Hogyan utazhatnak a babák az autóban?
Mikor az újdonsült szülők a gyereket először kiviszik a szabadba, gondosan (sokszor a kelleténél alaposabban) bebugyolálják, hogy megvédjék az elemektől, nehogy pár csepp eső vagy egy fuvallat kárt tegyen benne. De ugyanezek a szülők, akik gyermeküket a szellőtől is óvják, pont ott nem törődnek ivadékuk védelmével, ahol a legjobban kellene.
Természetesen az autóról van szó
A csecsemőknek egy kis rossz időtől nem esik bajuk, de attól eshet, ha babaülés nélkül vagy rosszul rögzített ülésben autóznak. Évente több gyerek sebesül és hal meg autóbalesetben, mint az összes komolyabb gyerekbetegségben együttvéve.
A biztonsági ülés törvény szerint ugyanúgy kötelező, mint a biztonsági öv!
Gyermek szállítása (törvény írja elő):
A jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban a jármű első üléséhez a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható.
A gyermeket a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó hevederekkel (pántokkal) is rögzíteni kell.
A gyermeket nem kell gyermekbiztonsági rendszerben rögzíteni:
Ha gépkocsi hátsó ülésén utazik, 3. életévét már betöltötte, legalább 135 cm magas és az üléshez beszerelt biztonsági övvel – testméretéhez igazodóan – biztonságosan rögzíthető.
Röviden:
Mozgó járműben csak biztonságosan bekötött gyerek szállítható, függetlenül attól, hogy vidékre utazunk-e, vagy csak a parkoló egyik állásából megyünk át egy másikba!
Ha a gyerek pici korától eleve hozzászokott a biztonsági üléshez, később szinte természetesnek fogja tekinteni. Az utazás közben rendszeresen beszíjazott gyerek amellett, hogy nagyobb biztonságban van, azt is megszokja, hogy útközben fegyelmezetten viselkedjék, amiért tipegőkorában szülei még hálásak lesznek.
- Milyen pozitív hatásai vannak, ha együtt utazunk gyermekünkkel?
- Védőoltások az utazás előtt
- Étkezés útközben! Mi hol és mikor együnk?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Gondosan ellenőrizzük az alábbiakat:
Az ülés beszerelésénél és a baba bekötésénél kövessük a gyári utasítást:
Indulás előtt minden esetben ellenőrizzük az ülés rögzítését, valamint a biztonsági övek és kantárok feszességét. A legtöbb babaülésnek külön tartócsatjai vannak az olyan hevederek számára, amelyek az ölben vagy a vállon elmozdulhatnak (főleg 1996 előtt gyártott kocsiknál fordulhat elő).
A jól rögzített ülés nem mozoghat, foroghat, oldalirányban nem csúszkálhat, nem borulhat fel, és kézzel megnyomva minden irányban legföljebb 2,5 centimétert engedhet. (A hátranéző babaülés akkor van elég erősen rögzítve, ha a felső szélénél fogva lefelé nyomva a háttámlája nem mozdul el a helyéről, és a dőlésszöge sem változik.) A nagyobb biztonság érdekében érdemes szakemberrel ellenőriztetni a babaülés szakszerű beszerelését.
A 10 kilón és egy éven aluli csecsemőket:
Hátrafelé néző (45 fokos szögben hátradőlt) babaülésben kell szállítani. Egyéves korig a hátranéző ülés akkor is kötelező, ha a gyerek már túllépte a súlyhatárt (gyakori eset), vagy hosszában kinőtte az ülést (több mint 70 cm magas, vagy a feje teteje egy magasságba került az ülés háttámlájával). Ebben az életkorban ugyanis a gerince és a nyaka még nem elég erős, hogy ellensúlyozza az (autóban jellemző) előre-hátra mozgást, rázkódást.
Az olyan babáknak, akik a csecsemőülést már kinőtték, de még nem ülhetnek arccal előre, állítható típusú ülés való, amelybe nagyobb (akár 9-18 kilós) gyerek is belefér, és egyéves koráig hátrafelé néz, majd a korhatár (és a súlyhatár) elérése után előre lehet fordítani. A másik megoldás egy tipegőnek való gyerekülés beszerzése.
Hátsó ülés közepére:
A babaülést lehetőleg a hátsó ülés közepén, a kocsi legbiztosabb pontján kell elhelyezni.
Általában 36 kg-os testsúlyig a gyereknek hátul van a helye, előre csak nagyon indokolt esetben szabad ültetni, akkor is minél távolabb az anyósülés légzsákjától, és gondosan be kell kötni. (Ma már olyan légzsákbiztos babaülés is kapható, amelyet hátsó ülés hiányában – pl. kisteherautóban, kétüléses sportkocsiban – az első ülésre is nyugodtan rá lehet tenni.)
A vállhevedert a babára kell igazítani:
Hátranéző babaülésen a hevedercsatlakozóknak a gyerek vállához vagy alája, a mellcsatnak a hónalj magasságába kell esnie. A hevedernek laposan, csavarodás nélkül és olyan feszesen kell feküdnie, hogy legföljebb két ujj férjen a heveder és a gyerek kulcscsontja közé. Hordozófüllel rendelkező babaülés esetén nézzünk utána a használati utasításban, hogy hogyan kell állnia a kocsiban.
A babát úgy kell felöltöztetni, hogy a hevedert a lába között át lehessen vezetni:
Hidegben jobb takarót tenni a már beszíjazott babára (a heveder be-igazítása után), mint hóembernek öltöztetni. A vastag anorák a gyerek és a szoros heveder közé gyűrődhet.
Párnázott fejtámasz:
A babaülések többségéhez külön párnázott fejtámasz tartozik, hogy ne lötyöghessen a baba fejecskéje. Ennek hiányában a fej és a nyak körüli részen egy felcsavart lepedővel is ki lehet párnázni az ülést.
Nagyobb holmik:
A nagyobb vagy nehezebb holmit, pl. aktatáskát úgy kell elhelyezni, hogy gyors fékezés vagy koccanás esetén ne alakulhasson át veszélyes repülő tárggyá.
Játékok elhelyezése:
Ha már nagyobb a baba, az ülésre műanyag csipesszel vagy rövid zsinórral puha játékokat lehet akasztani. Ne lógjanak lazán, mert ha röpködnek vagy leesnek, a baba dühös lesz, és elvonja a figyelmet a vezetéstől. Kifejezetten babaülésre való játékokat is lehet kapni.,
A babaülések többségét bevásárlókocsiba is be lehet akasztani:
Ami ugyan kényelmes, de nem egészen veszélytelen dolog, a gyerek és az ülés súlyától ugyanis áthelyeződik a súlypont, és felborulhat a kocsi. Tehát vagy nagyon gondosan kell belehelyezni a gyereket, vagy kenguruba, mózeskosárba vagy gyerekkocsiba kell tenni bevásárláskor.
A babaülésre is érvényes balesetvédelmi főszabály:
Nincs kivétel! Ha a kocsi mozgásban van, minden benne ülő személyt biztonságosan és szabályosan be kell csatolni.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.