Babaápolás

A nehezen kezelhető baba – Mit tehetünk?

“Kislányunk elragadó, de a legkisebb ok is megríkatja. Ha valami túl zajos körülötte, ha világos van, ha egy kicsit nedves a pelenkája, nyomban ordít. Néha már az őrület határán vagyunk. Valamit rosszul csinálunk?”

Nincs olyan szülő, aki előre elhinné, hogy gyereke majd mekkora erőpróbáknak teszi ki. A várandós időszak alatti rózsa­színű álmodozások során egy elégedett baba képe dereng fel a kismama előtt. Ez a baba boldogan gőgicsél, mosolyog, békésen alszik, és csak akkor sír, amikor éhes, később pedig kedves, szófogadó kis­gyerekké cseperedik. Az üvöltve síró, vi­gasztalhatatlan csecsemők és a rugdosó­dó, visítozó kisgyerekek más szülők gyerekei, akik bizonyára mindent elrontot­tak, és most ennek az árát fizetik meg.

Állandóan síró, nyűgös baba?

Később azonban sok hozzánk ha­sonló szülővel együtt rá kell ébrednünk, hogy néhány héttel a tökéletes gyerek megszületése után a valóság nem felel meg az álmoknak. Hirtelen úgy tűnik, mindegy, hogy mit teszünk, a gyerek ál­landóan sír, nem akar aludni, örökösen boldogtalan és elégedetlen. Hát miért is ne gyötörne minket a kérdés, hogy mit csinálunk rosszul?

Minden bizonnyal nem rontottunk el semmit!

A gének a hibásak?

Legfeljebb átadtunk a gyerek­nek néhány, az adott helyzetet jelentő­sen meghatározó gént. Hiszen tudvale­vő, hogy a gyerek vérmérsékletét sokkal inkább befolyásolják az öröklött gének, mint maga a környezet, amelybe szüle­tett. Ugyanakkor a gyerekkori környe­zet elemei befolyással lehetnek arra, hogy veleszületett hajlamai milyen mér­tékben fejeződnek ki későbbi fejlődése során.

Törekedni kell arra, hogy a mama és a papa segítségével a gyerek megtanul­ja veleszületett, mások számára próbaté­telt jelentő, „nehéz” személyiségjegyeit kordában tartani, és mindinkább képes legyen előnyös személyiséggé fejlődni. Ily módon elérhető, hogy a lehetetlenül viselkedő, problémás csecsemőből ké­sőbb sikeres felnőtt váljék.

Mit tehetünk a nyűgös babával?

Ebben az átalakulásban – mint ahogy a gyerek egész fejlődése során – a szülő személye központi szerepet játszik. Első lépésben a szülőnek azonosítania kell azokat a személyiségjegyeket, amelyek összefüggnek a baba nehezen kezelhető viselkedésével (esetenként a gyerek egy­szerre több ilyen jellemvonással is bírhat).

Előfordulhat, hogy gyerekünk az ala­csony szenzoros ingerküszöbű csecsemők közé tartozik

A nedves pelenka, a kemé­nyített ruha, a magas gallér, az erős fény, a recsegő rádió, a szúrós takaró, a hideg gyerekágy vagy bármely más kényelmet­len körülmény túlságosan is felzaklathat egy olyan babát, aki különösen érzékeny a szenzoros ingerlésre. Bizonyos gyere­kek esetében mind az öt érzékszerv – hal­lás, látás, ízlelés, érintés és szaglás – könnyen túlterhelődik; más gyerekeknél az öt közül csak egy vagy kettő hajlamos erre.

Alacsony szenzoros ingerküszöbű babánál törekednünk kell arra, hogy a szenzoros ingerlés szintjét alacsonyan tartsuk…

Kerüljük mindazt, amiről úgy gondoljuk, zavaró lehet:

Hangérzékenység esetén

Amennyire megvalósítható (hiszen a lakásban mégis­csak élni kell), csökkentsük az otthoni zajszintet. Ne hangosítsuk fel a rádiót, televíziót, a telefon csengőhangját állít­suk alacsony fokozatra, a hangok tom­pítására tegyünk fel szőnyegeket és dra­périákat. A babához csak lágyan beszél­jünk, halkan énekeljünk, és másokat is kérjünk meg ugyanerre. Vigyázzunk, hogy a zenei vagy másféle hangokat ki­adó játékok ne zavarják a babát. Ha az utcai zaj kellemetlenül érinti, próbáljunk elhelyezni fehérzaj-generátort vagy lég­tisztító berendezést a baba szobájában.

Fényérzékenység, vizuális érzékenység

Ilyenkor redőny vagy sötétítőfüggöny ja­vasolt, mert ezek segítségével a baba reg­gel tovább tud aludni, és a délutáni alvás is zavartalanabb. Ily módon megakadá­lyozhatjuk, hogy a zavaróan erős nap­pali fény beszűrődjön más olyan helyi­ségekbe is, ahol gyakran tartózkodik. Ne tegyük ki a babát egyszerre túl sok vizuá­lis ingernek – csak egy játékot akasszunk a gyerekágyra, és a baba játszóhe­lyére egyszerre kevés játék kerüljön, az se harsány és élénk színű, hanem inkább lágy színű és finom kidolgozású.

Ízérzékenység

Előfordulhat, hogy a babát megkínozza a szoptatás, ha a mama korábban fokhagymát vagy vöröshagymát evett, és a baba az anya­tejben lévő, eddig még nem tapasztalt, ismeretlen ízekkel találkozik. Amennyi­ben a babát cumisüvegből etetjük, és azt tapasztaljuk, hogy sokat nyűgösködik, próbáljunk ki egy más ízű tápszert (ezzel kapcsolatban kérjük ki az orvos taná­csát). Amikor bevezetjük a szilárd táplá­lékot, számoljunk azzal, hogy az új ízek közül néhány nem lesz a baba kedvére való, az erősebb aromákat pedig el sem fogadja.

Érintésérzékenység

Az ilyen „borsó­szem hercegkisasszony” szindrómától szenvedő babák hamar elvesztik a nyu­galmukat, amikor pelenkájuk nedves lesz, viharos hangulatba kerülhetnek, amikor melegük van vagy egy kicsit durvább anyagból készült ruhát kapnak, keserve­sen sírnak, amikor a fürdőkádba teszik őket, vagy hideg az ágy, amibe fektetik, de akkor is nagyon elkeserednek, ami­kor a zoknijuk meggyűrődik vagy cipőt adunk rájuk.

Megoldás, kényelmes ruha:

Adjunk tehát a babára ké­nyelmes ruhát (legyen finom pamut, amelyen a gombok, a kapcsok, a cím­kék és a gallér nem irritálnak, a méret, forma legyen éppen megfelelő), tartsuk a fürdővíz és a szoba hőmérsékletét kel­lő fokon, és cseréljük gyakran a pelenkát a tiszta száraz érzés érdekében.

Szagérzékenység

A nagyon fiatal cse­csemőt aligha zavarják a szokatlan sza­gok. Vannak azonban olyan gyerekek, akik már egyéves koruk előtt rosszul rea­gálnak bizonyos illatokra és szagokra. A piruló hagyma, a popsikrém, a mama új parfümjének és a papa borotválkozás utáni arcszeszének szaga nyugtalanná és lehangolttá teheti a babát. Ha észre­vesszük, hogy a gyerek érzékeny a sza­gokra és az illatokra, korlátozzuk őket a baba környezetében.

Ingerlésérzékenység

Az erős ingerek problémát idézhetnek elő egyes csecse­mőknél. Az ilyen babák gyengéd bánás­módot és lassú mozdulatokat igényel­nek. A hangos beszéd, a gyors mozdu­latok, a túl sok játék és a túl sok ember, valamint a tevékenységgel túlzsúfolt napok felboríthatják a baba nyugalmát. Az ilyen babát úgy segíthetjük jobban alváshoz, hogy kerüljük az alvásidő előt­ti, nagy aktivitást igénylő játékokat, és helyettük válasszunk megnyugtató meleg fürdőt, majd olvassunk fel neki egy kedves esti mesét, énekeljünk alta­tódalt. A kazettáról szóló lágy zene is segíthet a baba lecsendesítésében.

Nem könnyű az ilyen gyerek szülőjének, hiszen ahhoz, hogy boldognak lássa gye­rekét, rengeteget kell fáradoznia. Az erő­feszítés azonban csaknem minden eset­ben elnyeri jutalmát. Mindamellett jöhetnek olyan időszakok, amikor nem vagyunk képesek kielégíteni a baba kü­lönleges igényeit (nem szereti az erős fényt és a zajt, de még így is el kell vin­nünk őt a családi karácsonyra). Fel kell tehát készülnünk a baba sírásából adódó, esetlegesen kellemetlen következmények­re. Vigasztalásul szolgálhat azonban az, hogy a nehezen kezelhető tünetek egy­re inkább enyhülnek, amint a baba idő­sebb lesz.

Szükség esetén kérjünk segítséget az orvostól is!

Mielőtt azonban a gyereket végképp nehezen kezelhetőnek könyvelnénk el, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy nem áll a háttérben semmilyen fizikai rendellenesség, amely magyarázatot adna e viselkedésére. Tárjuk a problémát az orvos elé, hogy az egészségügyi okok, például betegség vagy allergia kizárható legyen. A baba szeszélyes viselkedésének oka sokszor egyszerűen az, hogy bélgör­csök kínozzák, vagy a fogzás viseli meg, de elképzelhető az is, hogy beteg, vagy a tápszerre allergiás.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.