Az ételallergiák diagnosztizálása és kezelése
Az ételallergiákat egyes esetekben igen könnyű diagnosztizálni. Ha egyértelműen allergiás tünetek, például csalánkiütés vagy anafilaxiás sokk jelentkezik közvetlenül egyetlen gyanús étel, mondjuk földimogyoró vagy garnéla fogyasztása után, akkor az orvos néhány kérdés feltétele után egyből továbbléphet a bőr- vagy vérvizsgálatra, hogy igazolja a diagnózist.
Máskor azonban nem ennyire nyilvánvaló az étel és a reakció közötti kapcsolat
Fejfájást, hasmenést például sok minden okozhat, illetve ha az étel elfogyasztása és a reakció között eltelik némi idő, vagy ha a reakciót sokféle összetevőt tartalmazó, rakott étel vagy egy pite váltja ki.
Az azonosítást nagyon megnehezítheti az étel-túlérzékenység is, amely nem tévesztendő össze a valódi allergiával.
Ezekben az esetekben orvosa valószínűleg alaposan kifaggatja a tünetekről: arról, hogy pontosan mikor jelentkeznek, mennyi ideig tartanak, milyen kezelések voltak hatásosak ellenük, mennyit evett a reakció jelentkezése előtt, hogyan készítették el az adott ételt, és mi mást fogyasztott az ön szerint gyanús fogással egy időben. Valószínűleg arra is megkéri majd, hogy vezessen az alább bemutatotthoz hasonló ételnaplót, amelybe mindent fel kell jegyeznie, amit csak megeszik.
Az ilyen módszerek segítségével orvosa további vizsgálatok nélkül is képes lehet a diagnózis felállítására; s olyan diétát ír elő, amelyből egy-két hétig teljesen ld kell küszöbölni a gyanús ételt, hogy lássák, megszűnnek-e a tünetek. Az ételnapló segítségével ellenőrizheti, hogy a diéta használ-e. Ha tünetei a szóban forgó étel elhagyására megszűnnek, újbóli fogyasztásakor pedig előjönnek, akkor szinte biztos lehet benne, hogy az a bűnös.
Az ételallergia igazolása céljából orvosa az allergiás reakciót mérő vizsgálatokat is kérhet
Ezek a következők lehetnek:
- Prick-teszt: A vizsgálathoz használt tűt szabványos, gyárilag előállított allergén-készítménybe, ennek hiányában a gyanús friss ételbe mártják, majd megszúrják vagy megkarcolják vele az alkar bőrét. Az esetleges duzzanat vagy kivörösödés allergiás reakciót jelez, s azt jelenti, hogy a bőr hízósejtjei hordoznak olyan IgE-molekulákat, amelyek reakcióba lépnek a vizsgált étellel.
- RAST-vérvizsgálat: Ha a gyanús ételre adott reakció anafilaxiás sokkot okoz, vagy súlyos csalán-, illetve egyéb ldütés alakul ki, orvosa RAST- vérvizsgálatot javasol majd, amivel az adott ételre specifikus IgE jelenléte mutadiató ki a véréből.
Noha az IgE közvetítette ételallergia diagnózisának felállításához általában elegendő az ételre adott allergiás reakció és a pozitív eredményű Prick-teszt vagy RAST-vérvizsgálat, sem a bőrpróba, sem a vérvizsgálat nem alkalmas az ételekre adott allergiás reakciók biztos előrejelzésére – sok páciens, akinél a tesztek pozitívnak bizonyultak, semmiféle tünetet nem tapasztal az adott étel elfogyasztása után. A tesztek eredménye olykor megtévesztő is lehet, ha nem a megfelelő ételt vizsgálják. - Kettős vak ételpróba: A próba során többféle gyanús és nem gyanús ételt tesznek külön-külön, nem átlátszó kapszulákba. A vizsgálati alany először lenyel egy kapszulát, s az orvossal együtt várják, hogy jelentkezik-e valamilyen jellegzetes reakció. Ezt addig folytatják, amíg az összes kapszula el nem fogy. A módszert azért nevezik „kettős vaknak”, mert a vizsgálat befejeztéig sem az alany, sem az orvos nem tudhatja, hogy mi van az egyes kapszulákban. (Egy hasonló módszer során a gyanús ételeket más ételeknek álcázzák.)
Az eredmények alapján a magukat ételallergiásnak tartó személyeknek csak kevesebb mint a felénél kaptak pozitív eredményt ezzel a módszerrel. Aki korábban súlyos tüneteket tapasztalt, annál persze nem alkalmazható ez a vizsgálati módszer, ráadásul mivel meglehetősen sokáig tart, rendkívül költséges is.
Az ételallergiák kezelése
Az ételallergiák ellen a tudomány jelenlegi állása szerint nincs gyógyszer. Pillanatnyilag a legmegfelelőbb kezelés az azonosított, allergénként viselkedő élelmiszer teljes kiiktatása az étrendből. Remény azonban van, mivel már folynak vizsgálatok egy olyan szerrel, amely hozzákapcsolódik a vérben keringő IgE-hez, és gátolja annak kötődését a hízósejtek felszínéhez. Az IgE tehát már azelőtt ártalmatlanná válik, hogy munkához láthatna.
Kínai orvosságok eredményesek lehetnek a mogyoróallergia esetén!
Vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy egyes hagyományos kínai orvosságoknak is lehetnek antiallergén tulajdonságai, és hasznosak lehetnek a mogyoróallergia kezelésében. Az egyik kínai gyógynövénykészítmény hatását egy súlyosan mogyoróallergiás egértörzsnél vizsgálták. A Mount Sinai Orvosi Egyetem és a Johns Hopkins Egyetem kutatói azt találták, hogy a szer teljes mértékben gátolta az anaíilaxiás tüneteket, és még a kezelés után két héttel is jelentősen csökkentette a vér mogyoróspecifikus IgE-szintjét.
A tradicionális kínai medicina szereivel azonban allergiás hajlam esetén jobb vigyázni, növényi összetevőik ugyanis előre megjósolhatatlan tüneteket, keresztreakciókat válthatnak ki élelmiszer- vagy pollenérzékenyeknél.
Biztatóak a mogyoró elleni specifikus immunterápiát célzó kutatások utóbbi években közreadott eredményei is.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.