Allergia és asztma

Gombafertőzés és allergia – új felfedezések!

Az allergiával és érzékenységgel kapcsolatos újabb felfedezések

Amikor 1982-ben Charlottesville-be érkeztem, a vezető allergológus azt mondta: “Fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy itt, Virginiában, sok olyan betegünk van, akinek nagyon súlyos gombás fertőzés van a lábán, s emellett csalánkiütéssel is küszködik. Ha kezeljük a lábgombájukat, javul a csalánkiütésük is.”

Így emlékezik vissza Tom Platts-Mills, a Virginiai Egyetem professzora a gombás fertőzésekkel és allergiával kapcsolatos innovatív kutatásainak kezdetére. A lábgomba és a csalánkiütés közti furcsa összefüggést elődje, John Guerrant professzor figyelte meg.

Platts-Mills így folytatta: „Megjegyeztem, amit mondott, s kiderült, hogy igaza van. Aztán felfigyeltem rá, hogy allergológiai klinikánkon sok asztmásnak is van lábgombája. Ezek többnyi­re férfiak voltak, súlyos, felnőttkorban kialakult asztmával. A Trichophyton-gombára végzett bőr­próbák pozitív eredményt adtak, ami azt mutatta, hogy ez a gomba allergizálta őket. Amikor azután gombaellenes gyógyszerekkel kezeltük a betege­ket, asztmájuk is sokat javult.”

Kutatási eredmények! Ez a felfedezés nem elszigetelt eset. Az elmúlt évtized kutatásai kimutatták, hogy a hosszú ideje fennálló idült fertőzésekre adott allergiás reak­ciók sokkal gyakoribbak, mint azt korábban bárki gondolta volna. Főleg a gombás fertőzések prob­lematikusak ilyen szempontból.

Egy-egy fertőzés akkor válik idültté, amikor az immunrendszer megpróbálja legyőzni a kóroko­zót, és ez nem sikerül neki. Az IgE-termelés része lehet ennek a hiábavaló erőfeszítésnek. Amint az immunrendszer megkezdi az IgE előállítását a fertőző mikroba ellen, új tünetek jelentkezhet­nek, vagy a meglévő allergiás tünetek tovább sú­lyosbodhatnak. A fertőzés és az allergia közötti összefüggés azonban ma sem tisztázott. Az allergének és az IgE egyaránt a vérárammal tovasodródhatnak, így a tünetek a fertőzési góctól messze, a test más részein léphet­nek fel.

Gombás fertőzések

A „gombák” heterogén csoportjába az ehető kalaposgombáktól az állott kenyéren, vizes falakon kiütköző penészfoltokig rengeteg forma tartozik. A gombás fertőzéseket természetesen nem a kalaposgombák, hanem a penészgombák vagy az egysejtű élesztőgombák okozzák.A bőrgomba fehéres vagy sárgás foltokként tűnik elő az érintett testfelületen.

Ezt megelőzően azonban a gombák olyan kicsik, hogy csak mikroszkóppal lehet kimutatni őket. Az emberi szem számára éppen annyira láthatatlanul terjednek, mint a baktériumok vagy a vírusok. Néhány fertőző gomba kétféle változatát ismerjük: az egyik a mycelium (hosszú, vékony fonalak, mint a penészgombánál), a másik az élesztőgomba (külön sejtek).

Lappangó tünetek?

Gyakran előfordul, hogy ha a gyulladás tünetei nem súlyo­sak, az orvos nem is figyel fel rájuk. A fertőzéssel együtt járó allergia magyarázatot adhat az olyan, hosszú ideje fennálló, sú­lyos allergiás problémákra, amelyeknek előzőleg hiába próbál­ták megtalálni az okát. Az ilyen eseteket szokták endogénnek, belső eredetűnek mondani, mivel az összes allergiateszt ered­ménye negatív. Az ebbe a kategóriába tartozó betegek többsé­gét éveken át (gyakran nagy dózisú) szteroidokkal kezelik, hogy a tüneteket enyhítsék.

Olykor a fertőzéssel együtt járó allergia egy bonyolultabb ál­lapot része, amelyben más allergének és irritáló hatású anya­gok is kiválthatják a tüneteket, ám látványos javulás akkor sem tapasztalható, ha ezeket kiküszöbölik, ugyanis a fertőzés, mint allergizáló tényező továbbra is megmarad.

Az allergia és a gombás fertőzés közötti kapcsolatot – mind­azt, amit eddig tudni lehet róla – az alábbiakban ismertetjük. Ilyen esetekben segíthetnek a szájon át bevehető, többnyire kapszulás kiszerelésű gombaellenes gyógyszerek. Ezeket azon­ban hosszú ideig, rendszerint több hónapon át kell szedni.

Ne feledjük, hogy – talán az idült orrmelléküreg-gyulladás kivételével – a gombás fertőzés hatására fellépő allergiás reak­ció aránylag ritkán okoz súlyosabb tüneteket. Fontos, hogy or­vosunk segítségével először a valószínűbb „bűnösöket”, a leve­gőben lévő vagy kontakt allergéneket vegyük számba. Ezeket a második fejezetben részletesen tárgyaljuk az egyes allergiás betegségekkel összefüggésben.

Asztma

A Trichophyton a lábujj közi gombafertőzés okozója – az asztmát súlyosbító allergiás reakciókat idézhet elő, mint már fentebb leírtuk. Ez a gomba a test más részeit is megfertőzheti. A Trichophyton okozta betegségek neve tineával kezdődik (pl. a lábgomba orvosi neve tinea pedis); találkozhatunk még az intertrigo (a hajlatokban kialakuló, viszkető kiütés), valamint az onychomycosis (körömgomba, tinea unguinum) névvel is. Az asztmával való összefüggésre irányuló kutatásokról beszá­molt a rangos angol orvosi szaklap, a The Lancet, ám a cikk nagyjából visszhang nélkül maradt.

Ha tehát arra gyanakszunk, hogy ez a problémánk, kitartó­an győzködjük erről orvosunkat. Ha valóban ez a helyzet, kap­szula formában kiszerelt gombaellenes gyógyszerekkel történő tartós kezelésre van szükség.

Idült csalánkiütés

A Trichophyton-fertőzések a test bármely részén kiválthatnak allergiás reakciót, így idült csalánkiütést is.

Az idült csalánkiütésnek számos más – gomba-, vírus- vagy idült bakteriális – fertőzés is rejtett oka lehet. Az idült csalánkiütés még nem jelenti azt, hogy az illető feltétlenül al­lergiás is lenne. Lehet, hogy a fertőzés közvetlen hatása provo­kálja az immunrendszert, és ez a hízósejteket ingerületbe hoz­za, de fokozott IgE-termelés nem következik be.

Idült orrmelléküreg-gyulladás

Az idült, tehát hosszú ideje fennálló orrmelléküreg-gyulladást gombás fertőzés és az azt követő allergia egyaránt ki­válthatja. Ezt hívják újabban gomba kiváltotta allergiás orrmelléküreg-gyulladásnak.

Egyesek szerint a gombás fertőzésekre adott túlérzékenységi (de nem feltétlenül allergiás) reakció felelős az idült orrmelléküreg-gyulladás eseteinek 96 százalékáért, ám ezt sokan vitatják. Atópiás ekcéma (atópiás dermatitis)

A Trichophyton gomba is megfertőzheti az ekcémás bőrt, bár ez sokkal ritkább, mint a Staphylococcus aureus okozta fertőzés.  Akiknél ez a helyzet, a Trichophyton allergiát válthat ki, ami azután az ekcémát súlyosbítja.

Atópiás ekcéma esetén IgE közvetítette reakció is felléphet a Pityrosporum ovale nevű élesztőgombával szemben, ami egyébként az egészséges bőrön normál körülmények között is jelen van, és semmilyen problémát nem okoz. Az ekcémás gyulladás miatt azonban a bőrön keresztül az élesztőgomba alkotóelemei bejutnak a szervezetbe, így az immunrendszer ez ellen az egyébként ártalmatlan élesztőgomba ellen is védekezni kezd.

Mindent a Candida-ról

A Candida ugyancsak allergiás reakciót idézhet elő az ekcémás bőrön. Ez bonyolult folyamat, mert míg a Candida a bélflóra természetes része, a bőrön normális körülmények között nem fordul elő. Ezzel szemben viszont az ekcémás testfelületen megtelepedhet. Az atópiás ekcémában szenvedők allergiások lehetnek a Staphylococcus aureusból származó méreganyagokra is. Ez a baktérium gyakran fertőzi meg az ekcéma miatt már gyulladásban lévő és a vakaródzástól kisebesedett bőrt. A fertőzést antibiotikumokkal kezelik.

Gomba a tüdőben

A fertőzéssel együtt járó allergia egyik formáját már jó ideje biztonsággal felismerik – ez az allergiás bronchopulmonalis aspergillosis.

A betegség az Aspergillus fumigatus nevű penészgombával kezdődik, amely a természetben úgyszólván mindenütt megtalálható, különösen a rothadt szalmában, a komposztban, a madárürülékben és egyéb, rothadó anyagokban. Spórái is mindenhol jelen vannak, s bár az egészséges immunrendszer könnyűszerrel hatástalanítja őket, legyengült védekezőképességű, különösen asztmás betegeknél a spórák megtelepedhetnek, és a gomba elszaporodhat. A gomba a tüdőnyálkában található, s bár a tüdőszövetet nem pusztítja, erősen allergizál.

A betegség gyakran okoz asztmás tüneteket, ezért össze is téveszthető az asztmával.

Felismerését jellegzetes tünetei segíthetik:

  • gumiszerű, összetömörödött, aranybarna vagy zöldes színű köpet,
  • súlyos esetben láz,
  • a hagyományos asztmaellenes kezelés ellenére súlyosbodó tünetek.
Az allergiás tüdő aspergillosist szteroidokkal és gyógytornával kezelik – az előbbi az allergiás reakciót csillapítja, az utóbbi célja a fertőzött nyák kiköhögésének elősegítése a légutakból.

Az eddigi gombaellenes gyógyszerek nem bizonyultak elég hatékonynak. Ma már vannak korszerűbb készítmények, pl. a itrakonazol és a terbinafin, melyekhez nagyobb reményeket fűznek. Mivel széles körű klinikai kipróbálásukra aspergillosisban még nem került sor, egyelőre csak azoknak adják, akik mucoviscidosisban szenvednek, vagy akiknek csökkent a védekezőképessége. Azoknak is felírják, akiknél a szteroidok nem hatnak vagy szedésük ellenjavallt. Mivel a gombaellenes gyógyszerek a következő években valószínűleg jobban elterjednek, érdemes orvosával az ilyen kezelés lehetőségeit megvitatni.

Mi az atópiás ekcéma?

Az atópiás ekcéma jellege még ma sem teljesen tisztázott. Bár ugyanazokban az atópiás családokban bukkan fel, amely­nek tagjait szénanátha és asztma is kínozza, és jellemző rá a vér magas IgE-szintje, az allergia tényleges szerepe a tünetek elő­idézésében még nem tisztázott.

Az IgE közvetítette túlérzékenységi reakciók kimutatására használt bőrpróba alapján nem mindig lehet eldönteni, való­ban allergiás-e az illető az adott anyagra. Előfordul ugyanis, hogy a bőrpróba gyakran nem jelez olyan anyagoknál, ame­lyek a terheléses próbáknál egyértelműen tüneteket okoznak. Sok gyermeknél például, akinél a tehéntej fogyasztása ismétel­ten ekcémát okoz, a bőrpróba a tejre negatív eredményt ad. Az ekcémával kapcsolatos új vizsgálatok sem adtak választ erre a kérdésre.

Antigének?

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy még amikor a bőrpróba eredménye pozitív, akkor sem szükségképpen IgE közvetítette allergiáról van elsősorban szó.

Ilyen esetben, bár IgE antitestek részt vehetnek a folyamat­ban, nem következik be a hízósejtek aktiválódása. Ehelyett az IgE-molekulák speciális bőrsejtekhez – Langerhans- és dendritsejtekhez – kapcsolódnak. Ezeknek az a funkciója, hogy felvegyék az antigént és „bemutassák” a bőr­ben lévő immunsejteknek (ezt a folyamatot hívják antigén­prezentációnak, amely startjel az általános immunreakció megindítására).

Nagy meglepetést okozott, amikor felfedezték ezeknek a csak egy bizonyos antigénre specifikus támadósejteknek a szerepét, ami miatt ez inkább a IV. típusú túlérzékenységi reak­cióhoz hasonlít, semmint az I. típusúhoz.

Az IgE-nek itt, úgy tűnik, nincs alapvető szerepe – egyes be­tegek szervezetében nem mutatható ki IgE az atópiás ekcémát kiváltó anyaggal szemben -, ám amikor a bőrükben lévő Langerhans- és dendritsejtek kapcsolatba kerülnek az IgE-molekulákkal, azok aktiválódnak. Ezek a sejtek aztán „izgalmi állapotukat” továbbítják az immunsejteknek is, melyekben en­nek hatására fokozódik az immunválasz intenzitása.

Hogyan van jelen szervezetünkben?

Úgy tűnik, az atópiás ekcémánál valójában csak a bőrben lévő antigénspecifikus támadósejtek jelenléte, valamint a Langerhans- és dendritsejtek aktiválódása számít. Az egyén szervezetében esetleg jelenlévő IgE szerepe csak másodlagos.

Más szóval, az ilyen fajtájú túlérzékenységi reakcióban az I. és a IV típusú túlérzékenységi reakció elemei egyaránt jelen vannak. (Azonban a reakciót kiváltó antigének nem a kontakt dermatitisre, hanem az IgE-allergiára jellemzők.) Ezt használ­ják ki az élelmiszerek előidézte atópiás ekcéma vizs­gálatára kifejlesztett új, a korábbiaknál érzékenyebb diagnosz­tikai módszereknél.

Ám a fő kérdés, hogy vajon az atópiás ekcéma miért az atópiás családokra jellemző, továbbra is megválaszolatlan. Az egyik tényező talán az lehet, hogy a vér magas IgE-szintje (nem egy bizonyos allergénspecifikus IgE, hanem az össz-IgE szintje) az egész immunrendszert fokozott izgalmi állapotba hozza, s ezáltal hajlamossá válik a túlreagálásra. A következő évek kutatásai alighanem a rejtélynek erre a részére is választ találnak majd.

Békefenntartók vagy támadók?

„Elég baj az, ha az embernek a gyermekét szigorú diétára kell fogni, de Timnek ráadásul egy csepp tehéntej sem kerülhet a szervezetébe, különben heves rosszullét tör rá. Ennél már csak az rosszabb, amikor az emberek – például a tanárok – rá­kérdeznek, hogy mi a baj. Ilyenkor nagy levegőt veszek, és azt mondom:»eozinofil oesophagitis«, és figyelem, ahogy elkere­kedik a szemük.”

Tim betegségét egy bizonyos immunsejt, az eozinofil granulocita okozza. Normál körülmények között az eozinofil sej­tek hasznosak – az IgE-vei és a hízósejtekkel együtt részt vesz­nek a szervezetben élősködő férgek elpusztításában. Igen mérgező anyagokat termelnek, amelyek megölik ezeket a betolakodókat – ám ugyanezek a mérgek okozzák Tim és társai súlyos tüneteit.

Minden ilyen, eozinofil sejt felszaporodásával járó betegség­ben hatalmas mennyiségű eozinofil granulocita gyűlik össze a test érintett részében. Hogy mi vonzza oda őket, a mai napig rejtély, de ha egyszer ott vannak, az általuk termelt anyagok rendkívül heves gyulladást idéznek elő.

Az orvosok csak az utóbbi években kezdenek különbséget tenni a Timhez hasonló betegek és a klasszikus ételallergiás gyerekek között, s kezdik megérteni Tim tüneteinek okát. Ma már az eozinofil sejtek felszaporodásával járó ételérzékenység­nek számos formája ismert. Kapcsolata az IgE közvetítette allergiával nem világos, némely beteg szervezete ugyanis termel IgE-t a tüneteket okozó élelmiszer ellen, míg másoké nem.

Kutatási eredmények! A kutatók figyelmét eddig nagyrészt elkerülő eozinofíliáról egyre több minden derül ki. Ismertté vált például, hogy fontos tényező a klasszikus allergiás betegségek kialakulásában is.

Mi köze van az eozinofil sejteknek az allergiához?

Az, hogy az eozinofil sejtek megjelennek az allergiás reakci­ók során, régóta ismert, ám szerepüket sokáig félreértelmezték. A kutatókat az zavarta meg, hogy az eozinofil granulociták ké­pesek lebontani a hisztamint, azt az anyagot, amely az allergiás tünetek hirtelen és heves fellépéséért felelős. E képességük miatt az eozinofil granulociták úgy tűn­tek, mintha a „békefenntartók” csapatába tartoznának, ame­lyek a csata végén lépnek akcióba, hogy helyreállítsák a ren­det. Kiderült azonban, hogy az eozinofil granulociták épp ellenkezőleg: agresszorok, és nem is akármilyenek.

Bár a hisz­tamint valóban lebontják, mégis számos, nagyrészt erősen gyulladáskeltő vegyületet termelnek. Mérgező anyagokat sza­badítanak fel, és ezek más immunsejteket is a test érintett ré­szébe vonzanak. Az eozinofil sejteknek tehát nagyon nagy sze­repe van az túlérzékenység fenntartásában a kezdeti reakciók lezajlása után. Ez a IV. típusú túlérzékenység kialakulásában, mint kiderült, rendkívül fontos.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.