Betegségek és megelőzésük

Milyen ízületi problémákat okozhat a Parkinson-kór?

Mi a disztónia, és van-e kapcsolata a Parkinson-kórral?

A dystonia (ejtsd: disztónia) az izmok hosszan tartó ön­kéntelen összehúzódása, ami görcsbe rántja a megtáma­dott testrészt. A Parkinson-kórban ez gyakran a lábban tapasztalható (amikor a lábfej befelé fordul) és aztán, de sokkal ritkábban, a szemekben (melyeket nem lehet könnyen kinyitni). A dystonia megtámadhatja a nyakat is (úgy, hogy kifordul), vagy a kezet és az ujjakat (amikor a csukló általában szögben behajlik).

Jegyezzük meg! Ritka esetekben ezek az izomgörcsök előfordulhatnak azelőtt, hogy az egyén elkezdi szedni a dopamin gyógyszereket, és így az alapvető mozgásrendellenesség részét képezik.

Jóllehet, olyan betegeknél fordul elő gyakrabban, akiket dopaminnal kezelnek – gyakran, amikor a dopaminerg hatás múlófélben van. Bár a dystonia e típusának a keze­lése nem lehet könnyű, az orvos és a szakápoló tanácsot ad a gyógyszeradagok szabályozására vonatkozóan, vagy egy másik gyógyszert ad e szimptóma leküzdésére.

Személyes példa

„A 84 éves, sok éve Parkinsonos édesanyám na­gyon türelmetlen kezdett lenni, és alsó végtagi kényszermozgásai vannak. Valószínű, hogy ez a Parkinson-kór része, vagy valami más?”

Az édesanyja tünetei valószínűleg a Parkinson-kórhoz köthetők. Ilyen mozgások általánosak azoknál, akik már sok éve ebben a betegségben szenvednek. Teljesen senki sem érti, de ezek részben a dopamin-pótló terápia részét képezik, másrészt pedig a betegség előrehaladásának a kö­vetkezményei. A korai fázisban az orvosok megpróbálnak az ilyen tünetek ellen védekezni gyógyszerek beállításával, de később lehet, hogy lehetetlen kikerülni őket anélkül, hogy ne okoznának gyorsabb meglassulást vagy lefagyást.

E mozgásokat egy sor különböző névvel illetik – önkén­telen mozgások a legközvetlenebb, és ezt használjuk mi is, de dyskinesiák (ejtsd: diszkinéziák) megnevezésként is hallhatják. Hathatnak az egész testre vagy csak egy részére, és különböző részt támadhatnak meg eltérő időpontokban. Előfordulhatnak a nap egy meg­határozott idején, és amikor előjönnek, időnként (bár nem mindig) az utolsó dopamin-pótló gyógyszeradag időpont­jához köthetők.

Van két további nem valószínű – de lehetséges – oka az Ön által leírt szimptómáknak. Az első az, ami gyakori a gyógyszer okozta Parkinson-kórnál. A második az, amikor egy másik egészségi állapot lép fel, amit nyugtalan láb szindrómának (néha Ekbom-szindrómának) neveznek. Senki sem érti, mi okozza, és ez olyanoknál is előfordul, akik nem Parkinsonosok, amikor egyszer-egyszer egy eltérő, clona­zepam nevű gyógyszerre reagálnak, ám a levodopám és dopamin-agonistákra is. Az egyik, Parkinson-kór kezelé­sére használt dopamin-agonistát ma már engedélyezték a nyugtalan láb szindróma kezelésére.

Miért szenved néhány Parkinsonos beteg túlzott fej- és testmozgástól?

Ezek dyskinesiaként is ismert önkéntelen mozgások. Sú­lyosságukat tekintve nagymértékben eltérnek, de elég gyakoriak, főleg a sok éve kezelt Parkinsonos betegek­nél. Nem igazán értik, de úgy tűnik, az agyban a dopaminszint mesterséges megnövelése szerepet játszik benne. Tudjuk, hogy nem csupán a gyógyszerek mellék­hatásai, mert amikor a nem Parkinsonos betegek szedik ugyanazokat a gyógyszereket, nem okozzák ezeket a mozgásokat. A mozgásokat részben a Parkinson-kór okozza, másrészt a levodopa tartalmú gyógyszerek inga­dozó szintje.

Jegyezzük meg! Amikor az önkéntelen mozgások előjönnek, általában annak jelei, hogy a levodopa dózis nagyon magas, így a dó­zis csökkentése általában segít. Jóllehet, ez néha a Parkinsonos tünetek visszatéréséhez vezet, úgymint a meglassulás és merevség, és keresni kell egy kompromisszumos megoldást a mobilitás és az önkéntelen mozgások között.

Az önkéntelen mozgások ideje és gyakorisága eltér az egyes emberek között. Néhányuknál a mozgások majd­nem mindig fennállnak, míg másoknál csak a tabletta be­vétele után, vagy hamarosan rá, mielőtt a következő be­vétele esedékes lenne. Néhányan nagyon aggasztónak találják, de amikor elég enyhék, gyakran nyugtalanítób­bak egy kívülállónak, mint magának a betegnek.

Személyes történetek

„A 82 éves Parkinsonos férjemnél kialakult egy új, nyugtalanító tünet. Minden délután nagyon melege lesz, és belső – nem külső – égésérzete támad. Ettől nagyon megrémül és a légzése is természetellenessé válik. Ez néhány órán keresz­tül szokott tartani, és úgy tűnik, némi pihenés könnyít rajta, de az elmúlt néhány napon to­vább tartott, míg helyrejött.”

A férje tüneteit az orvosok sem értik teljesen, de a Parkinson-kór részeként ismerik. Mind magának a Parkinsonnak a részeként jönnek elő, mind az azt kezelő gyógyszerekre történő hatásként. A gyógyszerek teljes leállítása (ha ez lehetséges) azonban ritkán segít. Néha, de nem mindig, ez a tünet előfordul, amikor önkéntelen mozgások (dyskinesiák) alakulnak ki.

Sajnos keveset lehet tenni, hogy csökkentsük ezt a tü­netet. Ez nem a férje Parkinson-betegsége rosszabbodá­sának vagy más betegségnek a tünete.

 

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.