rendkívül rosszul reagál. Sajnos a paracetamol sem biztonságosabb: huzamosabb szedése asztmára hajlamosít azoknál, akiknél még nem alakult ki a betegség, akik pedig már asztmásak, azoknál súlyosbítja a tüneteket. Ráadásul mindenkinél ilyen hatású, mert csökkenti a glutation nevű antioxidáns mennyiségét, amelyet a szervezet azért termel, hogy megvédje a tüdőt a sejtkárosító hatású szabad gyököktől. A legerősebb hatás azoknál mutatható ki, akik rendszeresen szednek paracetamolt.
Az összes többi gyógyszer, amely ronthatja az asztmás panaszokat, vényköteles, s veszélyeikről orvosunknak tudnia és tájékoztatnia kell, ám nem árt, ha magunk is tisztába jövünk a kockázatokkal.
Óvatosan a blokkolókkal!
A béta-blokkolók a hörgőfalizomzat összehúzódását és így súlyos asztmás rohamot válthatnak ki. Fokozzák az anafilaxiás reakció veszélyét és növelik a súlyos reakció fellépésének veszélyét immunterápiás deszenzitizáló kezelés vagy a bőrpróbák során. A béta-blokkolókat magas vérnyomásra, angina pectorisra és más szívproblémákra, valamint migrénre és pajzsmirigybetegségekre adják. Nem pótolhatatlanok, e betegségek mindegyikében adhatók helyettük más készítmények is. Olykor asztma alakul ki azoknál, akik évek óta szednek béta-blokkolókat. Ezért nem a gyógyszer felelős, de ha egyszer az asztma elkezdődött, a tüneteket súlyosbítja. A zöldhályog kezelésére használt szemcseppek is tartalmazhatnak bétablokkolókat.
A keringési betegségekben adott ACE-gátlók köhögést okoznak, valamint a légutak beszűkülését, továbbá növelik annak a kockázatát, hogy a deszenzitizálás érdekében végzett immunterápia hatására súlyos reakció lép fel.
A tuberkulózis kezelésére használt isoniacid nevű gyógyszer a szervezetet nagyon érzékennyé teszi az élelmiszerekben lévő hisztamin iránt.
Allergiás reakciót némelyeknél egy-egy specifikus gyógyszer (pl. penicillin) is kiválthat, aminek csalánkiütés, sőt anafilaxiás sokk lehet a következménye.
Az aszpirinérzékenység
Az aszpirinérzékenység mechanizmusa és okai még messze nem tisztázottak. Úgy tűnik, szerepet játszik benne az, hogy az illető szervezetében túl kevés prosztaglandin, viszont túl sok leukotrién termelődik. Mindkét anyag gyulladáskeltő hatású. Ez a tulajdonságuk azonban részleteiben eltér egymástól. Úgy tűnik, hogy a két vegyületnek harmonikus egyensúlyi állapotban kell lennie, s probléma akkor keletkezik, amikor ez az egyensúly felborul.
A szervezet a prosztaglandinokat és a leukotriéneket egyaránt az ún. esszenciális zsírokból állítja elő, amelyekhez a táplálkozás révén jut hozzá. Az esszenciális zsírokat különböző enzimek alakítják át prosztaglandinná, ill. leukotriénné.
Ha e két enzim közül az egyik kevésbé aktív, a másiknak több esszenciális zsírsav jut, ami miatt felborul a prosztaglandinok és a leukotriének közti érzékeny egyensúly. Azoknál, akik aszpirinérzékenyek, a jelek szerint a prosztaglandinok előállításáért felelős enzimmel van probléma.
Mire kell figyelnünk?
Akinél ez a biokémiai rendellenesség fennáll, annál aszpirinszedés hatására a prosztaglandinok és leukotriének közti egyensúlyzavar még súlyosabbá válhat. Az aszpirin úgy fejti ki fájdalomcsillapító hatását, hogy gátolja a fő prosztaglandintermelő enzimet – azt, amelyik már amúgy sem látja el rendesen a feladatát.
Ha egy aszpirinérzékeny személy aszpirint vesz be, asztmája rosszabbodására, súlyos asztmás rohamra vagy – legrosszabb esetben – kollapszusra számíthat. Ez halálos is lehet, az anafilaxiás sokkhoz hasonlóan, ezért azonnali orvosi beavatkozást igényel.
Az aszpirinérzékenységgel kapcsolatban a kutatóknak a legtöbb fejtörést az okozza, hogy vajon ez az állapot miért alakul ki olyan lassan a triád-tüneteket mutató betegek nagy részénél – akár 20 év is eltelhet az első triád-tünetek jelentkezése és aközött, hogy a szervezet kórosan kezd reagálni az aszpirinre.
Mi a teendő, ha már fennállnak triád-tüneteink, de aszpirinérzékenység még nem alakult ki?
Sajnos, egyelőre még nincs biztos módszer az aszpirinérzékenység kimutatására – az pedig, hogy próbaképp bevegyük a gyógyszer kis adagját, nagyon kockázatos. Alighanem az a legjobb, ha feltételezzük, hogy később valamikor ki fog alakulni nálunk ilyen érzékenység, és kerüljük az aszpirint, valamint a vele rokon szerkezetű hatóanyagú gyógyszereket. Mindenképpen szükséges az elővigyázatosság, mert az aszpirinérzékenység pillanatok alatt kifejlődhet, s már a legelső alkalommal életveszélyes lehet. A triád-tüneteket mutató betegek egy részének orrpolipja és rhinitise van, viszont nincs asztmája, amíg az aszpirinérzékenység ki nem alakul – első asztmarohamukat az aszpirinérzékenység egyéb tüneteivel együtt egy adag aszpirin fogja hirtelen kiváltani.
Magának az aszpirinnek az elkerülése nem nehéz, ám az aszpirinszerű hatóanyagú gyógyszereké már problematikusabb. Ezek az ún. nem szteroid gyulladásgátló készítmények számos halálesetért felelősek.
Több tucatnyi különböző nem szteroid gyulladásgátló gyógyszer kapható, ráadásul a különböző márkanevek gyakran ugyanazokat a hatóanyagokat rejtik. Az új gyógyszerek vagy márkák kibocsátásával a lista évről évre nő. E készítmények elkerülésének egyetlen járható útja az, ha nagyon körültekintőek vagyunk.
Megfázás, influenza, rándulások, sportsérülések, fejfájás (pl. migrén) elleni gyógyszerek (beleértve azokat is, amelyeket közvetlenül az érintett testfelületre kell kenni), valamint fájdalomcsillapítók vásárlásakor kérdezzük meg a gyógyszerésztől, nem tartalmaznak-e aszpirint vagy vele rokon hatóanyagú vegyületet.
Óvatosan más gyógyszerekkel is!
Legyünk nagyon óvatosak az emésztési panaszok elleni szerekkel, mert némelyik aszpirint tartalmaz.
Addig ne vegyünk be semmilyen gyógyszert, amíg teljesen biztosak nem vagyunk abban, hogy mit tartalmaz. Ne feledjük, hogy egy ismerős márkanevű készítmény összetevői időnként változhatnak- a dobozon lévő tájékoztatót minden esetben olvassuk el.
Valahányszor az orvos új gyógyszert ír fel, mindig emlékeztessük, hogy aszpirinre érzékenyek vagyunk vagy, hogy triád-tüneteink vannak. A gyógyszerésszel is egyeztethetünk, amikor odaadjuk neki a receptet.
Az aszpirint nem tartalmazó fájdalomcsillapítók jelentős hányadában paracetamol lehet, ami az aszpirinérzékenyek mintegy 5 százalékánál súlyos reakciót okozhat (hasonlót magához az aszpirin kiváltotta ájuláshoz!). Amikor először szedünk paracetamolt, egy fél tablettával kezdjük, majd gondoskodjunk róla, hogy a következő 2-3 órában gyorsan kórházba juthassunk, ha esetleg rosszul lennénk! (Tudni kell, hogy a paracetamolnak van egy ettől teljesen független, másik hatása is: súlyosbítja az asztmás tüneteket. Jobb tehát, ha nem szedjük túl gyakran)
Mit tehetünk?
Nagyon ajánlatos kipróbálni az új leukotrién-antagonista gyógyszereket, különösen akkor, ha aszpirin kiváltotta asztmánk van. A jelek szerint hatékonyak a triád-tünetek ellen, mivel gátolják a leukotriének hatását, és így helyreállítják az ezen vegyületek és a prosztaglandinok közötti egyensúlyt.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.