• szoptatás

Felkészülés a szoptatásra!

A sikeres szoptatási kapcsolatnak nincs varázsreceptje. Van viszont számtalan lé­pés, amit már a kezdet kezdetétől meg­tehetünk, hogy a gyermekünkkel együtt jó eséllyel induljunk.

Kezdjük korán!

Ki korán kel, aranyat lel, mert könnyebben ráérez és könnyeb­ben beletanul. Ha az anya is, a baba is készen áll rá, a lehető legkorábban ér­demes elkezdeni a szoptatást – legjobb, már a szülőszobában. Az újszülött a születése utáni két órában akar és tud is szopni, mivel az első harminc percben a legerősebb a szopóreflex. De akkor sem kell aggódni, ha nem sikerül azonnal, ahogy a baba épp hogy megszületett.

Nehezebb szülés után, mikor még mind­két főszereplő fáradt, nincs értelme eről­tetni a szoptatást, mert kiábrándító él­meny következhet. Az élet első percei­ben a csecsemőnek az emlőbimbó szopo­gatása is megnyugtató érzés, nem csak a rendes szopás.

Nem szabad elfelejteni, hogy a korai kezdés nem jelent garantált sikert. A kezdés idő­pontjától függetlenül anyának és babá­nak egyaránt időre lesz szüksége, hogy megszerezze a szükséges gyakorlatot.

Szakítsunk a rutinnal!

A kórházak, szü­lészeti klinikák többsége tudatában van a sikeresen beindított szoptatás rendkí­vüli fontosságának. Ennek ellenére még a legmodernebb szellemű kórházak is hajlanak a könnyebb megoldásra, pedig ez nem feltétlenül esik egybe a szoptató anya és gyermeke érdekeivel. Ne hagy­juk, hogy önkényes szabályok megnehezítsék a dolgunkat: kérjük meg orvosun­kat, hogy előre tegye egyértelművé az ápolók előtt kívánságainkat, vagy közöl­jük mi magunk a nővérkékkel, hogy mit akarunk (pl. csak akkor kapjon enni, ha kér, ne táplálják üvegből, ne adjanak ne­ki cumit stb.).

Együttlét

Ha el lehet intézni, hogy az idő nagyobb részében együtt legyünk a babával, sokkal nagyobb az esély, hogy már az első próbálkozások sikerülni fog­nak; ezért ideális a baba-mama kórterem, mert a gyerek egész nap velünk egy szo­bában lehet. Ha nehéz volt a szülés, és a mama fáradt vagy fél, hogy napi 24 órán keresztül kell törődnie a babával, talán jobb megoldás, ha a nap felét (csak a nappalt) töltik egy szobában. Ha a baba napközben mellettünk van, akkor adha­tunk neki enni, amikor kér, éjjel viszont jobban tudunk pihenni, mert a nővér csak akkor hozza be, ha eljön a szopta­tás ideje, vagy felébredt.

Ha egész napos együttlétre nincs le­hetőség (egyes kórházakban csak egyágyas szobában engedélyezik, kétágyasban pe­dig csak akkor, ha mindkét anya maga mellett szeretné tartani a gyermekét), vagy mi magunk nem tartjuk kívánatos­nak, kérjük azt, hogy legalább két-há­rom óránként hozzák be a babát, de ha éhesen felébred, akkor soron kívül.

Cumisüveget nem kérünk!

Az anyá­nak kell gondoskodnia róla, hogy ne rontsák el a gyerek étvágyát és szopóösztönét.

Egyes kórházak csecsemőosztályán a két szoptatás között felsíró babákat még mindig úgy próbálják lecsillapítani, hogy cumisüvegből cukros vizet itatnak velük. Néhány korty cukros víz elég hozzá, hogy kielégítse a pici baba étvágyát és szopó-igényét, így mire az anya megkapja, in­kább álmos lesz, semmint éhes. Nem is beszélve arról, hogy ha néhányszor már találkozott mesterséges mellbimbóval, amiből sokkal könnyebb szopni, nem lesz kedve az igazival bajlódni.

De ezzel még nincs vége: ha a mellünk nem kap elég ingert, nem termel elég tejet – és ha már beindult a körforgás, lehetetlenné válik a kereslet és a kínálat egészséges egyensúlyának kialakulása.

Figyeljünk a baba igényeire!

A szop­tatás sikerét az szolgálja a legjobban, ha a csecsemő akkor kap enni, amikor kér, nem pedig merev menetrend szerint. Az első napokban azonban, amikor még inkább álmos, mint éhes, előfordulhat, hogy nem ő akar szopni, hanem nekünk kell kezdeményeznünk. Legalább napon­ta 8 – 12 alkalommal meg kell próbálni etetni, akkor is, ha az igénye még nem ekkora.

Egyrészt ettől a baba jól érzi ma­gát, másrészt több lesz a tejünk a későbbi megnövekedett szükséglet kielégítésére. Nem kell idő előtt erőltetni a négyórán­kénti etetést, mert az a mell fájdalmas feszülésének súlyosbodásához, majd a baba alultápláltságához vezethet.

Nem szabad hagyni, hogy a baba el­aludjon

Vannak csecsemők, akik életük első napjaiban jobban szeretnek aludni, mint enni, ezért nem ébrednek fel elég gyakran az etetéshez. Az első napokban nekik valóban nem kell túl sok tej (előtej), a női mellnek viszont minden csepp stimulációra szüksége van, különben mire egyhetes korában megjön a baba étvágya, nem tudja jóllakatni.

Ismerjük fel a jeleket!

Ideális esetben a babát akkor kell megetetni, amikor az éhség vagy a szopás utáni vágy első je­leit leadja: például a kezét a szájába ve­szi, a mell után hadonászik, feltűnően élénk stb. A sírás nem az „ebédidő” kez­detét jelzi, hanem a múlását, úgyhogy nem érdemes megvárni, míg bömböl az éhségtől. A már síró babát szoptatás előtt ringatással, babusgatással le kell csende­síteni. Az ujjunkat is bedughatjuk a szá­jába, hogy azt szopogassa, míg le nem csillapul. Egy tapasztalatlan babának ak­kor se könnyű megtalálni a mellet, ha nyugodt, de zaklatott állapotban szinte reménytelen.

Gyakorlat teszi a mestert!

Mielőtt megjönne a tejünk, tekintsük a szopta­tást „száraz gyakorlatnak”, és ne törődjünk vele, ha a baba alig kapott enni. A tejle­adás a gyerek szükségleteihez igazodik. Eleinte a baba nagyon keveset igényel. Az újszülött csecsemő gyomra nem is bír­na el nagyobb mennyiséget, neki pont annyi előtej kell, amennyit most anyja kínál neki. Az első etetéseknek ne a teli bendő legyen a célja, hanem a szoptatá­si technika kialakítása, és nyugalom: nem fog éhezni a gyerek a kölcsönös tanulás alatt.

Csak türelmesen!

A jó szoptatási kap­csolat nem szokott egy nap alatt kiala­kulni. Az anyaméhből éppen világra jött babának még nincsenek tapasztalatai, s első gyerek esetén az anyának sincsen. Mindkettejüknek sokat és türelmesen kell tanulniuk. A kereslet-kínálat össze­hangolt működéséig sok próbálkozáson és nem egy kudarcon át vezet az út. Ez akkor is így van, ha az anya nem először szoptat, mert a csecsemők nem egyfor­mák, az összhang kialakulásáig vezető út sem egyformán rögös.

Ne feledjük: nehéz szülés vagy alta­tás után még lassabban mehet a dolog. Kába anyától és ernyedt csecsemőtől nem várható, hogy azonnal készen álljanak a szoptatás tudományának elsajátítására. Jobb, ha mindketten kialusszák magu­kat, mielőtt komolyabban belefognak.

Ne egyedül!

Lehetőleg szakembertől kér­jünk segítséget. Remélhetőleg lesz a kór­házban vagy a szülészeti klinikán szop­tatási tanácsadó, aki legalább az első né­hány etetésen megjelenik, és gyakorlati tanácsokkal, hasznos fogásokkal, esetleg szakirodalommal is segít – a legtöbb he­lyen ez már bevett gyakorlat. Ha nincs ilyen szolgáltatás, kérjünk meg egy ezen a téren jártas nővért, aki megnézi, jól csináljuk-e, és ha nem, elmagyarázza, mi a teendő. Ha a kórházban nem adó­dott ilyen segítség, kijövetel után kell megkérni valakit – pl. gyerekorvost, gon­dozónőt, dadát, külső szoptatási tanács­adót -, hogy néhány napon belül el­lenőrizze a módszerünket.

Hidegvér!

Bár újdonsült anyáknak nem könnyű feladat, a higgadtság a sikeres szoptatás létfontosságú előfeltétele. A feszültség gátolhatja a tejtermelést, ami azt jelenti, hogy hiába termelődik a tej, az anya nem tudja leadni, míg meg nem nyugodott. Ha ideges, küldje ki a szobá­ból a látogatókat, mielőtt szoptatni kez­dene. Végezzen lazító gyakorlatokat, ha úgy érzi, az bizonyára használ, olvasson könyvet vagy magazint, vagy néhány percre behunyt szemmel hallgasson va­lamilyen megnyugtató zenét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.