• alvás
• narkolepszia

Narkolepszia okai és tünetei

A „narkolepszia” szó a görög narkosis, azaz érzéketlenség vagy alvás, va­lamint a lepsis, azaz hirtelen jelenség, roham szavakból ered. Az orvosi terminológiát, a „narkolepsziát” egy Gélineau nevű francia orvos alkotta, aki 1880-ban elsőként írta le a kivédhetetlen, ismétlődő alvásrohamokat – a szó szoros értelmében megrohanja az embert az álom.

Váratlanul jelentkeznek

Ezek az epizó­dok éppoly kiszámíthatatlan váratlansággal jelentkeznek, mint az epilep­sziás roham vagy görcs. A beteg minden előzetes jel nélkül hirtelen a földre zuhan, pontosan úgy, mintha epilepsziás rohama lenne, ám az epi­lepsziára jellemző végtagrángás helyett a beteg nem mozdul, hanem álomba merül. Ma már ismert, hogy a narkolepsziának semmi köze sincs a valódi epilepsziás rohamhoz, ez valójában egy alvási rendellenesség.

Narkolepszia „felfedezése”

Az első világháború előtt a narkolepsziát nagyon ritkának tartották, ám az 1917-1922 közötti nagy enkefalitisz járvány (agyvelőgyulladás) ide­jén sok esetet regisztráltak, s ennek következtében jobban megismerték ezt a betegséget.

Rájöttek, hogy négy klasszikus tünete van:

A rendkívüli napközbeni álmosság az ellenállhatatlan alvásrohamokkal, az eséses ro­hamok (kataplexia), alvás közbeni bénultság és alvással kapcsolatos va­lóságszerű álomélmények. Sok narkolepsziás betegnél csak a tünetek egyike-másika jelentkezik, de mindegyikre jellemző a rendkívüli napköz­beni álmosság – az a tendencia, hogy álmosság tör rájuk, ha a környezet csöndes vagy nem stimuláló.

Mennyire gyakori?

A narkolepszia meglehetősen gyakori, körülbelül annyira, mint a sclerosis multiplex – azaz ezerből egy. Éppoly gyakori a nők és a férfiak kö­rében, bár a jelenség oka ismeretlen, van genetikai hajlam, ugyanis a narkolepszia és a rendkívüli álmosság sokkal gyakoribb a narkolepsziában szenvedők rokonai körében, mint általában a lakosság körében. Ez azonban nem egyszerűen egy örökletes betegség, kiválthatja vírusfertő­zés (például az is, amely 1917-22 között az agyvelőgyulladás-járványt okozta), fejsérülés, valamint ritka esetekben agytumor. A betegség rend­szerint serdülő- és fiatal felnőttkorban kezdődik, és az első tünete a szo­katlanul erős álmosság.

Alvási rohamok jelentkezése

Ér­dekes módon az esetek felében a betegség azután jelentkezik, hogy az al­vás ritmusában valami zavar mutatkozott, például megváltozott az alvás­ébrenlét ciklus, valami érzelmi megrázkódtatás (például a házastárs halá­la vagy valami más tragédia) vagy más, az alvást befolyásoló stressz kö­vetkeztében.

Minden narkolepsziás beteg tapasztalja a napközbeni rettenetes álmos­ságot, és a legtöbb beteg esetében előfordul az évek során, hogy napköz­ben váratlan hirtelenséggel elalszik. Sokaknál előfordul az eséses roham, az alvás közbeni bénultság, az alvással kapcsolatos valóságszerű álomél­mények, bár ezek nem feltétlenül jelentkeznek minden betegnél.

Alattomos tünetek

A narkolepszia tünetei oly alattomosak, hogy a betegség arra a kétes ér­tékű hírnévre tett szert, hogy ennél telik el a legtöbb idő a tünetek első je­lentkezésétől a diagnosztizálásig. Sorozatban voltak olyan esetek, hogy a betegek első tüneteinek megjelenésétől hihetetlen módon tíz esztendő telt el addig, míg a helyes orvosi diagnózist felállították.

A narkolepszia magyarázata

Bár a narkolepszia betegség teljes mechanizmusa még nem teljesen is­mert, a kutatók úgy vélik, a problémát az álmodási, azaz REM szakasz rendellenessége okozza. Egyszerűen fogalmazva narkolepsziában a nem megfelelő REM alvás betör az ébrenléti fázisba, ezzel oly erős késztetést hozva létre a REM alvás iránt, amit egyszerűen lehetetlen megtagadni. A REM fázist nem csupán élénk álmokkal, hanem a test fő izomcsoportjainak bénulásával is jellemeztük.

A REM fázisnak az ébrenlétbe való alkalmatlan pillanatban történő betörése magyarázza a betegség klinikai megjelenésének nagy részét. Úgy látszik, mintha a narkolepsziás beteg agya intenzíven vágyódna a REM alvásra, s ez a vágy a felszín közvetlen közelében áll lesben, hogy lecsapjon minden le­hetőségre, hogy átvegye az agyfunkciók irányítását.

Kutatások

Az alváskutató laboratóriumban a narkolepsziás betegek nagyon gyor­san álomba merülnek, de ahelyett, hogy belépnének a mély alvási szak­ba, amint azt normális esetben kellene, ők gyorsan a REM fázisba lépnek – néha már néhány perccel az elalvás után. (Emlékezzünk csak, hogy az éjszaka első REM fázisa rendszerint az elalvás után kilencven perccel kö­vetkezik.) Úgy látszik, mintha a narkolepsziásoknak azonnal REM fázi­sú alvásra volna igényük.

Az éjszaka folyamán a mély alvásuk sokkal ke­vesebb (ezért van az, hogy folyamatosan alváshiányban szenvednek), gyakrabban felébrednek, és a REM alvás összmennyisége is jelentősen nagyobb, mint normális esetben. Ennek a REM alvásos ritmusnak a do­minanciája, valamint a REM alvás hirtelen kezdete jelentik a narkolep-szia diagnosztizálásának alapjait.

Jelentkező tünetek

Napközben a narkolepszia sok tünete az alváshiány miatt jelentkezik, ami megmagyarázza, hogy miért érez valaki krónikus, leküzdhetetlen ál­mosságot napközben, ami tulajdonképpen a narkolepszia első tünete is. Ezen túl a narkolepsziás emberek olyan epizódokat is átélnek, amikor az ébrenléti állapotban a felszín alatt lesben álló REM alvás ténylegesen be­tör az ébrenlétbe – átveszi az irányítást az agy felett, és rákényszeríti az álomszerű REM fázist. Ez magyarázza azt az alvásrohamot is, amit Júlia élt át vezetés közben. Nem vezetett, hanem álmodott – REM szakaszban volt, ami legyűrhetetlen kényszert jelentett.

Bénultság érzése

Úgy tűnik, a REM alvás rendellenessége az eséses roham és az alvás közbeni bénultság érzés is. Mindkét tünet a REM alvás részleges epizód­ját képviseli, amikor is csak az alvás közbeni bénultságról van szó, és nem álomról. Úgy látszik, mintha a narkolepsziára jellemző sürgető REM alvás kényszere csak részlegesen tudná uralma alá vonni az agyat, és az alvás nélkül sikerül elérnie a REM bénultságát.

A narkolepsziások többsége szinte mindig rettenetesen álmos

Könnye­dén elalszanak a moziban, tévézés közben, egy ebéd utáni előadáson, vagy bármely más helyzetben, amikor ingerszegény a környezet, és az al­vás, bár társadalmilag esetleg nem illendő, mégsem teljesen elítélendő.

Kataplexia: összeesés

A „kataplexia” szó a görög kata, azaz le­felé, valamint a lepsis, azaz görcs szavakból ered, és a narkolepsziás be­tegek mintegy 70-90%-ánál megfigyelhető.

Úgy vélik, hogy a REM al­vás betör az ébrenlétbe, csakhogy nem az elalvás a kísérőjelenség, hanem csupán a REM alvásra jellemző bénultság. A rohamok idején a narkolepsziások teljesen éberek, és tudatuk is működik, de úgy érzik, az izmaik el­ernyednek, és hirtelen összecsuklanak. A tünet néha csak múló gyenge­ségérzést jelent, esetleg részleges izomtónus-kiesést egy bizonyos izom­csoportban – leesik a beteg feje, pár pillanatig dadog, megbicsaklik a tér­de, vagy erejét veszti a kéz fogása.

Olykor azonban teljes erőtlenséget okoz, összeesést, padlóra zuhanást, ami esetleg sérüléssel is járhat. A roham magától is bekövetkezhet, de való­színűsítheti erős érzelmi feszültség, például düh vagy izgalom. Még kel­lemes érzelmek, mint az öröm vagy kitörő jókedv is kiválthatja ezt a vá­laszreakciót. Érdekes módon a leggyakoribb kiváltó ok a nevetés. Mint­hogy a legtöbb kataplexiás roham enyhe és rövid, a kívülálló számára (sőt még a betegnek is) csak pillanatnyi megingásnak tetszik – az ügyetlenség vagy a „vonzza a bajt” kategóriába sorolják az eseményt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.