• orvos
• orvosi vizsgálatok

A hagyományos kínai orvoslás

A részben több mint 4000 éves kínai gyógymódok is a test, a szellem és a lélek egységét hirdető holisztikus tanítást követik. Ezenkívül a hagyományos kínai orvoslás abból indul ki, hogy az ember a koz­moszba ágyazott lény. A hagyományos kínai orvoslás a különböző módszerek és alkalmazások bonyolult rendszere. Az ázsiai gyógyító művészet tartópillérei közé tartozik az akupunktúra és akupresszúra, a tuina, mint speciális kínai masszázs, a csikung mint légzési és energiameditáció, valamint egy gyógynövénytan és dietetika, tehát táplálkozási irányelvek.

Jin és jang: a kozmikus egység

A kínai orvoslás háttere a jin és a jang, a férfi és a női princípium filozófiája, ami az eget és a földet, valamint egész életünket meg­határozza. A beosztás valószínűleg Kína ősi tavaszi termékenységi ünnepein alapul.

Ehhez a nőknek, akik mint az élet adói, a termékeny földdel kapcso­lódnak össze, a völgy árnyékos oldalán kellett felsorakozniuk. Ezt az oldalt hívták jinnek. A férfiak a völgy napos oldalán sorakoztak fel, ami világos, férfias erejüket szimbolizálta. Ezt az oldalt hívták jangnak. Így az ember lassan hozzászokott ahhoz, hogy mindent, ami női, puha és sötét, jinnek, és mindent, ami férfi, kemény és vilá­gos, jangnak nevezzen.

A jin és a jang alapelve

A kínai filozófiában a tao a legmagasabb, legnagyobb és az egész. Benne hat a két ellentétes pólusú erő, a jin és a jang, ahol a jin a női, a jang pedig a férfi princípiumot testesíti meg. Mindkét erő állandó kölcsönhatásban áll egymással, és kölcsö­nösen befolyásolják egymást. A jin és a jang az egészségünkre is nagy hatással van, mert a csi életenergiát irányítják. A jin és a jang nemcsak a férfiságot és a nőiséget, hanem sok más ellentétpárt is jelképez. Néhány példa erre:

Jin: éjszaka, hideg, föld, ősz/tél, súlyosság, sötétség, mélység.

Jang: nappal, meleg, ég, tavasz/nyár, könnyűség, világosság, magasság.

A kínai filozófia alapján nem létezhet az egyik a másik nélkül, és mindig kiegészítik egymást annak az egyszerű természeti alapelvnek alapján, amely szerint nincs fény árnyék nélkül. Ezt a kínai orvoslás az emberi testre is átültette. Egy egyszerű példával szólva: a kínai orvoslásban a táplálékot a jinhez sorolják, mert energiát ad. A belső szervek, pl. az emésztőszervek működése ezzel szemben a janghoz tartozik, mert aktív. Csak ha van jin (táplálék), akkor képes a jang (anyagcsere, emésztés) működni. Ez fordítva is igaz. Csak ha a jang (anyagcsere, emésztés) megvan, akkor tud valamit kezdeni a test a jinnel (táplálék).

Az öt elem

A jin-jang elmélet mellett szerepet játszik az öt elem: a fa, a tűz, a föld, a fém és a víz. Az ősi Kínában az emberek meg voltak győződ­ve arról, hogy az egész matéria, az egész kozmosz ezekből az elemek­ből tevődik össze.

Ezt a gondolkodási modellt átültették az orvoslásra is. Ezek szerint az elemek az ember és környezete kölcsönhatását, de az emberi test szerveinek és struktúráinak az együttműködését is szimbolizálják, Így pl. a májat a fa elemhez sorolták, mert a májat, mint az átalakítás és a feldolgozás szervét, a fa és a növények növésével és virágzásával hasonlították össze.

A kínai orvoslás három fontos szabályozót határozott meg, amelyek az egyes szervek, testanyagok stb. összjátékát és működését hivatot­tak harmonizálni. Ezek a sheng, a ke és a csi. A sheng az előmozdító, ami a testi és a szervi funkciókat beindítja. Ellenpárja a ke, ami gátol és elnyom. A kettő együtt, kiegyensúlyozott egységben gondosko­dik a test optimális működéséről. A harmadik szabályozó a csi, ami „energiának” fordítható.

Ez látja el az összes szervet, az egész szerve­zetet, és ezáltal a test kiegyensúlyozott működésének alapja. Ezen­kívül megmutatja, hogy mely szervek vagy anyagok működnek ren­desen és melyek működnek túl vagy alul. A hibás működések esetén az energiaáramlás zavart szenvedett. Ezt a kínai orvoslásban képzett szakember olyan egyszerű vizsgálati módszerekkel képes felismerni, mint a tapogatás és az érzékelés. Így következtetések vonhatók le a csiből az érintett ember egészségére vonatkozólag.

Akupunktúra és akupresszúra

A csi pályákon keresztül áramlik a testünkben. Ezek a pályák a meri­diánok, amelyek szerteágazó hálózatot alkotnak a szervezet belsejé­ben és a bőr alatt. Ezek szállítják az információkat a bőrtől a szervek­hez és a szervektől a bőrhöz. 14 fő meridián létezik, amelyeken több mint 300 akupunktúrás pont helyezkedik el. A meridiánok az egyes szervekhez rendelődnek.

Az akupunktúrás pontokat az energiaveze­tő pályákon lévő csomópontokhoz lehetne hasonlítani, amelyekben különösen könnyen működik az információcsere. Így pl. bizonyos akupunktúrás pontok nyomásra érzékenyek, ha speciális szervi zavar áll fenn. A pontok tűvel való ingerlése által az érintett szerv működé­se befolyásolható és az energiaáramlás harmonizálható. Az akupunk­túrát kizárólag képzett szakértő végezheti.

Az akupresszúra esetében azt az ingert, amelyet az akupunktúránál a tűk fejtenek ki, a pontokra gyakorolt ujjnyomás helyettesíti, ezért az akupresszúra jól alkalmazható az önkezelésre. Kínában az akup­resszúra olyan hétköznapi egészségügyi gyakorlat, amihez mindenki ért. Amikor nálunk, pl. fejfájás esetén, valaki bevesz egy tablettát, akkor a kínaiak a fejfájást akupresszúrával kezelik.

A nyugati országokban korábban a meridiánokra, az akupunktúrás pontokra és az ezekkel való kezelésre többnyire úgy tekintettek, mint bizonyítatlan elméletekre, ám mára megváltozott a helyzet. Tanulmányokkal bizonyították, hogy tényleg léteznek a meridiánok, és akupunktúrával és akupresszúrával valóban sok betegség befo­lyásolható.

A konkrét szervi problémák és testi betegségek mellett az akupunktúra és az akupresszúra nálunk főleg a vegetatív zavarok, valamint a pszichés problémák kezelésében érvényesül. A hagyományos kínai orvoslás egyenesen abból indul ki, hogy az egyes érzelmek összekapcsolódnak bizonyos szervekkel. Így pl. a szív és a vékonybél az öröm érzésével kapcsolódik össze, az epe és a máj a haraggal, a hólyag és a vese a félelemmel. Ennek megfe­lelően a félelemérzetet az ember a vese energiájának erősítésével kezelheti.

A kínai gyógynövények

Az akupunktúra, a táplálkozásterápia, a lazító és masszázstechnikák mellett a növényi gyógyászat a kínai orvoslás legfontosabb terápiás elvei közé tartozik. Ennek során részben ugyanazokat a gyógynö­vényeket alkalmazzák, mint nálunk (pl. a zsályát), de a növények hatásmódját másképp sorolják be, mint a nyugati orvoslásban. Az energetikai minőségük fontos, pl. hogy a szerek melegítenek-e vagy hűtenek és milyen formában képesek a csi energia harmonizálására. Az ásványi anyagok és az állati termékek viszonylag csekélyebb sze­repet játszanak.

A kínai orvoslásban az elmúlt 2500 – 3000 év során több száz gyógy­növényt vizsgáltak, Így szinte minden betegséghez kéznél van vala­milyen hozzáillő szer. Többnyire négy-öt növényi hatóanyag kombi­nációját adják, és ezt a terápiát más eljárásokkal, pl. akupunktúrával, akupresszúrával vagy csikunggal egészítik ki. Atopiás dermatitis esetén pl. a sötétpiros bazsarózsa gyökeréből, a tárnicsgyökérből és más gyógynövényekből álló keverék számos betegnél a betegség érezhető javulását okozza, a gyulladásos bőrel­változások csökkennek, sőt teljesen meg is gyógyulnak.

A gyógynövények igen alkalmasak gyermekek kezelésére. Az orvo­sok a speciális kínai növényi gyógyászattal az allergia más formáinál is, mint pl. a szénanáthánál vagy az asztmánál is, gyakran akupunk­túrával kombinálva, nagyon jó eredményeket érnek el.

A kínai diagnosztika

A megfelelő szer megtalálásához az orvosnak először fel kell állítania a diagnózist. Ez teljesen más, mint az európai diagnosztika. Az orvos részletesen kikérdezi a beteget betegségtörténetéről, élet- és táplál­kozási szokásairól, lelki közérzetéről és családi viszonyairól. Azután kerül sor a testi vizsgálatra. Különös jelentőséggel bír a pulzus- és a nyelvdiagnosztika. A nyugati orvoslásban teljesen feledésbe merült, hogy a pulzusból és a nyelv állapotából fontos következtetéseket lehet levonni a belső szervek működésére vonatkozóan. A hagyomá­nyos kínai orvoslásban járatos orvosok ezzel azonban sokféle zavart képesek felismerni és megfelelően kezelni.

Hogyan működik a nyelvdiagnosztika?

A nyelvdiagnosztika a hagyományos kínai orvoslás egyik fontos eljárása a zavarok és betegségek felismerésére. Alapjául az a feltevés szolgál, hogy a belső szervek a nyelven úgy képződnek le, ahogyan a testben elhelyezkednek. Ha változások lépnek fel a nyelven, abból a szervek lehetséges megbetegedéseire lehet következtetni.

Az elmúlt évtizedekben a nyelvdiagnosztika meghódította a nyugati orvostudományt is, az orvosok és gyógyító szakemberek egyre szé­lesebb körben alkalmazzák. Ám ez az eljárás az ősi kínai tanítások mély megértését és tudását előfeltételezi, és nem lehet egyszerűen csak átültetni a nyugati gyógyításba. A természetgyógyász orvosok nálunk is végeznek bizonyos nyelvdiagnosztikát, amikor a nyelv tulajdonságait, alakját és méretét vizsgálják és ezáltal információkat szereznek a beteg egészségi állapotáról.

Ezt szemléli a nyelvdiagnoszta:

• a nyelv alakját,
• a nyelv méretét,
• a száj- és a nyelvnyálkahártya színét,
• a nyelv lepedékét,
• a nyelv környezetét (garatmandulák, uvula), a nyelvgyököt, az elülső szájüreget a fogakkal együtt, a fogínyt.

Moxibustio: terápia füsttel

A moxibustio lényege, hogy a test egy akupresszúrás pontjára fekete ürmöt helyeznek és felmelegítik. Ezáltal az oda tartozó energiavezető pályák, a meridiánok aktiválódnak, és a test belsejében bizonyos folyamatok indulnak be. Ezt a lehetőséget használják fel pl. a szü­lészetben is, ha a magzat rossz irányban fekszik, pl. farfekvésnél.

A terhes nő kislábujján lévő 67. akupunktúrás pontba akupunktúrás tűt szúrnak fekete ürömmel vagy egy moxaszivarral, és ezzel stimu­lálják az ún. hólyagmeridiánt. Ez energiát vezet tovább a vese- és a hólyagműködés köréhez. A célzott stimulálással meleg árad szét az altestben, ami arra indítja a magzatot, hogy a megfelelő szülési pozícióba forduljon. Az esetek kb. 50 százalékában ez sikerrel jár, és elkerülhető a császármetszés.

Csikung: a gimnasztika kínaiul

A kínai csikung szót úgy lehetne fordítani, mint a „a légzés gyakorla­ta”. Ezt a népi gyógymódot évezredeken keresztül titokban tartották Kínában, és csak a buddhista kolostorokban tanították. A csi a kínai filozófiában és orvostudományban a lélegzet, átvitt értelemben az embert átjáró életenergia. Ez erősíthető a csikunggal, és ezzel a be­tegségeket is meg lehet előzni, de már meglévő panaszok is kezelhe­tők vele. Külön gyakorlatokat fejlesztettek ki a legkülönfélébb egész­ségi problémákra, pl. fejfájásra, alvászavarokra stb.

A csikung azonban egészen különleges jelentőséggel bír a stresszoldásban és a nyugtatásban. Aki járatos benne, a stresszes helyzeteken úgyszólván néhány lélegzetvétellel úrrá lesz, miközben képes belül nyugodt maradni és Így biztosan eldönteni, hogy az adott pillanatban éppen mi a teendő. Ebben a tekintetben a csikung jól összehasonlítható a nyugati autogén tréninggel.

Csikung gyakorlatok

A csikung gyakorlatokat nagyon lassan és fokozatosan végzik, tehát a puha, szinte folyamatos mozgás sohasem akadozik és nem lökéssze­rű. Ezenkívül a gyakorlatok nem lehetnek megerőltetők, sem meg-terhelők, és semmi esetre sem fajulhatnak „teljesítménysporttá”. Ez teljesen ellentmondana az ázsiai orvoslás és filozófia szemléletének. Ennek ellenére szükség van bizonyos fegyelemre, mert a csikung csak akkor hasznos, ha rendszeresen végzik és a hétköznapok részé­vé válik.

Kínában az olyan gyógytorna, mint a csikung, mindig egyben légzés-és meditációs gimnasztika is. Tehát a holisztikus alapelv alapján hat, és a testet, szellemet és lelket egyaránt pozitív energiával tölti fel. A csikung serkenti a szívet és a vérkeringést, elősegíti a vérellátást és az anyagcserét, erősíti az ellenálló képességet, és gondoskodik a csontok, izmok, szalagok, ízületek rugalmasságáról és feszességéről. Emellett ezek a gyakorlatok kiegyensúlyozóan hatnak a pszichére és erősítik az olyan szellemi képességeket, mint a koncentráció, az em­lékezet és a kreativitás.

A csikung gyermekeknek is jó

Elvileg a csikung speciális gyógytorna, amellyel elérhető, hogy a csi energia optimálisan áramoljon a testben, szellemben és lélekben. De nemcsak néhány gimnasztikagyakorlatról van szó, hanem lassú, célzott mozdulatokról, amelyek közben az ember tudatosan érzi, hogy mi történik a testében. Aki a csikungot rendesen megtanulta és rendszeresen alkalmazza, nagyon nagy jót tesz az egészségével: képes ellazulni, képes a stresszoldásra, a szív, a vérkeringés és sok anyagcsere-funk­ció harmonizálására. Az egyszerű csikung gyakorlatokat már a gyerekek is megtanulhatják és még élvezhetik is.

Időközben a csikung pozitív hatását tudományos vizsgálatsorozatok­kal is igazolták: javítja a vérkeringést, erősíti az immun- és az ideg­rendszert, szabályozza a vérnyomást, lassítja a légzést és a szívverést. Ezért a csikung, főleg a kínai klinikákon, a kezelés részét képezi, és a természetgyógyász orvosok is ajánlják.

A kínai táplálkozástudomány: fontos az íz

Ha egészségesen akarunk táplálkozni, akkor számoljuk a kalóriákat, ügyelünk arra, hogy kevés zsiradékot és sok vitamint fogyasszunk. A kínaiak számára ezzel szemben sokkal fontosabb az élelmiszerek színe és íze, mert a kínai táplálkozástudományban is nagy szerepet játszanak az energiával kapcsolatos elvek, és az élelmiszereknek ízük, néha színük alapján bizonyos tulajdonságokat tulajdonítanak. Az édesről úgy tartják pl, hogy melegítő, nedvesítő és energiatámogató hatású.

A csípős íz a kínai tanítás szerint nagy forróságot okoz a test­ben, kivezető és méregtelenítő hatású. A keserű adsztringens hatású, azaz leköti az anyagokat és inkább kiszárítja a szöveteket. Ezeknek az elveknek az alapján a kínaiak úgy állítják össze az ételeiket, hogy azok kiegyensúlyozottak legyenek és egyik íz se tengjen túl bennük. Ezenkívül az elkészítés módja – a zöldség rövid, de erős felhevítése a wokban – biztosítja, hogy jó ízű legyen az étel, emellett minden tápanyag, vitamin és ásványi anyag megmaradjon benne.

Tuina: gyengéd masszázstechnika

A kínai orvoslás különböző masszázstechnikákat alkalmaz, pl. a tuinát. Ezt a teljesen önálló terápiás irányzatot egyáltalán nem lehet összehasonlítani a nyugati masszázstechnikákkal. Egészen speciális fogásokat alkalmaz, amelyeket csak egy tapasztalt tuinaterapeuta végezhet. Hatása nagyon mélyreható, és ezzel a manuális technikával még a bonyolult zavarok is kezelhetők.

Tajcsi

A tajcsi több ezer éves mozgásművészet. Kínából ered, manapság több millió kínai végzi reggelente, hogy ezzel készüljenek fel testileg és szellemileg a rájuk váró napra. A pekingi tajcsi 24 gyakorlatból áll. A mozdulatok lassúak, szinte folyamatosak és egy láthatatlan ellen­ségre irányuló, pontosan megszabott harci gyakorlatokat utánoznak. Ehhez tökéletesen uralkodni kell a testen, ami teljes koncentrációt kíván. A tajcsi ezért a test és a szellem intenzív edzése. Ezek a gyakorlatok gyógytorna hatásúak a csontokra, ízületekre, iz­mokra és belső szervekre.

A vérnyomást normalizálják, a légzést és az izmokat ellazítják

A tajcsi a gondolkodást és az érzéseket is pozi­tívan befolyásolja. Fokozza az önészlelést, a figyelmet és az agytelje­sítményt. Levezeti az agresszivitást, és hatására a kiegyensúlyozottság és az egészséges öntudat állapota áll be. A tajcsi eredetileg állítólag tánc volt. Ily módon a természet minden elemét magába fogadja, és egyesül vele. Ezért van a tajcsigyakorlatoknak olyan hangzatos neve, mint pl. „a fehér daru fényes szárnyával verdes”.

Még ha a tajcsi 24 mozgásformája 174 külön figurából tevődik is össze, ez a gyógytorna alapjában véve egyetlen mozgásegység, amelyet könnyedén, folyamatosan és ruganyosan, szinte tánc módjára végez­nek. Ha az ember naponta gyakorolja a tajcsit, akkor ez a mozgás-technika kb. egy év alatt megtanulható.

Ha valaki elsajátította a tajcsit, akkor az egész programhoz napon­ta csak öt percre van szüksége. Ezalatt azonban rengeteget tesz az egészségéért és a jó közérzetéért is.

Hogyan működik?

A harmonikus, ritmikus és puha mozgásformák összhangba hozzák a szellemet, a lelket és a testet. Akkor a csi, az egyetemes életenergia szabadon áramolhat az egész szervezetben, erőt adhat neki és kozmikus tudatra vezethet. A tajcsi javítja a vér­keringést, mélyíti a légzést, stabilizálja az idegrendszert, javítja a szervezet ellenálló képességét, erősíti a szalagokat, mozgékonnyá teszi az ízületeket, egészséges alvásról gondoskodik, nyugalmat és önbizalmat ad.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.