• emésztés
• emésztési zavar

Emésztőszervi zavarok okai

Az emésztőrendszer állapotát legjobban talán a székelési szokásokkal jellemezhetjük. A bél­rendszer működése meglehetősen egyedi; a mai orvosi felfogás szerint normálisnak tartjuk a he­ti 3-tól a napi 3 székletig terjedő, szélesebb ér­tékhatárokat. Legfontosabb, hogy tudjuk, mi az, ami számunkra normálisnak tekinthető. így könnyen észrevesszük és ki tudjuk szűrni, ha bélrendszerünk a normálistól eltérően működik, és minden rendellenességet idejében jelezhe­tünk orvosunknak, aki megnyugtató megoldást talál.

Az emésztőrendszer sokféle bekerült táp­anyaggal megküzd, de rendkívül erőtelje­sen reagálhat minden idegen és mérgező anyagra, így fertőzött ételre, italra, méreg­anyagokra, egyes gyógyszerekre, irritáló hatású anyagokra. A hányás és hasmenés gyors válaszok a gyomor-bélrendszer ré­széről, hiszen minden bekerült veszélyes anyagot megpróbál onnan eltávolítani.

A székrekedés és a felböfögés viszont azt jelezhetik, hogy hosszabb ideje nem meg­felelő a táplálkozásunk, és a gyomor-bél­rendszer működése emiatt kárt szenvedett. Kisebb kellemetlen tünetek, így például emésztési zavarok akkor is beáll­hatnak, ha sietősen ettünk, stresszes ál­lapotban, vagy egyszerűen csak olyan test­helyzetben, amely éppenséggel megnehe­zíti az emésztés normális folyamatát.

A legtöbb emésztőszervi tünet csak át­meneti, de jelezhetnek súlyosabb zavart is, ami akár azonnali orvosi beavatkozást igé­nyel. A hasi fájdalom lehet daganatos ere­detű, de lehet fekélyből származó, vagy egyszerűen csak egy kiadósabb gyomor­rontás eredménye.

Nem könnyű elkülöníteni a hasi pana­szok okait, mivel például a daganatos és a fekélyes tünetek a has azonos területén jelentkeznek. Ha egy súlyosabb tünet né­hány napnál tovább is fennáll, vagy na­gyon intenzív (pl. heves hasi fájdalom), orvoshoz kell fordulnunk, hogy mielőbb elvégezhessék a megfelelő vizsgálatokat.

Emésztőszervi tünetek

A leggyakoribb tünetek a hányás, hasme­nés, hasi fájdalom, székrekedés, felfúvó­dás, felböfögés. Ezek a tünetek általában csak ritkán jelentkeznek, és maguktól el is múlnak. Ha a tünet súlyos volna, és né­hány napon belül nem múlik el, akkor fel kell keresni az orvost. Ezek egyébként a legközönségesebb emésztőrendszeri tü­netek, és tudnunk kell, mit tegyünk, ha valamelyiket észleljük.

• Vér – ha a hányadékban vagy székletben vért észlelünk, az nem tekinthető nor­málisnak! Lehet egyszerű oka, mint pl. aranyér (megrepedése), de jelenthet va­lamilyen komolyabb problémát is.
• Hasi fájdalom – sokféle oka lehet, a túlságosan kiadós étkezéstől a menstruá­ción keresztül a súlyos betegségekig. Ha gyakran tapasztalunk hasi fájdalmat, vagy az változó jellegű, keressük fel or­vosunkat.
• Székrekedés vagy hasmenés – bárkinél előfordulhat mindkettő. Ha azt észlel­jük, hogy normális székelési szokásaink hirtelen megváltoztak, ez súlyos állapo­tot is jelezhet, és azonnal fel kell keres­ni orvosunkat.
• Hányás – sokféle emésztőrendszeri be­tegség tünete lehet, de más szervek be­tegségeit is kísérheti. Az ismételt hányás kiszáradáshoz vezethet, ezért fontos a kellő folyadékfogyasztás. Ha a hányás nem múlik, vagy a hányadékban vér ész­lelhető, keressük fel az orvosunkat.
• Tenezmus (székelési inger) – ahhoz ha­sonló érzések, mint amikor úgy érezzük,hogy székletünket nem tudtuk teljes egészében kiüríteni. Lehet súlyosabb betegség jele is, ezért ezzel mindenkép­pen orvoshoz kell fordulni.
• Fogyás – bármilyen, nem magyarázha­tó fogyás esetén orvoshoz kell fordulni.
• Étvágycsökkenés – az étvágy az életkor­ral általában is csökken, de a hirtelen étvágyvesztés konkrét betegséggel áll­hat összefüggésben, ezért ki kell vizs­gálni.
• Felböfögés, felfúvódás – ezek is közön­séges, gyakori tünetek; rossz közérzetet, fájdalmat okozhatnak, de ritkán súlyo­sabb betegséget jeleznek.

Vizsgálómódszerek

A részletes kikérdezés után az orvos vé­gezhet néhány speciális vizsgálatot, pél­dául végbélvizsgálatot gumikesztyűvel. Ez nem fájdalmas, legföljebb csak kellemet­len érzéssel jár. Fontos, hogy súlyosabb betegség ese­tén a kezelés minél előbb megkezdődjék, ezért a betegnek is érdeke, hogy tüneteit, panaszait ne titkolja el, még akkor sem, ha kínosnak érzi, hogy mindent őszintén el kell mondania.

Egyéb vizsgálatok

Orvosunk néhány további vizsgálatot fon­tosnak tarthat, és ezek egy része kórházi körülményeket igényel:

• Kontrasztanyaggal végzett röntgenvizs­gálat – igen hasznos a gyomor és a be­lek kontrasztanyagos vizsgálata; számos betegség kideríthető ilyen módon. Általában báriumszulfátos „próbareggeli”-t kell fogyasztani, vagy beadhat­nak báriumos beöntést végbélen át. Egy idő múlva a röntgenképen a bárium jól láthatóan kirajzolja a belek nyálkahár­tyáját, így bizonyos betegségek diag­nosztizálhatók. Vizsgálat közben az or­vos megfigyeli a nyelési folyamatot, a gyomor alakját, helyzetét és mozgását, az ürítési viszonyokat. A beteget külön­böző irányokba mozgatja. A gyomor­röntgenhez hozzátartozik a nyombél vizsgálata is, amely szintén fekélyesedésre hajlamos.
• Endoszkópia – a gyomor-bélrendszer ún. flexibilis teleszkópos eszközzel, az endoszkóppal igen jól áttekinthető. Ez levezethető szájon át, vagy felvezet­hető a végbélen keresztül a gyomor-bél­rendszer egészének áttekintésére. Egy speciális kisméretű feltét segítségével szövetminta nyerhető bármely szakasz­ból, de kezelésre is alkalmas lehet az en­doszkópia, a megfelelő helyre juttatott anyag révén.
• Ultrahangvizsgálat – a májat például le­het ultrahangos módszerrel is vizsgálni; ez nem invazív technika, tehát a szerve­zetbe való semmilyen beavatkozást nem igényel.

(Kép fent) A báriumos próbareggeli lenyelése után végzett röntgenvizsgálat alkalmas a vékonybél bármilyen elváltozásának kimutatására.

Az emésztőrendszer felső szakaszának endoszkópiája

1. A beavatkozás előtt adhatnak injekciós (intravénás) érzéstelenítést, vagy a hátsó garatfalra permettel fecskendezett helyi érzéstelenítést. A szájüregbe védőeszközt helyeznek az ajak és a fogak védelmére.
2. A szájüregbe helyezik a speciális tükörrel és kamerával ellátott endoszkópos eszközt, majd levezetik a nyelőcsövön keresztül a gyomorba. A szakember a flexibilis endoszkópot közben kézzel irányítja.
3. Az endoszkópos képek tévémonitoron keresztül követhetők, ahol vizsgálat közben minden esetleges elváltozás (fekélyek, hegek stb.) látható.
4. Az endoszkópos szakember szövetmintát vehet a kórosnak látszó szövetből, majd a mintát a szövettani laboratórium vizsgálja tovább.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.