• baba

Hogyan tegyük az otthonunkat biztonságossá a baba számára?

Tegyünk egy törékeny, egynapos babát egy erőteljes hét hónapos mellé; az új­szülött olyan gyámoltalannak, olyan se­bezhetőnek tűnik.

Valójában az idősebb az, amelyik sérülékenyebb

Az újonnan szerzett készségek, amelyek nem páro­sulnak jó ítélőképességgel, valójában az első év második felében szélsőségesen ön­veszélyessé teszik őt. Amint a baba képes önállóan mozogni, az átlagos otthon fel­fedezése legalább annyira veszélyes lesz számukra, mint amennyire izgalmas.

Egy fürge kisgyerek egy olyan ott­honban, amelyet nem tettek bababiz­tossá, biztosan megsérül, még ha nem is keresi a bajt. Több tényező kombiná­ciója az, ami kiváltja a balesetet vagy sé­rülést; többek között egy veszélyes tárgy vagy anyag (egy baba esetében talán egy veszélyes tárgy vagy gyógyszer), egy fo­gékony áldozat (a baba elsőrendű jelölt) és a lehetséges környezeti körülmények (nyitott lépcsők, el nem zárt gyógysze­res doboz), amelyek lehetővé teszik, hogy az áldozat és a veszély egymásra találja­nak. A kicsi gyerekek sérülése még egy tényezőn múlhat: a szülők vagy más fel­ügyelő lankadó figyelmén.

Bármely sérülés valószínűségének csökkentésére mindegyik tényezőn vál­toztatni kell valamilyen módon

A veszé­lyes tárgyakat és anyagokat el kell távo­lítani, a sérülékeny gyereket ellenállóvá kell tenni fokozatos biztonsági képzés­sel, a veszélyes környezeten módosítani kell (a lépcsőkre rácsot, a fiókos szekré­nyekre zárat teszünk), és valószínűleg mind közül a legfontosabb: a felügye­lőknek mindig nagyon figyelniük kell a babára, különösen a feszültebb idősza­kokban, amikor a legtöbb baleset törté­nik.

Nagyon sok baleset történik mások otthonában – különösen a nagyszülők­nél -, ezért a biztonsági rendszabályok közül sokat ki kell terjeszteni más laká­sokra is, ahol a kicsi gyakran megfordul, és adjuk át ezt a fejezetet olvasásra azok­nak, akik gyakran vigyáznak a babára. A következőképpen módosíthatjuk azokat a tényezőket, amelyek hozzájá­rulnak a balesetekhez.

Mit tegyünk másképp?

A baba viselkedése hosszú, lassú nevelési folyamat során változtatható meg, ame­lyet most elkezdhetünk, de még hosszú évekig nem fejeződik be, ezért ebben az időszakban a gyerek biztonságára a saját viselkedésünk van a legnagyobb hatással.

• Legyünk állandóan éberek! Akármennyire gondosan próbáljuk bababiztossá tenni a házat, nem tehetjük balesetmen­tessé. Szükséges, hogy a figyelmünk vagy más gyerekfelügyelő figyelme lankadat­lan legyen, kiváltképp akkor, ha a kicsi­kénk különösen leleményes.
• Ne engedjük a figyelmünket elterelni, ha a baba szabadlábon van, mi pedig közben olyan háztartási tisztítószerekkel, gyógyszerekkel, elektromos készülékkel vagy bármi mással foglalatoskodunk, amiben veszély rejlik! Egy babának egy másodperc elég arra, hogy komoly bajba kerüljön. Ha nagyon veszélyes eszközö­ket – például szerszámgépeket – hasz­nálunk, akkor a babát csak úgy engedhet­jük szabadon, ha más felnőtt vigyáz rá.
• Soha ne hagyjunk babát egyedül autóban vagy otthon, még egy percre sem! Ne hagyjuk egyedül még a szo­bában sem (kivéve a járókában vagy kiságyban, vagy alaposan bababiztos­sá tett szobában, és akkor is legfel­jebb néhány percre és hallótávolságon belül, hacsak nem alszik).
• A veszélyt rejtő anyagok eldobása. Ürítsük ki a dobozt vagy üveget a cím­ke utasításai szerint, öblítsük ki, hacsak a címke másként nem utasít, és tegyük azonnal szorosan záródó szeméttároló­ba. Soha ne dobjuk papírkosárba vagy a konyhai szemetesvödörbe!
• A viszonylag kevésbé veszélyes termé­ket válasszuk – ne azt, amelyen hosszú lista figyelmeztet a veszélyre -, ha le­hetséges. A háztartási tisztítószerek és vegyszerek közül kevésbé veszélyesek: a klórt nem tartalmazó fehérítők, az ecet, a mosószóda, a citromolaj, a méh­viasz, az olívaolaj (bútorfényezésre), a nem kémiai anyagú légypapír, a víz­alapú, nem mérgező ragasztók, az ás­ványi olaj (kenésre, nem belsőleg!), a sűrített levegővel működő lefolyótisz­títók (korrozív folyadékok és granulá­tumok helyett).
• Válasszunk megfelelő ruházatot! Gon­doskodjunk arról, hogy a pizsama ne le­gyen túl laza, a nadrágfelhajtás túl hosszú, a zokni vagy papucs túl csúszós az épp felhúzódzkodó és járni kezdő babánál. Kerüljük a hosszú sálakat és öveket, ami­től a baba elbotolhat, amibe beleakad­hat vagy ami fulladást okozhat, mint pél­dául a 15 centiméternél hosszabb zsinó­rok (távolítsuk el ezeket a sportruhákról, a kabátok kapucnijáról és más ruhákról).
• Biztosítsunk a babának bőséges szabad­ságot – felügyelet mellett! Ha a baba környezetét a lehető legbiztonságosabbá tettük, figyeljünk rá, de ne akaszkodjunk rá! Azt szeretnénk, ha biztonságér­zete lenne, de nem akarjuk elvenni a kedvét a gyerekkor normális kísérlete­zéseitől. A gyerekek, akárcsak a felnőttek, a hibáikból tanulnak; ha soha nem en­gedjük hibázni, akkor megakadályozzuk a fejlődésüket. Ezenkívül az olyan gyerek, aki fél a futástól, a mászástól vagy új dol­gok kipróbálásától, nemcsak a szabad já­tékból eredő tapasztalatot fogja elveszíte­ni, hanem a gyerekkor sok mulatságát is.

Változtatások a lakás különböző pont­jain

Ahogy körbesétálunk a lakásban, nézelődjünk és változtassunk a követke­zők szerint, ha szükséges:

• Ha az ablakok a talajszintnél magasabban vannak, akkor szereljünk fel védőrácsokat, a gyártó utasításai szerint; vagy alakítsuk át az ablakokat úgy, hogy legfeljebb 15 centiméternyire nyíljanak. Tartsuk az olyan bútorokat távol az abla­koktól, amelyekre fel lehet mászni.
• Függönyök és sötétítőfüggönyök hú­zózsinórjai. Kössük fel ezeket úgy, hogy a baba ne gabalyodhasson bele, és ke­rüljük el a hurkokat; ne tegyünk a zsi­nórok közelébe olyan kiságyat vagy já­rókát, széket vagy ágyat, amire a baba felmászhat.
• Elektromos vezetékek. Tegyük el a ba­ba keze ügyéből, a bútorok mögé, úgy, hogy a baba ne vehesse a szájába, hogy megrágja, és emiatt áramütést kaphas­son, vagy beléjük kapaszkodva lámpákat vagy nehéz tárgyakat húzzon le; ne he­lyezzük szőnyeg alá, ahol túlmelegedhet­nek és tüzet okozhatnak.
• Elektromos csatlakozók. Takarjuk el csatlakozótakaróval vagy helyezzünk elé­jük nehéz bútorokat, megakadályozandó, hogy a baba beledugjon valamit (például haj csatot) vagy a nyálas ujját, és áram­ütést kapjon.
• Instabil bútorok. Tegyük el egy időre a rozoga vagy instabil bútorokat, széke­ket, asztalokat vagy más bútort, amely feldőlhet, ha a baba belekapaszkodik; rögzítsük a falhoz a könyvespolcokat vagy más szerkezeteket, amelyeket a baba ledönthet.
• Tálalószekrények. Tartsuk zárva (ha le­het, biztonsági retesszel), hogy a kicsi ne másszon beléjük vagy ne húzza le a tá­lalót, vagy ne húzza ki a fiókokat a saját fejére; ha a szekrény nem stabil, esetleg rögzítsük a falhoz.
• Festett falak a baba közelében. Győ­ződjünk meg arról, hogy a festék nem tartalmaz ólmot; ha esetleg tartalmaz vagy bizonytalanok vagyunk, fessük át vagy tegyünk fel tapétát. Ha a vizsgála­tok ólmot mutatnak ki a festékben, kér­jük szakértő véleményét.
• Hamutartók. Tegyük el ezeket, hogy a baba ne érinthesse meg az izzó csikket, vagy ne kóstolhasson meg egy marék ha­mut és csikket; még jobb, ha a baba egész­sége és biztonsága érdekében teljesen száműzzük a dohányt a lakásból.
• Szobanövények. Tartsuk távol a babától, ott, ahol nem tudja magára rántani vagy megrágni; legyünk különösen óvatosak a mérgező növényekkel.
• Laza fogantyúk a bútoron vagy fiókos szekrényeken. Távolítsuk el vagy erősít­sük meg azokat, amelyek eléggé kicsik ahhoz, hogy a baba lenyelje őket (kiseb­bek, mint a baba ökle) vagy fulladást okozzanak.
• Radiátorok. Állítsunk fel korlátokat köréjük, vagy tegyünk rájuk radiátorbo­rítókat a fűtési idényben.
• Lépcsők. Szereljünk fel biztonsági rá­csot a tetejére és egyet alulra, a harma­dik lépcsőre.
• Lépcsőkorlátok és kerítések. Győződ­jünk meg róla, hogy a lépcső és az erkély­korlát függőleges rúdjai között a rés kevesebb mint 7,5 centiméter, és egyik sem lazult meg. Ha a rés túl nagy, he­lyezzünk rá plexiüveget, átlátszó mű­anyagot vagy illesszünk rá korlátot ke­resztben.
• Tűzhelyek, hősugárzók, kandallók. Állítsunk eléjük védőrácsot vagy más kor­látot, amely távol tartja az apró ujjakat a forró felületektől (a kandallórács is elég meleg lehet ahhoz, hogy másodfokú égé­si sérüléseket okozzon) és a tűztől. Húz­zuk ki a hősugárzót, ha nem használjuk, és tároljuk olyan helyen, ahol a gyerek nem érheti el.
• Asztalterítők. Távolítsuk el, ha lelógnak az asztal mellett, és rosszul vannak rög­zítve; ne használjuk, amíg a baba meg nem tanulja, hogy nem kapaszkodhat be­le, vagy tartsuk tőle távol a babát, amíg az asztalon van.
• Asztalok üveglappal. Fedjük le nehéz falappal, vagy tegyük el egy időre.
• Hegyes élek és sarkok az asztalokon és szekrényeken. Ha a baba ezeknek ütköz­het, fedjük el házi készítésű vagy bolt­ban vásárolt párnázott csíkokkal és sa­rokvédőkkel.
• Kisebb szőnyegek. Győződjünk meg arról, hogy a hátoldaluk nem csúszós; ne tegyük lépcsők tetejére, és ne hagyjuk, hogy összegyűrődjenek.
• Padlóburkoló lapok és padlószőnyeg. Javítsuk ki a meglazult részeket, nehogy elbotolhassunk.
• Az ajtórögzítők gumivégződése. Sze­reljük le őket, mert ha a baba szájába kerülnek, akár meg is fulladhat.
• Nehéz csecsebecsék és könyvtámaszok. Olyan helyre tegyük, ahol a baba nem érheti el és nem húzhatja le őket; a ba­bák erősebbek, mint gondolnánk.
• Kiságy. Ha a baba próbálja felhúzni magát (ne várjuk meg, míg sikerül is neki), akkor ideje átalakítanunk az ágyát.
• Rendetlenség a padlón. Tartsuk rend­ben a közlekedési útvonalakat, hogy elkerüljük az elbotlásokat. Azonnal tö­röljük fel a víztócsákat, és szedjük fel a papírlapokat.
• Garázs, alagsor és hobbiszoba. Zárjuk be biztonságosan és tartsuk távol a ba­bát, mivel ezekben a helyiségekben rend­szerint számos veszélyes holmi és/vagy mérgező anyag található.
• Más, veszélyes vagy törékeny tárgyak­kal teli terület, mint például nappali szoba, ahol értékes teáscsésze-gyűjte­ményt tárolunk. Szereljünk fel bizton­sági rácsot vagy más korlátot, hogy tá­vol tartsuk a babát, vagy zárjuk el a tárgyakat.

Ezenkívül vigyázzunk arra a rengeteg veszélyes apróságra, amelyek egy tipikus háztartásban előfordulnak, és tároljuk ezeket biztonságosan, általában gyerek-záras fiókokban, fiókos szekrényekben vagy ládákban, vagy VALÓBAN elérhe­tetlen polcokon (némelyik baba megle­pően magasra tud mászni). Ha ilyenek­kel dolgozunk, vigyázzunk arra, hogy a baba ne férjen hozzá, ha elfordulunk, és mindig tegyük el használat után, amint lehetséges, illetve ha valaki elöl felejtett egyet.

Legyünk különösen óva­tosak a következőkkel:

• Éles, hegyes szerszámok, mint például ollók, kések, levélbontó kések, borotvák (ne hagyjuk ezeket a fürdőkád szélén vagy a szemétkosárban) és borotvapengék.
• Lenyelhető apróságok, mint üveggo­lyók, érmék, biztosító tűk és bármi más, ami kisebb, mint 2-3 centiméter.
• Tollak, ceruzák és más írószerszámok (helyettesítsük ezeket vastag, nem toxi­kus ceruzával vagy zsírkrétával).
• Könnyű műanyag zsákok, mint pél­dául a reklámszatyrok és az új ruhák csomagolása (a babák megfulladhat­nak, ha ilyen műanyag fólia kerül az arcukra).
• Gyúlékony áruk, mint a gyufa és a gyufásdoboz, öngyújtó és izzó cigaretta­csikkek (ami azt illeti, bármilyen ciga­retta veszélyes – mérgező és fulladást okozhat).
• A mesterségünkkel vagy hobbinkkal kapcsolatos szerszámok: festékek és hí­gítók, ha művész van a családban; gom­bostűk és varrótűk, ha valaki varr; fameg­munkáló felszerelés, ha valaki asztalos; és így tovább.
• Nagyobb gyerekeknek való játékok. Idősebb testvérek játékaival nem játsz­hatnak három évnél fiatalabb babák vagy totyogók; ilyenek például a kis alkatré­szeket tartalmazó építőjátékok, babák pici kiegészítőkkel, kerékpárok és rolle­rek, autómodellek és kis teherautók, és minden, aminek elektromos csatlako­zója, éles sarkai, kicsi darabjai, levehető vagy törékeny kis részei vannak.
• Gombelemek, lemez formájú elemek, amelyek órákban, számológépekben, hal­lókészülékekben, fényképezőgépekben és hasonlókban vannak (könnyen lenyelhetők, és veszélyes tartalmuk a baba nyelőcsövében vagy gyomrában szabadul­hat ki).
• Ételutánzatok viaszból, papírmaséból, műanyagból vagy bármi másból, ami nem biztonságos, ha a baba szájába kerül (viaszalma, gyertya, amelynek színe és illata fagylaltkehelyre emlékeztet, érett földieperre hasonlító gyerekradír).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.