Betegségek és megelőzésük

Kérdések a gyógyszeres kezelésről – Parkinson-kór

A barátom, aki ugyanannyi ideje Parkinsonos, mint én, kétszer annyi tablettát szed, mint én. Rendjén van ez?

A látszólag ugyanolyan Parkinson-típusban szenvedők­nek gyakran teljesen különböző kezelésre van szüksé­gük. Annak a gyógyszeradagnak, amire egy adott ember­nek szüksége van, kevés köze van a tünetek súlyosságá­hoz vagy a diagnózis megállapítása óta eltelt időhöz. Más szóval nem jelent sem jót, sem rosszat, ha több vagy kevesebb gyógyszert kell szedni. Azok a dózisok, ame­lyek Önnek és a barátjának megfelelnek, a leginkább hasznukra válnak a legkevesebb mellékhatással.

Úgy neveltek, hogy kerüljem a tablettákat, és gyakran olvastam az általuk okozott károkról.

Most állapították meg, hogy Parkinsonos va­gyok, és azt mondták, hogy az életem további részében tablettákat kell majd szednem. Megtagadhatom ezt?

Természetesen szabadon dönthet arról, hogy nem veszi be a tablettát a Parkinson-kórra – vagy másra. Mielőtt megkísérelnénk teljesebb választ adni a kérdésére, meg kell jegyezni, hogy elég kevés ember érez úgy, ahogyan Ön. A gyógyszerek manapság oly nagy részét képezik az egészségügyi ellátásnak, hogy az egészségügyi dolgozók számára magától értetődő a használatuk, és könnyen alábecsülik az Önhöz hasonlók félelmeit és érzelmeit.

Néhány fontos érvet hozhatunk fel:

Először is, el kell magyaráznia az orvosának, hogyan érez, és meg kell kér­nie arra, hogy mondja el a valószínűsíthető következmé­nyeit annak, ha szedi, vagy ha nem szedi a gyógyszert. Bi­zonyára nem kell sietni, hogy eldöntsék a gyógyszeres kezelést a legtöbb embernél, s még mindig van néhány vitás kérdés arról, mely gyógyszereket kell elkezdeni, s arról is, melyeket kell használni a korai időszakban, a ke­véssé megtámadott embereknél. Ezért aztán nincs olyan orvos, aki bánja a várakozást.

Másodszor, érdemes emlékeznünk arra, hogy a levodopát tartalmazó gyógyszerek a kiegészítő kezelés egyik fajtáját képezik (egy természetes összetevőt visszaállít­va) és a legtöbb ember számára elfogadhatóan jól mű­ködnek. Lehet, hogy rossz szolgálatot tesz önmagának és csökkenti az életminőségét, ha túl sokáig vár.

Végül, csupán Ön tudhatja, hogy a Parkinson-kór okozta kellemetlenség mikor múlja felül azt a kellemet­lenséget, melyet egy állandó gyógyszerszedéskor érez. Bátran forduljon az orvosához, ha most úgy érzi, nemet kell mondania, de később meg akarja változtatni a véle­ményét.

Abba kellene hagynom a tabletta szedését, ha rosszul érzem magam tőlük?

Feltételezzük, hogy elmondták Önnek, mi várható egy új tabletta kipróbálásakor. Ha rosszabbul érzi magát, mint azt várta, például, ha nagyon rossz a gyomra, vagy elájul, menjen vissza az orvosához, mihelyt lehetséges, s kér­dezze meg, abbahagyhatja-e azoknak a tablettáknak a szedését. Lehet, hogy az orvosa egy eltérő gyógyszert próbál ki, vagy azt javasolja, hogy szedje továbbra is ugyanazt a gyógyszert, de kisebb dózisban. Néhány be­tegnek használ, ha másodszorra a normálisnál kisebb adagot alkalmaznak, s ezt lassan teszik.

Ha egyszer beállítottak egy gyógyszert, főleg ha az ha­tásosnak bizonyult, általában nem okos dolog hirtelen megváltoztatni azt. Amennyiben nagyon rosszul érzi ma­gát egy tartós és sikeres kezelést követően, nagy az esély arra, hogy nem a gyógyszer, hanem valami más okozza az új szimptómákat. Beszéljen az orvosával annak kide­rítése érdekében, mi okozza a bajt.

Magam is szabályozhatom a tabletta szedését a tevékenységemtől és attól függően, hogyan érzem magam?

Amikor jól ismeri a betegségét és tudja, mi a különbség a túladagolás, illetve aluladagolás között, sok orvos arra ösztönzi betegét, hogy kísérletezzen egy kicsit önmagán a tabletta pontos dózisát és időzítését illetően. Az orvosa például elmondhatja Önnek, hogy a teljes napi levodopa-adagjának nagyjából mennyinek kell lennie, s arra buzdít­hatja, hogy kísérletezzen egy kicsit ezen a gyógyszerkere­ten belül. Hogy hogyan osztja el napközben a tablettákat és hogyan szedi be az étkezések vonatkozásában, változ­hat – kis kísérletezéssel és hibával – egészen addig, amíg ki nem deríti, hogy mi felel meg Önnek a legjobban.

Mennyire fontos a gyógyszerek időzítése a Parkinson-kór esetén?

Általában a gyógyszeradagok időzítését, különösen a levodopáétúgy adják meg, hogy amennyire lehetséges, a normális (azaz nem Parkinsonos) állapotot hozza létre. Ezért a levodopa adagokat elosztják egész napra, kez­detben általában háromszor vagy négyszer kell szedni. Az a cél, hogy hosszan tartó legyen a hatása, és elkerül­jék a lehetséges kényelmetlenséget és a gyógyszerszint csökkenésének köszönhető mozdulatlanságot.

A levodo­pa gyógyszerek hosszú távú használatával, s a Parkin­sonos állapot előrehaladásával a gyógyszeradag idő­zítésének általában állandóbbnak kell lennie, azaz pon­tos időben és általában gyakrabban kell bevenni. Az or­vosa tanácsot ad az adag kezdeti gyakoriságára és időzítésére vonatkozóan, és időről-időre változtatásokat javasol.

A megfelelő időben történő gyógyszerezés problémái különösen akkor merülnek fel élesen, amikor a Parkinsonos beteget kórházba utalják, főként, amikor nem neurológiai osztályon vannak. A gyógyszerek nem megfelelő időzítése miatti aggodalom és szorongás jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz a normális stresszhez, ami a kórházban lévő embereknél fennáll.

A Parkinson-kór egyénre szabott gyógyszer adagjának a fontosságát eddig is hangsúlyozták és ma is hangsúlyoz­zák az általános orvosi és ápolószemélyzetnek a különfé­le közvetítőkön keresztül, többek között a szemináriu­mokon, a kiadványokon és információs lapokon keresz­tül. A Parkinsonosok azonban még mindig rossz tapasz­talatokról számolnak be, amikor egyéb betegség miatt kórházi kezelésre utalják őket.

Azt hallottam, hogy először dopamin-agonista szert kellene adni, s nem levodopát. Igaz ez? A 75 éves édesanyámat levodopára állították rá.

Ez egy vitatott terület. Néhány tanulmányt (többek kö­zött a REAL-PET és CALM PD) eleinte úgy értelmez­tek, mint amelyek kimutatják, hogy a dopamin-ago­nistákat szedő emberek tünetei lassabban súlyosbodnak, mint a levodopát szedőké. Ezt az érvet ma már vitatják, bár ahogy az előző kérdésekre adott válaszokban emlí­tettük, néhány agonistára állított betegnél kevesebb ön­kéntelen mozgás lép fel. Jóllehet gyakran csökkenti ezt az előnyt az egyéb mellékhatások megnövekedésének esélye.

Ez „az egyik kutya, a másik eb” esete lehet, de legalább az orvosoknak van némi választási lehetőségük, és ezt meg kell beszélni Önnel vagy az édesanyjával, ami­kor a kezelés már elkezdődött. Az agonisták jelentős ér­tékesítése ellenére a levodopa készítmények néhány em­bernél még mindig jónak bizonyulnak a kezdetekben. Ez magában foglalja azt, amikor a tünetek súlyosak és gyor­sak, jó reagálás szükséges, vagy ha más betegségekre előírt gyógyszerek már eléggé összetettek.

Az újságban olvastam, hogy a Parkinsonra felírt gyógyszerek kényszeres viselkedést okozhatnak, mint például a hazárdjáték. Igaz ez?

Léteznek beszámolók a Parkinson-kór és hasonló beteg­ségek, valamint a rögeszmés-kényszeres viselkedés kap­csolatáról, és néhány kisebb tanulmány alátámasztja ezt a gondolatot. Ez nyilvánvalóan csak a Parkinsonosok kis százalékára érvényes. Ennek okát nem értjük, és az agy nem dopamin vegyületeivel (pl. serotonin) függ össze.

A dopamint szedő Parkinsonosok nagyon kis százaléká­ban van kockázata annak, hogy megváltozik a viselkedé­sük. Idetartozik a hiperszexualitás, rögeszmés-kénysze­res viselkedés és a beteges hazárdjátékra való hajlam. Az orvosok tudatában vannak e lehetséges mellékhatá­soknak, és ma rutinszerűen érdeklődnek erről minden ellenőrző vizsgálaton. Fontos azonban, hogy a Par­kinsonos beteg házastársa, partnere vagy gondozója megfigyeljen minden viselkedésváltozást, és beszámol­jon róla.

Jegyezzük meg! Hangsúlyoznunk kell, hegy e mellékhatások ritkák, bármelyik dopamin gyógyszerrel előfordulhatnak (töb­bek között a levodopa- és dopamin-agonistákkal), és ál­talában meg lehet oldani az adag szabályozásával.

A Parkinsonra felírt gyógyszerekkel együtt lehet szedni más gyógyszereket is?

A Parkinsonos embereknek gyakran van más betegségük is, amelyekre gyógyszerek szükségesek. Megnyugtató, hogy a Parkinson-gyógyszereket sok másféle gyógyszer nem zavarja, bár van néhány, ami kerülendő. Szedhet fájdalomcsillapítót és altatót is.

Van azonban számos gyógyszer, amelyeket majdnem mindig kerülniük kell a Parkinsonos embereknek. A listán szerepel néhány antidepresszáns, de sok alternatív gyógyszer kapható. Külö­nösen fontos kihangsúlyoznunk, amennyiben a Parkin­sonos emberek depressziósakká válnak, semmi ok sincs arra, hogy kerüljék a normális antidepresszáns gyógysze­reket, ha az orvosaik úgy gondolják, ezek segíteni fog­nak. De az alábbi listán szereplőket tanácsos kerülni.

Kerülendő vagy kérdéses gyógyszerek Parkinson-kór esetén

Hatóanyag:

  • prochlorperazine: szédülés, hányinger, hányás
  • metoclopramide: szédülés, hányinger, hányás
  • fluphenazine nortriptylinevel: depresszió
  • perphenazine: depresszió
  • flupentixol: depresszió
  • chlorpromazine: zavarodottság, hallucináció, dezorientáció vagy zavart gondolkodás zavarodottság,
  • fluphenazine: hallucináció, dezorientáció vagy zavart gondolkodás zavarodottság, hallucináció,
  • haloperidol: dezorientáció vagy zavart gondolkodás zavarodottság, hallucináció, dezorientáció vagy zavart gondolkodás

Legyünk óvatosak a gyógyszerekkel!

Néhány legújabb antipszichotikus szerről úgy hiszik, kevesebb az olyan mellékhatása, mely az agy Parkinson-kórral megtámadott részére hat, s emiatt elővigyáza­tosan olyan Parkinson-beteg is kapja, aki hallucinál. Jól­lehet, ezek a gyógyszerek mégis ronthatnak a Parkinson-betegségen. Így nagy körültekintéssel írhatók fel, és álta­lában kis dózisban.

A legutóbbi kutatások szerint kettőt a legújabb antípszichotikus gyógyszerekből, a risperidont és az olanzapine-t tanácsos, hogy elővigyázatosan alkalmazzák a dementia kezelésére olyan embereknél, akiknél fennáll a szélütés kockázata (a kockázat növek­szik a korral, magas vérnyomással, cukorbetegséggel, szívpitvar-fibrillációval, dohányzással és a magas kolesz­terinszinttel) a szélütés veszélyének megnövekedett koc­kázata és más agyi erekkel kapcsolatos problémák miatt.

A fivéremnek glaukomája van. Ez azt jelenti, hogy néhány Parkinson-gyógyszert nem hasz­nálhat?

Nincs nagy baj a zöld hályogos emberekkel, főleg ha ma­gát a glaukomát megfelelően kezelik. Az antikolinerg szereket, mint a benzhexol, kerülni kell, de egyébként ezeket a Parkinson-gyógyszereket nem nagyon alkalmaz­zák. A levodopa pótló terápiával nincs nagyobb gond, vagy a dopamin-agonistákkal. A fivére zöld hályogra kapott gyógyszerei nem zavarják Parkinson-gyógyszereit. Hasz­nos lenne, ha a Parkinson-specialista és a szemész együtt tudna dolgozni, amikor az Ön fivéréhez hasonló, Parkinsonos és zöld hályogos beteg gyógyszerezését előírják. Bármely glaukomásnak mindig fel kell hívnia az orvosa figyelmét erre a tényre.

A pacemaker megzavarja a Parkinsonra kapott gyógyszereket?

Nem lehet probléma a pacemakerrel (ejtsd: pészméker, szívritmus szabályozó készülék). Régebben, mielőtt a levodopa készítmények nem tartalmaztak dopa-dekarboxiláz-gátlót, adódtak problémák, de napjainkban már nem. A dopamin-agonistákkal sincs probléma. Amikor depressziót is kell kezelni, a kardiológus körültekintőbb lehet néhány antidepresszáns gyógyszerrel, az adott szív­bajtól függően.

Tulajdonképpen a pacemaker behelyezése és alkal­mazása nem okoz problémát, és a szívspecialisták hozzá­szoktak, hogy a szívpanaszokon túl más betegségben szenvedőket is kezeljenek.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.