Babaápolás

Érzelmi élet – kismamáknak

“A párommal együtt annyira el vagyunk foglalva a munkánkkal, a kisfiúnkkal és a ház körüli teendőkkel, hogy egymásra szinte alig marad időnk. A fáradtságtól akkor se tudunk sokat kezdeni vele, ha éppen akadna.”

Noha igaz, hogy a házastársi kapcsolat a legfontosabb (a csecsemőből gyerek lesz, majd felnő és kiröpül a házból, de a párja remélhetőleg öregkorában is az öné marad), az is igaz, hogy azt a leg­könnyebb levegőnek venni. A gyerek, az állás, a lakás elhanyagolásának követ­kezményei hamar és egyértelműen meg­látszanak. Ezzel szemben a házasság el­hanyagolásának a következményei elein­te sokszor nem látszanak, de a kapcso­latot aláássák, mielőtt a szenvedő felek észbe kapnának.

Úgyhogy mától fogva adja meg, ami ennek a kapcsolatnak kijár!

Őrizze a szerelem lángját, illetve élessze fel, ha ki akar aludni. Gondolja át a fontossági sorrendet, és szükség szerint szervezze át az időbeosztását, hogy legyen kettesben tölthető idejük. Például szoktassa korai fektetéshez a babát, hogy néhány éber órát nyugodtan egymással lehessenek. Vacsorázzanak együtt (közben legyen tilos a tévézés, a telefonálás, az újságol­vasás, az e-mailezés, de lehetőleg a gye­reksírás is). Egy pohárka bor is jó fe­szültségoldó lehet (hacsak nem követi még három-négy, amitől a felek teljesen kivetkőznek magukból). Egy szál gyertya vagy halk háttérzene meghitt hangula­tot teremthet.

Nem muszáj minden szép estének szexbe torkollnia

Éppen ellenkezőleg, az első nehéz hónapokban a szex viszony­lag ritka vendég lesz, egy ideig a pár talán nem is nagyon kíváncsi rá. A kapcsolat­nak ebben az időszakában többet ér a szóbeli érintkezés, mint a testi. Próbálja megállni, hogy mindig a babáról beszél­jen, mert ezzel elvétené a gyerekszünet célját.

Minden hétre tervezzenek be egy ro­mantikus programot (ha mindig ugyan­arra a napra esik és ugyanaz a bébiszit­ter jön, nehezebb kifogást találni az el-lazsálására). Járjanak vacsorázni, moziba, látogatóba, vagy ahová a kedvük tartja. A hétvégére is csináljanak maguknak egy-két szabad órát valamilyen közös célra. Hívjon bébiszittert, vigyázzanak felváltva egymás gyerekére egy szom­szédasszonnyal, vagy kérjék a nagyszülő segítségét.

Ha a mostani időrendbe nem fér be­le a rendszeres randevúzás, itt az ideje, hogy a szerelmi viszonyt a lista élére állítsa.

“Mióta fiunk született, úgy érzem, a férjem már nem nőnek néz, hanem csak a gyereke anyjának.”

Egy pici csecsemő színre lépése óriási vál­tozásokat képes hozni a család életében. Kezdve azon, hogy a szülők mennyit (milyen keveset) alhatnak, mire fordít­hatnak pénzt és időt, egyáltalán mennyi pénz és szabad idő fölött rendelkeznek, egy kisbaba szinte minden szempontból befolyásolja az életet, és ez alól a szerelmi élet sem kivétel. Szinte minden házaspár tapasztalja, hogy viszonyukban jelentős változások történtek, mióta egyszerre pá­rosan is, hármasban is élnek.

A férjnek ugyanúgy hozzá kell szok­nia az apasághoz, mint a feleségnek az anyasághoz. A sok energiát követelő átál­lás mellett nem csoda, hogy a viszony romantikus fele tartalékállományba ke­rült. Míg azonban a házban látható vál­tozások nagyrészt állandó jellegűek – legalábbis amíg a gyerek föl nem nő és ki nem repül a fészekből -, a házastársi kapcsolatok nem örökre változnak meg. Amint beleszoktak a szülői szerepkörbe, megint mindketten rendelkezni fognak a régi szerelmespár szerep helyreállításá­hoz szükséges energiával.

A kétféle – szü­lői és szeretői – szerep nem zárja ki egy­mást, sőt kölcsönösen erősítik egymást. Aki azt akarja, hogy gyereke boldog, nyu­godt családi körülmények között nőjön fel, annak mindenekelőtt azt a szerelmet kell ápolnia, amelyben a gyerek fogant.

Tudjuk, nem olyan könnyű a szerel­met ápolni, amikor az ember állandóan egy újszülöttel van elfoglalva, vagy a sze­retőt látni egymásban, mikor mindketten a szülői szerepet tanulják.

Ebben szeret­nénk segíteni a következő tanácsokkal:

Az anya tekintse magát nőnek: per­sze, elsősorban a gyerekkel kell törődnie, és így önmagára nem sok ideje marad. De lássuk be, az olyan nő, aki napokig zsíros hajjal vagy két napja ugyanabban a “büfifoltos” pólóban császkál, nem vált ki szenvedélyes érzelmeket se a párjából, se saját magából. Akinek újszülött kis­babája van, nyilván nem tud naponta fél órát pepecselni a haja beszárításával és a sminkeléssel, de arra gondja kell hogy legyen, hogy hajat mosson, ápol­ja a bőrét és tiszta ruhát vegyen fel. Az ilyesmitől egy nő nemcsak vonzóbb lesz, hanem annak is érzi magát.

És a férjét férfinak: a legtöbb ifjú anya figyelme a férjéről a gyerekére fordul, legalábbis eleinte. Ez a fajfenntartás szem­pontjából így helyes, de a kapcsolatfenn­tartás szempontjából kevésbé. Adjon annyi kedvességet a párjának, amennyit magának kívánna. Ha mosogat, a háta mögül váratlanul ölelje meg, ha odaadja a babasampont, egy kicsit szorítsa meg a kezét, vegye észre, ha nyiratkozott, és általában csókolja meg minden lehetsé­ges alkalommal (és helyen).

Találjon időt egy kis romantikára: ne kutyafuttában egyenek, hanem ülje­nek le együtt vacsorázni. Tartson egy üveg masszázsolajat és néhány gyertyát az ágy mellett, hogy ha a baba elaludt (de a szü­lők még nem), megmasszírozhassák egy­mást. Vezessenek be hetente rendszeres „esti randevút”, hogy ne veszítsék el egymást. Legyen kapható egy-egy közös habfürdőre vagy gyors menetre, ha a gye­rek elszundított.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.