Mik az allergiás keresztreakciók okai?
Az allergia nem velünk született, hanem szerzett reakció – az immunrendszer válasza olyan anyagra, amely legalább egyszer már bekerült a szervezetbe, így elméletben senki sem lehet allergiás olyan élelmiszerre, amit még soha nem evett.
Az antitestek hatásmechanizmusának lényege az, hogy specifikusak az antigénre
Ha viszont több antigén nagymértékben hasonlít egymáshoz, az antitest nem mindig tud különbséget tenni közöttük – ezért többféle antigénhez is képes kötődni ugyanaz az antitest. Ezt keresztreakciónak nevezik. Az allergiák esetén ez tovább bonyolíthatja a problémát, ám életveszélyt ritkán okoz. Nagyobb baj, hogy bizonyos betegségeknél, mint pl. a coeliakia, a keresztreakció miatt az antitestek nemcsak a kívülről bekerült fehérjék, hanem a szervezet saját alkotórészei ellen is hatnak, ami súlyos tüneteket okoz.
Az antitestek azért tévednek, mert az antigéneket nem egységes egészként kezelik, hanem kicsiny részeik – ún. epitópjaik – alapján azonosítják őket. Ez baj az allergiában szenvedők számára, viszont előny a fertőzések elleni védekezésben. Például, amikor a vírusok annak érdekében, hogy az immunrendszert kijátsszák, fehérjeburkukat részben átalakítják, az át nem alakított fehérjék alapján az ellenanyagok egy része mégis felismerheti őket.
A keresztreakciók oka
Sok keresztreakciót rokon fajok antigénjei váltanak ki, ami biológiai értelemben logikus is. A tropomiozin, a poratka egyik fehérjéje, például nemcsak a poratkában és ugyanakkor a rákok különböző csoportjaiban található, így a garnéla- és tarisznyarákokban, homárban, langusztában, lehetővé téve keresztreakció fellépését, hanem a kagylókban (pl. vénuszkagyló, osztriga), sőt a rovarokban is. 300 millió éve ezeknek az állatoknak még csak valamely közös gerinctelen őse élt a Földön.
Antigének és allergének
Azokat az anyagokat, amelyek IgE-típusú antitest-termelést váltanak ki és allergiát okoznak, allergéneknek nevezzük. Minden allergén ezért egyben antigén is. A fűpollen például egyszerre antigén (mert antitest-reakciót idéz elő) és allergén (mert allergiára érzékenyeknél gyakran vált ki IgE antitest termelést).
Mi a tropomiozin?
A tropomiozin az evolúciós folyamat egyik „sikerterméke” – olyan fehérje, amely már több száz millió évvel ezelőtt gyakorlatilag tökéletessé vált a rég eltűnt ősi állatfajokban, s azóta is olyan jól végzi a munkáját, hogy szerkezetébe csak a természetes szelekció kontárkodik bele időnként, de alapvetően soha nem módosul. Más szóval: mivel ennyire hatékony, a közös őstől származó különböző állatcsoportok szervezete mintegy „konzerválta”. Jóllehet bizonyos eltérések vannak a különböző leszármazottak tropomiozinjaiban, a hasonlóságok sokkal meghatározóbbak.
A különféle garnélarákok közeli rokonok, elég csak rájuk nézni. Tropomiozinjuk is rendkívül hasonló, csakúgy, mint sok más allergénjük. Az teljesen valószínűtlen, hogy valaki, mondjuk, allergiás a homoki garnélarákokra, de nem allergiás az ostoros garnélákra. Minél távolabbi két faj között a rokonság, annál inkább különböznek antigénjeik, így a keresztreakció a poratka és a garnélarák között már alig-alig valószínű.
Halallergia
Egy másik ilyen ősi, konzervált fehérje a parvalbumin, mely magyarázatot ad arra a jelenségre, hogy aki egy halfajtára allergiás, az többnyire minden halra az (annak ellenére, hogy a szóban forgó halak különböző családokba tartoznak, és csupán távoli rokonságban állnak egymással). Aki allergiás a tyúktojásra, valószínűleg minden madár tojására is allergiás, az elsődleges allergén (pl. az ovalbumin) ugyanis nagyon hasonló.
Ezen ősi fehérjék közt létrejövő keresztreakciók hatalmas szakadékokat hidalnak át, már ami a zoológiai és botanikai rokonsági fokot illeti. Sokkal könnyebben érthetők azok a keresztreakciók, amelyek közeli rokonok között észlelhetők, pl. a poratkák és lisztatkák, a búza és a rozs, a fenyőpollen és a fenyőmandula, a parlagfű és a napraforgó (mindkettő a fészkes virágzatúak családjának tagja) között.
A rokonság hasznos lehet a keresztreakciók megértéséhez, ám gyakran semmire se megyünk vele, ha ezek megjósolása a cél. Némely rokon faj nem mutat annyi keresztreakciót, mint amennyire számítani lehetne. A földimogyoró a hüvelyesek családjába tartozik, s erősen allergizál. Azt várhatnánk, hogy aki allergiás a földimogyoróra, a hüvelyesek más fajaira is az lesz, pl. borsóra, babra, szentjánoskenyérre, szójára. Ezeknél az egyéneknél a bőrpróba valóban pozitív eredményt ad, ám az adott élelmiszerek elfogyasztása csak nagyon keveseknél vált ki tényleges tüneteket, s azok is legfeljebb enyhéknek mondhatók.
Allergia diófélékre
Paradox módon viszont az, aki allergiás a földimogyoróra, nagyon gyakran az lesz a diófélékre is – pedig botanikai értelemben ezek igencsak távoli rokonok. A diófélék közt nincsenek hüvelyesek, ráadásul maguk a „diófélék” sem egy társaság – más családba tartozik a közönséges dió a hikoridióval, másba a mandula, másba a mogyoró, másba a kesudió, és megint másba a paradió. Itt tehát a rokonsági viszony irrelevánsnak tűnik, viszont igen lényeges a hasonló életmód (vagyis az, hogy mindegyik csonthéjas termés).
A dió voltaképpen nagyméretű mag, mely éréskor a fáról leesve a talajba ágyazódik. Minden diófélének ellenállónak kell lennie a rothadással szemben, mert csak így bírhatja ki következő tavaszig a talajban. Ezt a bennük lévő hatékony baktérium- és gombaellenes vegyületek biztosítják. Ezek kémiai szerkezete nagymértékben hasonló – emiatt pedig keresztreakciók léphetnek fel közöttük.
A dióféléknek ezek a funkcionális „életmód”- allergénjei talán még szélesebb körben elterjedtek, vagyis sok magnak lehetnek közös tulajdonságai – az újabb kutatások keresztreakcióra hajlamos allergéneket mutattak ki a búzában, rozsban, mogyoróban, szezámmagban és a mákban. Érdekes, hogy akiknél szezámmag vagy mák elleni allergiás reakció alakul ki, azok közül sokan már előzőleg is túlérzékenyek voltak a búzára és a diófélékre.
Milyen keresztreakciók?
A keresztreakciók némelyike szinte megmagyarázhatatlan. Ilyen például a házipor-atka és a kivi között fennálló keresztreakció, amely teljesen véletlen kémiai egybeesésnek tűnik. Más keresztreakciók is elég furcsák, noha van biológiai alapjuk. Ilyen a latex (a gumikesztyűk alapanyagául szolgáló kaucsuktej) és a különféle gyümölcsök, főleg a gesztenye, a banán, az avokádó és a kivi közti kölcsönhatás, melyet a bennük egyaránt előforduló, a növényeket a kártevő rovaroktól védő kitináz nevű enzim okoz. A latex esetében annak alapanyaga, a gumifa nedve tartalmazza a kitinázt, e fának is szüksége van ugyanis a rovarok elleni védelemre.
Hogyan hatnak az antitestek, és miért tévednek?
Amikor egy antitest a neki megfelelő antigénhez kapcsolódik, „kémiai kézfogás” következik be. Ez egy erősen specifikus felismerési folyamat, mely az antitest antigénkötő helye és az antigénmolekula egy meghatározott területe, az ún. epitóp között megy végbe. Az ellenanyag az epitóphoz kapcsolódik. A különböző antitestek más-más epitópokat ismernek fel.
Az antitest felismeri az antigént, de úgy, mintha az egyik ember a másik embert csupán egy kis részlete alapján ismerné fel – mindenkit más részlet alapján, aszerint, hogy mit talál benne a legjellegzetesebbnek: a bozontos szemöldökét, az orrformáját vagy az anyajegyet az arcán. Az antitest az antigénmolekulára mint egységes egészre nem „kíváncsi”, csak az epitóp jellegzetes szerkezetére.
A keresztreakciók hátterében az áll, hogy egy-egy antigénmolekula néhány apró, meghatározott részletében (epitópjában) hasonlít egy másikra, és máris létrejön a „téves kapcsolás”.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.